Új Néplap Vasárnap Reggel, 1998. szeptember-december (1. évfolyam, 1-15. szám)
1998-10-04 / 3. szám
Közelről 1998. október 4. Negyedik oldal A megye u „legaranyosabb’' rendőre ImmNI Alig több mint egy hónapja, hogy a huszonnégy éves fiatal törzsőrmester munkát vállalt a Szolnoki Rendőrkapitányságon, máris mindenkit meggyőzött arról, hogy ő a „legaranyosabb” rendőr a megyében. Aranyos Tímea persze nem csak a nem mindennapi családi nevével szolgált rá e kitüntető jelzőre. Tímeát látva és hallgatva egyre inkább igazat lehet adni azoknak a közlekedési szabálytalankodáson rajtakapott férfiaknak, akik valamennyien azt szeretnék, ha ezentúl a bájos, mosolygós törzsőrmester intézkedne velük szemben. Csakhogy, mint kiderült, a vonzó külső is épp olyan szigorú rendőrt rejt, mint bárki másnál a kapitányságon.- Büntetett-e már meg valakit?- Tavaly nyáron à rendőr-szakközépiskola első éve után már Szolnokon töltöttem a gyakorlatomat, így még ha közvetve is, de részt vettem intézkedésekben. Volt olyan - kisebb szabálytalanság esetében persze -, hogy javaslatomra, tapasztalt járőrtársam eltekintett a bírságolástól, ám az is megesett, hogy egy kötekedő autóssal szemben éppen én szorgalmaztam a büntetést.- Nem túl sok a szabály itt a rendőrségen egy olyan széles érdeklődési köm lány számára, aki még a manökeniskolát is elvégezte?- Én ezt elfogadom, hiszen én voltam az, aki ezt a szakmát választotta. Ami pedig a modellséget illeti, valóban elvégeztem egy manöken- és fotómodellképző iskolát, de egyáltalán nem azért, hogy nagy legyek abban a szakmában. Egyszerűen ki akartam próbálni, élményt akartam szerezni magamnak ezzel is. Egy kicsit dolgoztam is ebben a szakmában.- Gondolom, az is előfordult, hogy fehérneműben kellett végigvonulni a kifutón.- Természetesen igen, de engem az sem feszélyezett. Igaz, mindez még azelőtt volt, hogy a rendőrséghez kerültem.- Mi vezette erre a lépésre?- Többféle dolgot tanultam, gyorsas gépírást, számítástechnikát, az említett manökenséget, ám egyszer eszembe jutott, hogy meg kéne próbálni a rendőrséget is. Szeretem az embereket, szeretek velük foglalkozni, így vált vonzóvá előttem ez a meglehetősen sokrétű pálya. Érzem, hogy határozott, talpraesett lány vagyok, ez pedig fontos itt, a rendőrségen. Egy időben szerettem volna óvónő lenni, de nem sikerült. Most viszont baleset-megelőzési előadóként gyakran találkozhatok a kicsikkel.- Mennyire népszerű ez foglalkozás a magánéletében?- A vőlegényem mindig is támogatott abban az elképzelésemben, hogy rendőr legyek. Egyébként szeptember 12-én házasodtunk össze.- A folytatás?- Gyereket egyelőre nem tervezünk, ugyanis először egy régi álmomat szeretném valóra váltani: szociálpedagógiát szeretnék tanulni a főiskolán. Aranyos Tímea rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít szemléletének, azaz, hogy ne csak a rosszat, a problémákat lássuk magunk előtt, hanem legfőképpen a megoldásra, méghozzá a legbarátságosabb megoldásokra koncentráljuk. Optimálisnak azt a rendőri intézkedést tartja, amikor az egyenruhás olyan udvarias, hogy a bírság kifizetésekor még köszönetét is mond neki az ügyfél. Hogy lesz-e ilyen valaha, ki tudja? Mindenesetre aranyos. Horváth Győző V Hárman együtt boldogan Szolnokon az egyik sokemeletes lakótelep puskalövésnyire figyeli a múló időt a vasútállomás környékén. A három fiatal két, egymással szembeni lakásban él. Az egyik otthon a városra néz ablakszemeivel, a másikból látni lehet a távolba futó síneket. Ezek egymás mellett haladnak, olykor felolvadva egy másik sínpárban eltűnnek, majd ismét különválnak. Hogy ez az út, az ő útjuk hová, meddig vezet, ezt földi halandó aligha tudhatja, bár a riportban megpróbáljuk a lehetetlent: keresni rá a válaszokat. A teljességhez hozzátartozik, hogy a három főszereplő, egy húszéves és egy huszonkét éves hölgy, illetve egy harmincon inneni úr mindennapjai kuszák, egyúttal kristálytiszták. írásunkban a két nő a nővér és a húg néven szerepel. A nővér: - Karcagiak vagyunk: én Kisújon végeztem, a két évvel fiatalabb húgom meg Szolnokon. Egy bátyóval is dicsekedhetünk, talán ő a legokosabb közülünk, és magas rangú tiszt Pesten. Apukámék anyagilag jól állnak, és amikor négy éve felvettek a szolnoki főiskolára, vele együtt néztük ki ezt a lakást, ahol most beszélgetünk. Azért döntöttünk mellette, mert közel az állomás. A párom velem szemben lakik egy gyönyörű lakásban. Eltelt egy év, és mi csak köszöntünk. Már másodéves voltam, amikor szóba elegyedtünk. Vacsorázni hívott, majd néhány hónap elteltével már nála aludtam.- A szeretője lett?- Több annál, az élete fontos része. Intéztem a vállalkozása papírügyeit, számlákat, megrendeléseket. Megspórolt rajtam egy könyvelőt és kapott egy szeretőt.- És mit nyert ön?- Kifizette a lakás összes rezsijét, és havi ötvenezer forintot zsebpénzként. Két éve, nyár végén a nevem napjára húsz szál rózsát kértem tőle, jelképezve a koromat. A virágot át nyújtotta és egy kulcsot: megvásárolta nekem a lakást. A nevemre íratta. Megkaptam tőle az égvilágon mindent, de én is ugyanúgy mindent megadtam neki. 1996- ban sikeresen leérettségizett a húgom, aki csodálatos teremtés. Velem teljesen ellentétes jellemű, és soha nem veszekedtünk, mert ő beszélő típus, zajos, én meg csendes. Nem vették fel elsőre Békéscsabára, és itt dolgozott Szolnokon. Természetesen befogadtam, ő aludt az én lakásomban, én a párommal. Tavaly év elején kezdődött a bonyodalom.- Nem értem.- Mindjárt érteni fogja. 1997 márciusa volt, amikor az egyik országos kirándulásról hajnalban érkeztem vissza. Először a húgomhoz nyitottam be az éjszaka közepén, de nem kis megrökönyödésemre vetetlen volt az ágya. Átnéztem a páromhoz, és láttam, ott feküdtek egymás karjában nagy- nagy békességben. No, ez odatett, kiabálni kezdtem, mindennek lehordtám mind a kettőt. Átmentünk, és reggel fél hétig beszélgettünk. A húg: - így volt. Én a szokásommal ellentétben egy kukkot sem szóltam. Megérdemeltem a szidásözönt, hiszen elszerettem a nővérem fiúját. Végül megegyeztünk, nem mondunk le róla, ketten is az övé leszünk. Ha bírja... A nővér: - Hét előtt mosolyogva léptünk be hozzá. Háborút várt, karmo- lásokat, haj- cibálást, de mi kedvesen közöltük vele: uram, állunk és ha kívánja, fekszünk rendelkezésére. Ha hiszi, ha nem, lerogyott a díványra és a szeme kis híján kiesett a száján. Azóta „működik” a dolog.- A gyakorlatban ez mit jelent? A húg: - Én most másodéves vagyok Békéscsabán, és még ez a tanév meg egy van hátra. Távirányítással tanulok, és ő segít. Vállalkozásai, üzletei vannak Pesten, ezért hetente kétszer: hétfőnkén meg csütörtökönként ott tartózkodik és ott is alszik. Egy meseszép, hatalmas, saját garzonban. „Karácsonykor jelentjük be a nagy szenzációt, hogy én is szeretem ezt a vállas herceget, meg a nővérem is. Sőt, egyszerre szeretnénk tőle gyereket.” nem mindig. De neki is van egy kikötése, meg nekünk is.- Elmondják? A húg: - Nekünk az a feltételünk, hogy hetente fejenként öt masszírozást kérünk tőle, illatos olajjal, mert fantasztikus a keze. Este fél tíztől tízig az kapja az elsőt, aki nem alszik vele. Ez csodálatos, majd köpeny fel, puszi, irány a másik, átellenben lévő lakás, és alvás. A másikunkat, aki soros fél tizenegyig veszi kezelésbe, majd együtt bújnak ágyba. Másnap csere, váltjuk egymást. Ne- ki is volt kikötése: ragaszkodott ahhoz, hogy nyaktól talpig mindenhol szőrtelenek legyünk. Három és fél, négyhetente helyünkbe jön a kozmetikus és volt szőr, nincs, mindenhonnan lekapja a gyanta.- Két fiatal, csinos lánytestvér. Miben mások? A húg: - A tesóm nőiesebb, telt, kerek a melle. Nekem hegyes, fiús a mellem, izmos a hasam, a testem.- A szülők nem sejtenek semmit? A nővér: - A nyáron három napig otthon voltunk és a szerelmem velem aludt, hiszen azt tudják, összeházasodunk. Erre az egyik reggel a hugi a konyhában úgy megszorította a legnemesebb részét, hogy felkiáltott. Bejött anyu és leszidta: kislányom, mit csinálsz a nővéred vőlegényével? Ha tudná, hogy még mit tesz vele ezen a szorításon kívül... A húg: - Szerencsénkre augusztus 20. után elutaztak Clevelandbe, anyu nővéréhez. Karácsonyra jönnek haza, és ott jelentjük be a nagy szenzációt, hogy én is szeretem ezt a vállas herceget, meg a nővérem is. Sőt, egyszerre szeretnénk tőle gyereket.- Van jogi akadálya? A nővér: - Nincs, mert ha itthon maradunk, nem megyünk hozzá. Az iszlám szerint lehetne négy felesége, de ezt a vallást nekünk nehéz, szinte lehetetlen felvenni. Van _ egy népcsoport, vallási közösség az USA-ban, a- És ha ott is nőket fogad? A nővér: - Kizárt dolog. Pihen, mert szavaival élve legalább nem szívják a piócái. Azután kedden és pénteken teljesít a legjobban, igazolva a szabadnapok jótékony hatását. Szóval marad öt nap, ebből az egyikünk hetente kétszer, a másik háromszor aludhat vele. Egy hét múlva fordított az alvásszám.- Elég ez? A nővér: - Nekem igen, de a húgomnak mormonok, ott egy férfinak lehet több asszonya és ezt a házasságot szentesítik is. Kétezerben mindketten gömbölyű hasat szeretnénk. És élünk boldogan, sőt két-két gyereket tervezünk tőle. Akkora 31 lesz, én 24, a tesóm 22. A legszebb kor, és hogy érezze, mennyire meg- értőek az ő piócái, akkor hetenként még kap egy szabadnapot. így háromszor is nélkülözheti imádott vérszívóit. Na, ugye ilyet nem nagyon hallott még... D. Szabó Miklós Felvételünk illusztráció, nem a szereplőket ábrázolja Segítséget kért - megalázták A család tudta, hogy a hozzátartozójuk meg fog halni. A hangnem azonban, ahogy az orvosnő beszélt velük, szíven ütötte őket. Annyira, hogy most, a temetés után pár héttel sem tudják elfelejteni.- Hetvennégy éves volt a nagyapám, és tavaly óta tudtuk, hogy tüdődaganata van - meséli az esetet a szolnoki Retter Józsefné.- A kórházi kezelés mellett vitaminokkal próbálkoztunk, ami egy ideig javított is az állapotán. Azonban a daganat tovább nőtt, és az orvosok mindössze 3-4 hónapot adtak neki. Újra kórházba került, a belgyógyászatra, ahol több mint négy hetet töltött. Infúziót kapott, vérplazmát adtak neki. A kezelőorvosa nagyon rendes volt, maximálisan mindent megtett érte, ugyanazt mondhatom el a nővérekről is. Augusztus 20-án azonban olyan eset történt, ami a mai napig felháborít. Azon a napon édesanyám és a nagymama látogatta meg nagyapámat a kórházban.- Amikor ott voltunk az ágyánál, úgy este fél hét körül az édesapám rosszul lett - veszi át a szót az elhunyt lánya, Orvos Józsefné. - Fulladt, és a kezét nyújtotta felénk, hogy segítsünk. Mi csak azt láttuk, hogy mindjárt ott hal meg a szemünk előtt. Kiszaladtam, hogy segítséget kérjek. Az ügyeletes orvosnő megkérdezte, hogy ki a beteg, és amikor megmondtam, az volt a reakciója: a bácsinak tüdőtumora van, így fog meghalni, hogy megfullad, nem tudok segíteni rajta. Olyan durva hangsúllyal mondta mindezt, amiből érződött, hogy merek én egyáltalán őhozzá fordulni! Ha akkor megnyílik a föld alattam, én elsüllyedek szégyenemben, hogy így beszélnek velem. Visszamentem a kórterembe. Visszamentem? Valósággal el- somfordáltam. Próbáltam úgy tenni, mintha minden rendben volna, de a szüleim látták rajtam, hogy baj van, mert tűzpiros volt az arcom. Azt mondtam nekik, hogy mindjárt jön az orvosnő. Persze nem jött. Édesanyám kilencig ott volt édesapám ágyánál, és közben nem jött be az orvosnő. Mindöszsze annyi történt, hogy a nővér hozta az apám injekcióját.- Az egészben az volt a legszörnyűbb, hogy a nagyapám végig észnél volt, és tudta, hogy nem fognak segíteni rajta, - teszi hozzá az unoka. - Azóta se tudunk napirendre térni a dolog fölött. Az én nagyapám tisztességesen végigdolgozta az életét, soha nem volt táppénzen, egyetlenegyszer szorult csak egészségügyi ellátásra. Felháborít, hogy egy orvosnő hogy beszélhet így velünk?- Tudtuk, hogy meg fog halni az apám - mondja Orvos Józsefné. - Elhiszem, hogy a doktornőnek ez az állapot természetes, mert mindennap lát ilyet, de szólhatott volna másképp is hozzám. Ha csak annyit mond szépen, hogy: mindjárt kap egy injekciót, de ennél többet nem tudunk tenni, megértettük volna. Nem vártunk volna el tőle többet, mint hogy megnézi a beteget, és emberi hangon szól hozzánk. Retterné: - Később megtudtuk - bár ez nem vigasztal bennünket -, hogy a doktornő másokkal is gorombán viselkedik. Lassan úgy néz ki, hogy a beteg van az orvosért és nem fordítva. En megértem, hogy az egészségügyben nincs pénz, de az nem kerül pénzbe, hogy emberi hangon beszéljenek velünk. Paulina Éva y-—Az Alcsiszigeti Mezőgazdasági Részvénytársaság há “Jír (5002 Szolnok-Alcsisziget, Keszeg u. 2.) kistermelői kedvezménnyel fémzárolt, csávázott, II. szap. fokú őszi búza vetőmagvakat értékesít 50 kg-os kiszerelésben. Vételre felajánlott fajták: - „Mv Optima”- „Mv Szigma” • „Mv-16 ”- „Gk. Öthalom” • „Gk. Góbé” A kedvezményezett (ált. forg. adót Is tartalmazó) értékesítési ár: 3.850 Ft/100 kg. Megrendelések felvétele az rt. (56) 424-555 (Megyes Józsefné) 425-744 (Fekete Zoltán) 359-236 (Óvári Gyuláné) 359-238 (Óvári Gyuláné) központi telefonszámain. A megrendelt és visszaigazolt tételek az rt. értesítését kővetően a mezőhéki üzemegységben (Martfűtől 10 km) munkanapokon 7-15 óra között vehetők át készpénzfizetés ellenében. ‘1R4AKA/1H*
