Új Néplap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-27 / 200. szám

1998. augusztus 27., csütörtök Megyei Körkép 3. oldal Ingatlantulajdonos Vöröskereszt A megyében egyedüliként a jászberényi Vöröske­reszt irodája az elmúlt héten a karitatív szervezet tulajdonába került. Egy nemrégiben életbe lépett törvény szerint a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak az állami ingatlanok közül azok tulajdonjogát, melyek keze­lői joga korábban egy társa­dalmi szervezetnél volt, át kell adni az adott szervezet részére. Mint Máté Évától, a Vöröskereszt jászberényi ve­zetőjétől megtudtuk, a me­gyében egyedül a szerveze­tük használta irodáját kezelői jogcímen. Berényben a főtéren lévő szolgáltatóház első emeletén jó ideje már két irodában dolgozik a Vöröskereszt. Az irodák állaga egyre jobban romlott, de felújításukhoz addig nem foghattak, míg a tulajdonukba nem került az ingatlan. Jelenleg már zajlik a munka, felújítják az abla­kokat, kijavítják a falakat, kicserélik a radiátorokat. A jászberényi iroda átalakítása szeptember elejéig tart. Az új köntösbe öltöztetett helysé­gekben szeptember 22-25. között szociális árusítási ak­ciót szerveznek. A lakosság itt használt és új ruhaneműt, tisztítószereket szerezhet majd be kedvezményes áron.-bcs­„Képzelt” termelők (Folytatás az 1. oldalról) A szakemberek intézkedtek, a kereskedőtől elkérték az áru számláját, később azonban kide­rült, a bizonylaton szereplő cí­men nemhogy fóliás gazda, de senki sem lakik. Az adó kikerü­lése tehát alaposan megnehezíti a növényvédelmi hatóság dolgát is, noha a „túlpermetezett” árut megsemmisítik. További gondot jelent, hogy az NTA sem dúskál a pénzben, így csak korlátozott számú anali­tikai vizsgálatot tud elvégezni. A szakemberek jellemzően a nagy, piac- és exportorientált terme­lőkre koncentrálnak, az „egyko- saras” kistermelőkre szinte kép­telenek figyelni. Magyar János tapasztalata szerint ahol megfelelő növény- védelmi szakirányítás működik, ott nincs probléma. Az idén ed­dig úgy tűnik, fegyelmezetten, körültekintően bántak a terme­lők az agrokémiai anyagokkal, ugyanis a megengedettnél ma­gasabb hatóanyag-tartalmat egyetlen mintában sem találtak. Az persze más kérdés, hogy az ellenőrzött szállítmányokon kí­vül még mi minden kerül a fo­gyasztók asztalára... L. Z. Abádszalókon jól sikerült az idei nyár, de vannak még tartalékok A turista fizet, csak kínálat legyen Mostanra már „megcsinálták” a tavalyi forgalmat az abádsza- lóki Füzes kempingben. Míg az elmúlt évben október végére lett 20 milliós árbevételük, az idén ez már augusztus közepe után megvalósult. Bár azt még nem lehet tudni, hogy elérik-e a tervezett 23-25 milliós árbevételt az idén, de már így is elégedettek lehetnek az idei Tisza-tavi szezonnal. A kemping négy típusú szál­láshelyen - panzió, faház, sátor, lakókocsi - fogadja a vendége­ket. Hétköznapokon mintegy 500 vendéggel számolnak, hétvége­ken ez a szám 900-ra is fölmegy. A községben 2500 kereskedelmi szálláshely van, mintegy 4-500 család foglalkozik még szállás­adással, egy-egy házban általá­ban 5-7 ágyat adnak ki. Szabó István, a kemping és a helyi Tourinform-iroda vezetője úgy véü, egy-egy éjszakán (a vad­kempingezőkkel együtt) 5-7 ezer vendég is aludt a községben. A strandrész sem panaszkod­hat, egy-egy forró nyári hétvégén mintegy 25-30 ezer strandoló volt a vízparton. Mivel a helyi la­kosok ingyen léphetnek be, egy ilyen létszám mintegy 20 ezer fi­zetővendéget jelent. A magyar vendégek mellett ál­landó a külföldiek - németek, hollandok - jelenléte. Az a ta­pasztalat, hogy fizetőképes keres­let sok minden iránt van, amit nem is mindig tudnak kielégíteni. Például szívesen vennék a turis­ták, ha autóbuszos szervezett ki­rándulások indulnának Abádsza- lókról idegenvezetővel az ország híresebb városaiba, helyeire. Ez azonban egyelőre „hiánycikk”. A kempingben tudnak infor­mációt adni arról, hová érdemes menni, és kerékpártúrákat is szerveznek a vendégeknek, de a környéken még kevés olyan kis­vállalkozás van, amely autóbusz­kirándulást vagy folklórestet ren­dez. Ez utóbbit némileg pótolja a szálkahalmi csárdába és madár­rezervátumba tett kirándulás — de ez már nem megyénk kínála­tához tartozik. -paulina­Karcag Város Kultúrájáért díjat kapott a zenepedagógus A tanítványok jelentik a megújulást Kimagasló zenepedagógiai munkásságáért vehette át a napokban a Karcag Város Kultúrájáért díjat Zbiskó Zol­tán, a zeneiskola tanára, a Szolnoki Szimfonikus Zene­kar muzsikusa. Zbiskó Zoltán elmondta, gyerek­kora óta tudatosan készült a zenei pályára. A hevesi zeneiskolában ismerkedett meg az alapokkal, ahol sógora is tanította hegedülni. Mint mondta, ennyi év távlatából visszagondolva, ő volt az, aki ha hullámvölgybe került kezdeti lel­kesedése - ez egy tízéves fiú ese­tében, aki focizni is szeretett, ta­lán érthető -, biztatást adott neki a folytatásra. így innen egyenes volt az út a miskolci zeneművé­szeti szakközépiskolába és a deb­receni zeneművészeti főiskolára. Zbiskó Zoltán A karcagi zeneiskolába 1984- ben került, ahol azóta is nagyon sok élményt kap tanítványaitól, ők jelentik számára az állandó megújulást, kellemes kihívást, hi­szen mindegyikük egyedi foglal­kozást igényel. Éppen ezért napi munkája során arra törekszik, hogy úgy hozza ki a maximumot tanítványaiból, hogy azok örömet leljenek a zenetanulásban, s a napi gyakorlás se legyen szá­mukra teher. Óráin nem az az első kérdése: mennyit gyakorol­tál?, hanem azokra a plusz zenei élményekre irányítja diákjai fi­gyelmét, melyet az együtt muzsi­kálás jelent majd számukra a vá­rosi zenekarban vagy éppen a ta­nár-diák hangversenyen. Azt vallja, hogy egy ilyen al­kotó kis közösségben dolgozni nemcsak örömet jelent, hanem lehetőség van az egymásra figye­lésre, az alkalmazkodásra, a má­sik zenei elfogadására is.-daróczi­Nyilvántartásba vették az első önkormányzati képviselőjelöltet Megalakult Szolnokon a választási bizottság A szolnoki városházi sajtó- tájékoztatón tegnap egye­bek mellett az új útleveiek kiadásáról és a közelgő vá­lasztásokról volt szó. Kovács Libór alpolgármester elmondta, hogy a közgyűlés legközelebb szeptember 10-én tart ülést. Közölté továbbá, hogy az augusztus 21-án elhunyt Ka­posvári Gyula nyugalmazott múzeumigazgatót - akinek a temetése augusztus 31-én 11 órakor lesz - a város saját halott­jának tekinti. Vadászi Tiborné, a hatósági és ügyfélszolgálati osztály veze­tője az új útlevelek kiadásáról adott tájékoztatást. Szeptember 1-től az állampolgárok új, nehe­zebben hamisítható útlevelet kapnak, a régiek azonban lejára­tukig érvényesek maradnak. Az útlevélkérelmeket az ügyfél- szolgálati irodában személyesen kell leadni, meghatalmazott csak orvosi igazolással teheti mqg ezt. Megváltoztak az illeté­kek: 18 és 70 év között tíz évig érvényes útlevélért hatezer, 5 évig érvényesért négyezer forin­tot kell fizetni. 18 év alattiak és 70 év felettiek 1000 forintot fi­zetnek. Vadászi Tiborné ezután mint a választási iroda vezetőjének szervezési helyettese a válasz­tási előkészületekről adott tájé­koztatást. Elmondta, hogy ked­den megalakult a helyi válasz­tási bizottság, vezetője dr. Bagdi László. A bizottság fe­lülvizsgálta a kisebbségi válasz­tási előkészületeket, és azokat rendben lévőnek találta. Meg­történt az első városi képviselő- jelölt nyilvántartásba vétele is, a legfrissebb Báli János függet­lenjelölt Volt, aki a 9-es körzet­ben indul. A választási értesítések közül 1089 visszaérkezett kézbesíthe- tetlenség miatt, ez azt jelenti, hogy a lakcímnyilvántartás nem eléggé rendezett. A kopogtató­cédulákat legkésőbb szeptember 25-én 16 óráig kell leadni. Mint ismeretes, a képviselő-jelöltség­hez a kerületben lakók 1 száza­lékának ajánlása kell, polgár- mesteijelölt pedig az lehet, aki megszerzi a lakosság 2 százalé­kának ajánlását. Ez utóbbi Szol­nokon 1261 ajánlószelvényt je­lent. B. A. ___________Amiről beszélünk___________ / Á ldozati bárányok Athénban A magyar labdarúgócsapatok - több okból is - évről évre nagy reményekkel váiják a nemzetközi kupákban való szereplés lehe­tőségét. Egyrészt a győzelmeket az UEFA tisztességesen hono­rálja, s a különpénz mindig jól jön az anyagilag igencsak meg­roggyant klubok számára, másrészt egy-egy jól sikerült fellépés­sel Nyugatra is eladhatóbbakká válnak játékosaik. Nem volt ez másként idén sem. Az Újpest a szomszédos Ausztria legjobbját, a Sturmot kapta a Bajnokok Ligája selejtező­jében. A sógorok éllovasa az általános vélemény szerint legyőz­hető ellenfélnek tűnt. Egészen a mérkőzésig. A több sebből vérző lila-fehérek ugyanis megsemmisítő, 4-0-ás vereséget szenvedtek, s ezzel szinte feleslegessé tették a visszavágót. Sokan ezt köve­tően a Ferencváros UEFA-kupában szereplő gárdájától vártak vi­gaszt, pedig az AEK Athén cseppet sem tűnt könnyebb vetély- társnak az osztrákoknál. A zöld-fehérek az első összecsapáson valósággal 90 percig szárnyaltak, s már-már úgy tűnt, eldöntötték a továbbjutás kérdését. A baj csak az, hogy a játékvezető hosz- szabbított, s ezalatt a görögök kétszer is bevették Udvarácz kapu­ját. Aki egy kicsit járatos a nemzetközi futballvilágban, tisztában volt vele, kutya nehéz dolga lesz a Fradinak Görögországban, hi­szen az elmúlt évtizedben - gondoljunk csak a Honvéd budapesti, 5-1-es győzelme utáni 4-0-ás pireuszi vereségére - ennél lénye­gesen jelentősebb előnyt is adtak le már csapataink. A kedd esti visszavágón aztán tulajdonképpen negyedóra alatt szertefoszlott minden reményünk. Hivatkozhatunk az elfogultan bíráskodó orosz játékvezetői hármasra, hogy Szűcs Misit a beme­legítés alatt fejbe dobták, igazából be kell látnunk, semmi esé­lyünk nem volt a tisztes eredmény elérésére. A szomorú az egészben csak az, hogy ismét a több tízmillióért vásárolt, dédel­getett kedvencek mondtak csődöt, sem tudásban, sem küzdőszel­lemben nem tudták megközelíteni Nikolaidiszékat. Éppen úgy megfélemlítették őket a görög szurkolók, ahogy teszik azt a zöld­fehér hívők az Üllői úton hazai vetélytársaikkal. A bajnoki mérkőzések után értetlenkedve fogadják Vinczéék a vendégek panaszáradatát az esélyegyenlőtlenségről. Most aztán szembesülhettek az áldozati bárány szerepével. (Géléi) Vitézavatás Kenderesen szeptember 5-én vi­tézavatás lesz, másnap pedig a Horthy Miklós kormányzó újra­temetésének évfordulójára emlé­keznek. Mint vitéz Baranyi Mi­hály polgármestertől megtudtuk, szeptember 5-én a Horthy-liget- ben, az I. világháborús emlék­műnél mintegy 200 vitéz avatását tartja a Vitézi Rend Kenderesen. Másnap fél tízkor, a katolikus templomban szentmisével, majd negyed 11-kor a református templomban ünnepi istentiszte­lettel kezdődik a megemlékezés a kormányzó újratemetésének évfordulójáról. Innen az emlé- kezők - várhatóan Horthy Ist­vánná és fia is itt lesz - a Horthy-kriptához mennek, ahol a beszédek után elhelyezik a megemlékezés virágait. de Elszámolták magukat (Folytatás az I. oldalról) Mint mondta, hibásra sikeredett a ’97-es elszámolás, hiszen a város költségvetési beszámolójában 54 millió normatív támogatás úgy szerepelt, mintha járna, holott er­ről szó sincs. Az 55 intézményt és 88 támogatási jogcímet átfogó ASZ-vizsgálat megállapította: pont fordított a helyzet, ugyanis közel ennyit kell Szolnoknak - kamatok nélkül ugyan - a köz­ponti költségvetésbe visszafi­zetni. Az okok között a szakem­ber megemlítette a pontatlan in­tézményi adatszolgáltatást (volt, ahol a tanulólétszámot duplán szerepeltették) és a jogszabályok téves értelmezését, ezért felhívta a figyelmet az önkormányzat és az intézmények közötti hatéko­nyabb együttműködésére, amely- lyel kiküszöbölhető lenne a hibák nagy része. A tanácskozás további részé­ben egyebek mellett a pedagógu­sok minőségi bérpótléka is napi­rendre került. Mint ismert, az év utolsó három hónapjára egy főre vetítve 14 499 forintot tesz ki a pedagógusok részére felosztható összeg, ennek 20 százalékával a tervezet szerint a fenntartó, azaz az önkormányzat rendelkezik. Ez utóbbi ötödrész a vezetői kollé­gium javaslata szerint úgy osz­lana meg, hogy az intézmények között nem lenne differenciálás, ily módon 10 százalék létszám­arányosan visszakerülne az óvo­dákhoz, iskolákhoz. A fennma­radó 10 százalékból az önkor­mányzat az intézményvezetők munkájának minőségét ismerné el, egy meghatározott szempont- rendszer alapján, differenciáltan. Mindez persze még csak tervezet, ebben a közgyűlés határoz. L. Z. NEMERE ISTVÁN: Szomszédom a halál .29. Kinyílt a toalett ajtaja. Torben éppen jókor érkezett. Méretes öklével hátulról vágott egy na­gyot Múlani fejére, és már ott sem volt. Tudtam, kint áll az ajtó előtt, és valamire hivatkozva pár percig nem enged be senkit. Az áléit pasastól elvettem a fegyve­rét. Nemrégen az öccse is így járt, bár az nem élte túl a talál­kozást. Múlani még élt, csak ki­csit kábultan. Lelocsoltam az ar- cát-mellét a laposüveg tartalmá­nak maradékával, a szájába is erőltettem belőle. Aztán belök­tem az egyik vécébe, és jó erő­sen rácsaptam az ajtót. Ha meg­találják a barátai, azt hiszik, le­itta magát és elesett. Torben odakünn szótíanul csatlakozott.- Kösz, kisöreg - mondtam neki. Amennyire tőlem tellett, igen barátságosan. Odakünn állt a bál. Kiringa többször is nekifutott a tömeg­nek, valakit keresett. Dübör- gött a zene. Zagubic valamit kérdezett egy feketétől, és jött a folyosó felé. Eric, Will és Paul - a ráállított csapat - is er­refelé húzódott. Rolandot távo­labb láttam, ők Mitrovicot vi­gyázták. A Zagubicot őrző két katona valahol a táncparkett másik végén lehetett, de civil őre - nyilván Múlani embere - nem maradt el tőle. A toalettre igyekeztek. Zagubic fekete hajú, eléggé durva arcú, de élénk tekintetű fiatal férfi volt, még nem lehe­tett harminc. Zöld öltönyt vi­selt, de már nyakkendő nélkül, kigombolt inggel. Vörös volt az arca, sokat ihatott, és a sok mozgás sem tett jót neki. Úgy lihegett, akár egy fújtató. Nem csodálkoztam, hogy Ericnek és Paulnak is éppen akkor kellett vécére menniük. Will ellenben megtorpant mellettem. Zagubic elment mellettünk. Fekete kísérője követte. Ösz- szenéztünk Willel, most én maradtam az őr. Amikor min­denkit elnyelt a ma este már sokat látott toalett, kényelme­sen odaálltak az ajtó elé. Egy fiatal európainak azt mondtam:- Várjon, uram, odabent el­törött egy csap, most javítják. Csak úgy spriccel a víz min­denfelé. Bentről csakugyan lehetett valamiféle zajokat hallani. Tompa puffanásokat például. A fickó megértőén vigyorgott.- Hát, van ez így. De akkor én most. . . hová menjek?- Pár perc, addig csak ki­bírja - kedélyeskedtem. Mire elment onnan, kijött Paul.- Nem fér ki a szellőzőn, a nyílás kifelé szűkül. Mi le­gyen?- Adjatok rá másik zakót, és kábítsátok el. Úgy vigyétek ki, mintha részeg társatok lenne, az arcát ne mutogassátok. Az­tán tűnés! így is történt. Fellélegeztem, amikor láttam, hogy Eric és Paul viszik a fickót. Fehér zakó volt rajta, igaz, már nem a leg­tisztább. A feje lelógott, haja az arcába. Will elöl ment, és utat csinált. Lassan eljutottak a kijáratig. Csak akkor lélegez­tem fel. No, egy már megvan. Kiringa bukkant fel, arcán széles vigyor teijedt szét, szinte faltól falig mosoly volt ez. Akár egy elefántcsontszínű padlósző­nyeg, és olyan émelyítő is.- Óh, kedves Monsieur Ska- gen! Nagy hírem van az ön szá­mára!-Előbb nekem, az ön szá­mára, drága uram - udvarias­kodtám, miközben a pokolba kívántam ezt az alakot. - Ön minden álmomat felülmúlta! Még Franciaországban is ritkán látni ilyen remek diszkót! Ez a kiszolgálás, és ez a fényjáték! No meg a lányok! A hangulat! Uram, ön valóságos mestere a szakmának! Ilyen fiatalon már annyit tud, mint én negyvenéve­sen! Majd’ elolvadt, de azért nem felejtette el, miért is jött.-Mindenképpen be kellene önt mutatnom Mbuni elnök úr­nak! Püff neki! Még csak ez hi­ányzott. Ma már elegem volt a mazimbai hivatalos személyek irántam tanúsított nagyfokú ér­deklődéséből. Mbuni még fel­ismerhet, hisz nem sok idő telt el azóta, hogy az öreg elnök kísé­rője, majd a biztonsági szolgála­tának vezetője is voltam.-Beszéltem az elnök úrnak közös beruházási terveinkről, és azt mondta, ez nagy üzlet, ezt támogatja! Szeremé megismerni önt! Hallgattam, és lassan rájöt­tem, mit kell tennem. Térdem megroggyant, és zuhantam volna ... Egyenesen Kiringára. Elkapott, alig tudott megtámo­gatni. Kancsalítottam a szeme­immel, amikor nagyon közelről néztem rá, és dadogtam. (Folytatása következik) I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom