Új Néplap Vasárnap Reggel, 1998. szeptember-december (1. évfolyam, 1-15. szám)

1998-12-20 / 14. szám

Lopott bringát ötezerért kétől. Minthogy egyre-másra tűntek el fényes nappal a bicajok a város közintézményei­nek kerékpártárolóiból, nyomozócsoportot alakítottak, hogy alaposabban szemmel tarthassák a közterületeket. A várt ered­mény, a tolvajok tetten érése azonban elma­radt, sőt a nyomozók mindinkább azt ta­pasztalhatták, hogy a tettesek „szabadság­ra” mentek. (Később maguk az immár elő­zetes letartóztatásban levő gyanúsítottak mondták el, erről szó sem volt, csupán át­helyezték egy időre tevékenységük helyszí­neit más városokba, tartva a miklósi rend­őrök nyüzsgésétől.)- Az információk azonban szaporodtak, és a körülmények helyi, illetve Törökszent- miklóshoz közeli elkövetőkre utaltak - folytatta a nyomozást irányító rendőrtiszt. Többek között azt is megtudták, hogy a kérdéses időszakban a szajoli felüljáró épí­tésében részt vevő munkások közül többen is vásároltak kerékpárt. Csakhogy mire a nyomozás eddig jutott, a munkálatok befe­jeződtek. A dolgozók felkutatása - akik va­lahonnan az ország másik végéről érkeztek ide - újabb fejtörést okozott a zsaruknak. A nagy nehezen megtalált tanúk végül felis­merték fényképről a nyomozók által gyanú­sított két fiatalembert, akik az építkezésen árulták a kerékpárokat. A rendőrség hozzálátott a nyoma veszett portékák elő­kérdéséhez, több helyen tar­tottak házkutatást. K. Józse­fet és K. Tibort elfogták. Jel­lemző, hogy a két, utcán tén­fergő fiatalembernél akkor is ott volt „munkaeszközük”, az erővágó. Egy pár hétig jól éltek. Hamburgert ettek, márkás italokat ittak, motorokat vá­sároltak - derült ki beismerő vallomásukból. József egyéb­ként augusztus végén szaba­dult a börtönből. Barátjával azon nyomban akcióba lép­tek. Módszerük az volt, hogy az elkötött kétkerekűvel a vasútállomásra siettek. Csak úgy jegy nél­kül felpattantak a vonatra, és pár perc eltel­tével már árkon-bokron túl voltak zsákmá­nyukkal együtt. Az alapos gyanú közel száz eltűnt kerékpárt ír számlájukra. A „mit sem sejtő” vevőkről egyelőre annyit, hogy egy részüket jóhiszemű vásár­lóként kezeli a rendőrség, akadnak azon­ban olyanok is, akik esetében már bizonyít­hatóan felmerül: tudták, lopott áruért fizet­tek. Horváth Győző Amióta megjelentek a hazai piacon a szép és méregdrága bicajok, valóságos új üzletággá fejlődött a lopott kerékpárok kereskedelme. A siker titka minden bizonnyal a profizmusban: a szakértelemből és a gyakorlottságból adódó gyor­saságban, valamint a biztos értékesítési háttérben rejlik. Merthogy ez utóbbi nélkül nem virágozhatna az üzlet. Szó sincs piaci pangásról, mindig akadnak bőven olyanok, akik kapva kapnak az alkalmon, és boldogan fizetnek két-há- rom, esetleg ötezer forintot egy annak sokszorosát érő bringacsodáért. A károsultak keseregnek, a zsa­ruk nyomoznak, az aktákat rendszerint a legcsekélyebb eredmény nélkül kénytelenek lezárni. Törökszentmiklóson most úgy tűnik, mégis sikerül a végére járni egy nem akármi­lyen lopássorozatnak.- Napi egy-két kerékpárlo­pás még nem jelent igazán kü­lönlegességet, az viszont, hogy szeptemberben és októberben jóformán heteken át érkeztek hozzánk az ellopott értékes ke­rékpárokkal kapcsolatos felje­lentések, már mindenképpen szervezetszerű elkövetési mód­ra engedett következtetni ben­nünket - ismerhettük meg az ügy előzményeit Kiss Tibor századostól, a kapitányság bűnügyi főnö­NMKSMHHBKMMM December 13. vasárnap: Véres családi dráma tör­tént Tiszafüreden. • For­galmasnak bizonyult a hétvége a kórházakban, az ónos eső okozta csú­szós utakon, járdákon so­kan sérültek meg. • Kár­pátaljai gyerekek érkeztek Szolnokra a megyei rendőr-főkapitányság vendégeként. December 14. hétfő: Szolnokon járt Kovács István amatőr vi­lág-, Európa-és olimpiai bajnok ökölvívónk. • Jászberény ön- kormányzata döntött a helyi közlekedési tarifák, valamint az iparűzési adó emeléséről. December 15. kedd: Szolnokra, illetve Karcagra látogatott Or­bán Viktor miniszterelnök. • A kormányfő többek között fel­kereste a megyei szakképző iskolát és a Kátay Gábor kórhá­zat. • RobbanástörténtRákóczifalván, egy pszichiátriai keze­lés alatt álló férfi gázzal telítette családi házát, majd felrob­bantotta. A férfinak nyoma veszett, a rendőrség eddig hiába kereste. • Rendkívüli bérfejlesztésről is döntött a Jászkun Vo­lán közgyűlése. December 16. szerda: A regionális hulladéklerakó kapcsán heves vita alakult ki Jászberény és Jászapáti polgármestere között. • Adók, díjak emeléséről határozottá tiszafüredi kép­viselő-testület. • Árokba csúszott egy autóbusz Jászberény határában. December 17. csütörtök: A szolnoki közgyűlés többek között elfogadta a város hosszú távú gazdasági stratégiáját, döntött a helyi adók és szolgáltatási dijak emeléséről. • Családi ka­rácsonyi ünnepséget rendeztek a szolnoki Kossuth téren. December 18. péntek: Megyeszerte karácsonyi ünnepsége­ket rendeztek. • Ülést tartott a megyei közgyűlés. Elfogadta a jövő évi költségvetés koncepcióját és döntött arról, hogy megyei pedagógiai intézet igazgatói állására új pályázatot ír­nak ki. December 19. szombat’ Karácsonyi vásárok, ünnepségek, hangversenyek a megye több településén. Dániába utazik a szeretetért Dániába kell utaznia, ha nem akarja egyedül tölteni a ka­rácsonyt. Kint barátok várják szentestére - itthon senki. A jászkiséri Madácsi Krisztina életében boldognak számított minden karácsony, amíg az édesapja élt. Tizenkét éves volt, amikor édesanyja elköltözött otthonról. A három gyerek az apával maradt.- Mivel a másik két testvérem fiú, így a mosás, főzés, takarítás leginkább rám maradt.,, De örömmel csináltam, mert együtt volt a család. Karácsony előtt két napig sütöttem-főz- tem, hogy mindenkinek megle­gyen a kedvenc étele. Édes­apám az utóbbi időkben beteg volt, évekig gondoztam, de a karácsonyaink mindig szépek voltak. Az apró ajándékoknak is tudtunk örülni.- Hogyan maradt egyedül?- Az apám halála után szét­esett a család, azóta nincs az életemben karácsony, a testvé­reimmel sem tudunk közös nyelven beszélni. Ismerősök, barátok hívnak möst Dániába. Ha nem megyek ki, egyedül le­szek karácsonykor.- Hogy jön a képbe Dánia?- Ott tanultam főiskolán, és a tervek szerint folytatni szeret­ném a tanulmányaimat. Itthon gazdaképzőt végeztem, aztán munkanélküli lettem. A lehető­ség, hogy Dániában tanuljak és dolgozzam, a munkaügyi köz­ponton keresztül adódott. Egy évig támogatták a kinti tanulá­somat. A megyéből 14-en men­tünk ki, év végére négyen ma­radtunk.- Annyim kemény kint az élet?- A főiskola nem évfolya­mokból, hanem modulokból áll. Minden modul elvégzése után kap az ember oklevelet, és eldöntheti, hogy beiratkozik-e a következő modulra. A gya­korlati munkát farmokon vé­geztük. Ahol én dolgoztam, ott hárman láttunk el 14 ezer sertést, és nem volt szombat­vasárnapunk. -Persze a far­mon minden automatizált. Fel kellett ismernem, ha be­teg volt valamelyik jószág, gyógyszereztem, injekcióz­tam és műtöttem is a sertése­ket. Sokkal komolyabb fel­adatokat kaptunk-, mint amit itthon egy állatgondozó szo­kott, és ettől sokan megijed­tek.- És ön nem ijedt meg?- Én szeretném tovább folytatni a tanulást, beiratkozni a főiskolán a következő modul­ra. Úgy vagyok vele, hogy az utóbbi időben sok mindent el­vesztettem, és úgy érzem, hogy ezt a tudást nem vehetik el tő­lem. A pályázat csak az első modul elvégzését támogatta, most már csak saját erőmből folytathatom.- Mire lesz képes, ha elvégez minden modult a főiskolán?- Kapok egy zöld bizonyít­ványt, amelyet Európában bár­hol felhasználhatok. Képes le­szek arra, hogy vezessek vagy megtervezzek egy farmot. Azt a tudást, amit kint szereztem, itt­hon nem tudom hasznosítani. A fejlettséget és a szemléletet tekintve az itthoni gazdaságok­nak 20 évet kellene behoznia. Itthon kerestem munkahelyet, de hiába. Az a tudás, amit kint megszereztem, itthon fölösle­gesnek, soknak bizonyult. Hív­tak Torontóba is dolgozni, de a döntésem előtt el akarom vé­gezni a főiskola minden modul­ját.- Ha a barátok hívására ki­megy karácsonyra Dániába, mi fogadja ott? Hogyan töltik a dá­nok a szentestét?- Amikor még kint voltam, meghívott egy család szentesté­re, mert tudták, hogy elveszítet­tem az édesapámat. Nagyon meghitt ünnepet töltöttem ve­lük. Ők a fenyőfára nem akasz­tanak szaloncukrot, mint mi. Megvacsorázik együtt a család (szeretik a pástétomokat, és fa­gyit is adnak karácsony este), aztán megajándékozzák egy­mást apró ajándékokkal. Vacso­ra után megfogtuk egymás ke­zét, körbejártuk a fát, és kará­csonyi dalokat énekeltünk. Érezni lehetett a szeretetet és annak fontosságát, hogy együtt van a család. Paulina Éva Otthonról álmodnak Segítségért fordult hoz­zánk az a szelevényi édes­anya, aki hét gyermekével egyetlen szobában tengeti küzdelmekkel teli napjait. A kenyérre és tejre valót még csak kigazdálkodják vala­hogy, ám a gyerekeknek még nincs üres füzetük, jól fogó tollúk sem. A család akkor került lehe­tetlen helyzetbe, amikor a szociálpolitikai támogatásból készülő házukat életveszé­lyessé nyilvánította a hivatal. A hibázó építkezési vállalko­zó megígért mindent, de az­óta nyomtalanul eltűnt. Csak annyit lehet tudni a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei em­berről, hogy eredeti lakhe­lyén is akadtak általa készített hibás házak, amelyeknek a tulajdonosai igyekeznek be­perelni őt. Nagy Györgyné és családja persze mit sem érez ebből, csak azt tudják, igazi karácso­nyuk idegenek segítsége nél­kül aligha lesz. Eddig is töb­ben sajnálták meg a famíliát, néhányan ruhát, tartós élel­miszert adtak, mások pedig pénzt ajánlottak föl. Szer­kesztőségünkben már több­doboznyi ajándék gyűlt ösz- sze, amit még az ünnepek előtt el is juttatunk a címzett­hez. Ám hiába a tiszteletre mél­tóan nemes szándék, sajnos a ruhák, a játékok, a biztató szavak, ideig-óráig oldják meg a család gondjait. Az ünnepnapok elmúltával újra kezdődik minden rossz, s hét kisgyermeknek kell regge­lente arra ébrednie, hogy egy­előre csupán az önkormány­zat kegyelméből van fedél a fejük fölött. Ők titokban nem társasjátékot és szép ruhát kérnek a Jézuskától. Nem vágynak sokra, pusztán saját otthonra. Ami legtöbbünknek természetes, számukra jelen­leg csupán az álom ködébe veszett illúzió. Horrorpanoptikuin ■ Belépek az ajtón, s megrémülök! Az óriási kroko- dilszerű lény csápokkal mered felém. Szemei ko- csányon lógnak, sárga, éles agyarai mellett csöpög a nyál, karmokban végződő mancsát támadásra készen tartja magasra. Oldalra sandítok, a gyík már ölni készül! Hosszú, pikkelyes teste lilás szín­ben játszik, legutolsó áldozatának feje még a kezé­ben. Fölnézek. Hányingerem van. Az iszonytató teremtmény kettévált gyomrából egy ember csusz- szant a világra, kezében fegyver, a harcos áldozat­ra éhes... Ismét az utcán állok, arcomba vág a fagyos északi szél. Az emberek nyugodtan mennek tovább. Sen­ki nem látta ezt? Vízió volt csupán? Hátrafordulok és rádöbbenek, hogy egy játékboltban voltam az előbb. A babák, versenyautók, villanyvasutak mel­lett egy horrorpanoptikum tárult a szemem elé. Gyerekjátékok?! Méghozzá profi kivitelben. Minő­ségi anyagból, minőségi csomagolásban, apróléko­san kidolgozott részletekkel tárják a vásárlók elé a *':v ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ VASÁRNAP REGGEL legnagyobb szörnyű­ségeket. Felfoghatat­lan, hogy kereslet van - márpedig van, mert e nélkül mostanság egyetlen kereskedő sem szerzi be áruit -, erre a borzalmas sze­métre. Dolgoztassuk meg képzelőerőnket egy kicsit! Tegyük fel, hogy valaki vásárol egy ilyet, mondjuk ka­rácsonyra. A csodála­tosan feldíszített fe­nyőfa, a diós bejgli, a halkan felcsendülő „Csendes ||| éj”, „Mennyből az angyal” és a szeretet együtt meg- !|| teremtett hangulatában, a szentestén gyújtott gyer­tya fénye egy ilyen pokoli szörnyet világít meg! Komolyan sajnálom azt a „kisembert”, akinek első karácsonyai egyikén ilyen útravalót pakolnak em- J§ lékei közé... Banka Csaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom