Új Néplap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-15 / 163. szám

1999. július 15., csütörtök 3. oldal Megyei Körkép Jászfényszarun is lesz kábeltévé Ahogyan az utóbbi esz­tendőkben megyénk egyre több településén, úgy a kö­zelmúltban Jászfénysza- run is befejeződött a ká­beltelevíziózásra is alkal­mas távközlési hálózat ki­alakítása - tudtuk meg Győriné dr. Czeglédi Márta polgármestertől. A rendszer kiépítését és az ehhez szükséges elektro­nika felszerelését május­ban, míg az úgynevezett fejállomás, és annak mű­ködését szolgáló techno­lógia kialakítását a napok­ban fejezte be a kivitelező. Ennek eredményeként a rendszer alkalmassá vált a kábeltelevíziós szolgálta­tás beindítására is. A beru­házásból így már csupán a lakások hálózatra csatla­koztatásának munkálatai maradtak hátra, melyeket a kivitelező még ebben a hónapban szeretne elkez­deni. bugány Listavezető a szolnoki fóiskola (Folytatás az 1. oldalról) Az idegenforgalmi és szálloda­szakon mind a 400-an ilyen ala­pon tanulnak, a másik három szakon is ők vannak többségben. A kereskedelmi szakon 54-en ál­lami támogatással, mintegy 100- an költségtérítéssel végzik ta­nulmányaikat. Külgazdasági sza­kon a 90 állami támogatott mel­lett 100-150 a költségtérítésesek száma, a vendéglátó és szálloda­szakon pedig 54, illetve körülbe­lül 100. A költségtérítésesek száma azért bizonytalan, mert számukra nem határoztak meg stabil keretszámokat. Eddig csak a kereskedelmi szakon volt távoktatás, ezt most kiteijesztették valamennyi szakra. A távoktatásban részt ve­vők más tananyag szerint készül­nek, jórészt egyedül, tanári segít­séggel. Ezt a képzési formát Ka­posváron is megkezdik, a tan­anyag nyáron készül el, ami nagy munkát ró az oktatókra. A négy szakra egyenként 300-350 hallga­tót vesznek föl, közülük 100-an Kaposváron, 100-an Budapesten, a többiek pedig Szolnokon tanul­nak. A távoktatás költségtéríté­ses, ennek ellenére a túljelentke­zés átlagosan mintegy másfélsze­res. Az újabb diploma megszerzé­sére irányuló képzésben is min­denhol 100 fölött van a jelentke­zők száma, akik többsége tanári, tanítói, agrár- és műszaki diplo­mával rendelkezik, de vannak közöttük jogászok és orvosok is. Parlamenti papírok az útszélen (Folytatás az 1. oldalról) Nem kíván mást, mint hogy az Országgyűlés erre illetékes szerve vigye el tőle a könyve­ket, és adjon róla hivatalos el­ismervényt. Hozzátette, nem venné rossz néven, ha - mint becsületes megtaláló - némi pénzt is adnának az átvételi el- ismervénnyel együtt. László Gábor elképzelni sem tudja, hogy milyen módon ke­rülhettek az árokszállási útra ezek az iratok. Szerinte egy egész sorozat darabjai lehetnek, mely az utókor számára min­denképp fontos kortörténeti emlék lehet. Ezeknek helye volna a Parlament múzeumá­ban. Banka Cs. Merre törjön ki Szolnok? A szerdai városházi sajtótájékoztatón Szalay Ferenc, Szolnok polgármestere többek között a megyeszékhely városfejlesztési koncepciójáról, a Tisza-parti Nyár ’99 rendezvénysorozatról, a város éjszakai életéről és a nagy mennyiségű csapadék okozta gondokról beszélt. A sajtótájékoztató elején pontosí­tott egy korábbi információt, hangsúlyozva, hogy nem fizette ki a polgármesteri keretéből a szolnoki Edda-koncert hiányzó költségeit. A City Menedzser Önkormányzati Vagyonkezelési Tanácsadó Kft. szerződés alapján október végéig elkészíti a város komplex fejlesztési koncepcióját. Helyzetelemzést készít a fejlesz­tés lehetséges irányairól, a főbb kitörési pontokról. A koncepció magában foglalja majd a foglal­koztatáspolitikát, a vállalkozás- élénkítést, a szolgáltatások bőví­tését, az infrastruktúra fejleszté­sét, a környezeti állapot javítását és a humán szférát. A Tisza-parti Nyár rendez­vénysorozata július 16-án kezdő­dik a Kossuth-téren, és augusztus 29-ig tart. A program a város gasztronómiai és borkultúráját is szolgáló, az idegenforgalom számára is érdekes hagyományt kíván teremteni. Mint azt már hírül adtuk, az önkormányzat elnyerte a Köz- művelődést Pártoló Ónkormány­zat cím első fokozatát. Hámori József miniszter üdvözlő levelé­ből kiderült, hogy Szolnok 167 pályázó önkormányzat közül nyerte el a címet, amellyel hét­százezer forint díj is jár. Szalay Ferenc elmondta, továbbra is el­lenőrizni fogják a város szórako­zóhelyeit. Azokat a vendéglátó­kat, akik 18 éven aluliaknak sze­szes italt szolgálnak föl, szigo­rúan megbüntetik. El kell érni, hogy egy-egy hétvégi diszkó ne legyen elviselhetetlen a környék­beliek számára. A gondokat eny­hítendő, a polgármester össze­hívja a szórakozóhelyek üzemel­tetőit, hiszen közös érdek a város nyugalmának biztosítása. Az úgynevezett diszkóútvonalakon megerősített rendőri jelenlétre le­het számítani. Az esőzések nyomán gondot okoz a víz Kocsoroson, a Hetényi kórház mögött, valamint a Vaíjú és a Pipacs utcában. Az érintettek a tűzoltóságon kívül a polgármes­teri hivataltól is kérhetnek segít­séget, ebben az ügyben Krizsán József főosztályvezetőhöz lehet fordulni. Homokzsákokat a tisza- ligeti strand mögötti gátőrháznál lehet igényelni 7 és 17 óra között. Folyamatosan halad a 4-es főút szélesítése Szajol és Törökszentmiklós között. Ké­pünk Szájúinál készült, ahol különleges anyaggal vonták be a kerékpáros-gyalogos aluljáró aljzatát. fotó: cs. i. Amiről beszélünk Patakvíz Országszerte patakok nevét tanuljuk: Laskó, Csincse, Kácsi, Bene, Tápió, Szarv-ágy, Tama, Zagyva. (Igen, ez utóbbi kettő, bármennyire szeretjük is folyóként emlegetni, a szakemberek szerint vízhozamukat tekintve csak patakoknak minősülnek.) Olyan patakok nevét, amelyek rég nem látott nagyságúra duz­zadva a hegyekből lezúduló rengeteg esővíztől, sorra mossák el a házakat, öntik el az utakat, földeket, sodorják el a föléjük épí­tett átkelőket. A tavaszi tiszai árvíz után ismét pusztít a víz. Mondhatnánk, most azokra a településekre tört rá az áradat, ahol nem is igen várták. Hiszen ezek a patakok-„folyócskák” nyugodt napjaikban olyan békésen csörgedeznek keresztül a te­lepüléseken. Nyaranta például a Zagyva általában olyan vékony szállá zsugorodik, hogy egy jobb távolugró akár át is ugorhatná. Ezzel szemben most rekord magasságot döntött Jászteleknél a vízállás, ahol épp ezért át is kellett vágni a gátat. És a védekezés nemcsak emberi energiában, hanem pénzben is rengeteget emészt fel. Idén az ország költségvetéséből eddig mintegy har- mincmilliárd forintot költöttek a természeti katasztrófákból eredő védekezésre. És isten tudja, mennyit kellene még erre ál­dozni, hogy minden településen, ahol a víz valamilyen formá­ban , járt”, újra a régi (vagy jobb) viszonyok uralkodjanak. Megbolondult az időjárás, mondják az emberek. Itt a nyár közepe, a legmelegebb hónap, és megáradt vizekről, elmosott házakról szólnak a híradások. Annyi csapadék hullott le vagy érkezett a Kárpát-medencébe az elmúlt időszakban (őszi és ta­vaszi árvíz, téli hótömeg, a mostani nyári viharok és áradás), mint még korábban sosem. Ezzel összefüggésben a védekezés­ben részt vevőknek is annyi munkájuk adódott, mint az utóbbi időkben sosem. A vízügyi igazgatóságok dolgozói vagy épp a polgári védelmisek például szinte egyfolytában készültségben vannak a tavaszi árvíz óta. , Azért a víz az úr” - idézték sokat az utóbbi hónapokban írás­ban, szóban Petőfi klasszikussá vált sorát a Feltámadott a tenger című verséből. S bár a citálás miatt már-már szinte közhely­számba megy és elkoptatottá válik e sor, de az biztos, hogy ennél jobban kevésbé lehetne jellemezni a kialakult helyzetet. Mert úgy tűnik, egyelőre nem sokat tehetünk az ellen, ha a természet „ne- kivadul”. Mint ahogy találóan megfogalmazták: tiszteld a termé­szetet, mert az úgysem tisztel téged... Baranyi György Emberközeli agrárexpó Idén százéves a karcagi Szentannai Sámuel Mezőgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium. A jeles évfordulóra ünnepség- sorozattal - benne az I. Szentannai agrárexpóval - emlékeznek - tudtuk meg tegnap a városházán tartott sajtótájékoztatón.- A földmíves iskolának nem­csak az a célja, hogy szakképzett gazdákat neveljen, de az is, hogy az egész vidék közösségének példát nyújtson szakszerű gaz­dálkodásával, s mindenkor ta­náccsal szolgáljon a gazdáknak - jellemezték száz éve az intéz­ményt. Az iskola a képzését ma is az igényekhez igazítja, hiszen például a gyöngyösi főiskolával karöltve szeptembertől újra lesz a Szentannaiban felsőfokú szak­emberképzés. A jubileumi év azonban egyéb rendezvényeket is tartogat. így szeptember 30. és október 2. kö­zött rendezi meg az iskola a Mű­velődési és Közoktatási Minisz­tériummal, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Agrármarketing Centrumával, a karcagi önkormányzattal és az Expo Stúdió Bt.-vel az I. Szen­tannai agrárexpót az alföldi régi­óban tevékenykedő mezőgazda- sági integrációt folytató cégeknek- tudtuk meg a sajtótájékoztatón Z. Tóth György iskolaigazgató­tól, aki azt is elmondta, hogy várják mindazokat az egykori tanítványokat is, akik mező- gazdasági területen dolgoznak. A kiállítással egy időben szak­mai konferenciát szerveznek a vidékfejlesztésről, a környezet­gazdálkodásról, a szakoktatás­ról, az európai uniós csatlako­zás agrárstratégiai kérdései­ről is. A kiállítás nyolc témaköre a növénytermesztéstől a mellék- termék hasznosításon át a teljes agráriumot felöleli - hangsú­lyozta Kovács István centenári­umi alapítvány titkár.- Ez az expó azonban más lesz mint a többi - ígérte Ki­rályházi Andor, az Expó Stúdió Bt. ügyvezető igazgatója -, hi­szen itt a gazdák a gyakorlatban is kipróbálhatják a gépeket. Ha akar, szánthat vagy éppen használhatja a fejőberendezést majd a gazda, aki így emberkö­zelbe kerülhet a gépekkel, de NEMERE ISTVÁN: A legnagyobb kockázat Ötödik rész: Robbanás a sivatagban Az előző részekben Bert, a magyar származású titkosügynök a nem­zetközi rendőrség megbízásából be­épült a törvénytelen fegyverkeres­kedelembe. Most éppen a Szahará­ban utazik egy szállítmánnyal. A teherautók bőgve haladtak a siva­tagban. Hajnal már elmúlt, az embe­rek pirkadat óta hajtottak a nehéz te­repen. Itt alig volt út, a kerekek in­kább a homok alól kilátszó kemé­nyebb, köves földön forogtak. Ami­kor magasabbra emelkedik a nap, kénytelenek lesznek megállni. A mo­torok nem bírják a hőséget - nem is szólva az emberekről. Bert a térképet forgatta kezében. Ibrahim ott ült mellette és látva a férfi tanácstalanságát, előre mutatott, túl a szélvédőn:- Hamarosan odaérünk, uram. Ne keressd a térképeken, úgysincs rajta.- Hát nem egy oázis az?- Nem, dehogy. Csak mi hívjuk úgy. Nagyon ritkán, ha eső esik a si­vatagban, akkor két, amúgy száraz fo­lyómeder találkozik és egy ideig nő­nek ott növények is. A víz megreked néhány természetes sziklatározóban, és rájámak a pásztorok. No meg a par­tizánok. A „partizán” szó olyan idegenül hangzott itt, különösen Ibrahim szájá­ból. Az alacsony, göndör hajú arab sö­tét szeme rávillant az idegenre, majd tovább hallgatott. Bertnek viszont gyermekkora jutott eszébe. Akkori­ban emlegették annyit a szovjet parti­zánokat, számára az egész történelem volt már. Aztán évekkel később, ami­kor több sikertelen kísérlet után Bert megértette, hogy nem lesz belőle szí­nész, de tornatanár sem, sőt önvé­delmi sportok oktatójaként is csak ideig-óráig működhetett - jelentkezett a rendőrségre. Még a régibe, amely aztán szerencsére hamarosan változni kezdett. Valahogyan elmaradtak on­nan a lapáttenyerű, pofozkodós kör­zeti megbízottak, a „bunkók”, aho­gyan civilként korábban maga is ne­vezte őket nemegyszer. Ahogy haladt előre a ranglétrán és elvégezte az is­kolákat, úgy értette meg: valami vál­tozott, de nem eléggé. A társadalom már nem tartja őket ellenségnek, ho­vatovább csak az a réteg, amelynek tényleg ellensége kell legyen a rend­őrség. Az emberállomány is fokoza­tosan kicserélődik. A legnagyobb ba­jon viszont senki és semmi nem vál­toztathatott: a pénztelenségen. A nyu­gatiak hiába adtak néhány jobb autót, a laboroknak pár műszert. Amíg a sarki rendőr tizenvalahány ezret visz haza a családjának és rendes lakása sincs, addig a susogós strici bármikor megvesztegetheti őt. És tulajdonkép­pen senki sem róhatja meg a rendőrt, ha rossz útra tér. Ha az állam nem ké­pes neki jobb létet adni, mint a létmi­nimum - akkor miért védje szív- vel-lélekkel ezt a társadalmat? Bert is érezte ezt a kínt, pedig ő a létminimum felett keresett. És mégis, ahányszor látott az utcán egy járőrt, vagy bárhol egyenruhás társait, va­lami kellemetlen érzése támadt. Nin­csenek rendben a dolgok, érezte. Ha régebben azért támadták a rendőrsé­get, mert a társadalom ellensége volt, akkor most meg azért, mert nem mu­tat kellő erőt, mert úgymond meghu­nyászkodik a bűnözők előtt. Pedig csak nem volt kellően erős, hogy „szolgáljon és védjen ...” Az éles napfény elterelte gondola­tait. A sivatag színei már napok óta megdöbbentették. A homok szinte dűnénként más és más árnyalatot mutatott, ahol pedig az árnyékok és megvilágított részek váltakoztak, ott valóságos színkavalkádot láthatott a szemlélő. A kocsik lassan jutottak előre. Most egy magasabb részen jártak és hamarosan a szélére érve, lejtőre jutottak. Bert jól látta a ki­csiny völgyben várakozó terepjáró­kat. Állt ott egy sátor is. Nem mesz- sze, egy másik dűne tetején - amire Ibrahim figyelmeztette gyetlen puha mozdulattal - három géppisztolyos férfi ült. Nem volt egyenruhájuk, félig arab, félig európai ruhát viseltek. Az egyiknek távcső lógott a nyakában. „Biztosan már messziről figyeltek bennünket”, gondolta Bert gépiesen. Nem izgult túlságosan. Már leszo­kott arról, hogy túl gyakran gondol­jon a halálra. Az élete úgyis egy merő kockázat volt, mióta ez az ügynökség kikérte őt Budapestről. Kellett nekik valaki, aki tud angolul és szeret játszani. Tud alakot váltani - ha kell, egyet­len perc alatt - és nem fél semmi­lyen kockázattól. Akit nem ismernek a harmadik világ országaiban, és akinek nincs családja. „A legjobb, ha az emberüknek se fia, se borja”, mondta valahogy így az a holland tiszt, aki az üzenetet hozta Buda­pestre. (folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom