Új Néplap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-29 / 253. szám

6. oldal Az Új Néplap Európai Uniós Melléklete 1998. október 29., csütörtök „Mozgásban” az Európai Unió közös agrárpolitikája A reform újra kényszerré vált Szomszédolásra készülnek A kisújszállási Európa-napok keretében rendezte meg a Nagykunsági Népfőiskola a II. fiatalok Európáért talál­kozót, ahol megalakították az Európa Klubot. Az alapító okiratot 18 civil szervezet képviselője írta alá. A Nagykunsági Népfőiskola 1989-ben alakult, s egyfajta szellemi műhelyként működik Kisújszálláson. Részt vesz a felnőttképzésben, s a határon túli partnervárosi kapcsolatok ápolásában is. Két éve merült fel a Fiatalok Európáért prog­ram megszervezése - tudtuk meg Fekete Imre vezetőtől. Az idei találkozó jó lehető­ség volt a közös gondolko­dásra, és itt első kézből juthat­tak információhoz a fiatalok az integrációs törekvésekről. A találkozó magyar és kül­földi résztvevői megalakítot­ták az Európa Klubot is, hogy megismerjék és megismertes­sék az Európai Unió és ha­zánk törekvéseit, a különböző történelmű, nemzetiségű né­pek nyelvén, zenéjén és ha­gyományain keresztül pedig az európai kultúrát. Ennek egyik módja lenne az „Európai szomszédolás”. Ehhez már elkezdték össze­gyűjteni a nagykunsági népi játékokat, kismesterségeket, emellett a népzenével, nép­tánccal, népviselettel, az it­teni gasztronómiai különle­gességekkel is megismertet­nék a tagállamok polgárait. Az általuk összeállított folk­lórprogramot szívesen elvin­nék a nagykunsági települé­sek partnervárosaiba is. A klub - a meglévő tájházak, népi kiállítótermek bemutatá­sával - csatlakozni kíván az Európai örökség napokhoz is. A szomszédolás első állo­mása tavasszal Ausztria lenne, majd Németország, Dánia, Franciaország követ­kezne. de A mezőgazdaság mindig is megkülönböztetett helyet foglalt el az Európai Unió politikájában. Az elvek 1958-as megfogalmazását követően a legnagyobb kihívásnak a közös agrárrendtartás kiala­kítása bizonyult, ez tette ugyanis lehetővé az egységes piac megte­remtését A három évtizede megalkotott közös agrárpolitika (CAP) három pilléren - a termékek szabad mozgását és versenyét jelentő egységes piac fenntartásán, a közös preferencia és támoga­tási rendszer elismerésén, valamint a pénzügyi szolidaritáson - alapul. A rendszer sokáig jól működött, aztán jöttek a gondok. Az egységes szabályozásból és rendtartásból adódóan egysége­sen működő agrárpiac kezdettől fogva védelemre szorult. Ennek egyik eszköze, a közösségi pre­ferenciarendszer biztosítja a tag­államok mezőgazdasági termé­keinek (gazdáinak) védelmét az alacsonyabb külső, világpiaci árakkal, ármozgásokkal szem­ben, vámok és termelési támoga­tások révén. A tagországok kö­zösen létrehozott alapból fede­zik a költségeket, függetlenül at­tól, hogy milyen termékre és tagországra irányulnak, tehát sa­ját nemzeti költségvetésük nem támogatja közvetlenül a mező­gazdákat. A termelők megfelelő jövede­lemszintjének biztosítására 1968-ban minden termékre egy­séges árat határoztak meg, amely idővel jóval magasabbá vált, mint a világpiaci ár. Az im­portot lefölözések, vámok tették versenyképtelenné, míg a kö­zösség agrártermék-feleslegé­nek exportját pedig pedig jelen­tős támogatásokkal segítették elő. A siker nem maradt el, az ágazat termelékenysége gyorsan nőtt (a világon a legmagasabb hozamokat az uniós gazdák pro­dukálják), a gazdálkodók élet­színvonala jelentősen emelke­dett, mindez azonban magas fo­gyasztói árakat eredményezett. A CAP ugyanakkor fontos sze­repet játszott a vidék kiegyensú­lyozott fejlődésében, s megaka­dályozta a falvak elnéptelenedé­sét. Csakhamar viszont kibukott az is, hogy a protekcionizmuson alapuló közös agrárpolitikának bizony ára van: az évek során az agrártámogatások elérték, sőt meghaladták a közösség költ­ségvetésének felét. A CAP válságának fő oka ab­ban keresendő, hogy korláto­zásmentes termelés mellett mű­ködött a garantált árak rend­szere. A gazdák tehát akkor is biztos jövedelemhez jutottak, ha az egyre duzzadó felesleget óri­ási közösségi szubvenciókkal kellett a világpiacra „segíteni”. Több intézkedés, így a termelési mennyiségi szabályozása (a kvóták bevezetése) sem hozta meg a kívánt eredményt, ezért szükségessé vált a CAP re­formja. A Bizottság 1991-ben terjesz­tette elő reformjavaslatait, melyben hangsúlyt kapott az, hogy az EU agrárgazdaságának jövője hosszú távon csak ver­senyképes árakkal biztosítható. A ’93-ban elindított reform célja a termelés bel- és külpiaci keres­lethez való igazítása, az ágazat versenyképességének javítása volt. A túltermelés és a környe­zeti problémák elkerülése érde­kében a gazdákat ösztönözni kezdték a kevésbé intenzív ter­melési módszerek alkalmazá­sára. A reform keretében ártámoga­tás helyett a közvetlen termelői támogatás kapott nagyobb sze­repet. Csökkentették például a gabonafélék és a szarvasmarha intervenciós árát, termeléskorlá­tozásokat vezettek be (földek ugaroltatása), ugyanakkor - a fenti intézkedések hatását kom­penzálandó - új típusú jövede­lemkiegészítést biztosítottak a gazdáknak. Külön hangsúlyt ka­pott a környezetvédelem, az er­dősítés, a tájápolási programok. A legutóbbi agrárreform azonban nem oldotta meg a kö­zösség összes agrár jellegű gondját. Ha az unió ezt az ágaza­tot igazán modem és hatékony élelmiszer-gazdasággá kívánja fejleszteni, akkor a piaci ver­senyszabályokat fokozottabban kell érvényre juttatnia. Ennek jegyében született meg az Agenda 2000 javaslatcsomag részeként az agrárium újabb re­formtervezete, amely már a kö­vetkező évezred első éveinek kihívásaihoz igyekszik alkal­mazkodni, és EU-szerte komoly viták alapjául szolgál. Éppen ezért ma még pontosan nem tudni, hogy mindebből mi fog megvalósulni, azaz mihez kell majd a hazai agrárgazdaságnak is igazodni. L. Z. Az Európai Unió intézményei és működése A kompromisszumok kovácsa: a Tanács Az Európai Unió Tanácsa (rö­viden: Tanács) az unió fő dön­téshozó szerve, és önállóan vagy az Európai Parlamenttel közösen jár el. Ugyanakkor a Tanács a tagállamok érdekei­nek legmagasabb szintű uniós képviselete. (Sok kérdésben azonban a Tanács csak és kizá­rólag a Bizottság előterjesztése alapján hozhat döntést.) A Tanács mindegyik tagál­lam egy miniszteri szintű kép­viselőjéből áll, akinek jogában áll, hogy az illető tagállam kormányára nézve kötelező erejű nyilatkozatot tegyen. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy maga a Tanács különféle jelzőkkel kiegészülve más-más grémiumokat takar. Ez alapján beszélhetünk például Szektoriá- lis Tanács(ok)ról, amikor kü­lönféle szakminiszterek ülésez­nek. A külügyminiszterekből álló Főtanács (más néven Álta­lános Ügyek Tanácsa) havonta egyszer ül össze, és a külkap- csolatokkal, valamint a legfőbb politikai kérdésekkel foglalko­zik. De Összevont Tanácsról is beszélhetünk abban az esetben, ha kiemelkedően fontos ügyben meghozandó döntésre a kül­ügyminisztereket és a szakmi­nisztereket is összehívják. A Tanács elnöki tisztét az egyes tagállamok felváltva, hat hónapig töltik be, mégpedig az adott állam külügyminisztere. (Jelenleg Ausztria külügymi­nisztere a soros elnök.) Az el­nök hívja össze a Tanács ülé­seit, amelyeket ő is vezet le és aláírja az elfogadott döntéseket. Közvetít a tagállamok között felmerült vitákban is. Ez egyébként magának a Tanács­nak is fontos feladata, éppen ezért az Európai Unión belül a kompromisszumok kovácsa névvel illethető. A Tanács tag­jai munkájukhoz segítséget is kapnak, mégpedig a tagálla­moknak az Európai Unióhoz delegált állandó képviselőiből alakult bizottságtól és annak albizottságaitól. Az Európai Unió Tanácsa ülésein szavazattöbbséggel dönt, amely a kérdéses területtől füg­gően változik. A kisebb jelentő­ségű ügyekben elegendő az egy­szerű többség, jellemző azonban a minősített többséggel történő szavazás. Ezenfelül különösen fontos kérdésekben (például olyan érzékeny területen, mint az adóztatás) az egyhangúságot is megkövetelheti az a tagállam, amelyiket ez a döntés különösen hátrányosan érintene. (bgy) Európa-kabinet a KGF-en Az Európai Unióhoz közeledő Magyarországon különösen fon­tos a fiatalok fölkészítése, hiszen ők életük nagy részéi már az Unió polgáraként élik le. Ezt a célt szolgálja a szolnoki Keres­kedelmi és Gazdasági Főiskolán az Európa-kabinet is. A kabi­net munkájáról dr. Molnár István főigazgatót kérdeztük Az Európa-kabinetet Orbán Viktor még a parlament in­tegrációs bizottságának elnökeként avatta föl. Képünkön Várhegyi Attila, Orbán Viktor és Molnár István főigazgató- Közismert, hogy Magyaror­szágon világbanki támogatás­sal 10 vagy 12 európai intézet kezdte meg működését egye­temek, főiskolák mellett - kezdte válaszát dr. Molnár Ist­ván. - A mi főiskolánk is sze­retett volna ilyet létrehozni, egymilliárd forint volt a tét. A feltételeket elsősorban infra­strukturális okok miatt nem tudtuk teljesíteni. Ezután sze­rényebb igényekkel léptünk föl, egy európai kabinet meg­alakítását tűztük ki célul. Eh­hez jóval kevesebb pénzt, há­rom és fél millió forintot pá­lyáztunk meg, sikerrel. Ebből a pénzből rendeztük be ezt a helyiséget két számítógéppel, internetes csatlakozással, fo­lyóiratokat, könyveket rendel­tünk. Ezek nagyon drágák, a pénz gyorsan elfogyott. Kap­csolatba léptünk olyan embe­rekkel, akik személyükben is garanciát tudnak adni arra, hogy a kabinetet tanszékké vagy intézetté fejleszthetjük. Orbán Viktort említem elsősor­ban, aki akkor a parlament eu­rópai integrációs bizottságának elnöke volt, s ő avatta föl a léte­sítményt mintegy másfél évvel ezelőtt. Abban is tudott segí­teni, hogy olyan embereket hív­junk meg ide, akik sokkal töb­bet tudnak az EU-ról, mint ami az eseményeket távolabbról követő folyóiratokból, köny­vekből megtudható. A legneve­sebb vendégünk eddig Otto Lambsdorf\ olt. A hallgatók érdeklődése az uniós ismeretek iránt nagy, kezdetben csak a külgazdasági szakosoknak hirdettük meg, azonban az érdeklődés miatt minden szakon meg kellett hirdetnünk. Miután a pénzünk elfogyott, most újra pályáz­nunk kell, ha lépést akarunk tartani a könyvek, folyóiratok megjelenésével. Nemrég föl­avatott könyvtárunkban sok forráshoz hozzá lehet férni számítógépen is. A hallgatók érdeklődése abból fakad, hogy belátják, ők már az EU-ban fognak élni, dolgozni. Ha a tudásuk nem EU-kompatibilis, vagy nem tehető azzá, akkor elveszteget­ték itt az idejüket, és esély- egyenlőségről szó sem lehet, elhelyezkedési gondjaik is lesznek. Úgy hiszem, a felké­szülés lehetőségeinek megte­remtése szempontjából nem ál­lunk rosszul. Újabb segítségre persze szükségünk volna a to­vábbfejlődés érdekében. B. A. Euro-info Szolnokon A Szolnoki Európa Pont információ ajánlata: EUROVOC 1., 2., 3. kötete Katalógusból: A gazdasági és szociális kohézió erősítésének feladatai Ma­gyarországon az EU-hoz való csatlakozás időszakában. Országtanulmányok az EU-val kapcsolatban. A Balkán, a Közel-Kelet és a déli mediterránium az EU és Magyarország szemszögéből. Elektronikus adatbázisainkból: az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ honlapja. Nyitva tartás: hétfő-csütörtök: 8—16-ig; pénteken 8-14 óráig. Összeállította Simon Gábor. Telefon: 56/425-524. E-mail: simon@mtesz.hu- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én itt Ázsiában ennék még valamit, mielőtt Európába jutunk. Ö sszesen hat átmeneti ren­delkezést kér Magyaror­szág az Európai Uniótól az ál­lat-egészségügyi szabályozás EU-csatlakozás utáni gyakor­latba léptetésére - jelentette be Vajda László, a Földművelés- ügyi és Vidékfejlesztési Minisz­térium főosztályvezetője a két joganyag közös brüsszeli ösz- szehasonlítását követően. A találkozón az állategészségügy mellett közegészségügyi, állatvé­delmi és állattenyésztési ügyekről is szó volt. Az anyag 595 európai uniós jogszabályt fogott át. Az ál­lategészségügy a közös szabá­lyozások közé tartozik az EU- ban, és kiemelkedő jelentősége van annak, hogy az újonnan be­lépők is alkalmazzák a közös elő­írásokat. Az átvizsgálás során kiderült, hogy lemaradásban van az ország az állattartással kapcsolatban, bár a kormánydöntés már megszüle­tett az idevágó európai konvenci­óhoz csatlakozásról. Az EU-ban mind a borjak, mind a sertés, Terítéken az állategészségügy mind a tojótyúk tartására olyan előírások élnek a négyzetméte­renként tartható állatok számára, amelyeknek Magyarországon - az EU-belépéskor - nagyszámú üzem nem fog megfelelni. Bár a csatlakozástól fogva az új beru­házásoknál az EU-szabályokat kötelezően betartják, a meglévő üzemek korszerűsítéséhez azon­ban hosszabb átmeneti időre lesz szükség. A küldöttség mindhá­rom állatfajta esetében derogációt kért. Az élelmiszer-higiéniai kérdé­sek között kiderült, hogy a 840, nyershússal dolgozó magyar vá­góhíd és adagolóüzem közül csu­pán 50 rendelkezik EU-bejelen- téssel exportvágóhídként. Ma­gyarország itt is derogációs lehe­tőséggel kíván élni, kihasználva azt, hogy az EU-szabályozás sze­rint a kis kapacitásúnak és helyi ellátásra termelőnek tekintett üzemekre kevésbé szigorú köve­telményeket támasztanak. Na­gyon fontos feladat, hogy az érin­tett üzemek megismeijék az EU- szabályozást, és a szükséges fej­lesztéseket lehetőleg 2002-ig megtegyék, amennyiben egy bi­zonyos kapacitásnál nagyobbal akarnak termelni - mondta Vajda László. Két esetben - a sertéssperma és szarvasmarha-embriók, illetve donorállatok leptospirózis-men- tességében - Magyarország ma­gasabb szintet ért el az Európai Unió előírásainál és gyakorlatá­nál. Ezeknél Magyarország sze­retné fenntartani a teljes körű mentességi állapotot, ami két újabb átmeneti igényt jelent. Az EU részéről felhívták Ma­gyarország figyelmét arra: hozza meg sürgősen a döntéseket és kezdje meg a fejlesztést annak biztosítása érdekében, hogy telje­síteni tudja az egész EU-ra vo­natkozó állat-egészségügyi ha­tárvizsgálati pont belépéstől ér­vényes feladatát. A magyar kül­döttség jelezte, hogy tudatában van eme feladat fontosságának, de egyedül nem tudja meghozni a döntéseket például annak isme­rete nélkül, hogy melyek lesznek akkor a külső EU-határok. Ma­gyar megítélés szerint a döntése­ket közösen kell hozni, és közö­sen kell viselni a jelentős beruhá­zások terheit is. Az együttes te­herviselés esetében a 2002-től esedékes belépésre Magyaror­szág fel tud készülni a határállo­mások megfelelő színvonalra ho­zatalával. Az Európai Bizottság képvise­lői úgy vélték, hogy a csatlako­zási tárgyalások megkezdésével a kétoldalú viszony új szakaszba lép. Brüsszel szerint ezért nincs szükség külön megállapodásra az állat- és növény-egészségügyi el­lenőrzési rendszerek és okmá­nyok kölcsönös elfogadásáról.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom