Új Néplap Vasárnap Reggel, 1998. szeptember-december (1. évfolyam, 1-15. szám)

1998-10-25 / 6. szám

Közelről 1998. október 25. Negyedik oldal Figyelem, gőzgép indul az egyes vágányról! - A kis masina könnyedén elhúzza készítőjét Gázgépre fel! Mi is kell ahhoz, hogy valaki saját gőzgépet építsen? Le­gyen egy kicsit géplakatos, egy kicsit hegesztő, de az sem árt, ha valamikor a me­zőgazdasági gépszerelő munkáját Is kitanulta. Az öcsödi Demjén György ál­ma egy, a századelőn hasz­nálatos monstrum volt, amin gyermekkorában annyiszor játszott. El is készítette, és saját gyártású szerkezete a megszólalásig hasonlít az igazihoz, egyetlen kivétellel: ez csupán ötven centiméter ma­gas, s nem is nyom több tonnát, csupán alig félmázsányit. Mintául az emlékek, valamint egy százéves könyv néhány raj­za szolgált. Még a legkritikusabb szem­lélő sem találhatna kivetnivalót a mű­ben, hiszen a „minimozdony.” fűthető, szól a kicsiny sípja, s elhúz könnyedén egy kilencven kilós embert is. Három évig készült a gőzmodell, és az aprólé­kosságra jellemző, hogy még a fűtő pisz­kavasát és vödrét is elkészítette Demjén György miniben. A hetvenéves férfi újra álmodik, most már egy, a gépéhez illő cséplőberendezés kellene neki. Ő persze tiltakozik, kevés ehhez az idő - mondja, meg bonyolult sok mindent beszerezni, ám felesége hal­kan megsúgta, annak idején így kezdő­dött ennek a modellnek is az életútja. Az ügyes kezű géplakatos-hegesztő-gépsze- relő újabb csodájára még várni kell, de el­nézve a csendesen pöfékelő masinát, megéri. Pókász Endre A rendőrből lett pap Ratnik Ferencet a nyolcvanas évek közepén újságíróként keres­tem meg és egy bonyolult gyilkos­sági ügy összekuszált szálait se­gített kibogozni. Akkoriban ő a megyei rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályán őrnagyi, majd később alezredesi rangban dolgozott. Most meg itt ül mellet­tem a szolnoki belvárosi plébánia irodájában és a szeretetről, a jó­ságról, az egymás felé kinyújtott kezek erejéről, a tisztességről, meg arról beszél, hogy örülnünk kellene egymásnak, és nem volna szabad eltiporni egyik embernek a másikat.- Ötvenkét esztendővel ezelőtt tősgyökeres szolnoki családban születtem - kezdi fejte­getni élete szövetét Ratnik Ferenc. Már álta­lános iskolásként is kacérkodtam a gondo­lattal, hogy pap leszek. De akkor még igazá­ból nem volt erős ez az érzés bennem. Ezerkilencszázhetvenegy februárjában vet­tek fel a rendőrséghez. S mivel abban az időben a rendőrségnél nagyon kevés em­bernek volt érettségije, elküldték Rendőr- tiszti Főiskolára. 1976-ban avattak tisztté, és a Szolnok Városi Rendőrkapitányság Bűn­ügyi Osztályára kerültem. Igazi kádertartalék volt- Tehát fölvették a főiskolára, és el is végez­te, de ehhez abban az időben minimum párttagnak kellett lenni. Hiszen csak politi­kailag megbízható emberek lehettek rendőrtisztek.- Igaz. Én is párttag voltam. Sőt elvégeztem a Marxista-leni­nista Esti Egyetem négyéves szakosító­ját, s még Moszk­vában is tanultam. Igazi kádertartalék voltam.- Szóval akkoriban jól megvolt Isten nél­kül is.- Valóban, de azért csak lehetett vala­mi terve velem, mert időközönként kezembe akadt egy-egy vallással kapcsolatos könyv, amiket szívesen ol­vasgattam. S olyankor el-elgondolkodtam azon, hogy kár volt megnősülni.- Csak tán nem bánta meg, hogy megnősült?- Szó sincs róla, és azt sem, hogy a rendőr­ségnél csaknem huszonkilenc évet eltöl- töttem. Álmában szólította meg az Isten Hol volt az a pont, amikor végleg eldöntöt­te, hogy Isten szolgája lesz? Nos, 1987-ben Ratnik Ferenc szanatóriumba került és egy véletlen folytán ugyanabban a szobában la­kott, ahol egy római katolikus pap is pihent. Sokat beszélgettek. Elmondta, hogy nyo­mozó, s azon az oldalon áll, ahol csak a rosszal, csak a gonoszsággal találkozik az ember. A pap viszont a jóság, a szeretet, az emberség fontosságát hangsúlyozta. Há­rom héten át alaposan kicserélték gondola­taikat. S miután hazajött a szanatóriumból, azt érezte, hogy iszonyatos űr tátong körü­lötte, állandóan hiányzott valami, csak nem tudta, hogy mi. Egy dolgot azonban tisztán érzett: azt, hogy amit eddig csinált jó volt, szép volt, ám nem elégíti ki. Az idő tájt történt, hogy egy hajnalban arra ébredt, mintha valaki beszélne hozzá. Fel­ült az ágyban s megszólalt belülről egy hang. Akkor nem igazán értette, de mégis úgy érezte, hogy Isten elérkezettnek látta az időt és fülénél fogva ráncigálva, kezét fog­va nem engedi el többé. Ezután egy-két hét telhetett el, amikor az egyik reggel szokásos útján ment a munkahelyén, s mint évtize­dek óta mindig, a víztorony mögötti sze­gényházi templom előtt vezetett az útja. Addig sohasem vette észre, ám azon a reg­gelen a lába bevitte a templomba. Beült a hátsó padba, nézte a képeket, az oltárt, s megint visszagondolt arra a hajnalra... Ta­lán ott volt az igazi fordulópont Ratnik Fe­renc életében. Néhány nap múlva már találkozott is a templom plébánosával, Himfy Ferenccel, s elmesélte neki egész addigi éle- tét, és még hozzátette: „Gyermekkoromban sokszor gondolkod­tam azon, hogy pap leszek. Tudom, most már nem lehe­tek, mert nős vagyok, s a katolikus egyház­ban házas ember nem válhat pappá, de mégis szeretném, ha gyakrabban találkoz­hatnánk.” A plébános gondolkodott néhány percig, majd megszólalt: miért ne lehetne pap? Az első lépés, hogy a teológiát el kell végezni. Igaz, áldozópap tényleg nem lehet, de szerpap - ez a pappá szentelés első foko­zata - igenis lehet. Megbeszélték a teendőket. Ratnik Ferenc fölment Pestre, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre, s amikor elmondta, hogy jelen­leg rendőr, ám mégis szeretne felvételizni a Hittudományi Karra, elég furcsán néztek rá. Elmondták, milyen papírokat - kereszüeve- let, bérmálkozó levelet, plébánosi ajánlóle­velet - kell beszerezni. Igen ám, de Himfy atya nem adta ki az ajánlólevelet, mivel nem volt meggyőződve arról, hogy újdonsült ba­rátja komolyan gondolja-e ezt az egészet. Ezután eltelt egy teljes esztendő, miközben rendszeresen találkozgattak, beszélgettek a vallásról, a hitről, a kereszténységről, és 1992 februárjában szólt Himfy atya, hogy most már kiadja az ajánlólevelet. Még abban az évben felvételi vizsgát tett Ratnik Ferenc. Természetesen továbbra is a rendőrségnél dolgozott, s csak akkor jelentette be, hogy hová jelentkezett, amikor megkapta aç érte­sítést, hogy felvették. Az akkori főkapitány az első pillanatban tanácstalanul nézett rá, ám néhány nap múlva mégis döntött. Ide fi­gyelj - kezdte -, lehet, hogy rajtunk röhög majd az egész ország, de én mégis aláírom a tanulmányi szerződésedet, fgy is történt, s Ratnik Ferenc 1992 szeptemberében - 46 évesen - megkezdte teológiai tanulmányait. Már negyedéves volt, amikor jött egy olyan lehetőség, hogy kérhette a rendőrségtől nyugdíjazását. Ez 1996-ban meg is történt, s, pár nap múlva már a szolnoki Belvárosi nagytemplomban irodai munkát végzett, rendszeresen misére járt, és felnőtt fejjel mi- nistrált. Holnap lesz egy hónapja - szeptem­ber 26-án - Szolnokon pappá szentelték. Az Úrnak terve lehet velem- Az emberekhez való viszonya is alaposan megváltozhatott. Hisz korábban rendőr­tisztként rablókat, gyilkosokat kergetett, most meg lelki vigaszt kell nyújtania azok­nak is, akikkel annak idején nem bánt kesztyűs kézzel.- Jézus a keresztfán mondta: Bocsásd meg nekik, Uram, nem tudják mit cseleksze­nek. Én már így né­zem azokat az embe­reket is, akiket valójában meg kellene vetni külön­böző tetteik miatt.- És mi van a barátokkal?- Akik elmaradtak, azok nem is voltak igazán ba­rátok. Akik viszont to­vábbra is körülöttem vannak, nem értették, és ma sem értik a dol­got, egyszerűen csak el­fogadták, hogy pap let­tem.- Nem hiányzik a világi élet? Végleg lemondott róla?- Nem hiányzik. A lelki békémet most ta­láltam meg. Kiegyensúlyozott vagyok és jó érzéssel kelek-fekszek. Isten segítségé­vel elértem, amit akartam. Ötvenkét éve­sen szentelt fel a püspök. Arra gondoltam akkor, hogy ez a késői meghívás nem le­het véletlen. Biztos van még tennivalóm és remélem rövid időn belül nem fogok el­távozni a földi életből. Mert ha engem ilyen idős korban választott ki az Úr, ak­kor kell, hogy terve legyen velem. Érzem, hogy legalább még húsz évig szolgálni fo­gom az Istent. Nagy Tibor A mesterszakács sztároknak is főz Csüllög Gábor mester­szakács, a rákóczlfal- val főzőkonyha vezető­je a két kezén sem tud­ná megszámolni, hány hírességnek főzött már. Mivel a hatoslottó-sorsolás állófogadását az ő stábja adja az ország nagy részén, így ezeken a fogadásokon sok neves művésszel talál­kozik. Másrészt, akik már ismerik a főztjét, azok álta­lában visszakérik. Bokros Lajos például ha Szolnokra jön, [ tőle rendeli meg a kedvenc töltött káposz­táját. Torgyán Józsefnek még a választás előtt főzött rendezvé­nyen: lábszárpörkölt és ré­tes szerepelt a választék­ban. Az egyik fogadáson Kovács Kati is a vendégek között volt. A fogadások kínálatá­ban általában több mint tíz­féle hidegtál, kétfajta meleg étel és többféle sütemény szerepel. Azon a fogadáson mégis úgy érezték, nem lesz könnyű a helyzet, mert Kovács Katiról az a hír járta, hogy nem eszik húst. A mű­vésznő először csak a töltött káposzta ap Mit szeretnek enni a hírességek? rókáposztájából kért, de olyan finomnak találta, hogy végül a tölteléket is megkóstolta... Göncz Árpád, Orbán Vik­tor, Várhegyi Attila, St. Mar­tin, Bárdy György, Bács Fe­renc, Vastagh Pál, Soltész Rezső, Bay Éva - sorolhat­nánk a híres embereket, akik mind ettek már Csül­lög Gábor föztjéből. Bay Évának annyira ízlett,-hogy a /érje születésnapi vacso­ráját is Csüllög Gábortól rendelte meg a víkendhá- zukba. — Külön figyel­met fordítanak megyénk szü­löttére, Szabó Gyula színmű­vészre. Ha tu­domást sze­reznek róla, hogy ő is ott lesz egy fogadáson, mindig visznek neki egy kenyeret. Ugyanis a művész úr sze­rint a Szolnok megyei ke­nyér íze egészen más, mint a többi... Csüllög Gábor azt vallja, si­kerének titka, hogy szívvel főz, mindig a legjobbat akarja nyújtani"- Bárki rendel tőlem, min­dig erre törekszem. Ha a legnagyobb ellenségem kérne holnap, hogy főzzek neki valamit, azt is a leg­jobb tudásom szerint ten­ném. Paulina Éva Csüllög Gábor és felesége kedvenc sztárjuk, Bay Éva társaságban M

Next

/
Oldalképek
Tartalom