Új Néplap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-29 / 175. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1999. július 29., csütörtök Állattartóknak A sertésfelvásárlásról és a tejtermékekről A rendelkezésre álló adatok szerint június második hetében (a felvásárlás mélypontján) 56 ezer 187 sertés feldolgozását regisztrálták. Ez a szám a felvásárlást szabályozó miniszteri rendelkezés nyomán július harmadik hetében 82 ezer 572-re emelkedett. Kedvező változás ez annak ellenére is, hogy még mindig sok a vágásra érett élő állat a gazdaságokban. A felvásárlás növekedésében minden bizonnyal további javulást eredményez majd a 160 kilogrammos vagy e fölötti állatok átvétele. Ehhez az agrártárca 150 millió forintot ad azoknak a vágóüzemeknek, amelyek a kilónkénti minimum 40 forintnál nem kérnek magasabb támogatást. A számítások szerint a szakemberek közel negyvenezer túlsúlyos sertés felvásárlásával, illetve feldolgozásával kalkulálnak. A megyében a Solami Húsipari Rt. nyújtotta be pályázatát. Az illetékesek egyébként kiemelten foglalkoznak Békés, Hajdú, Szabolcs-Szatmár, Bács- Kiskun és Jász-Nagykun-Szol- nok megye gondjaival. Jelenleg a magyar húsexportőröket kilogrammonként 60 forinttal támogatja az állam, az Európai Unió pedig 120 forintot ad a szállítóknak a bőrös húsfélsertésekre. Ennek nyomán augusztus végére az előző évihez képest csaknem 153 ezerrel lesz több az exportált állatok darabszáma. A felvásárlási átlagár a június 1-jén életbe léptetett garantált 193 forintról napjainkra 212-re emelkedett. Viszonyításként említjük, hogy ez az összeg az EU-ban 262 forint. A szakemberek reménye szerint a túltermelési válság két-há- rom héten belül anélkül rendeződik, hogy az ország sertésállománya csökkenne. Szólnunk kell még arról, hogy a tej- és tejipari termékek importjának felfüggesztését érintő rendelkezés nem az import korlátozására, hanem az abból származó tejtermékek vizsgálatának szigorítására vonatkozott — amely a behozatal mennyiségének csökkenését eredményezheti. A Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt kéri, hogy akik a jelenlegi piaci helyzetről objektív információkkal rendelkeznek, jelezzék azt az 56/420-312-es telefonszámon! Fejes Ferenc megyei elnök Kasza Antal alelnök A pokol ördöge időnként feljő... Az izraeli ünnepnapokat Szolnok százéves Galériájában ünnepelték, ahol a zsidó mártírokról méltóképpen emlékeztek meg. Ezt követően megnyitották „A zsidóság Szolnokon és Jász- Nagykun-Szolnok megyében 1850—1944-ig” elnevezésű kiállítást. Ez az időszak volt a magyar zsidóság történelmének felejthetetlen korszaka, mert becsületes honpolgárként — akik mindig a haza védelmezői voltak — kiérdemelték egyenjogúsításuk (emancipációjuk) törvénybe iktatását. Egy évszázad sem kellett azonban ahhoz, hogy a fasizmus életre keljen, és faji megkülönböztetettsé- gükben a zsidóság, a történelemben addig ismeretlen módon, gázkamrákban végezze. Mészáros János, a megyei sajtó fotóriportere megdöbbentő erővel adja vissza a tragikus élményt „A pokol tornácán” című, ünnepséget megnyitó, művelődési házban rendezett kiállításon készült felvételén: a fotón két festményen látható nemcsak a pokol tornáca, de maga a pokol is. Én jártam abban a pokolban. A kép felelevenítette bennem a múltat. De aki akkor még nem élt, a fotóriporter munkája annak is üzen ezekből a történelmi időkből. Nincs annál borzalmasabb, mint a pokol tornácán lenni; várni, mikor kerülünk sorra . . . Hogy a fasizmust mi vezérelte e példátlan gonoszságra, sosem tudjuk meg, abban azonban biztosak lehetünk, nem He- ródes végakarata volt e cselekedet. Napjainkban is kijő a pokol ördöge és horogkereszteket firkálgat hol ide, hol oda. Városunk főterén, a Hild Viktor sétányon álló egyik pad cementes talpazatán a közelmúltban fekete festékkel megrajzolva láttam a rettegett jelkép mását. Az éber rend őrei szerencsére nem sokáig hagyták ott durválkodni. Ha a tettesek a fasizmus szörnyű rémségeit ismernék, nem fajulnának ilyen gazságra. Biztos vagyok abban, hogy ők lehetnek azok, akik megkerülték, megúszták a katonaságot, mert nem akarnak a haza védelmezői lenni. És abban is biztos vagyok, hogy a zsidóság — magában hordozott múlhatatlan fájdalmában is — bizonyítaná hazaszeretetét . . . F. K.-né, Szolnok Küldjön egy képet! Amikor még gőzgéppel szántottak Az 1935-ből való felvételen az éppen dolgozó — és a parcella végében pihenő — gőzgépet látjuk. Kezelője a kungyalui A. Kovács Mihály (ülő helyzetben). A másik gép, vele szemben, körülbelül másfél kilométerre állhatott. A két munkaeszközt drótkötél kötötte össze, ezen járt az eke. Özv. Cseh Mátyásné, Kungyalu Az íratlan szabályok szerint is nemrég még természetes volt, hogy a terhes nőket, kisgyermekes anyákat és az idős embereket egyfajta figyelem illette. Átadtuk helyünket a tömegközeledési eszközökön, előreengedtük őket a sorban. Manapság más a divat, és emiatt senkinek nincs lelkifurdalása . .. Hosszú sor kanyarog a pénztárablak előtt, mintha mindenkinek most lenne sürgős a beA figyelmesség ára fizetés. Egy fiatalasszony babakocsival érkezik, beáll a sor végére. Jó tíz percig elvan a csöppség, nézelődik, beszélget, szórakoztatja magát, aztán nyafogásba, sírásba kezd, unja a nagy melegben a tétlen várakozást. A sor elejéről kikandikáló ifjú leányka először mosolyogva, elnézően, majd sajnálkozva pislog hátra. Egyszer csak int az anyukának, jöjjön előre, intézze el a dolgát, ne várakozzon a gyerekkel hosszú percekig. A nő hálás az udvariasságért, bár kissé szokatlannak találja, mert manapság nem ehhez van szokva. Dolgavé- geztével az anyuka a gyerekkel távozik. És ekkor a sor végéről fennhangon megszólal egy női hang: „Ha olyan udvarias kislány, álljon a helyére! ” —kr— Egy hét Szentegyházán Gyümölcsöző szellemi együttlét A közelmúltban a Romániai Magyar Népfőiskolái Társaság a Hargita hegység legmagasabban fekvő településén, Vla- hitán (Szentegyházán) járt, ahol egyhetes előadás-sorozatot tartott az életmódról, a természetről és az egészségről. A téma iránt oly nagy volt az érdeklődés, hogy Budapestről, Kecskemétről és megyénkből is voltak hallgatók. Török Györgyné a Szolnoki Nyugdíjasklub tagjaként, dr. Várnai György nyugdíjas főorvos a cserkeszőlői önkormányzat képviseletében s jómagam a Magyarok Világszövetsége megyei szervezete küldötteként vettem részt. A sok kiváló erdélyi között — mint egyedüli magyarországi előadó — én is közreműködtem A kultúra és egészséges életmód című előadásommal. A tanulságos szellemi együttlét és feltöltődés több szempontból is hasznos volt. Kirándulásaink, székelyföldi barangolásaink során a felfedezés öröme hajtott bennünket. Sokadszor ismét megtapasztaltuk, hogy a határon túli magyarok között mily sok a tehetséges, szorgalmas, szülőföldjéhez hűséges, a múltunkat jól ismerő, az egészségét és kultúráját védő, igaz magyar. A hallgatóság nagyon tisztelte és becsülte a tanfolyamvezető dr. Ábrám Zoltán kiváló munkáját, aki évekkel ezelőtt Szolnokon is bemutatta a Magyarok a nagyvilágban című könyvét; dr. Votkori László főiskolai tanárt mint nagy tudású előadót, aki ez év elején mutatta be Szolnokon A Székelyföld útikönyve című könyvét két kötetben; Dáné Tibor Kálmánt, a kolozsvári kiadású, Géniusz című ifjúsági ismeret- terjesztő folyóirat főszerkesztőjét sokoldalúságáért; Haáz Sándor zenetanárt, a Szentegyházi Gyermekfilharmóniai Alapítvány és kulturális turizmus megalkotóját, akinek munkásságát mindazok számára példaértékűnek tartom, akik gyermekekkel, művészetekkel, civil szervezetekkel foglalkoznak. Dénes Pál, Szolnok A betörők nem nyaralnak Ismerősöm zaklatottan újságolta: azzal fogadta kisebbik gyermeke, hogy mellőzve minden bemutatkozást, egy idegen férfihang arról faggatta a telefonban, otthon vannak-e a szülei. A gyereknek csak azért lett gyanús a telefonáló, mert barátaik és ismerőseik körében róluk mindenki tudja, hogy esetükben a szülői többes nem áll fenn. A vonal másik végén tehát csak olyan ember állhatott, akinek fogalma sem volt róluk. Mint az előrelátó, aggódó szülők általában — így ismerősöm is —, arra nevelik gyermekeiket, hogy nem várt csengetésre nem nyitunk ajtót. De a telefonról megfeledkezett. Az ebben rejlő veszélyekre a gyerek nem volt felkészítve, így a kérdésekre tisztelettudó és pontos válaszokat adott. Hallott már ugyan valamit arról, hogy a nyár ideális a betöréshez, meg hogy vannak cukros bácsik, de ez csak akkor jutott eszébe, amikor letette a kagylót... Ez a hajó elment, nem lehet tenni ellene semmit, konstatálta a rögtönzött családi kupaktanács a történteket, önmaguk megnyugtatására azonban újra átismételték e tárgykörben az összes tudnivalót, és kimondták: mostantól kezdve idegen hang kérdéseire nem árulunk el magunkról semmit. Az a legjobb, ha letesszük a kagylót. Nem árt persze néhány jó tanácsot is figyelembe venni: azt például, hogy ismerőseinknek és kevésbé ismerőseinknek ne újságoljuk úton-útfélen terveinket, utazásunk célját, idejét, mert az ördög nem alszik. Jó, ha van egy jó szomszédunk, aki figyel a lakásunkra, míg mi nyaralunk. És az sem hátrány, ha nagy előrelátással már holnap titkosítjuk telefonszámunkat. A telefonkönyv ugyanis több- funkciós alkalmatosság: szolgáltat és kiszolgáltat. S ahol napokig nem veszik fel a kagylót, ott nagy valószínűséggel lehet próbálkozni ! Mert a betörők nem nyaralnak. — k— A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat — a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — feldolgozzuk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Szegedi Kis István Egy tudós prédikátor szolnoki kötődése Nemzetünk századokon át nemcsak védte Európát, hanem építette is azt tudásával, tehetségével. A törökvilág idején is sok jeles embert adtunk az egyetemes művelődésnek. A névsor impozáns. Köztük van a tudós Szegedi Kis István református prédikátor is, akinek szolnoki kötődését, úgy vélem, kevesen ismerik. Talán eljutunk egyszer oda, hogy történelmünk és irodalmunk méltatlanul elfeledett nagyjait a gimnáziumi tankönyveink is bemutatják. A szolnoki református templomban egy szerény márványtábla jelzi, hogy a magyar reformáció egyik kiemelkedő személyisége, Szegedi Kis István prédikátor, tanító, tudós — később református püspök — életének legizgalmasabb fejezete Szolnokhoz kötődik. A kiskunsági származású tudós tudományos pályáját a