Új Néplap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-04 / 155. szám

1998. július 4., szombat Körkép 5. oldal Meg a tavalyi búzából őrölnek a biker Kft. mesz- sze földön ismert jászjákóhalmi malmában, de hamarosan megkezdhetik az új gabona feldolgozását is. Egy műszak­ban 140 mázsa lisztet állítanak elő a malomban, amelyet kí­vülről hamarosan kitataroznak. fotó: mészáros Nézőpont Aranykéz utca Általános vélemény szerint „minősé­gileg” magasabb szintre lépett a ter­rorizmus Magyarországon a buda­pesti Aranykéz utcai robbantással, amelynek négy halálos áldozata volt, közülük hárman véletlenül arra hala­dók vagy ott dolgozók (köztük egy szolnoki illetőségű fiatal lány). Eddig ugyanis rendszerint csak a kiszemelt áldozat halt meg (olykor még ő sem). Lehetne azon medi­tálni, hogy valamiféle eszkaláció egyik állomása volt-e ez a merénylet, vagy egyszerűen ez az alvilági leszámolások ha­gyományos módja, és ami eddig történt, az volt kivétel vagy szerencsés véletlen. Abban ugyanis a legtöbb vélemény egyetért, hogy alvilági leszámolás történt, nem először - és bizonyára nem is utoljára. „Az alvilág’ kihívást intézett a társadalom ellen” - olva­som az újságokban, hallom a rádióban, tévében. Ez igaz, csupán a kijelentés időzítése nem helyes. Az alvilág ugyanis nem most intézett kihívást a társadalom ellen, nem is a Fe- nyő-gyilkosság idején (akkor is beszéltek kihívásról), ha­nem már a kezdet kezdetén, tulajdonképpen már a léte ön­magában kihívás. És az a legszörnyűbb ezekben a merényle­tekben, hogy meg lehet szokni őket, s csak akkor kapja föl az ember a fejét, amikor valami, az addig „megszokottnál” brutálisabb eset történik, ám egy idő után ehhez is hozzá­szokunk, és így tovább . . . Meddig tovább? Egyelőre ott tartunk, hogy örülhetünk, mivel nálunk, néhány politikus lakását ért támadás ellenére, nincs sok jele annak, hogy a merényletek mögött politikai szándékok húzódnak meg. Ez persze a halottak hozzátarto­zóinak és a sebesülteknek csekély vigasz, a társadalom biz­tonságérzete, a demokrácia jövője szempontjából azonban nem mindegy. Távol áll tőlem, hogy lebecsüljem a legutóbbi merényletet és az előzőeket, de az igazi eszkaláció az lenne, ha az alvilági merényletek kiterjednének a politika szférá­jára is. Akkor ugyanis a nép elemi erejű és önmagában teljesen jo­gos rendteremtési követelésére előbb-utóbb megjelenne az az erős ember, akit ma talán még nem is ismerünk, de aki csendet és rendet teremtene, olyat, hogy mind arról koldulnánk. Látványosság a szolnoki utcákon Hintón járó szerelem A cím láttán akár az ötvenes évek nagy sikerű magyar filmjére is gondolhatna az olvasó. Ám nem erről van szó, hanem arról, hogy a minap Szolnokon Németh Erika hintót bérelt az esküvő­jére. Boros Péterrel, a vőlegényével így érkeztek a városházára. Noha ez a kocsikázás a menyasszony részéről hétpecsétes ti­toknak számított, azért valami idő előtt kiszivároghatott belőle, mert megtudta ezt Péter is. Baj nem lett, már miért is lett volna, inkább egy olyan látványosság, hogy azokon az utcákon, amelyeken végigkocsikáztak, mindenki őket, a hófehér meny­asszonyi ruhába öltözött arát és elegáns vőlegényét figyelte. Boros Péter, a férj úgy látszik, ezt a terhet, Borosné Németh Erikát, a feleséget szívesen hordozná akár a tenyerén is. A felvétel az esküvőt követő vacsorán készült Szolnokon, a Hotel Pelikánban. fotó: m. j. Romantikus sora van eddigi életüknek, kapcsolatuknak. Huszonöt éve, amikor Erika még e világra sem érkezett, a szolnoki orvosok megmondták az anyukájának, hogy vagy ő, vagy a kisgyereke nem éli túl a terhességet. Ezért Pesten tör­tént a szülés, és kezdetben minden rózsaszínűnek látszott, noha nemcsak az anyuka, de a kislány, Erika is beteg lett. A veséjével bajlódott, évekig ke­zelték. Rendbe jött, de amikor ötéves volt, az anyukája meg­halt. ő pedig ott maradt édes­apjával egyedül. Anyai nagy­szülei vették magukhoz a kis árvát és nevelték. Elvégezte a ruhaiparit, majd dolgozott. Mostanra fordult a kocka, hi­Érdekvédelem és üdültetés Sípos József szinte min­den komo­lyabb nyug­díjasrendez­vényen itt van a me­gyében, már évek óta ő az egyik mozgatója a nyugdíjas­találkozóknak. Már csak tisztsége miatt is érthető ez, hiszen a Nyugdíjasklubok „Eletet az éveknek” Országos Szövetségének alelnöke.- A mi szervezetünk feladata el­sősorban az érdekvédelem - mondta az alelnök. - Az ország­ban 750 klubunk van mintegy százezer taggal, úgyhogy elég je­lentős csoportot képviselünk. Megyénkben több jelentős nyugdíjas-találkozót rendeznek, újként csatlakozott a sorba a cserkeszőlői.- A nyugdíjasok többsége egyedülálló. Ha kihozzuk őket a négy fal közül, akkor már megér­ték ezek az összejövetelek. Ko­moly hagyományai vannak e megyében a nyugdíjasrendezvé- nyeknek. Igyekszünk ezeket ösz- szekötni a kikapcsolódással és a pihenéssel, például Berekfürdőn egy évben 1400 nyugdíjast üdül- tetünk. Cserkeszőlő most kapcso­lódott be ebbe a körbe. Ugyan itt kevés még a hely, de irányítunk klubokat egynapos utakra Cser­kére. Pókász E. szén a két drága öreg időköz­ben úgy megöregedett, hogy rendszeres ápolásra szorul. Éppen ezért Erika a házigon­dozójuk. Időközben az életében tör­tént egy és más. Egy társaság­ban bemutatták neki Boros Pé­tert, és ahogy sokszor lenni szokott, kezdetben ez mit sem jelentett. Arról nem beszélve, hogy Péter Egerben dolgozott. Telt-múlt az idő, és mit ad az ég, az ismeretségből barátság, majd szerelem lett. Mégpedig hintón járó, már ami az esküvő napját illeti. Még korábban Pé­ter Szolnokra költözött, és ak­kor is, most is a kereskede­lemben dolgozik. Az igenek elhangzása után a násznép meg az ifjú pár gyalog vonult át a Hotel Pelikánba, mintegy ötven rokon, jó barát, meghívott kíséretében. Itt haj­nalig mulattak, majd a fiata­loknak egyhetes nászút követ­kezett. Azóta ugyanúgy folyik az életük, mint korábban, jobban mondva házastársként építge­tik tovább közös otthonukat Cibakházán. Ha minden igaz, hovatovább a nagy munka be­fejezéséhez közeledik. Ami pedig a „legkisebb közös több­szöröst” illeti, úgy döntöttek: először legyen egy, azután majd meglátják, hány kistesó kövesse az elsőt. De hát ez már minden bizonnyal a jövő év­század, akarom mondani évez­red zenéje lesz. D. Sz. M. A karcagi Kátai Gábor Kórház szülészet-nőgyógyászatán Apró lépésekkel a bababarát címért Ahol fontos a beteg komfortérzete A karcagi Kátai Gábor Kórház szülészet-nőgyógyászati osztályán ottjártunkkor is több apuka volt meglátogatni családja legifjabb tagját és annak édesanyját. Az egyik szobából hallatszott, éppen anyukáját kereste éhes gyer­meke. Míg ő elbúcsúzott hozzátartozóitól, addig szoba­társa nyugtatgatta a csöpp legénykét. Az osztály munká­járól dr. Adóm István osztályvezető főorvossal - aki ko­rábban a debreceni klinikán dolgozott - beszélgettünk.- Kinevezésekor azt ígérte, igyekszik megszüntetni az osz­tályon a felesleges dolgokat. Október óta ez mennyire sike­rült?- Több liberális intézkedést hoztam a betegek jobb kom­fortérzetének a biztosítására. Végrehajtottam egy ésszerű gyógyszercsökkentést is, va­lamint ma már nem kötelező intézeti ruhát használni, sza­badon mozoghatnak és öltöz­ködhetnek az osztály betegei, mert számunkra a gyógyítás mellett legfontosabb a beteg önrendelkezési jogának a tisz­teletben tartása. Ennek kap­csán betegelégedettségi vizs­gálatot is végeztünk, elmond­hatom, kedvező visszajelzése­ket kaptunk. Úgy érzem, most már jó a hangulat az osztályon a lányok, szülésznők, ápoló­nők, csecsemőgondozó-nők, takarítónők között. Azt val­lom, hogy nem lehet rátele­pedni sem a betegre, sem az osztály dolgozóira, így na­gyobb szakmai önállóságot, felelősséget is biztosítok az orvosoknak, nővéreknek.- Ha most lehetne egy kí­vánsága, mit kérne az osz­tálynak?- Belátható közelségben van a kórháznak egy új színes ultrahangkészülék beszer­zése, mely a mi munkánkat is segíti majd, így az elavult kardiotokográf műszereink - mely a szívműködést és a fá­jástevékenységet rajzolja ki - helyett kérnék újakat. Á méh- tükrözéshez is kellene új mű­szer, lehetne fejleszteni a la- paroszkópiát is.- Tíz kórház már megkapta a babarát címet. Célul tűzte ki ezt az Ön osztálya is?- Igen. Apró lépésekkel már haladunk is előre a címért. Át­alakítottuk a vizsgálókat, in- timebb környezetet teremtet­tünk a nőbetegeknek. Az osz­tályon már működik a roo- ming-in módszer, egyre töb­ben veszik igénybe a babás szobát, hogy a nap huszon­négy órájában együtt lehesse­nek gyermekükkel. Itt igyek­szünk az anyákat arra ösztö­nözni, hogy az újszülött igé­nyének megfelelően szoptas­sanak. A közeljövőben a szak­dolgozókat jobban be kívá­nom vonni a tervezésbe, ötlet­börzét fogok rendezni arról, mit lehetne tenni a jobb beteg- ellátásért, a barátságosabb szü­lőszobáért, hogyan lehetne ta­karékoskodni. Napi munkám­ban fel kívánom használni londoni tapasztalataimat is, ahol a teammunkára és a ter­hesgondozásra láttam jó pél­dákat. Ottjártunkkor tizenhárom újszülött volt az osztályon. Közülük többen együtt voltak a baba-mamás szobában édes­anyjukkal. Az egyik szobában csendesen szunyókált egy kis­fiú, míg a másik babás szobá­ban három csecsemő aludt bé­késen, majd pillanatok alatt egyikőjük éles sírása törte meg a csendet. Egy, a másik ágyon fekvő édesanya felkelt, felvette a csöppséget, vigasz­talta, míg a baba édesanyja el­köszönt látogatóitól és jött megszoptatni az éhes legény­két, aki miután pocakja tele lett, ismét békésén aludt to­vább. -daróczi­Falunapon emlékeznek meg az önállóság hatodik évfordulójáról Berekfürdőnek van jövője Berekfürdő Karcagtól levá­lásának gondolata többször felvetődött, de erre csak az 1991. szeptember 11-ei nép­szavazás után lett lehetőség. A köztársasági elnök 1992. július 1-jével nyilvánította önálló településsé. A hatéves község jelenéről, jövőjéről dr. Kenyeres Imre polgármes­terrel váltottunk szót.- Az idelátogató vendégek is tapasztalhatják, hogy az el­múlt években látványosan fej­lődött a falu.- Berekfürdő életében jelen­tős volt az 1996. év, amikor a korábbi tervezések, pályázatok meghozták az eredményt. Ak­kor 11 millió forintot fordítot­tunk a falu fejlesztésére. Mára megoldódott a szemétszállítás kérdése, iszaptalanítottuk a horgásztavat, elkészült a fürdő rekonstrukciós terve. Bérbe vettük a Touring Hotelt, új te­lefonközpont is létesült. Az előző évek tervszerű munkái lehetővé tették, hogy a köz­ségben 1997-ben 32 millió fo­rintos fejlesztést hajtsunk végre. A fürdő rekonstrukció­jára eddig közel 20 millió fo­rintot fordítottunk, tavaly ad­tuk át a termálfürdőben a sza­unát, elkészült a modern kommunális létesítmény, je­lentős víz- és villanyhálózat­korszerűsítés volt, folytattuk a horgásztó iszaptalanítását, nemesített útpadkával láttuk el a főutat, és leraktuk a ravata­lozó alapját.- Melyek az idei év fejlesz­tésifeladatai?- Tavalyról áthúzódott az a 34 milliós gázprogram, mely ha befejeződik, 540 ingatlan csat­lakozhat az új vezetékre. Foly­tatjuk a szennyvízprogramot is, mely 303 lakást érint. Míg hat évvel ezelőtt az utak 80 száza­léka földút volt, ma csak egy olyan utcája van a településnek, melyben nincs még útalap. Ez még erre az évre vár, s remé­lem, hogy még idén elkészülhet az új ravatalozó is.- A település lakosai, az ön- kormányzat is az idegenforga­lomból, gyógyturizmusból él­nek. Meg tudnak-e felelni a kor kihívásainak?- Úgy gondolom, hogy igen. Az idelátogatók még jobb ki­szolgálása érdekében azonban az elkövetkező években na­gyobb léptékkel fejlesztjük a termálfürdőt, a szállodát, a re­umatológiai szakrendelést, hi­szen a megyében a gyógytu- rizmus fejlesztési lehetőségei itt a legnagyobbak. Most újítjuk fel a leendő Tourinform-iroda épületét, addig a strand főépüle­tében kereshetik fel a vendégek kérdéseikkel, utazási gondjaik­kal az idegenforgalmi szakem­bert. Az idelátogatók részére kulturális programokat is rend­szeresen szervezünk. így a köz­ség májusban negyedik alka­lommal adott otthont a nemzet­közi alkotótábornak. Az ott ké­szült festményeket az iskola tornatermében állítottuk ki. Az önállóság hatodik évfordulójá­ról pedig a ma kezdődő és hol­napig tartó falunapon emléke­zünk meg, melyre a rangos népművészeket is meghívtunk. de Múzeumavatás Jákóhalmán Jászjákóhalma polgármestere, Fodor István - aki egyben a he­lyi honismereti szakkör vezetője is - csütörtökön helytörténeti kiállítást mutatott be az érdeklődő közönségnek. Ez alkalom­ból ide érkeztek a honismereti akadémia tagjai is, akik közel kétszázan képviselték a Kárpát-medence valamennyi régióját. Az érdeklődők nagy izga­lommal léptek a kiállítási termekbe, ahol először Váradi Zoltán emléktáblájánál tiszte­leghettek, aki a honismereti szakkört is alapította 35 éve. A kiállítás egyik helyisé­gében - mely Laki Ida leendő kisgalériájának terme lesz - jelenleg Jochen Hornig né­met származású fotóművész Jász templomok című alkotá­sait tekinthetik meg a vendé­gek. A végleges helytörténeti kiállításon megjelenik a ko­rabeli polgári szoba, a szö- vés-fonás-paraszti munka eszközei, de emellett cser­készkardot, szablyát is láthat az ide látogató. A falakon dí­szelgő képek - melyek He­vesi Iván, Kádár Kata és a már említett német fotómű­vész adományai - a jákó- halmi tájat ábrázolják. A kiállítást a jelenlévők érdeklődéssel és elismeréssel szemlélték. Dicsérték a hon­ismereti tagok munkáját és a Jász Múzeum segítségét. A szemlélődést befejezve a vendégek a művelődési házba vonultak, és vidám va­csorával zárták a napot szakmai és baráti beszélgetés mellett. T. Zs.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom