Új Néplap Vasárnap Reggel, 1998. szeptember-december (1. évfolyam, 1-15. szám)
1998-10-25 / 6. szám
Rács mögött mindhalálig 1998. október 25. Közeliül Idestova egy évtizede annak, hogy Büntető törvénykönyvünkből törölték a bűncselekmények elkövetéséért kiszabható addigi legsúlyosabb Jogkövetkezményt, a halálbüntetést. Azóta még a legelvetemültebb gyilkosoknak sem kell az általuk elvett élet(ek)ért sajat életükkel fizetniük. Maradt hát nekik a - gyakorlatban maximum 15- 25 esztendőre „korlátozódó” - életfogytig tartó szabadságvesztés. Az utóbbi időben úgy tűnik, a társadalom, sőt a jogalkotók sem tudnak beletörődni abba, hogy a javíthatatlan, kegyetlen bűnöző embertársaink ilyen olcsón megússzák. Valóban Minthogy hazánk nemzetközi jogi kötelezettségei nem teszik lehetővé a létező legsúlyosabb büntetési nem, a halálbüntetés lehetőségének ismételt törvénybe iktatását, csak arról lehet szó, hogy az életfogytig tartó büntetés valóban az elítélt élete végéig tartson. Mindehhez csupán egy törvénymódosításra van szükség, arra, hogy az életfogy- tiglanra ítéltek feltételes szabadon bocsátásának lehetőségét töröljék törvénykönyvünkből, ilyen egyszerű lenne az egész? Várható-e a szigorítástól nagyobb visszatartó hatás? Mint az az igazságszolgáltatás főszereplőinek - bíró, ügyész, ügyvéd - válaszaiból kiderül, nem is olyan egyszerű dolog ez. Dr. Nikula Valéria megyei bírósági tanácselnök azon bírák egyike, aki az olyan ügyek elbírálására „szakosodott”, amelyekért a legsúlyosabb büntetés is kiszabható. Olykor rablógyilkosok, tettüket rendkívül kegyetlenül elkövető bűnözők azok, akik a tárgyalóteremben vele szemben ülnek a vádlottak padján.- Az utóbbi tíz év alatt hat esetben tar- t o t t a m szükségesnek az életfogytiglan tartó szabadságvesztés kiszabását. Minden elítélt, aki ráadásul már azt megelőzően is volt büntetve, az emberölés többszörösen minősített esetét követte el. Azt, hogy a leghosszabb, de határozott ideig tartó büntetést (maximum 15 év, halmazat, illetve összbüntetés esetén 20 év) vagy az életfogytiglani szabom ki, nemcsak a megvalósult bűncselekmény, hanem az elkövető személyisége is meghatározza - adott betekintést a bírónő az ítélkezés kulisszatitkaiba. Azt, hogy az elítélt mikor bocsátható feltételesen szabadon, szintén a bíró határozza meg ítéletében. Az elkövetett cselekménytől függően 15 és 25 év között lehet az az időpont, amikor egy újabb bírói mérlegelést követően kikerülhet a rács mögül a rab. Az esetleges jogszabályváltozás során ettől a lehetőségtől fosztanák meg az elítéltet.- A határozott véleményem az - vallja dr. Nikula Valéria -, hogy a súlyos büntetés kiszabásának igenis van jelentősége a visszatartó erő szempontjából. Mint említettem, Szolnok megyében úgy kétévente került sor az életfogytig tartó büntetés kiszabására. Ez a ciklusosság számomra azt is jelenti, hogy addig legalábbis, amíg az ügy a „felszínen” van, nem történik újabb, ebbe a kategóriába sorolható bűncselekmény. Tapasztalataim szerint az elkövetőknek van módjuk átgondolni fe gyilkosság előtt azt, hogy tettük végrehajtása milyen következményekkel A szolnoki büntetés-végrehajtási intézetben nagyobb a „túljelentkezés”, mint az egyetemek jogi karán. jár, éppen ezért úgy érzem, a valóban életfogytig tartó szabadságvesztés kilátásba helyezése még inkább növelné a bűnelkövetés bekövetkezésének esélyét. Dr. Császi Ferenc főügyészségi ügyész, büntetés-végrehatási ügyész ekképpen vélekedik a ténylegesen ^ életfogytig. vannak annyira egyértelmű megítélésű bűnesetek, ahol a durva, kegyetlen elkövetés mindenképpen indokolja azt, hogy a jelenlegi legsúlyosabb büntetésnél is súlyosabb szabadságvesztés legyen kiszabható. Ehhez nem fér kétség. Aggályaim vannak viszont a bv-intézetek infrastrukturális helyzetével kapcsolatosan. Gondolni kell ugyanis arra, hogy ezeket az elítélteket 20, 30, esetleg 40 .évig el kell tartani. A társadalomnak mégis az az érdeke, hogy a gyilkosok ne legyenek szabadon. A halálbüntetésnek egyébként sohasem voltam híve, de feltétlenül azt tartom indokoltnak, hogy a kiemelkedő társadalmi veszélyességű esetekben legyen lehetőség a tényleges életfogytiglani büntetésre. Meg vagyok győződve arról, hogy ennek nagyobb visszatartó ereje lenne. Megtörtént, hogy egy valamivel több mint húszéves, különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléssel vádolt, korábban élet elleni cselekményért már elítélt fiatalember az ítélet kihirdetésekor a bíró szemébe mondta: „Mindegy, hogy életfogytiglan, mert 15 év múlva úgyis kiszabadulok”. A törvény módosítása után ilyet már nem mondhatott volna... Dr. Garay Tamás ügyvéd kertelés nélkül mondja el véleményét: - A tényleges életfogytig tartó büntetés bevezetésével a halál- büntetést szorgalmazók száját akarják betömni. A szigorítást egyébként jónak tartom, ugyanakkor azt is látni kell, hogy nincs meg erre az infrastruktúra. A szolnoki bv-ben nagyobb a „túljelentkezés”, mint az egyetemek jogi karán. Kevés olyan börtön van az országban, ami erre alkalmas lenne. Aztán ott vannak a börtönőrökkel kapcsolatos aggályaim is. A ténylegesen élet- fogytiglanos raboknak már nincs veszítenivalójuk. Simán megölhetik akár a börtönőrt is. Mivel nincs kötelező munkavégzés a börtönökben, ezért gondolni kell arra is, hogy az elítéltekről életük végéig gondoskodni kell. Ennek költségeit a társadalom állja? Ki fogja például eltemettet- ni őket? A törvénynek mégiscsak lehetőséget kellene biztosítani arra, hogy felülvizsgálhassák az elítélt szabadon bocsátását. Legalább Ami a nagyobb visszatartó erőt illeti • osztotta meg véleményét az ügyvéd -, nem igazán hiszek benne. Az elkö- vető ugyanis nem foglalkozik a büntetéssel, az érdekli, hogy ne leple- ződjön le, ne vonják felelősségre. A halál- büntetés persze egzaktabb kategória, az élettől való megfosztás szerintem komolyabb fenyegetettséget jelentene. Amiben a bíró, az ügyész és a védő véleménye megegyezik: a súlyosabb büntetés kiszabásának lehetősége fokozott terhet ró az igazságszolgáltatás részvevőire. Még ha nem is halálbüntetésről beszélünk, a valóban életfogytig tartó büntetés kiszabásánál is emberélet felett rendelkeznek. Horváth Győző mm Harmadik oldal hét WÊÊÊÊÊÊÊÊÊÊÊÊiÊÊÊ^Ê^iKÊm Október 18., vasárnap: Polgármestereket, megyei, települési és kisebbségi önkormányzati képviselőket választottunk országszerte. Megyénkben csendben-rendben zajlottak le a helyhatósági választások, a részvételi arány 44,39 százalék volt. Az ekkori nem hivatalos végeredmény szerint Jász-Nagykun-Szolnok megye hetvennyolctelepülése közül huszonkettőben új polgármester lett, mígTö- rökszentmiklóson ésTiszabőn szavazategyenlősé&alakult ki. Október 19., hétfő: Komoly gondot okozhata gombásodása kunszentmártoni múzeumban - állapították meg szakértők. • Akadozik a belvízkárenyhítés. Főképp a kisebb területeken gazdálkodók esetében van késés a bejelentett belvízkárok kifizetésénél, mivel a szükséges dokumentumok egy része továbbra is hiányzik. Október 20., kedd: A területi választási bizottság az első helyen végzett két jelölt kérésére újraszámolta a törökszentmiklósi polgármesterekre leadott szavazatokat, s ennek eredményeképpen mégsem lett szavazategyenlőség: az egyik jelölt hat szavazattal felülmúlta a másikat. (Az eredmény nem végleges.) Tiszabőről hasonló kérés nem érkezett. • A munkák állása szerint van remény arra, hogy a kitűzött határidőnél jóval előbb befejezzék a szolnoki Tisza-híd felújítási munkálatait. 0któber21„ szerda: Szolnok új polgármestere, Szalay Ferenc bejelentette, hogy október 29-én tartja alakuló ülését a megyeszékhely új kép- viselő-testülete. • Telefonfosztogatók elfogásáért a Távközlési Berendezések Védelme Alapítvány nyolc mezőtúri rendőrnek adott át pénzjutalmat. • Készségfejlesztő eszközöket és játékokat kapott a megyei Hetényi kórház gyermekosztálya a Mozgássérült Gyermekekért Alapítványtól. Október 22., csütörtök: A nyár örömei és veszélyei pályázat - melyet a megyei rendőr-főkapitányság hirdetett meg gyerekeknek - nyertesei vehették át a díjaikat Szolnokon. • Száznyolc éves asszonyt köszöntöttek Tiszatenyőn. Október 23., péntek: Megyénkben is a legtöbb településen megemlékeztek az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójáról, s az emlékhelyeken elhelyezték a kegyelet és hála koszorúit, virágait, így tisztelegve a hősök előtt. Október 24., szombat Jászberényben húzták ki a hatos lottó e heti nyerőszámait. • Tiszafüreden szórakoztató kavalkádon - melyen felléptek debreceni vendégek is - múlathatták az időt az érdeklődők a sportcsarnokban. •X *t *. a 0 w»- Döntöttem, tizedes! Holnap mégis átkórem magam az erkölcsrendészeti részleghez! Mit szeretnél, sánta mókus? A négyes főútvonal mentén - bármerre Is Iparkodik az ember - „hölgyek” kínálják hivatalosan sehol sem oktatott, mégis klsebb- nagyobb tökélyre fejlesztett speciális szolgáltatásaikat. Noha mostanság már csípős szelek uralják a terepet, Apavára után, a megyében befelé haladva hárommal Is találkozunk. Mégpedig a benzinkút melletti vendéglő mellett.- Úristen, maga köjálos? - szeppen meg az egyik, miután köszönök.- Nem, mert már nincs Köjál. Egyébként is mást csinálok.- Tudom, megismerem, tavalyelőtt írt rólunk - így egy magas barna, aki jól nézne ki, ha néhány foggal többet villantott volna felém. - Akkor elmondom, hogy kiszabadult az uram, de nem dolgozik, én vagyok a családban a kereső.- Milyen a forgalom?- Gyenge. Nyáron naponta hat menet hapsi is összejött, most reggel nyolcra jövök, tízkor irány haza. Ekkor mán’ csak az estében, délutánokban bízok. Odabenn ifjú Kisari Sándor fogad, aki az étteremtulajdonosnak a fia. Sebtében elmondja, betörtek hozzájuk, valakinek útban lehettek. Majd a lányokra vált.- Még az előző tulajdonos tiltotta ki őket, mi csak ezt tovább visszük. Azért ismerem mindet, tudom, honnanjöttek. Nyáron megszámoltuk: Apavárától Karcagig huszonegyen voltak. Most, hogy csípős az idő, kevesebben.-Volt már velük?- Nem. Gyűrűs barátnőm van, már csak azért sem. Azután meg milyen szerelem az, amelyet pénzért árulnak? Hát igen: akad, akit a vére visz ki, jól érzi magát, mást a férje, élettársa hajt: eredj keresni! Ahogyan mondják: errefelé háromezer a komplett, meg hát mikor mennyi, ez a forgalomtól is függ.- Kikkel nem mennek el? - kérdezek egy szőkét -Azoroszokkal. Büdösek.- És maga?- Mi mosakodunk: reggel is meg este is.- Hol csinálják a menetet?- Kiszorultunk a kiserdőből, a pléd már hideg. Marad a kamion vagy a kocsi. Olykor az utánfutó. A legjobbak a kamionosok, mondjuk a törökök. Két perc alatt elélveznek, és megvan a lóvé. Furcsa férfiakról, kuncsaftokról mesélnek. Előfordul, akinek madzagot kell csomózni a micsodája tövére, megkötni, és úgy húzni. Mások megbilincselve érzik jól magukat. Befelé haladva néhány kilométerrel távolabb Irénnel találkozunk. Nála ezerötszáz egy menet, és tudhat valamit, mert huszonegy visszatérő vendége akad. .- Ilyen félcombig sem érő szoknyában nincs hideg?- Nem bajlódom a harisnyanadrággal, így gyorsabb.- A törzsvendégek?- Nekik néha kedvezményt adok.- Mind közösülni akar?- Egyharmada nem. A melleim közé rakják, mások úgy szeretik, ha rájuk ülök. Ezek a krapekok így élveznek. Közben érkezik egy férfi, kiderül, az élettársa. Látja, minden rendben, kezet fogunk és eltűnik a nem messze lévő kiserdőben. Irén folytatja:- Vissza-visszajár egy hapsi: azt szereti, ha én is meg ő is játszunk önmagunkkal, ezért fizet.- És mit szól a párja?- Semmit, mert a férfiakból élünk. Ő meg verseket ír. Majd egyszer megmutatom. A lányok általában reggel tízkor kezdenek, kevesen már nyolckor. Ez függ az időjárástól is. Tíz után kis szünet következik, majd délután, estefelé megint indul az ipar. Szolnok felé iparkodva színesedik a választék, és egyre több a szőke. Részben festett, ritkán eredeti. Feltűnik egy lány, aki ha kinyitja a nagykabátot, alatta az égvilágon semmi. Előfordul, hogy a szemlélő az árok szélén tud megállni a kocsijával, annyira bámul. Abony körül magas vörösesbarna nő. Leállunk messzebbre a kocsival, bicegve közeledek felé, hátha megszán. Közelebb jutva hozzá köszön.- Szia! Mit szeretnél, sánta mókus, dugni?-Ja - felelem hamisítatlan német nyelven.- Ilyen lábbal? Ide figyelj, mókuskám! Tisztázzunk valamit: én nem vagyok jótékonysági szervezet, de még Vöröskeresztsem. Ezért nem érdekel hadiárva vagy- e vagy rokkant, a tarifa egyre megy.- Mennyi?- Csak háromezer-kettő. Afféle szezonvégi kínálat. Kotorászni kezdek a zsebemben, majd szabadkozom:- Csak ezerkettőt találok. Szóra sem méltat, mire kiveszem az újságíró-igazolványomat. Megriad. Kerekre nyílik a szeme, látom, mérges lett.-A pilácsod sem áll jól, kifigyeltem. Gyanítottam, vaj van a fejeden, úgyhogy nekem ebből elég. Ráadásul elhalasztottam miattad egy Audit. Széttárom a kezem, ez van, és egy hellóval egyenes léptekkel távozom. Még hallom a süvöltését: - Láss csodát, a rándulása is helyrejött. Hogy a rosseb essen beléd... D. Szabó Miklós
