Új Néplap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-11 / 59. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1999. március 11., csütörtök 12 végzetes tanács Németországban, egy fiatalkorúak ügyeivel foglalkozó brémai bíróság folyosóján olvastam a tizenkét pontba szedett - végzetes - tanácsot. Érdemes elgondolkodni rajta. 1. Adj meg gyermekednek mindent, amit csak akar, így arra a meggyőződésre jut majd, hogy övé az egész világ. 2. Ha gyermeked trágár, ízléstelen kifejezésekkel él, csak nevess rajta, hogy annál érdekesebbnek tartsa magát. 3. Semmiféle vallásos nevelésben ne részesítsd! Tizennyolc éves korában majd ő maga választhat, miben higgyen! 4. Sose mondd gyermekednek, „nem jó”,„nem helyes”! Ezáltal esetleg még bűntudata támadna. 5. Minden hibáját, hazugságát igyekezz helyette elrendezni! így biztos lesz abban, hogy a saját vétségeiért is mások felelősek. 6. Olvasson, amit csak akar! Evőeszközét viszont gondosan fertőtlenítsd! 7. Házassági perpatvaraitoknak legyen a tanúja! Ha majd elváltok, legalább nem csodálkozik. 8. Bármit megkívánna, adj neki pénzt rá, nehogy valaha is rádöbbenjen, hogy a pénzért meg kell dolgozni. 9. Gondoskodj arról, hogy minden lehetséges ételt, italt, luxust megkapjon! Különben a reklámok láttán esetleg depresszióba esik. 10. Adj neki mindig igazat! Hiszen a szomszédok, a tanárok és mindenki más is csak bosszantják és a kárát akarják. 11. Ha végül haszontalan csibész lesz belőle, mondd el mindenkinek, nem tehetsz róla, hiszen mindent megtettél érte. 12. Készülj fel időben a rögös, tövises életre. Ha fentieket megtartod, mindenképpen lesz részed benne! Dr. Nemes András Szolnok Reális alapokon kellene sopánkodni Azt hiszem, az újonnan létrejött kisebbségi önkormányzatok feladata nem az, hogy a kisebbséget összeugrassza a többséggel: akkor pedig elvárható a korrekt tájékoztatás és a reális alapokon nyugvó sopánkodás. Olvastam a február 24-ei „Roma körképben”, hogy Jász- jákóhalmán sem hely, sem támogatás nem jár a kisebbségi önkormányzatnak. Ejnye-ej- nye, Murzsáné asszony! Talán nem ti hiányoltátok a kézmosót a leendő irodából? Persze, hogy nem készült még el a munka a nyilatkozattétel idején, hisz ki az, aki méteres hóban, fagyban vizet vezet? (Azóta egyébként kész a vízvezeték.) Remélem, nem előbb kellett volna falat festeni és utána vezetni a csöveket? Na és az anyagi segítség, ami a „nagy” önkormányzatoknak jár... Csakhogy nálunk a „nagy” önkormányzat is fölöttébb mértéktartó, ugyanis az elmúlt kilenc évből mindössze kettőben volt tiszteletdíj, s jelenleg is csak havi ötezret szavazott meg magának a testület - amit a többség fel sem kíván venni, hanem felajánl valamely szervezetnek. Hátha az elnök asszony félje (aki tagja a „nagy” önkormányzatnak) a kisebbségi önkormányzatnak ajánlja fel a díjat! S könnyen lehet, hogy az a képviselő, aki az orvosi rendelőben kívánta elhelyezni a kisebbségi önkormányzatot, szintén oda adakozik. S akkor már meg is lesz az a 370 ezer forint, amit a kisebbségi önkormányzat saját tiszteletdíjára kért a „nagy” költség- vetéséből. Nem tudom, az elnök asz- szony mit ért kiemelt civil szervezeten? Talán a 36 éve működő honismereti szakkör tízezer forintját fájlalja? Van azonban egy tippem: ha a cigány önkormányzat tagjai nem két kocsival mentek volna Pestre hatan az önkormányzati választásra 17 ezer forintért, hanem a felajánlott ingyen vonatjeggyel, máris lehetett volna némi megtakarításra szert tenni. Én például a menetrend szerinti busszal járok Pestre. Igaz, én „többségi” polgármester vagyok ... Fodor István Ferenc Jászjákhalma Elemezni kell a magatartászavarok okait Értékes tulajdonsága az embernek, ha tartása van, ha környezetét úgy tudja formálni, hogy eközben önmaga is képes a változásra. A környezetalakító s önformáló emberi tevékenységet szokták - némi leegyszerűsítéssel - magatartásnak nevezni. Saját értékeinket sok esetben abban leljük meg, hogy egyensúlyt, összhangot tudunk teremteni kömyezetformáló s önalakító tetteinkben. A csaknem abszolút sebességre épülő kapitali- zálódás, az új piaci rendszer világában mintát leginkább a helyi nagyvállalatok és a helyüket már megtaláló vállalkozók adják a tekintetben, hogy piaci környezetük fejlesztését miképpen kell összekapcsolni az értéktermelő emberek folyamatos minőségi képzésével, többoldalú tudatosságuk dinamikus fejlesztésével, ösztönzésével, vezetői navigálásával. Fontos lenne most ezekben a gazdaságilag és szociálisan fogant nehéz időkben konkrétjó tanácsokat adni e mintákat követve az embereknek, hogy miként alakítsák termelői-fo- gyasztói-piaci feltételeiket, saját életvitelüket. Egyébként mostanában a Jászkunságban is túl nagy a tanácstalanság, sokan nem tudják, mit termeljenek, mit lehet haszonnal eladni, mit érdemes most megtanulni. Igaz, a tudáspiac is átrendeződik, fölértékelődik, ám a tudás, a tehetség realizálása még gyengén működik. Hisz a stagnáló gazdaságban még kevesek tudnak igazi sikereket felmutatni. Ugyanakkor igen nagy a kockázata megyénkben is a tudatlanságnak, a nélkülözhetetlen ismeretanyag, a megfelelő kultúra hiányának. Ezen is lehetne változtatni például olyan attitűd kialakításával, amely a tanulást és a megtakarítást többre tartja a jólétnél és a fogyasztásnál, annál is inkább, mert a tanulás és megtakarítás nélkül hiányzik a környezeti s emberi fejlődés két motoija. A pazarlásból pedig aligha lesz fejlődés, új beruházás. Ám létezik itt egy másik igen komoly s nehezen kezelhető - de elkerülhetetlenül kezelendő - problémahalmaz, magatartászavar: a drogozás, az italozás, a bűnözés és az ökológiai válság (katasztrófa). Ez utóbbi az egész emberiséget fenyegeti, s ha nem találjuk meg hatékony ellenszerét, a lét vagy nemlét dilemmája elé kerülünk. A drog világa a fiatalok százezreit veszélyezteti, a bűnözés pedig egyre inkább átfogó társadalmi jelenség. Komolyan kellene most már diagnosztizálni, hogy miért esnek emberek - fiatalok - a drogozás, a bűnözés, italozás, a szegénység és a betegség csapdájába, miért nem tudjuk kézben tartani, kezeim, visszaszorítani ezeket a magatartászavarokat, miért nem vagyunk védettek ezektől a bajoktól? He- lyes-e azt gondolni, hogy a bűnözés és a drogozás a törvényektől, a rendőrségtől, az igazságszolgáltatástól függ - avagy másoknak kellene foglalkozni ezekkel a problémákkal? B. S., Szolnok A hathetes kicsi gombócért a Dunántúl távoli városából utaztunk az Alföld közepére. Gazdája megbízhatónak tűnt, ezért azt sem bántuk, hogy a törzskönyvet majd postán küldi utánunk. Elsőre feltűnt gyönyörű.kék szeme. Gazdája szerint az Év kutyája címet kapott nagypapa öröksége. Casper a család kedvence lett, versengtünk érte. A mozgékony és lelkes kis lény minden hangra reagált, minden szóra hallgatott, s bár milliószor megmutattuk neki, merre van a lépcső, az alom, magától sosem találta. Gondoltuk, reméltük: kiskutya és kerge, vagy még nem úgy funkcionálnak a lábai, mint kellene. Aztán kezdtünk gyanakodni. Nekiment a falnak, leesett a lépcsőn, ha csendben voltunk, nem mozdult, csak ült és sírt. Két orvoshoz vittük el. Mindkettő azt állapította meg, hogy kék szeme albínó, amire nem lát. A másik kapott félpercnyi reményt, de aztán az is elveszett. Casper teljesen vak volt. Egyik orvos sem javasolta, hogy megtartsuk, hisz a bobtail mindig gyerek marad, és játék közben az ő örök sötétjében bármikor megsebezheti magát a mi világunk csapdáiban. Műteni nem lehet. Vettük a telefont, közöltük a hírt a tenyésztővel, aki azonnal kibúvókat keresett és szakorvosi vizsgálatot követelt. Átgondolva minden lehetőséget, és mint akik igazán a legjobban szeretik, ítélkeztünk felette. Nem akartuk, hogy még jobban megszeressük, hogy egész életében azt érezze, nincs biztos föld a lába alatt, hogy számára a világ csak falból és lépcsőből áll. Döntöttünk. Az egyik orvos nem vállalta, a másiknak könnyes lett a szeme, amikor... Hiába kerestük azonban az azonosítás miatt a zöld foltot a füleiben, pociján, nem volt tetoválási száma. Casper, imádott kiskutyánk, elindult a biológia örök körfogásában. Többet nem bukdácsol szele- burdin, nem riad fel minden hangra, nem sebzik meg kiálló korlát-szörnyek, oszlop-óriások, lépcső-mélyek. Talán megbocsátható, amit egykori gazdája iránt érzek, aki hagyta őt élni hathétnyi sötétségben és megszeretni egy olyan világot, aminek csak töredéknyi részét foghatta fel. S. T. Hét hét sötétség Helyismeret nélkül terveztek Ez a tél nagyon sok keservet és bosszúságot okozott az ország lakóinak. Árvíz, belvíz - s úgy tűnik, a természeti csapásnak még nincs vége. Szinte hihetetíen, de az én városom nem tartozik a kimondottan belvizes területek közé. A minap mégis arra figyeltem fel, hogy tűzoltóautó megy az utcánkban. Egy alacsony területen lévő vályogházhoz igyekezett. Elkezdték szivattyúzni a vizet a vízóraaknából, de hasztalanul. A lakásban is feltört a buzgár, mert a talajvíz és a hóié együtt ezt eredményezte. Következett a csapadékvíz-elvezető földárok mélyítése, hogy a közlekedő- edény elve alapján eltűnjön a víz. Szomorú, hogy az elkészített csapadékvíz-elvezetési tervet annak idején helyi ismerettel nem rendelkező, vidéki mérnökök készítették - drága pénzért. A terv alapján megvalósított zárt és nyílt csapadékvíz-elvezető rendszerből a szomszéd utcában ebből a földárokból kifelé folyik a csapadékvíz, majd a magas talajvízzel egyesülve a lakásba vezet az útja, mert a víz ugye megkeresi a legalacsonyabb helyet. Amikor készült a terv, már eleve csak a szomszéd utcát szintezték, míg a valóban veszélyeztetett utca szóba sem került. Kétségtelen, a szomszéd utcában is indokolt volt, de tervezési hiányosságnak tartom, hogy nem a ténylegesen kialakult vízfolyásokat vették figyelembe. De ezen már túl vagyunk. Ennél fontosabb most a szennyvíz- és tisztítómű Jászszentandrással és Jászkisérrel közösen. Elég sokszor próbálkozott már az önkormányzat, nem tudható, hányadik kormányváltás hozza meg a zöld utat ehhez. És persze várjuk a Jászsági-főcsatornát is, hogy megfelelő körülmények között élhessünk. Szabari Pál, Jászapáti Farsang - kinek, kiért? Nagy izgalommal vártuk az iskolai farsangot, ötletes jelmezek készültek, nem kis áldozattal. A báli „belépő”-nél minden gyerek névvel és jelmeze szerint is bemutatkozott, majd felkerült a zsűri szavalólapjára (a farsangi jelmezben valamikor az volt az izgalmas, hogy nem tudtuk, ki rejtőzik benne). Három felnőtt és egy diák döntött arról, ki a legjobb. A hatvan kis jelmezesből így húsznak adatott meg az öröm, hogy valóban jól érezze magát, mivel csak ennyit díjaztak. Kinek, kiért van a farsang az iskolában? Nem a gyerekekért? Az „ítészek” nem gondolják, hogy a versenyből kiesetteknek ez így nem mulatság? Szükség van-e még ilyenkor is a megmérettetésre? Rivalizálás és „osztályozás” helyett nem a vidám, felhőtlen szórakozás a legfontosabb? Egy anyuka Járnának Tiszasüly felé! Hallottam, hogy a szükséges milliárdok nincsenek meg a 4-es főút gyorsforgalmivá tételéhez. Akik az autósztrádák építésében lobbiznak, valószínűleg nem mentek még túl Szolnokon, mondjuk Tiszasüly felé, ugyanis még terepjáró kocsijaik is tengely törést kapnának a kátyúktól. À szolnoki rádióban a hóeltakarítás idején egy „illetékes” úr azt mondta rendreutasító hangon egy bátortalan nagykörűi telefonálónak, hogy várjon a kiszabadítással Nagykörű addig, amíg a 4-es főutat letakarítják, különben is gondoljon Ausztriára, ott mennyi ember van elzárva a világtól. Ne hivatkozzunk Ausztriára, mert igaz, hogy nagyon nehéz heteket éltek át, de ott még a tyúkólhoz is különb út vinne, ha lennének óljaik, mint itt a város körüli utak! Nálunk nemcsak hóban, de esőben sem lehet a város környéki községekbe kocsival baj nélkül közlekedni, mert a sáros víz eltakarja az életveszélyes lyukakat! Én azt gondolom, várjon a 4-es főút addig, amíg járhatóvá teszik azokat az utakat, amelyeken a gyümölcsöt, az élelmiszert szállítják a városba! Az autósztráda ötlete körülbelül olyan, mintha valaki egy alap nélküli vályogházra fel akarna húzni egy díszes- tornyos tetőteret azzal, hogy ő majd ott lakik. Aztán nagyot néz, ha a ház összedől és maga alá temeti. Cseh Ferencné, Szolnok A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, a mondanivaló tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Nagy érdeklődés kísérte a Szolnok Városi Kollégium 3. számú tagintézményében az elhelyezkedési esélyekről közelmúltban rendezett foglalkozást és tanácsadást. Á Foglalkozási Információs Tanácsadó munkatársai képességfejlesztő és önmenedzselő tréninget tartottak a középfokú tanintézetek tanulóinak. (beküldött fotó) Az idősek nemzetközi évében 1999 az idősek nemzetközi világéve. Szerte az országban, de másutt is, lelkesen készülnek sok szép programmal, mert így kívánja a társadalom kifejezésre juttatni az idősek iránti tiszteletét, megbecsülését. Számos településen az önkormányzatok erkölcsi és nem kevés anyagi támogatást is adnak a nyugdíjaskluboknak, közösségeknek ahhoz, hogy méltón ünnepelhessenek. A szolnoki önkormányzat kivétel ezek sorában. A korábbi években a Közművelődési Alap pályázati lehetősége „morzsákat” juttatott a közösségeknek ( 15-20 ezer forintot), amiből egyszer egy évben egy-egy szép napot szervezhettek a klubvezetők tagjaiknak. Értesülésem szerint az idén nem lesz pályázati lehetőség, az önkormányzatnak nincs erre költségvetési kerete, nem szavazta meg a közgyűlés. Ekképpen köszönti Szolnok vezető testületé a városban élő időseket az idősek világévében. Elgondolkodtató lehet mindazok számára, akik ezt megszavazták, nem lett volna-e emberségesebb, ha kicsit a szívükre is hallgatnak s nem veszik el a ,.morzsányi” támogatást, a pályázati lehetőséget az idős emberektől? Szomorú, hogy csak így tisztelik azokat, akik becsülettel ledolgozták életüket, akiket nemcsak az igazságtalan nyugdíjemelés, a napi gondok nyomasztanak, de már a szerény kikapcsolódást segítő minimális pályázati lehetőséget is elvették tőlük. Köszönjük... Egy nyugdíjasklub-vezető Vidám hangulatban, ötletes jelmezekben búcsúztatták a telet a vezsenyi óvodások. A farsangi mulatság bevételéből a nyáron kirándulni mennek a gyerekek. (BEKÜLDÖTT FOTÓ)
