Új Néplap, 1998. március (9. évfolyam, 51-75. szám)
1998-03-14 / 62. szám
1998 3. oldal I Kölcsey szellemi gyermekei voltak Gyorsfénykép történelmünk egyik legtöbbre hivatott kormányáról Bár Kölcsey Ferenc nem érhette meg az 1848. évi forradalmat, az első magyar felelős minisztérium, azaz a gróf Batthyány Lajos által vezetett kormány tagjai egytől egyik a Himnusz költőjének szellemi gyermekei voltak - állítja Fekete Sándor író, neves Petőfi-kutató, a ’48-as forradalom és szabadság- harc korának egyik legavatottabb ismerője. Az ország történetének különleges időszaka volt a felvilágosodás kora. A nemes eszmények közös zászló alá vonzották a legjobb koponyákat, még ha voltak is, akik - mint például Széchenyi - szívesebben járták a maguk külön útját. A derékhad azonban lényegében elfogadta a rendkívüli publicisztikai, s még inkább szónoki tehetséggel megáldott Kossuth vezéri szerepét. Az Országgyűlési Tudósítások, főként pedig a Pesti Hírlap hasábjain Kossuth példátlan nyíltsággal támadta a monarchia feudális intézmény- rendszerét, ostorozta elmaradottságát, állt ki a jobbágyfelszabadítás, a nemzeti függetlenség és általában a társadalmi haladás eszméje mellett. Szókimondásáért fizetnie kellett: Bécs parancsára négyévi börtönre ítélték, amelyből több mint 3 évet le is töltött. Ez azonban csak tovább növelte- -nimbuszát a forrongó kisnemesség - ma úgy mondanánk«;, .az,értelmiség - körében. Pályája csúcsára Kossuth nem a Batthyány-kormány pénzügyminisztereként, hanem a Honvédelmi Bizottmány elnökeként ért fel. A történészek véleménye megegyezik abban, hogy az 1848. évi pozsonyi és pesti szereplése már egyértelműen a szellemi és politikai középpontba állította. Márciusban azonban még kívánatosabbnak látszott, hogy egy - egyébként ízig-vé- rig reformer és felvilágosult - főrend, gróf Batthyány Lajos legyen a kormány vezetője. Ő nem csupán a pozsonyi főrendi ház vezéralakja, hanem az országos politizálás valóbban, -legnagyobb tekintélyű reprezentánsa volt. Szívvel-lé- lekkel a forradalmi eszmék mellé állt, s személyisége alkalmas volt arra, hogy kiegyensúlyozott politizálással elfogadtassa magát a bécsi kancelláriával is. Később éppen megfontolt politikusi alkata távolította el a sokkal vehemensebb Kossuthtól. Azért mondott le 1848 októberében, mert a trónfosztás helyett inkább az osztrákokkal való kiegyezés híve volt. Ebbéli törekvését csaknem húsz évvel később Deák Ferenc valósította meg. Batthyányt a forradalom leverése után kötél általi halálra ítélték, ő azonban a siralomházban önkezével halálra sebezte magát, így nem állíthatták a kivégzőosztag fegyverei elé. Deák Ferenc szintén országosan ismert politikus, a modern felfogású új nemzedék egyik legjelesebb képviselője volt. Nevéhez fűződik a ’67-es kiegyezés művének beteljesítése, de már ’48-ban is kitűnt azzal az egyedülálló tulajdonságával, hogy a tüzet és a vizet - például Petőfit és a kor politikus elitjét - egyaránt bölcs diplomáciai érzékkel kezelte. Az első magyar kormányból ő niszteri posztját átadva a nemzetiségi származású Vukovics Sebónek, akit a forrongó nem magyar nemzetrészek számára önmagánál elfogadhatóbbnak vélt. Az új miniszter semmiben sem tért el elődje vonalától. Sőt, amellett, hogy elkötelezett híve volt a magyar szabadságharc ügyének, még lo- bogóbb forradalmi érzület hevítette, mint a megfontolt jurátust, a mindig a legalitás talaján működő Deákot. Vukovi- csot is halálra ítélték távollétében, ám a kiegyezés után visszatért a politikai életbe, s a balközép megbecsült, tekintélyes parlamenti képviselője lett. Idő előtt búcsúzott a kormánytól Széchenyi, a „legnagyobb magyar”, aki a forradalmat megelőző évtizedekben talán legtöbbet tett a haza felemelkedéséért, de betegsége és alkata miatt nem volt alkalmas a hosszas kollektív munkára. A nyár folyamán számos kérdésben szembefordult a kabinet többi tagjával, majd szeptemberben elborult elmével öngyilkosságot kísérelt meg. Éveket töltött Döb- lingben, végül 1860-ban pisztollyal vetett véget életének. A kabinet talán legbaloldais távozott, igazságügy-miXXI. TÖRVÉNY - CZIKK A nemzeti színről és az ország ezimeréről. 1. A nemzeti szín, és ország czimere ősi jogaiba visszaállíttatik. 2. Ennélfogva a háromszínű rózsá polgári jelképen újra felvétetvén, egyszersmind megállapíttatik, hogy minden középületeknél s közintézeteknél minden nyilvános ünnepek alkalmával, és minden magyar hajókon a nemzeti lobogó és ország czimere használtassék. - Egyébiránt a kapcsolt Részeknek szabadságukban hagyatván, hogy az ország színei és czimere mellett, saját színeiket és czimerüket is használhassák. libb tagja a rendőrminiszter Madarász László, aki már a pozsonyi diétán is kitűnt radikális eszméivel, ő sem töltötte ki hivatali idejét: politikai ellenfelei lemondatták. A halálos ítéletet az ő fejére is kimondták. Emigrációba vonult, magas kort élt meg, 1909-ben az Egyesült Államokban hunyt el. Mészáros Lázár volt talán a Batthyány-kabinet legellentmondásosabb figurája. A hadügyminiszter igazi régi vágású katona volt, Petőfinek nem éppen a kedvence. (A költő többnyire gúnyversekben emlékezett meg róla, mint a vaskala- posság, a keménygallér, és általában a külsőségek csekélyértelmű képviselőjéről). Mészárost olyan szorosan kötötte a császárnak tett esküje, hogy volt alkalom, amikor az olasz felkelés leverésében is segédkezni akart az osztrákoknak. A halálos ítéletet azonban, amely egy lázadó hadügyminiszternek szinte hivatalból kijárt, nem kerülhette el. Emigrációban fejezte be életét. Az író, báró Eötvös József közoktatási miniszter volt. Mérsékeltebb politikusként rossz szemmel nézte Vasvári - szerinte szélsőségesen baloldali - nézeteit. Bár távollétében őt is halálra ítélték, írói pályája nem tört meg, az emigrációban is alkotott, s rá elsősorban íróként emlékezik az utókor. A Batthyány-kabinetben utódja Horváth Mihály püspök lett, aki az egyházi karriert cserélte fel a politikával. A forradalom leverését követően szintén emigrációban élt, s nagyszerű könyvet írt a szabadságharc történetéről. Tardos János A sorsfordító napok tárgyi emlékei Körséta az 1848/49. évi polgári forradalmat és szabadságharcot bemutató kiállításon A tápióbicskei csata egyik jelenete Az 1. honvéd zászlóalj zászlaja Ma nyílik a Hadtörténeti Múzeum kiállítása, amely mintegy 1500 becses emlék felvonultatásával idézi föl a másfél évszázaddal ezelőtti forradalom és szabadság- harc történetét, a legendás események relikviáit. A Fényesebb a láncnál a kard című tárlat nemcsak a múzeum eddigi legnagyobb vállalkozása, hanem történelmünk e korszakának talán legszínesebb és legteljesebb körképe is. Dr. Kedves Gyula őrnagy a kiállítás főszervezője:- Négy témakörhöz csoportosítottuk a látnivalókat. Az első a „forradalom” gondolatához és eseményeihez kapcsolódik. Itt találkozhatnak a látogatók például a legendás 12 pont plakátméretű nyomtatott példányával - „társbérletben” egy korabeli kokárdával. A másfél évszázados követeléseket megfogalmazó kiáltvány betűi bizony megfakultak, papírját is megviselte az idő, de a restaurátorok keze munkája nyomán sikerült megmenteni az enyészettől. Eddig az emlékkiállítások általában megmaradtak a forradalmárok hősiességének, heroikus küzdelmének illusztrálásánál. A jubileumi tárlat annyiban szakít e hagyománnyal, hogy dokumentumaival nyomon követ olyan - kevéssé látványos, de mindenképp fontos - mozzanatot is, amilyen például a forradalmi hadsereg szervezése volt. Megtudhatjuk tehát azt is, hogyan zajlottak a toborzások, s a frontvonalak mögött hogyan működött a szinte egyik napról a másikra létrehozott katonai gépezet. Éppen e tematikus rész anyagában szerepel egy, a laikusoknak talán nem sokat mondó műtárgy: egy honvédorvosi táska, benne a gyógyítás, a sebkezelés minden egykori kellékével. A kutatók, a szakembereknek számára e táska valódi unikum, amely a közelmúltban került elő. A maga nemében hasonló érdekesség a forradalmi sereg utászainak fölszerelése is: a speciális utászbalta, -fűrész és -ásó, amelyeket korabeli leírások alapján rekonstruáltunk. A közvetlenül a szabadságharc témaköréhez kapcsolódó anyagban ott vannak a hadi helyzet alakulásáról, az ütközetek lefolyásáról tudósító dokumentumok és természetesen a harcok kiemelkedő személyiségeinek máig megőrzött tárgyai, fegyverei. Olyan különleges emlékek, mint Damjanich szablyája és látcsöve, vagy Görgey Artúr kardja, rajta a gravírozás: „Hazáért! Szabadságért! Királyért! 15. márczius 1848”, amit valószínűleg ’48 júniusának közepén vésetett rá. Kiállítottuk a Bem apó tulajdonában volt díszes lótakarót, amellyel Kolozsvár hölgyei ajándékozták meg a város felszabadításáért, továbbá azt a festett kis fakeresztet, amelyet Scheider tábornok szorongatott kivégzése pillanataiban. Bizonyos értelemben rendhagyó a tárlat úgynevezett ünnepléstörténeti része. Az itt felsorakoztatott kortörténeti emlékek arról vallanak, hogy a forradalom és szabadságharc szellemiségét, hőseinek tetteit szinte minden politikai kurzus más-más közelítésben és megvilágításban idézte föl - attól függően, hogy mit diktált érdeke, beállítottsága és szemlélete. A századunk első évtizedéből származó dokumentumok például a magyar „szent- háromság” tagjaként emlegették Kossuthot (Atya), Táncsi- csot (Fiú) és Petőfit (Szentlélek)... Pár évtizeddel később a nyilasmozgalom és vezére, Szálasi az oroszok elleni propaganda eszközeként mutatta föl a szabadságharc legendás alakjait. A proletárdiktatúra pedig Kossuthot a haladás megtestesítőjeként, Petőfit a forradalom bajnokaként, Gör- geyt pedig a befurakodott árulóként jelenítette meg. Sok-sok értékes történelmi ereklye messziről érkezett a Hadtörténeti Múzeum termeibe. Egykorú portrék és festmények Ausztriából, féltve őrzött közgyűjteményi darabok az aradi és a kolozsvári ereklyemúzeumból, családi hagyaték részét alkotó emléktárgyak Olaszországból és máshonnan kerültek a tárlókba. A jubileumi kiállításra 1999 októberéig várják mindazokat, akik érdeklődésükkel és látogatásukkal is tisztelegni kívánnak 1848-49 hőseinek, mártírjainak emléke előtt. Csernyánszki Judit
