Új Néplap Vasárnap Reggel, 1998. szeptember-december (1. évfolyam, 1-15. szám)
1998-10-18 / 5. szám
1998. október 18. New Yorkból is telefonáltak a sziámi ikrek miatt Világhírnevet hoztak a sziámi ikrek a szegedi gyermekklinikának. Az ikrek a műtét után három héttel hazatértek, de kapcsolatuk a klinikával nem szakadt meg. A sziámi ikrek műtétjét és ápolását végző klinika vezetője a Szolnokon is ismert dr. Pintér Sándor professzor, a Szent- Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Gyermekklinikájának igazgatója, aki évekig a Szolnok megyei kórház gyermekosztályának vezetője volt.- Mi lesz a sziámi ikrek további sorsa, és milyen elismertséget hoz ez az esemény a klinikának? - kérdeztük a professzort.- A sziámi ikrek teljesen egészségesen tértek haza. Minden feltétel adott ahhoz, hogy teljes értékű életet éljenek. Szellemileg épek, és az alapvető életfunkcióik is jól működnek. Mivel a falu, ahol élnek, egy kilométerre van az országhatártól, bármikor tudnak jelentkezni, ha valami probléma adódik.- Továbbra is kapcsolatban maradnak tehát velük?- Amikor hazaengedtük őket, abban állapodtunk meg, hogy egy hónap múlva jönnek kontrollra, de ha gond van, akkor természetesen bármikor jelentkezhetnek. Egyébként a jövőben folyamatosan ellenőrizzük az állapotukat.- Mondhatjuk azt, hogy vége van a műtéti beavatkozásoknak?- Később derül ki, hogy lesz-e még szükség plasztikai műtétre a mellkasuknál. Ugyanis már a klinikai tartózkodásuk alatt nagyon sokat alakult a mellkasuk, egyre inkább fölvette a normális formát.- Annak a csoportnak, aki mútötte, ápolta a sziámi ikreket, ön a vezetője. Önnek kellett döntenie arról, hogy vállalják-e a műtétet és az ellátást?- Ez közös döntés és közös felelősségvállalás volt. Hiszen A sziámi ikrek nem mindennapi feladatot jelentettek a klinikának egy ekkora beavatkozáshoz jó sebész, jó aneszteziológus és jó intenzív ellátás kell. A klinikáknak egyébként ez az előnye, hogy több szakmában is jó színvonalúak. Tisztában vagyunk azzal, hogy az országban több kiváló sebészeti osztály is van, és örülünk, hogy bennünket választottak.- Mit jelentett az intézmény életében ez a döntés?- Volt olyan kollégám, aki azt mondta, hogy egy intézet életében csak egyszer van ilyen alkalom. A szegedi klinikán már 1983-ban is szétválasztottak egy sziámi ikerpárt. Nagyon örülök, hogy az egész klinika egy emberként tett meg mindent az ikrekért, és drukkolt, hogy minden sikerüljön.- Mit jelentett az Ön életében ez a döntés?- Nekem is nagyon nagy esemény volt. Másnap már New Yorkból telefonáltak, hogy láttak bennünket az ottani tévében. A londoni televízió is beszámolt rólunk, de tudósítottak Németországban, Ausztriában is. A sziámi ikrek műtété és ellátása kongresz- szusi téma lesz, már hazai és külföldi felkérések érkeztek hozzánk, hogy orvoskongresszusokon számoljunk be az esetről.- Visszatérve a sziámi ikrek sorsára: abból, amit elmondott, arra lehet következtetni, hogy ugyanolyan esélyük van az egészséges, normális életre, mint másoknak.- Igen, ez így igaz.- Úgy hallottam, hogy bár föl voltak készülve sok mindenre, mégis érte a klinikát meglepetés.- Köztudott dolog, hogy a mellkasuknál összenőtt két gyerek szíve teljesen egymás mellett helyezkedett el. Számoltunk azzal, hogy lesz keringésleállás, és ez be is következett, ám sikerült megmenteni a gyerekeket. Viszont azokban a napokban került a kezünkbe egy amerikai közlemény, amelyben az állt, hogy az ilyen módon összenőtt, ilyen súlyossági fokot elérő probléma esetén még nem sikerült úgy szétválasztani sziámi ikreket, hogy mind a kettő megmaradjon. Nekünk viszont sikerült, és - annak ellenére, hogy mindent megtettünk értük - tényleg mi is meglepődtünk rajta. Paulina Éva Fotó: Illyés Csaba Tizenhét esztendős lány a levegőben A szolnoki Hajdú Amália 17 éves, és a Széchenyi István Gimnázium tanulója. Érettségivel ugyan még nem, de vitorlázórepülővizsgával már rendelkezik. Három esztendeje a Szolnoki Repülőegyesület vitorlázó szakosztályának tagja és az ez idő alatt szerzett tapasztalatok, élmények hatására a repülés ma már szenvedélyévé vált. Mi lehet vonzó e sportban egy tizenéves lány számára? Amália erről vall írásunkban. Úgy hat-hét éves lehetett, amikor egy gyermeknap alkalmával először ült motoros repülőgépen. Valószínűleg ekkor „fertőződhetett meg” e szenvedéllyel - mondja. A középiskola első osztályában már határozott céllal indult el osztálytársnőjével a szolnoki sportrepülőtérre: ejtőernyőstanfolyamra szerettek volna jelentkezni. Hajnal Sándor reptérparancsnok sajnálkozva világosította fel őket, hogy a tanfolyam már elkezdődött, de ha mindenáron repülni szeretnének, próbálkozzanak meg a vitorlázórepüléssel. Gyors döntés volt, hovatovább megijedni sem maradt idejük. Gondolkodásra persze később is lett volna lehetőség, de Amáliának ez a sport jó választásnak bizonyult. Osztálytársnője néhány foglalkozás után elmaradt, ő azonban folytatta. Szerette volna elérni, hogy egyszer önállóan repülhessen. Régóta dédelgetett álma megvalósulásához viszont még meg kellett küzdenie néhány akadállyal. Elméleü tanfolyammal indult az oktatás, amelyet gyakorlati kiképzés követett. Először a földön ismerkedett a géppel, majd oktató jelenlétében a levegőben is megtanulta és gyakorolta a manőverezés technikáját, valamint a váratlan helyzetekben szükséges tennivalókat. Egyébként - bár rendkívül nagy koncentrálást igényel - alapvetően nem túl nehéz vezetni egy vitorlázógépet - vélekedik a fiatal „pilóta”. Aztán volt egy úgynevezett parancsnoki ellenőrző repülés. Itt derült ki, alkalmas arra, hogy egyedül is repülhessen. Tudaüan kíváncsiskodásomra, hogy ezeken a közlekedési eszközökön van-e pedál, vagy mondjuk irányjelző, így válaszol:- Az előbbiből kettő is - az oldalirányú mozgást szabályozzák - az utóbbi viszont hiányzik. A legemlékezetesebb élményeiről elárulja: nehéz ezekből válogatni, mert számtalan ilyen van. Először is a legfontosabb: csodás kis társaság jött össze a reptéren, a vidámság itt „alap- követelmény”. A következő történetet szájhagyomány útján ismerte meg, de - mint fogalmaz - jellemző a repülés hangulatára. Két srác amolyan kényszerleszállásfélét akart végrehajtani. A terepet egy főútvonal keresztezte, ahol éppen egy busz közeledett. A gép már alacsonyan szállt. A buszvezető az esetet látva előzékenyen lefékezett és villogott a landolóknak, hogy átadja az elsőbbséget, haladjanak csak át nyugodtan elsőként az út felett. A vitorlázóban ülők riadtan mosolyodtak el, mondván, ha a buszsofőr nem ilyen előzékeny, ők akkor is leszálltak volna. Igaz, lehet, hogy éppen a busz tetejére... Molnár János Október 11., vasárnap: Euro- régi ós fó ru m o n vett részt m e- gyénk delegációja Belgiumban. • Élénk érdeklődés közepette rendezték meg a falunapot Tiszatenyőn, ahol kulturális és sportprogramok várták az érdeklődőket. Október 12., hétfő: Új orvosi rendelőket avattak fel Jászberényben. • Az erdők hete rendezvénysorozat keretében elültették az év fáját a Nefag erdei művelődési házának udvarán. Október 13., kedd: Nyilvánosságra hozták a szolnoki Széchenyi-la- kótelepen élőkről szóló szociológiai felmérést. • Több millió ECU t nyert az Észak-ke let-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács. A koordinátori szerepet megyénk kapta. Október 14., szerda: A sziámi ikrek műtétjéről is beszámoltak az öto dik gyermekgyógyász-találkozón, Szolnokon. • Mintegy kétezer néző volt kíváncsi a tv2 szórakoztató műsorára, a Dáridóra, amelyet a Tiszaligeti Sportcsarnokban rendeztek meg. Október 15., csütörtök: Tiszaszentimre legidősebb polgárát, egy százéves asszonyt köszöntöttek születésnapján. • A hallgatók es oktatóik birtokba vették a Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola iij könyvtárát. Október 16., péntek: Átadták a Martfűt Tiszaföldvárral összekötő utat, valamint hidat avattak a jászberényi állatkertben, ahol ezentúl örökbe lehetfogadni állatokat. • Centenáriumát ünnepelte a karcagi Szentannai Sámuel Mezőgazdasági Szakközépiskola, Gimnázium és Kollégium. Október 17., szombat: A szolnoki művészeti hetek keretében megnyílt Ujj Zsuzsa kiállítása, valamint hangversenyt adott a Nemzeti Filharmonikus Zenekar. Virágzik a gesztenyefa a szolnoki Tisza-parton, miközben hullatja termését. A népi megfigyelések szerint a jelenség hosszú, enyhe őszre utal. VASÁRNAP REGGEL Nem csip-csup csodák Az ember bizony csak eltátotta a száját, amikor látta a tévében, hogy micsoda klassz járgányból száll ki egy vezető, miközben cége adóssága eléri a 100 millió forintot. Ilyenkor valahogy belezavarodunk a helyzetelemzésbe: hogy is van ez? Ha valaki adósságot „termel”, hogyan lehet akkora jövedelme, amiből luxusautóra futja? De nem kell ahhoz a tévét nézni, hogy ilyet lássunk, elég csak, ha megyénkben kapkodjuk a fejünket. Hiszen itt is megtörténik, megtörtént, hogy a vezető azzal áll elő, nem tud fizetni azoknak az embereknek, akik neki dolgoznak vagy akiktől a cége rendel. Vagyis azoknak, akikből ő maga is él. Ezek az igazgatók sohasem szánalmas kis motorbiciklikről üzengetnek ilyesmit. Miután mindezt közlik - vagy esetleg kiüzenik - a jövedelmet hiába váró kispénzű emberekkel, laza mozdulattal beülnek a gyönyörű szép autóba, aztán hazahajtanak. Nyugaton együtt bukik az alkalmazott a vezetővel. A gyártulajdonosnak el kell adnia csodaszép villáját, és bérlakásba költözik, ha a csődből nem tud kimászni. Nálunk nem így van. A hozzáértők felvilágosítottak a magyar titok nyitjáról. Nálunk ugyanis az a szokás, hogy már a cég alapításakor a hitelekből, tőkéből stb. kiveszi a tulaj a magánvagyon!. Amit esetleg aztán nem is az ő nevére irat - számolva azzal, hogy ha bukás lesz, ő azért ne zuhanjon olyan nagyot. Nincs itt tehát szó semmiféle „csodádról. Csupán arról, hogy míg a világ nagyot változott köröttünk, egy dolog fix maradt: nálunk csak a kisember bukhat. Paulina Éva
