Új Néplap Vasárnap Reggel, 1998. szeptember-december (1. évfolyam, 1-15. szám)
1998-10-04 / 3. szám
A búvár próbája a merülés A minap érkezett haza a szolnoki Búvár SE kis csapata az Adriai-tenger mellől. A Krk-sziget partjainál a sporttal még most ismerkedők adtak számot gyakorlati tudásukról, míg a képzettebb, már-már kopoltyút növesztett kísérőik 25-30 méter mélyen kutatták az elsüllyedt hajóroncsokat is rejtegető hullámsír titkait. Az egyesület mostani túrája a negyedik adriai kirándulás volt az idén. Régóta visszatérő látogatók a nagy vízen, a tanítványok ott élő közegben gyakorolhatják és mutathatják be, amit az itthoni elméleti felkészülés, valamint uszodai gyakorlatok során - ahogy ők mondják: a rutinpályán - megtanultak. Ahhoz, hogy az első búvárvizsgát megszerezze valaki, legalább öt, szabad vízen, 18 méter mélységig végrehajtott merülés szükségeltetik. Persze ezek csak a kötelező feladatok. A tengeren viszont „népszokássá vált” egykét különlegesebb, amolyan bátorságpróbaszerű kritérium is. Ezek közé tartozik, hogy a fiataloknak meg kell fogniuk egy polipot. Azonban olyan környezetben, ahol murénával, tengeri angolnával, nagyobb mélységekben langusztával és gyakran macskacápákkal is társaloghat az ember, nem tűnik ez olyan elképzelhetetlen dolognak. A víz alatt - gondolná, aki e témában kevéssé jártas - a kommunikáció jelenti a legkomolyabb problémát. Ám ez tévhit. A tenger mélyén igen elmés módon, műanyag táblácskára grafitceruzával írnak a búvárok. A tapasztaltabbaknak erre már nincs szükségük, jelekkel is képesek kapcsolatot tartani egymással. így tettek azok a képzettebb merülök is, akik a társaság ötnapos ott-tartózkodása alatt meglátogatták egy, az ’50-es években elsüllyedt és 27 méter mélységben nyugvó egykori kereskedelmi hajó maradványait. Vámosi Antal, a szolnoki Búvár SE vezetője az Adriai-tengerről származó érdekességeket és élményeket is említett az idei esztendőből. Mint elmondta, tavasz- szal fordult elő velük, hogy eddig egyedülálló módon körülbelül húsz delfinben gyönyörködhettek egyszerre, amikor azok egészen partközeibe merészkedtek. Győri kollégáikkal pedig még szenzációsabb dolog esett meg a nyáron. Emberemlékezet óta nem történt ugyanis olyan, hogy bálna keveredett volna az Adriára, márpedig a győri búvárok nemhogy láttak egyet, de motorcsónakkal követni és fotózni is tudták egy darabig a magányosan kóborló cetet. Az efféle élmények megerősítik azt a nézetet, miszerint a búvárkodás a kíváncsiak sportja. Hiszen aki alámerül, azért teszi, mert tudni szeretné, hogy mi van a felszín alatt. Molnár János Ha szombat, akkor lagzi Van úgy, hogy minden héten találkozik az anyakönywezetővel. Azt mondja, nem lehet elégszer hallani az ifjú párnak szánt szép szavakat. Lagzi- szezonban szinte minden szombaton az anyakönywezető elé szólítja a szakmája Hanyecz Lászlót. A fiatalember ugyanis vőfély. A gyomaendrődi Hanyecz Lászlóval gyakran találkozunk megyénk esküvőin, lagzi- jaiban. Ilyenkor, tavasztól őszig, amikor szezonja van a lagziknak, gyakran ölti magára szombaton a vőfélyruhát. Imádja ezt a szakmát, bár véletlenül talált rá. Vagy **■■& VÊKÊÊÊË inkább a szakma találta meg őt.- A táncot, a zenét mindig is szerettem, énekkaros voltam, irodalmi színpadon is szerepeltem. A szomszéd lány kért meg először, hogy legyek vőfély az esküvőjén. A barátaim le akartak beszélni róla, féltettek a bukástól. Régen ugyanis népszerű dolog volt vőfélynek lenni, ma már nem olyan menő.- Mit tudott akkor a vőfély feladatáról?- Semmit! Fölkerestem idős vő- félyeket, akik persze nagyon örültek neki, hogy egy fiatalember érdeklődik. Ahogy a nemzeti hagyományaink kezdtek megkopni, úgy a vőfélyek szerepe ' is háttérbe szorult az évek során. Úgyhogy a rendszerváltás után, mikor az egyik vőfély kollégám botján meglátták a nemzetiszín szalagot, azt mondja a násznépből valaki: „Na, vőfély uram is nagy kisgazda lehet!”- Milyen hagyományos mozzanatai vannak a magyar lagziknak, amelyet a vőfély vezényel?- Például a vőlegény-búcsúztató, a lánykikérés, amikor a vőfély vezetésével fölkeresik a lányos házat, és kikérik menyasz- szonyt. A borköszöntő versek, a rigmusok egy-egy fogás felszolgálása előtt. Éjfélkor a menyasz- szonytánc, a gyertyafénykeringő, az álmenyasszony behozása, az újasszony- tánc.- Apropó, menyasszonytánc. Mennyire hagyomány a pénzért táncolni?- Tájjellegű. Van, ahol szitában, tálban gyűjtik a pénzt a menyasszonytáncért. Aztán ki ezret ad, ki ötöt, ki többet. A Duna-Tisza közén nagy pénzek mennek, és van úgy is, hogy valutában.- Ön hány vőfélyverset tud?- Tizenöttel kezdtem, ma már száznál is .többet tudok. A rigmus bármikor abbahagyható, folytatható, a vőfélynek mindig figyelni kell a násznép hangulatát, ahhoz igazítani, hogy több vagy kevesebb verset mond és hogy mikor. Érezni kell, hogy mikor ül le a hangulat és mikor kell bevetni egy-egy mulatságos játékot.- Mit szól a családja, hogy ön hétvégén sokszor elfoglalt?'- Segítik a munkámat. Nemcsak abban, hogy a feleségem vasalja ki a ruhámat, de a versek alakításában is segít. Ő ugyanis tanárnő, és ha kapok egy verstöredéket, együtt formáljuk olyanná, hogy a lagzikban használható legyen.- Milyen emlékezetes esete volt lakodalomban?- Egyszer annyira tetőfokára hágott a hangulat, hogy még engem is a levegőbe dobáltak. P. É. 1998. október 4. f y Közelről Harmadik oldal Szeptember 27., vasárnap: Hat versenyszámban tizenkét erős ember, szinte szó szerinti Góliát mérte össze az erejét a farönknyomástól a hordópakoláson át az autótalicskázásig Szolnokon. • A Henkel tisztasági akciót szervezett a megyeszékhelyen általános iskolás diákoknak. Szeptember 28., hétfő: Ünnepélyes keretek között adták át a tiszaföldvári önkéntes tűzoltóság új laktanyáját. • Harmincmillió forintos adomány (kórházi eszközök és ruhaneműk) érkezett Svájcból a szolnoki MÁV Kórház részére. Szeptember 29., kedd: Nagymamája vette magához Viktóriát, azt a jászapáti kétéves kislányt, akit még vasárnap éjszaka találtak meg a fővárosban, egy hétvégi ház udvarán, s akit édesanyja magára hagyott. • Egyévi, felfüggesztett szabadságvesztést kapott az a révész, aki 1997 nyarán ittassága miatt csónakjával Nagyrév és Tiszakécske között a Tisza közepén felborult, veszélyeztetve tizenhárom ember életét. Szeptember 30., szerda: Átadták Szolnokon a volt szovjet laktanya helyén kialakított vállalkozói inkubátorházat. • A Jászsági-főcsatorna továbbépítése nemcsak öntözés-, hanem területfejlesztés is egyben, hangzott el a Közép-Tisza Vidéki Területi Vízgazdálkodási Tanács ülésén. Október 1., csütörtök: Tiszaföldváron nyitották meg a XVIII. országos őszi ÁFÉSZ-napokat. • Karcagon átadták az évtized beruházását, az új szilárdhulladék-lerakót. Október 2., péntek: A Szigligeti Színház A rátóti legényanya című darab bemutatójával kezdte meg az évadot. • Utolsó ülését tartotta a megyei közgyűlés. • Nagyszabású nyugdíjas-találkozó kezdődött Szolnokon. Október 3., szombat: Jászapátin tizennyolc kórus részvételével a zenei világnap alkalmából tartottak fesztivált. • Szüreti mulatságon vigadhattak Rákóczifalván és Jászfel- sőszentgyörgyön. ALAPELV Es ne feledjük, alapelvünk: mielőtt rábizonyítanánk, addig is mindenkit potenciális adócsalónak kell tekintenünk. I# VASÁRNAP REGGEL Vörös korom A hölgy panaszkodik. Egy konferencia előadója egyébként, és a napirendi téma nem az ő munkaköre lenne. De szükségesnek látja elmondani, hogy milyen sokat dolgozik a hivatalában. Napi ti- zenkét-tizennégy órát „vall be”. Erre már jobban megnézem magamnak, mert ez azért nem akármi, miközben ott van még a férj, a gyerekek, a háztartás. Szegény, hogy győzi mindezt a maradék tíz-tizenkét órában, amiből ugye nyolc az alvás? Először a hölgy gyönyörűen manikűrözött tűzpiros körmei tűnnek fel. Aztán a bőre, amelyik rendszeresen lát szoláriumot. Az arca kozmetikusról, a frizurája gyakori fodrászlátogatásról tanúskodik. A ruhája viszont arról, hogy gonddal válogatták össze. Manikűr, fodrász, kozmetikus, szépítőszerek vásárlása. Rengeteg időt vesz el, csakúgy, mint az, hogy megfelelően összeválogassa az ember a ruhatárát. Vajon honnan van idő minderre, ha egyszer olyan sok időt tölt hivatalban? Mire kijön, nincs is már nyitva az áruház, az illatszerbolt, a fodrász is az utolsó vendégét frizírozza. Egyetlen megoldás van csak: ennek a hölgynek a kedvéért éjjel is kinyitnak ezek a szolgáltatók, boltok. Ami ugye abszurd. Marad tehát az a tény, amit mindenki tud már rólunk, magyarokról, hogy szeretünk panaszkodni, többek között arra is, hogy milyen sokat dolgozunk. Amit sokszor nem is lehet vitatni. De egyre többször találkozunk olyan esetekkel is, amikor ezt olyan emberek adják elő, akiken látszik, hogy komoly időt tudnak önmagukra szánni. Ilyenkor a „túlterheltség” helyett a „túlzásokba esik” kifejezés jut inkább az eszünkbe. Paulina Éva
