Új Néplap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-17 / 89. szám

1999. április 17., szombat Körkép 5. oldal /-J­NÉZŐPONT Kultúránk követei Amikor a gazdasági helyzet egy közösség szá­mára nehezebbre fordul, gyakran fölvetődik a gondolat egyesekben, hogy a takarékoskodást a kultúrán kellene kezdeni. Hiszen az lényegét tekintve nem anyagi jellegű, „nem lehet megenni”, „nem ölthetjük magunkra, ha fázunk”. Tehát nem alapvető szükséglet, ha­nem valamiféle luxus, dísz, azaz nélkülözhető, legalábbis átme­netileg, azután, ha a dolgok majd jobbra fordulnak, ismét lehet „áldozni” rá. De akik el is fogadják, hogy szükség van művelődési intézmé­nyekre, az együttesek fenntartására, gyakran sokallják a rájuk fordított pénzt. - Játsszanak, énekeljenek, táncoljanak itthon, ne­künk - mondják. - Mi szükség van arra, hogy utazgassanak a vi­lágban? Szegényebbek leszünk-e, ha Németországban vagy Por­tugáliában nem értesülnek róla, hogy valahol keleten létezik egy Szolnok nevű város? Nos, biztos, hogy szegényebbek leszünk. Talán nem közvetle­nül, nem anyagi értelemben, bár hosszabb távon valószínűleg úgy is. Az egységesülő világban, és különösen az egységesülő Európában bezárkózni minden szempontból életveszélyes. Ezt a gazdasági életben már csak nagyon ostoba emberek tagadják, de a kultúrában mintha még nem volna olyan magától értetődő. Pe­dig a kultúrában sincs másként: aki bezárkózik, nem keresi a kap­csolatot a világgal, az lemarad, provincializmusba süllyed. A kapcsolat természetesen nem a mindenkori divatok kritikátlan követését jelenti, hanem saját értékeink megmutatását, összeve­tését más értékekkel, és átvételét mindannak, amit mi hasznos­nak, követendőnek ítélünk, és átadását annak, amit mások érté­kesnek ítélnek bennünk. Legutóbb a MÁV Szolnoki Járműjavító Férfikara vett részt Olaszországban egy nagy nemzetközi kórusfesztiválon. Sikert aratott, megismertette néhány száz emberrel Szolnok nevét, de ennél több is történt. A zsűri tagjai elismerő és bíráló megjegy­zésekkel értékelték a teljesítményét, amiből tanulni lehetett, az énekesek meghallgathatták, hogyan szerepelnek mások, a kar­nagyok is kicserélhették tapasztalataikat, a Járműjavító kórus karnagya egyhetes németországi továbbképzésre kapott ösztön­díjat, aminek elsősorban a kórus látja majd hasznát. Ez újabb meghívásokat eredményezhet, újabb sikerekkel. Ezzel és más szereplésekkel Szolnok is ad valamit az egyetemes kultúrának. A kórus a legfrissebb példaként került ide, említhetném a művé­szetek legkülönbözőbb ágainak művelőit is. BISTEY ANDRAS Folytatása következik Herceghet évekkel ezelőtt - sze­rinte jogalap nélkül - elbocsátot­ták állásából. Történt ugyanis, hogy feltalált egy távolról is ve­zérelhető kazánfűtési rendszert, ami a vezetők körében nem oko­zott osztatlan sikert. Évek során egy munkaügyi per jogerősen is tisztázta a volt alkalmazottat, ami után megkapta elmaradt já­randóságait is. De egy másik pert is indított. Ebben nem va­gyoni kártérítés tnegítélését kér­te, melynek egyik alapjául az el­Mackóhad a Rákóczi-kastély újjáépítéséért Macik, fémdobozok, festmények és egy egyelőre nem létező kas­tély: elég rejtélyes logikai sor, de van megfejtése. Mindezt egy alapítvány és egy ember kovácsolta össze Rákóczifalván. Az egy­kori Rákóczi-kúria múltja elevenedhet meg a kedves játékmac­kók segítségével, na meg persze akkor, ha az elég kedvezőtlen körülmények megváltoznak. Balázs Antallal, a rákóczifalvai fafaragó-bútorrestaurátor-festő-műgyűjtő-alapítványi minde­nessel egy község felemelkedéséről és a kiskastély újjáépítéséről beszélgettünk. Mert e kettő igenis összefügg Balázs Antal gondolkodásában, bár ő mindettől legszívesebben elvonatkoztatja személyét. Nem is ő szerepel a kiállításokon, ha­nem macijai. Az országszerte egyedülálló gyűjtemény most indult ország­járó kőrútjára, hogy megismer­tesse ország-világgal Rákóczi- falva nevét.- Először ez a fontos - mesélte.- Mert tudom, egy rég­óta lerombolt kastélyt újjáépíte­ni nem egyszerű, s legfőképpen nem gyors munka. Sokat járok a nyugati országrészben, és szo­morúan tapasztalom, mennyivel másabb az emberek gondolko­dása. Ha a falvaiak büszkék le­hetnek a falujuk nevére, mert mondjuk az ország túlsó felében is Rákóczifalvát hirdetik a ma­cik, akkor előreléphetünk. Az egyelőre ködbe vesző táv­lat nem csupán egy egyszerű épületet rejt. Nyári színház, al­kotóház, egy olyan hely, aminek csodájára járnak mindenfelől, és akár el is tarthat­ja a települést a turistaáradat.- Ez a jövő, a mezőgazdaság­• ból nem élünk meg, ezt tudo­másul kell ven­nünk - magya­rázta, miközben sorolta végte­lennek tűnő öt­leteit, amivel emberek ezreit lehetne Rákó- czifalvára csalo­gatni.- Olyanok lát- fotócs.i. tak ebben fantá­A volt fűtő nem adja fel Másodfokon elvesztette perét Hercegh Antal, a városháza volt fűtője Mezőtúron, a város ellenében. De mint megtudtuk, nem adja fel... járás okozta egészségkárosodá­sát jelölte meg. Legutóbb má­sodfokon hirdettek végzést, mely nem adott igazat neki. Ez­után már csak a Legfelsőbb Bí­róság maradt, ahol esetleg jog­orvoslatot kérhet. Ehhez viszont megfelelő tények, bizonyítékok szükségesek. Mint Hercegh elmondta, ügy­véde tanácsát követi. Tehát nem adja fel, elmegy a legfelsőbb fó­rumig, hogy igazát bizonyíthas­sa. GG Többször tervbe vették már, hogy valamelyest átépítik a for­galmas csomópont állomását, megmagasítják a peront. A Köz­lekedési Főfelügyelet 2000-ig szabott határidőt, addig minden­képpen el kell készülnie az át­alakításnak. Mint a pályafenntartási fő­nökség illetékesétől megtud­tuk, a MÁV által az Európai Nemzetközi Banknál megpá­lyázott vasúti hitelre azonban még várni kell, mivel a ma­gyar vasút mostanáig nem tel­jesítette a bank által szabott Már dolgoznak az új árvízvédelmi terveken - A gátak nem emelhetők az „égig” A nyári gátakat el kell bontani(?) A Tisza igencsak meglepte a folyó középső szakaszán élőket a most levonult árhullámmal, amely minden eddigi képzeletet fe­lülmúló magasságokba emelkedett. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a védekezési koncepciót újra kell gondolni, mert a gátak sem emelhetők az égig. Az egyik problematikus pont a nyári gá­tak kérdése, melyek sok helyen akadályozzák az árhullám levo­nulását, duzzasztóműként állják a víz útját. De a megoldás nem­csak ezek elbontásában rejlik ... A magyar árvízvédelmi koncep­ció eddig az úgynevezett mér­tékadó árvízszinthez - az esetleg százévenként előforduló víz­szinthez - alakította a védeke­zést, amely azonban még a Ti­sza szabályozásának idejére ve­zethető vissza. Nem is volt ed­dig gond, a megépült fővédvo­nalak magassági hiányban csak kevés helyen „szenvednek”, a mostani árhullám azonban felül­múlt minden eddigit. Vajon mi­ért? Szükségtározó kell, de a hegyekben- Újra kell gondolni ezek után számos dolgot, még a mérték­adó árvízszintet is - mondja Var­ga László, a Közép-Tisza Vidé­ki Vízügyi Igazgatóság (Kötiví- . zig) igazgatóhelyettese. A leg­főbb probléma ugyanis az, hogy a folyó teljes szakaszán számta­lan emberi beavatkozás történt a szabályozás óta. A vízgyűjtő te­rületeken - Romániában, Szlo­vákiában, Ukrajnában - kivág­ták az erdőket, ezért ha esik egy kicsit nagyobb eső, akkor az azonnal „lerohan” a folyón, semmi sem fogja meg a vizet. Nálunk aztán, a középső szaka­szon elterül az áradás, meg­emelkedik a vízszint, méghozzá tartósan. Szükségtározót építeni az Al­földön nem lehet - szögezi le egyértelműen kérdésünkre Var­ga László. Ehhez ugyanis iszo­nyatos nagy területre van szük­ség, mert maximum 2-3 méter magas vizet lehet nálunk „tárolni”. A hegyvidékeken hozható létre ilyen viszonylag kis költséggel, ahol még ener­giatermelésbe is befogható a víz. Ez a mi érdekünk is, még akkor is, ha ilyet Ukrajnában le­het építeni - fejtegette az igazga­tóhelyettes érveit. A nyári gátak duzzasztóműként hatnak A tározók aztán a nyári aszály idején is megfelelő mennyiségű vizet tudnának utánaengedni, így lehetne szabályozni a víz­szintet. Ezzel együtt azonban biztosítani kell azt is, hogy az árhullám ne terüljön el a Közép- Tiszán, tehát gyorsítani kell a le­vonulást. Ma ennek az az oka, hogy a nyári gátak duzzasztóműként hatnak az árvízre, melyek ráadá­sul magasabbak is az engedé­lyezett szintnél. A hullámteret vissza kellene adni a Tiszának, azaz nem elképzelhetetlen a nyári gátak elbontása. Ha ugyanis ez megtörténne, akkor nem csak a „szokásos” meder­ben folyna a víz, hanem minde­nütt a hullámtérben, azaz a két fővédvonal között. A nyári gá­takkal védett területek ugyanis A híres macisereg néhány tagja ziát, akik már letettek valamit az asztalra. Itt van például Schwaj- da György, a szolnoki színház igazgatója. Ő rögtön az ügyünk mellé állt, s amíg kormánybiz­tos nem lett belőle, ő volt az ala­pítványi elnök. Azt hiszem, most érkeztünk el ahhoz a pont­hoz, amikor nekünk kell leten­nünk valamit az asztalra, ezért is indítottuk el útjára a mackókiál­lítást. Előreláthatóan nagy sikerrel propagálhatnak egy szép tervet, hiszen rengeteg a felkérés, s a kiállításokon mindenütt az első mondat az: a „rákóczifalvi ma­cik!”. Akarva akaratlanul is elő­bújt belőlem a kötözködő kér- désözön: de mikorra? Miből? Honnan lesz a pénz ezen a sze­gény vidéken / Mikor lesz peron Ujszászon? Az újszászi vasútállomáson évek óta visszatérő probléma a pe­ron magassága - pontosabban alacsony volta. A fel- és leszálló utasok naponta bosszankodnak, hiszen a vonatok lépcsőit a ma­gasított peronokhoz tervezték. Ujszászon azonban különböző tornászmutatványokra kényszerül az, aki utazni szeretne. feltételeket. Emiatt a Szol- nok-Új szász közötti pályafel­újítás - melynek része lenne az újszászi állomás átépítése is - már tavaly október óta húzó­dik. A jelenleg érvényben lévő időpont ez év júliusa, ekkor ta­lán végre elkezdhetik a munká­latokat. Idén azonban már csak a vas­úti pálya rekonstrukcióját terve­zik, az újszászi magasított pero­nokra valószínűleg a jövő évig várni kell. szilvási nem tározásra, hanem az áram­lás segítésére, kiterjesztésére szolgálnak. Természetesen mindehhez meg kell találni a megfelelő politikai, gazdasági eszközt is. Hiszen ma számtalan embernek van földje a hullám­térben, így a megoldás állami segítség nélkül elképzelhetet­len, mert a földtulajdonosokat vagy kártalanítani kell, vagy pe­dig a földcserés megoldás jöhet szóba.Mindezt azért is szüksé­ges felmérni és fontolóra venni, mert egy kilométernyi gát meg­építése 100 millió forintba ke­rül, annyiba, mint amennyit a Kötivízig a rendkívüli készült­ség alatt naponta költött a véde­kezésre. Azt ugyanis nem lehet megtenni, hogy a gátakat egyre magasabbra emeljük, mindig addig, hogy a legmagasabb ko­rábbi víz felett egy méteres biz­tonságot adjon. Már így is szá­mos helyen kell a gáttesteket megerősíteni, melyekre a forrá­sok még kérdésesek, hiszen igen költséges ez a munka. A Kötiví­zig megkezdte a felmérést, ta­nulmánytervek készülnek a tel­jes védvonalra. ein- Ez nem csupán pénzkérdés - torkollt le a művész rögtön.- Van pénz errefelé is, csak nem jó helyre költik. Jó, jó, nincs ingyen semmi, de azért azt is látni kell, az, hogy valami szé­pen nézzen ki, nem csupán mil­liók kérdése. Ha az országos hírnév a macik segítségével fel­kapja Rákóczifalva nevét, akkor az embereknek újra lesz önbe­csülésük, és belátják, valami olyat kell nyújtanunk az ide ér­kezőknek, amit máshol nem kapnak meg! A kastély egykori helyén most egy gödör van. Ha felépítjük újra a kúriát, egy óko­ri görög stílusú színházat csinál­hatnánk a gödör partján. Meg lehet nézni a szolnoki színházat. Népszerűek az előadások, az emberek messziről is eljönnek Szolnokra, mert igenis híresek a színdarabok és a színészek. Ugyanúgy eljönnének Rákóczi- falvára is. És folyamatosan sorjáznak a tervek, a gyönyörű Tisza-part, ami talán a legszebb részek kö­zé tartozik a szőke folyó men­tén, a leendő előadások, és az ember már nem is tudja követni Balázs Antalt, annyira előresza­ladt. De ki tudja, talán neki van igaza. A jövőt keresi, egy szebb világot, amire az unokái büsz­kén mutathatnak a ki tudja há­nyadik rákóczifalvi nyári szín­házi játékokon: ez Rákóczifal­va, ez a mi falunk. És akkor már nem a macik lakhelye lesz első­sorban a község, de azért mind­ez mégis a kedves játékállatok segítségével indulhatna meg. Pókász Endre Foglalkozása: falugazda Olykor éjszaka is zörgetnek nála Megyénkben először Vízi Istvánt választották falugazdának. Le­het annak jó tíz esztendeje, amikor még a tanácsrendszer élt. Tény, azóta sincs túlontúl sok belőlük „szőkébb hazánkban”, ta­lán egy kézen meg lehetne számolni mindahányójukat. Elvégre Jász-Nagykun-Szolnok nem tartozik azon régiók közé, ahol te­mérdek az aprófalu, a néhány száz lelkes település. Eredetiíeg tiszaszentimrei, és egykoron az esztergályos szakmát tanulta ki Csepelen. Huszonegy esztendőt le is hú­zott a vasasoknál a főváros­ban, illetve Tiszafüreden a da­rugyárban. Az utóbbi évtized­ben pedig a közigazgatásilag Tiszaszentimréhez tartozó, 470 lelkes Újszentgyörgyön falugazda. Itt is laknak. Nős: három lányuk közül a legidő­sebbik másodéves magyar­matematika szakos főiskolás, a középső nyolcadikos, a leg­kisebb pedig már tizenöt hóna­pos. A településre jellemző, hogy postája meg óvodája is van. Meg két boltja, két kocsmája. Azután a legifjabbik szent- györgyi polgár pár hónapos, a legidősebb közelebb a száz­hoz, mint a kilencvenhez. Az ő műszakja, munkaideje afféle végeérhetetlen. Délelőt­tönként általában az irodában fogadja a bármilyen üggyel, panasszal, észrevétellel hozzá betérőket. Ki építeni szeretne, ki tápot, takarmányt vásárolni a jószágnak, esetleg gázpalac­kot cserélni vagy a jövedelem- pótló támogatás feltételeit tu­dakolni. Délután az ügyes-ba­jos dolgokat, a beszerzéseket csinálja. Esetleg intéz valamit a szentimrei. önkormányzatnál, hiszen az a kenyéradója. Mint itt lakó falugazdának jószeré­vel mindenről illik tudni. Mert itt is élnek diákok, fiatalok, középkorúak, idősek, munka- nélküliek egyaránt. És azóta már egy katolikus, illetve egy református imaházat is kiala­kított, és az orvos is hetente háromszor rendel a faluban. Noha a falugazda kertészke­dik, jószágokkal is bíbelődik, a lehetetlen felvásárlási árak Vízi István Újszentgyörgy falu­gazdája FOTÓ: M. J. miatt ő is egyre inkább azok közé tartozik, akik annyit hiz­lalnak, amennyire a családnak szüksége van. Ennek ellenére elmondható, hogy az ő hobbi­ja a munkája: törődni, ha lehet, segíteni az itt élők mindenna­pi, esetenkénti ügyés-bajos gondjain. Olykor éjszaka is zörgetnek nála, mondjuk egy baleset, hirtelen haláleset mi­att, de hát ezek is az eseten­kéntiek közé tartoznak. Sokféle ember él ebben a To- majmonostora és Tiszaszent- imre közötti, nagy kiterjedésű faluban. Általános iskolát vég­zett, érettségizett, szakmun­kás, betanított és segédmunkás egyaránt. A diplomás hiány­zik: talán majd Víziék legidő­sebbik lánya, ha végez, és ne- talántán a környéken helyez­kedik el. Mert ha nem így ala­kul a sorsa, ez a rovat, a diplo­másoké, továbbra is nyitott, betöltetlen marad. Itt, ebben a faluban. . D. Szabó Miklós Munka közben a kastély megálmodója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom