Új Néplap Vasárnap Reggel, 1998. szeptember-december (1. évfolyam, 1-15. szám)
1998-11-22 / 10. szám
1998. november 22. Közelről Harmadik oldal----------------------------.---<-m-----------------------'-----------------; „ Először egy helyi srác, Sanyi jött oda hozzám a .diszkóban. Drága cigit szívott, Marlborót. Azt mondta, tiid egy Jő munkát nekem Pesten, bárpultnál kellene dolgoznom, el őleget is kaphatnék. Feketemunkába nem megyek - válaszolt! m -, inkább élek nyugton a gyesből és a családi pótlékból. Felvettem a kabátom és el akartam menni, de a diszkó ajtajában egy nagy darab férfi hátul ról megérintette a vállam, majd valamit t z arcomhoz tettek, Írni tői elájultam. Egy idegen autóban tértem magamhoz.*; A félig kábult Ilona, a kis Tisza-parti település elrabolt 21 esztendős lakója akkor még nem is sejtette, mennyi szenvedés és megaláztatás vár rá az elkövetkezendő néhány napban. A minap, amikor történetét megosztotta velünk, már jó néhány hónappal az események után voltunk. Ilona hangjában még elevenen élt a félelem. Amikor Budapest határában feleszmélt, kétségbeesett kiabálásba kezdett: Haza akarok menni! „Vendéglátói” (egy fiatalabb és egy idősebb pár) azonban nyomatékosan közölték, erről szó sem lehet, mert őt megvették. Jó nő vagy, kiteszünk az utcára- közölték. Tegyétek rendbe a lányt!- A IX. kerületben, az Üllői úton állt meg a kocsi, majd felmentünk az egyik lakásba. Jenő (aki a diszkó ajtajában elkapott) anyukája mondta, szedjétek rendbe a lányt, majd oldalba rúgott valaki. Nemsokára hoztak egy videózöld nadrágot és egy pasz- szos pulóvert, hogy vegyem fel. Én persze ellenkeztem, semmiképp sem'akartam kimenni az utcára. Erre orrba vertek, csupa vér lett a ruhám eleje. Italokat hoztak, amibe valamilyen tablettákat is tettek. Kést tartottak a nyakamhoz, így hát muszáj volt meginnom. A „csinosítás” tovább folyt, kísérletet tettek a lány koromfekete hajának gyors kiszőkítésére is, nem túl sok sikerrel. Végül ráadtak egy magas sarkú cipőt, és ismét betuszkolták az autóba. Irány a Rákóczi tér Az elvárások szerint Ilonának betört orral, tarka fejjel és félig kábultan kellett volna elcsábítani a szexuális szolgáltatásokért fizetni is hajlandó kuncsaftokat. Jóllehet, a vállalkozás eleve kudarcra volt ítélve, ráadásul a lány rendesen kiverte a balhét az utcán.-^Nem akarok kurva lenni! - sikoltoztam. Ők megpofoztak. A rendőrök közben ott mentek el mellettünk autóval, nem igaz, hogy nem látták, mi történik velem. Jenő- ék visszavittek a lakásba, és közölték, amiért ezt műveltem az utcán, meg fognak ölni. Márpedig a benzinpénzt le kell dolgozni Az ölés helyett hál’ Istennek „csak” újabb itatás következett. A „prostikiképzés” során azonban Ilonának még egy nemi erőszakot is el kellett tűrnie Jenőtől.- Kétségbeesésemben összevagdostam a kezem. Jenő anyukája, Magdi néni beszélgetni kezdett velem, győzködött, fogadjam el a sorsom, azt mondta, természetes, hogy kezdetben minden lány tiltakozik, amikor ki kell mennie az utcára, de ez majd" elmúlik. Azt mondták, hogy a benzinpénzt, amibe a Budapestre való utaztatásom került, mindenképpen le kell dolgoznom. Aztán szerencsémre kiderült, hogy Magdi nénit valamilyen ágon rokoni szálak fűzik hozzám, így végül megmenekültem. Azzal a feltétellel engedtek el, ha magam helyett más lányokat ajánlok a későbbiekben. Én persze mindent megígértem, csak hogy elmehessek. Meggyötörve, de otthon Ilona igencsak megviselt állapotban csengetett be a fővárosban élő nagyanyjához. Minthogy a lány eltűnését közben édesanyja bejelentette a rendőrségen, így nyomban hazatelefonáltak a faluba. Kimerültségében otthon összeesett, mentő vitte kórházba. A rendőrség azóta a négy gyanúsítottal - Jenővel, Jenő élettársával és szüleivel - szemben lefolytatta a nyomozást, sőt, az ügyészség már a vádiratot is elkészítette. Az erőszakos közösüléssel, személyi szabadság megsértésével, kerítéssel és testi sértéssel mint visszaesőt megvádolt L. Jenő azóta is előzetes letartóztatásban van. Ilona mégsem nyugodt, fél a család bosszújától.- Rémálmaim voltak. Hónapokig ki sem mertem menni az utcára. Ha a ház előtt megáll egy autó és hallom az ajtócsapódást, ma is összerezzenek. Félek, ha boltba menet idegenek jönnek velem szemben a járdán, félek, mert tudom, ezeket a rendőrség sem tudja megállítani. Horváth Győző A gyilkos még szabadon jár Egy évvel ezelőtt, november hatodikén történt, hogy a Jászberényi fiatalembert, Móczó Attilát hidegvérrel, értelmetlen kegyetlenséggel megölték. A várost mélyen megrázta a tragédia híre. Egy boldog család élete megtört Középső fiuk elvesztésének kínzó fájdalma egyre csak nő a szülőkben. Móczó Jánossal Attila halálának évfordulója alkalmával beszélgettünk. Móczóék kapuján belépve gyönyörű kuvasz fogad. Alexnek hívják, Attila kedvence volt. Több díjat elnyert, az év kutyájának választották tavaly, de a kupát már nem vehette át a gazdája.- Fel tudták, fel lehet egyáltalán dolgozni a történteket? - fir- . tattuk.- Mindenki azt mondja, hogy az idő nagy feledtető, de úgy érzem, nekünk egyre rosszabb. Fölneveltünk három becsületes, munkás, szüleit szerető embert. Nap mint nap felkeresett Attila is, kérdezte, hogy vagy, mit csinálsz, apa. Mindhárman együtt fociztak a jákóhalmi csapatban. Büszke voltam rájuk. Nálam boldogabb embert keveset lehetett találni. Nem értjük, miért történt ez a borzalom? Hallgatom ezeket az embervédő szervezeteket: „A gyilkos is ember, és joga van élni”. Aki ezt mondja, öljék meg a gyerekét, álljon ide elém, és mondja azt, hogy a fia gyilkosának joga van élni. Én akkor szembe köpöm, mert az ilyen nem édesapa... - keseredik el Móczó János. Számtalan esetről hallott, mikor a többszörös gyilkost - akár jó magaviseletért - kiengedték a börtönből, és még aznap elkövette az újabb gyilkosságot.- Hány ártatlan embernek kell még meghalnia addig, míg egy ilyen rongy embert, aki aljas módon rákészül szörnyű tettére, kivonnak a forgalomból? - hördül fel. Beszélgetésükkor a bosszú is szóba került:- A bosszú joga nem a miénk. Mi nem vagyunk se törvény, se Isten, a fiunkat nem nekünk, hanem a törvénynek kell megbosszulnia. Tudom, a közvélemény a mi pártunkon áll - mondja.- És hányán segítettek a nehéz napok alatt?- Azt mondják, Jászberényben annyi ember még nem volt temetésen, mint a mi fiunkén. Attila kis boltja előtt százával égtek a gyertyák hetekig, virágok sokaságát hozták az emberek. Naponta többször járunk a fiunk sírjához, számunkra idegen emberek hoznak csokrokat. Halottak napján egy hölgy odajött a sírhanthoz és - csak azért, mert a vásárlója volt - elégetett egy szál gyertyát. Rengetegen ajánlották fel segítségüket is. A jákóhalmi csapat a halála utáni első meccsen tíz emberrel futott ki a pályára. A szeretet számtalan megnyilvánulását éreztük azóta- hatódik meg az idősebb Móczó, majd hozzáteszi:- Van azonban egy szörnyű tett, ami előtt végképp értetlenül állunk. Egy év alatt idáig 29-szer rongálták meg Attila sírját. Először csak azt hittük, hogy a szél dönti el a virágokat, de aztán sorozatosan ismétlődtek az esetek. A tizenvalahanyadik után feljelentést tettünk ismeretlen tettes ellen. Azt a rendőrségen is elmondtuk, hogy három női cipő nyomát találtuk meg, de a méret mindegyiknél ugyanaz. Nem tudjuk, hogy ki lehet az a nő, aki a mi fiunkat annyira gyűlöli.- Tudnak valamit arról, hogy hol tart a nyomozás? - érdeklődtünk.- Ezt mások is sokszor kérdezik, de mi nem tudunk semmit. Talán még jó is, hogy nem beszélhetnek erről velünk a rendőrök. Csak legalább már az az elégtételünk lenne meg, hogy rács mögött tudjuk azt a mocskot. De ahogy telik az idő, ennek esélye egyre távolabb kerül tőlünk - szomorodik el. Megkérdeztük, de a rendőrség hivatalos álláspontja nem sokat változott. Átütő, az ügyet előbbre vivő információ nem került élő, remények, nyomok vannak, de gyanúsított továbbra sincs. Mindenesetre számon tartják az ügyet. Banka Csaba November 15., vasárnap: Arany mágus nemzetközi bűvészversenyt rendeztek Szolnokon. • Közlekedik a család címmel országos KRESZ-vetélkedő* megyei döntője volt Szolnokon. A fődíjat a törökszentmiklósi Bojtok György és családja nyerte el, ők képviselik megyénket az országos döntőn. November 16., hétfő: Karcagon kétmilliárd forintos költséggel felújíthatják a Kátai Gábor Kórházat. A beruházást már csak az Országgyűlésnek kell jóváhagynia. • A szolnoki MB Kőolajkutató szakemberei is részt vettek a zalai gázkitörés elfojtásán. • A Tisza árhulláma Tiszafürednél tetőzött. November 17., kedd: A tavalyi kunszentmártoni tornádó károsultjait megsegíteni hivatott Eurocaritas-segély utolsó részletét nyújtotta át a segélyszervezet. • Kiállítás nyílta szolnoki Damjanich múzeumban a Kossuth Lajos tér száz évének történetéről és a tér lehetséges jövőképéről. November 18., szerda: A Tisza középső szakaszán a második legnagyobb árhullám vonult le. • Ismeretlenek a szolnoki Hild János téren cukorbetegeknek gyűjtöttek adományokat. Kiderült, a cukorbetegek szervezete az egészről semmit sem tud. November 19., csütörtök: Göncz Árpád köztársasági elnök két szakembert (Somlai Nándort és Losonczi Sándort) tüntetett ki arany emlékéremmel a közül a hat szolnoki kőolajos közül, akik a zalai gázkitörésen dolgoztak. • A szolnoki Hozam Klubban megnyílt a Vili. képzőművészeti filmszemle. • Tiszabőn megölték a harangozót. November 20., péntek: Jászapátin az Európai Unió agrárrendszerérői rendeztek nemzetközi szakmai tanácskozást az AGRYA megyei egyesülete szervezésében. • Több kórház részvételével tudományos konferencia zajlott a karcagi Kátai Gábor Kórházban. • Gólyabált tartott a szolnoki Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola. November 21., szombat: Szféra-est volt Jászberényben. • A Márton-napok zárásaként koncertet rendeztek Kunszentmár- tonban. • A Jászberényi Tanítóképző Főiskolán gólyabált rendeztek. • Karcagon megalakulta Kunszövetség. FÁIRONT HMM MMOi A nap 24 órájában gyötrő a kérdés: miért? No drog! Miközben egyesek erejüket megfeszítve küzdenek a fiatalok drogozása ellen, aközben a drogot már kipróbálók közül számosán emelték fel szavukat a keménynek nevezett, készülő drogtörvény ellen. Mennyi, de mennyi józan program és úgynevezett no drog koncert jött létre azért, hogy a srácokat és lányokat megpróbálják jobb belátásra bírni, hogy nem a drog teszi az embert, sokkal inkább a drog megeszi az embert. És mindegy, hogy az lágy, vagy kemény, előbb-utóbb nehéz lesz kiszállni a buliból. Vagy megszoksz, vagy megszöksz, ám mivel a drog függőséget okoz, előbbit könnyű, utóbbit nagyon nehéz megcselekedni. Mégis kevésnek bizonyul a „szájtépés”, hétvégeken a diszkókban számosán bekapnak nemcsak egy-két „négyzetméter” felest, de bizony valamilyen drogot is. Dögivei van már választék, bódulhat a csenevész fiatal, aki - bizonyítja ezt a katonai sorozóbizottság - két ËmwÊÊsm. VASÁRNAP REGGEL métert nem tud lefutni, mert már rosszul van. Persze ha testnevelésóra helyett szipuórát iktatnának be, a drogosok még lelkendeznének is. Mit érdekli őket a jó kondíció, az egészség, fő a bódulat! A drog hívei körömszakadtukig küzdenek. Ők már tudják, mit jelent a kábítószer. Én nem tudom, de nem is akarom megtudni, milyen az emberhez nem méltón fetrengeni a földön. Megvagyok hát a drog nélkül. Ha valami bajom van, nem nyúlok gyenge nyűiként hozzá, esetleg letaglózott lelkem és testem nem akarom, hogy „repüljön”. Meggyőződésem az is, hogy aki drogozik, az vagy ostoba, vagy gyenge jellem. Vagy mindkettő egyszerre. Volna egy javaslatom is a lelkes, a kábszerért - és a röhögő drogeladók tömött pénztárcájáért - életüket (és mások életét) is feláldozó drogosoknak. Egy minapi hír szerint ha ez a folyamat marad, akkor 2050-re hazánk lakossága 10 millióról 7,5 millióra csökken. Ez ellen kellene inkább tenni! Ja, a folyamat megfordításához az ágyban erőnlét is kellene... Tóth András ■ II