krakkói és bécsi egyetemen alapozta meg. 1542-ben tért haza, és azért tanítóskodott, hogy pénzt gyűjtsön wittenbergi tanulmányaihoz. A reformáció fellegvárában elérte a legmagasabb akadémiai grádust. Hazatérte után mint prédikátor és tanító, teljes nyíltsággal hirdette az egyház igéit. A kifosztott és földönfutóvá tett alföldi nép vigasztaló lelki- pásztora lett. Üldözték is ezért. Menekülései során Mezőtúr adott otthont az akkor már élete delén járó tudósnak. De a megpróbáltatások nem értek véget: az emberi rosszindulat és korlátoltság iskolapéldája, ahogyan a török fogságába esett. Egyik prédikációjában ugyanis arról szólt, hogy sok keresztyén még mindig pogány nevet ad gyermekének. Példaként az Orsolya nevet említette, aminek eredeti jelentése: nősténymedve. Az egyik hívő, egy gazdag kereskedő Orsolya nevű felesége gúnyolásnak vélte a példát, ezért a család feljelentette a töröknél, mondván, kémkedik a török ellen. Szegedit a szószékről hurcolták el. A Szolnokra helyezett török bég a rab prédikátort is magával hozta. A gazdag zsákmányt ügyesen „rek- lámozta”. Megengedte, hogy a rabot börtönében a szolnokiak meglátogathassák, sőt bilincscsel a lábán, súlyos ütlegelések nyomaival a testén, kijárhatott a város polgáraihoz prédikálni. A gondolat és írott szó pedig sohasem hatolt még olyan mélyen a magyar nép — és így a szolnokiak — alsó rétegeibe, mint ebben az időben. Szegedi Kis István fogságából országos ügy lett. Kiszabadításáért megmozdult az egész nemzet. Gyűjtést szerveztek, de a váltságdíjat a török mindig magasabbra emelte. János Zsig- mond erdélyi fejedelem megbízásából a legkiválóbb magyar reformátorok, köztük Méliusz Juhász Péter és lelkész társai is eljöttek városunkba a törökkel egyezkedni, de hasztalan, sőt maguk is majdnem rabokká lettek. A szabadító végül is egy jómódú ráckevei kereskedő felesége volt. Egy találkozás alkalmával olyan mély hatást tett rá a tudós prédikátor, hogy halálos ágyán utolsó kívánságaként arra kérte férjét, szabadítsa ki a rabságból. A hívek adományait egy igen jelentős összeggel megtoldva (az akkori viszonyok között harminc jobbágytelek árával) visszakapta szabadságát a prédikátor, aki folytathatta irodalmi, teológiai és írói munkásságát. Három jelentős művét a nyugat-európai országokban számtalanszor újranyomtatták. Az összehasonlító dogmatika és etika című könyve 1608-ban már az ötödik kiadásban jelent meg Baselban. Egy másik nagy műve ugyancsak Baselban jelent meg 1584- ben A római pápák erkölcstörténete címmel. Ez is négy kiadást ért meg 1602-ig; 1586- ban már a német fordítás is napvilágot látott. A „Tabulae analiticae” című munkája — egy gazdag tartalmú homileti- kai kalauz a Szentíráshoz — 1592-ben készült el Schaffhau- senben. Pár évvel később Londonban is kiadták, s tizenöt év alatt még háromszor nyomták újra. Szegedi Kis István munkássága nyomán szellemi és irodalmi életünk pezsdült meg. Lelkész- és tanítóképzésről, bibliai és egyháztörténetről szóló könyvei a magyar reformáció papképzésének magas színvonalát jelezték. Dicséretére válik a magyar egyházi kultúrának is, hogy a legnagyobb nélkülözések századában kelendő és színvonalas egyetemi tankönyveket szolgáltatott a békés és virágzó Svájcnak, Angliának. Mezőtúron iskola őrzi nevét. Szolnokon is illő lenne legalább egy utcát elnevezni róla, és emléktáblával tisztelegni előtte. (Forrás: A magyar református egyház története, 1949) Dr. Nemes András, Szolnok
