Új Néplap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-04 / 155. szám
Julis és Maris Játszódik valahol falun. Julis: Mizújs, Maris? Megkaptad már a nyugdíjemelést? Maris: Augusztusban csenget majd kétszer a postás, Julis. De neked csengethetne akár már holnap a temetői lélekharang! Julis: Bal lábbal keltél ma, te Maris. Mit szólsz az új kormányhoz? Maris: Nem mondom, jól összehozta a Viktor gyerek! De a II. Torgyán József is bekerült a csapatba. Meglásd, uralkodása alatt felvirágzik falun minden virág. Julis: Tudod, minek örülök a legjobban, Maris? Maris: Tudom, ha megmondod. Julis: Hogy a pógári Orbán- kormány eltörli a tandíjat.- Uram, már meg ne sértődjön, de olyan labdaformájú lett a feje.- Focifóbia, uram! Tegnapig harminc futballmeccset láttam zsinórban . . .- Én piros lapot kaptam tegnap.- Hogyan? Kitől?- A feleségem mutatta fel, és menten átkapcsolt a Gazdagok és szegényekre . . .- Mit szól a vb-hez?- Én a bolgároknak szurkoltam. Maris: Aztán minek örülsz te annak, Julis? Csak nem tanulni akarsz te is? Julis: De bizony akarok! Nyolcvan múltam, de még nincs meg az első diplomám! Hát megszerzem, ha addig élek is, mégpedig tandíjmentesen. Maris: No iszen, akkor te leszel az első diplomás mező- gazdasági gyalogmunkás, te Julis! Julis: Mégsem mehetek a NATO-ba csak úgy, diploma meg doktorátus nélkül, Maris! Maris: No, erre befizetek! És halálra röhögöm magam a hites férjemmel, a Dömével együtt rajtad! Julis: Erről jut eszembe, hallottam, a Döméd indul az őszi polgármester-választáson .. . Maris: Jó a fülhallásod, Ju- Ugyan miért pont a bolgároknak?- Mert az egyetlen csapat, akit már az Etelközben ripi- tyomra vert az Almos-féle magyar válogatott.- Én meccs közben zenét is hallgattam.- Kit?- A Vágnert! Olyan szépen szétfütyülte a meccset meg a Lohengrint, hogy öröm volt hallgatni. . .- Mit szól a futballhuligá- nokhoz? lis. Bizony indul a Döme a Fidesz színeiben. Mert mi aztán virtigli polgárok vagyunk! Julis: Hogyhogy, te Maris? Maris: Úgy, hogy én a Dömémet polgártársnak, a Döme engem polgártársnőnek szólít a családban... Julis: Hi-hi-hi, röhög a vakbelem! Maris: Nevess csak! Mi akkor sem iszunk nitrós kútvizet, meg pancsbort, hanem kizárólag polgári sert! Julis: Megáll az ész és sen- dereg . . . Maris: Az még mind semmi! A példaképeink sem akárkik, hanem a sakkozó Polgár lányok! Bizony, Julis! Julis: Te öreglány, ez már aztán kész sakk-matt! ! ! Donkó László- A kispesti szurkolókhoz képest azok fehérgalléros dzsentlemenek voltak!- Különben azért van úgy elkeskenyedve? Nem dobta fel a foci?- A Lizi, a nejecském az oka!- Mert?- Mert átvert a Lizi! Míg én éjjelente a meccseket „bek- keltem ki”, ő a szomszédban „gólra játszott” a BALFÉK SC beállósával... DoNKó Viktor, a győző Azok a Bibó kollégiumi fülledt éjszakák, a konföderáció, emlékszem. Vitya csali tos fürtjei, azok a plebejus gőgtől csillogó szemek. A rüsztje! Szerette a kávéimat. Én meg csak főztem, főztem. És mégis az Anikót választotta . . . A legelső angol mondatai. Itsz góing tö réjn, mondta ő szemlesütve. Ópen disz kéjsz, plíz, pihegtem én, s éreztem, elönt a forróság. Már nagyon untam a banánt. Aztán a Fidesz megalakulása, a hajnalig tartó viták. Az alapdokumentum. Istenem, hol van az már? Néha, nehezebb vacsorákat követő viharos éjeken róla álmodom. Mindig ugyanazt. Sok-sok év múltán kart karba fűzve sétálgatunk a Stefánián, ő és én. Bukjelszoknya és finom csipkeernyő emitt, porcelánnadrág és elefántcsont fo- gantyús sétapálca amott. És ő arról a régi győzelméről mesél. Mindig arról. Bovaryné Egy nő, Lellén Ül egy nő Lellén, hátulról formás kancsó, hellén, szemből: fények a mellén. Óh, mennyi báj és kellem! Nézem őt, s duzzad bennem a kan csíny, bámul ő is, sajna kancsin. (Ám fara biz’ isten amfora!) (alt) LEGek Ma újabb két negyeddöntő, hap- sikám! Rákészülök én is, lapozgatom a focivébék LEGszikonát, mennyi talpcsiklandó érdekesség, mennyi agyalapi sportcsemege! Ne lássam többé a Ró- zsagyurit, ha nem így van. A legtöbb gól egy meccsen 1954-ben esett (Ausztria-Svájc 7-5), a legtöbb néző 200 ezer, a riói döntőn a Maracanában 1950-ben (Uruguay-Brazília 2-1), s a legkevesebb, háromszáz, 1930-ban Montevideóban (Románia-Peru 3-1). De nézzük inkább a hazai vonatkozású LEGeket. 1938-ban a svéd-magyar elődöntőnek már a 30. másodpercben megzörgette Nybers Szabó kapusunk mögött a hálót. Nyugi, végül 5-1-re győztünk, igaz, utána a döntőben 4-2-re kikaptunk az olaszoktól. A legnagyobb különbségű győzelmek közül kettő is a miénk, ’50-ben 9-0 Dél-Korea, ’82-ben 10-1 Salvador ellen. Ez utóbbi meccsen lőtte a legtöbb gólt az eddigi vébék történetében a cserejátékosok közül Kiss Laci, szám szerint hármat. S végezetül egy különLEGes anekdota örök kedvencemről, Sándor Csikarról. Állítólag a ’62-es chilei vébé tizen-egyné- hány napja alatt az akkor 34 esztendős Csikar vagy három centit nőtt. Nos, kedves MDF-es focidrukkerek, ha akkor Csikar kint marad, ő aztán tényleg elmondhatta volna: „négy év alatt sokat nőttem”. (wébé)- Dezső felejthetetlen kolléga volt. Egy tigrisidomár láthatatlan jövedelmét is majdnem földerítette... Ketten dumálnak- Igazi proli lehetett! Pénz, ékszer nem érdekelte, csak a drága gyógyszereket vitte el. Változás- Nem baj, fiúk, talán majd legközelebb . A politikus asszony
