Új Néplap, 1998. március (9. évfolyam, 51-75. szám)

1998-03-14 / 62. szám

4. oldal 1998. március 14., szombat KORKÉP Nézőpont Magántörténelem Mint a történelem és nemzeti sorskérdé­seink iránti érdeklődéssel „megáldott” ember, mindig is többre vágytam, mint csak olvasni, tanulmányozni a históriát. Ifjabb koromban - ám bevallom, még mostanság is - el-elkalandozik velem a képzelet: bárcsak ott lennék egy-egy adott korban. Nem volt ez másként az 1848/49-es forradalom és szabadságharccal sem. Igen, álmo­doztam róla eleget, elég volt hozzá egy festmény valamelyik csatáról, vagy éppenséggel egy (élet)kép azokból az évekből. De sokszor szerettem volna ott lenni az események sodrában, az ütközetek lőporszagú, kardcsattogástól hangos harcterein! Ott lenni 1848. március 15-én a tömeggel a Nemzeti Múzeum előtt, hallgatni Petőfit, amint a Nemzeti dalt szavalja (még akkor is, ha köztudott, hogy akkor és ott ezt nem mondta el), bábáskod­ni az első felelős magyar kormány, a Batthyány-kormány felál­lításánál, megnézni Jellasics futását a pákozdi csatatérről, ké­sőbb a császári hadisikerek okán az Országgyűléssel együtt köl­tözni Debrecenbe, ahol aztán a Nagytemplomban kimondatik a Habsburg-ház trónfosztása. És persze részt venni a harcokban: Guyon Richárddal átküzdeni magunkat a Branyiszkói-hágón, Petőfi szeretett Bem apójával az erdélyi ütközetekben, Damja- nichcsal a ragyogó, dicsőséges tavaszi hadjáratban, Görgey Ar­túrral Budavár bevételénél, elsőként kitűzni a várfokra a magyar zászlót - és később, mikor a muszkák elözönlötték osztrák „segélykérésre” Erdélyt, bevetni valamiféle „csodafegyvert” - persze teljesen „történelmietlen” módon, amúgy magántörténe­lemként mondjuk néhány repülővel vagy tankkal megszórni az ellent -, hogy elkerülhessük Világost, Aradot és a bujdosást, a haza (ideiglenes) vesztét. De jelen esetben nem a végről, hanem a fentiek kezdetéről van szó. A kezdetről, 1848. március 15-e napjáról. Eshetett akkor az eső, lehetett bár hétköznap, az esemyős tömeg, élükön a már­ciusi ifjakkal, a reformnemzedékkel, történelmet csinált. Mo­dern értelemben, európai értelemben vett nemzet, a magyar nemzet született azon a napon, mely kész volt arra később, hogy kivívott szabadságát, jogait fegyverrel is megvédje a rátörő, ide­gen zsarnoksággal és azok kiszolgálóival szemben. Tény, hogy ennek az eseménynek a jelentősége, megítélése vált ki a legke­vesebb vitát napjainkban, s legtöbben e napra tekintenek úgy, mint igazi ünnepre - talán azért is, mert már 150 év távlatából emlékezhetünk rá. A tavasz kapujában állva pedig az szinte már természetes, hogy - miközben mindenkit megérintett a forrada­lom szele - az ifjak voltak azok, akikben a legnagyobb lánggal égett a szabadságvágy. Remélhetőleg a mai fiatalok is hasonló­an gondolkodnak e napon, hiszen kimondva-kimondatlanul is az övéké kell legyen március idusának és ifjúságának üzenete. Nekik kell továbbvinni azt a jelképes zászlót, amit rájuk hagyo­mányozott az előttük járó nemzedék. Az én lelkemből pedig e napon is ugyanúgy - ha nem erőseb­ben a 150. évfordulón - száll fel a sóhaj, mint eddig minden már­cius 15-én: hej, de jó is lett volna köztetek lenni, negyvennyolc márciusának ifjai! . .. Itt készültek, innen indultak a szolnoki csatába, és itt ápolták a sebesülteket Törökszentmiklós frontváros volt a szabadságharcban Tizenöt-tizenhatezer katona is állomásozott Törökszentmik- lóson a nevezetes szolnoki csa­ta előtt - derül ki azokból a do­kumentumokból, amelyeket a törökszentmiklósi helytörté­neti gyűjteményben tartanak. Szabó Antal, a gyűjtemény veze­tője vezetett körbe azon a szo­bán, amely kifejezetten az 1848- 49-es emlékeket, dokumentu­mokat mutatja be. Vannak itt eredeti levelek, valamint olyan dokumentumok és másolatok, amelyeknek eredetije az Orszá­gos Levéltárban található, de a város szempontjából fontos tör­ténések hiteles tanúi. Csak másolatban vannak meg például azok a magánlevelek, amelyeket Kossuth Lajos felesé­gének írt a városból 1949. már­cius 14-én, illetve 19-én. Mind­két levélben az akkori helyzet ál­lásáról tájékoztatta hitvesét. Petőfi levélmásolatát is láthat­ják a látogatók, amelyet innen írt Klapkának. A legfontosabb dokumentum azonban - amely eredetiben ta­lálható meg - az a bírói szám­adáskönyv, amely 1848-ról és 1849-ről készült. Ebben a könyvben ugyanis minden olyan tétel megvan, amely a város ak­kori bevételét és kiadásait szem­lélteti.- Ez a számadáskönyv azért fontos, mert Törökszentmiklós frontváros volt a forradalomban Jelenetek a szolnoki csatából, amelybe Törökszentmiklósról indultak a katonák. Képeink a csata Malomszögben rendezett felelevenítésén készültek. fotók: danka István hadvezetés Wetter főparancs­noksága alatt. Törökszentmiklós - mint azt a számadáskönyv is tanúsítja - sok mindent adott és sok mindent eladott a katonaság­nak. Egy alkalommal még a vá­ros dobját is odaadták, amikor a hadba induláshoz csak a dob hi­ányzott.- Besegítettek a nemzetőr- és a katonatoborzásba is, a megérke­ző katonák fogadására pedig hét alkalommal is zenészeket fogad­tak. A zenészek szalonnát, ke­nyeret és pénzt kaptak. A város 60 ezüstforint bevonulási pénzt is fizetett a katonáknak. De fizet­ték például a kenyérsütő asszo­nyokat, a lovas futárok fuvardí­jait, akik Debrecen és Török­szentmiklós között biztosították a kapcsolatot.- A legnagyobb tétel, amit a város kifizetett a katonák szállá­solása és a lovak ellátása kap­csán, 24 ezer forint volt. Ezt Ha­lasi Kázmér kormánybiztos 26 ezer 628 forinttal ellentételezte, amelyet a helyi pénztárba fize­tett be.- Van arról is dokumentum (másolatban), amikor Kossuth 200 bányászhonvédet küldött ide, hogy az Országgyűlés köl­tözését technikai és katonai szempontból biztosítsák.- Az 1848-49-es kiállításunk­ban szerepel az elesett honvédek névsora is, azoké, akik a szolno­ki csatában megsebesültek, meghaltak. Azoknak a névsorát is őrizzük, akik nem a csatában estek el, hanem a közben kelet­kezettjárvány áldozatai lettek. A betegeket szintén itt ápolták, Tö- rökszentmiklóson, az ispotály­ban.- Az anyagunk, amely a váro­sunk szerepét mutatja be az 1848-49-es időkben, elsősorban levéltéri anyag: dokumentumok, levelek, korabeli újságcikkek. Két olyan pecsétet is kiöntöttünk és látható itt, amelyet a város ab­ban az időben használt.- Az évek során azonban sok minden megsemmisült, mivel a helytörténeti gyűjtemény, ahol mindezeket összegyűjtöttük-, csak pár éve létezik. De ez a tö­redék is jól szemlélteti városunk szerepét az akkori események­ben, elsősorban a szolnoki csa­tában. P. É. és szabadságharcban - magya­rázza az eredeti dokumentumot Szabó Antal. - A kormány szék­helyéről való elköltözésétől kezdve katonai pihenőhely volt városunk, illetve itt vonultak át a honvédek.- Olykor tizenöt-tizenhatezer katona is állomásozott nálunk. Mint például a nevezetes szolno­ki csata előtt és után, amikor itt tartózkodott az egész magyar Mit jelent a ma emberének a hazaszeretet? / Érzés, ami tettekben ölt testet Hogy 1848. március 15-én és az azt követő hónapokban a haza- szeretet, a hon, a magyarság féltése indította el a forradalmat, senki sem vitatja. A magyar történelem évszázadain végigvo­nulnak a haza iránti szeretetből fakadó tettek, szabadságmoz­galmak. De mit jelent a hazaszeretet a ma emberének? Erről a nem könnyen megfo- galmazl>ató érzésről, erkölcsi kötődésről kérdeztünk vélemé­nyeket. Elsőként fiatalokhoz fordultunk. A törökszentmikló­si református általános iskola öt nyolcadikos diákja hasonló gondolatokat mondott el. Pataky Tibor:- Gyarapítani kell az országot, ahol élünk, szűkebb körben a várost, elősegíteni a haladását, és egy szép, nyugodt, gazdag országot létrehozni. Ugyanak­kor segíteni kell az elesetteket. Győri Gábor:- Szerintem mindenki szereti a hazáját, ahol született, ezért szokott külföldön erős honvá­gya lenni az embernek az ott­hon iránt. Minden ember szere­ti a vidéket is, ahol született, mint ahogy Petőfi Sándor is szerette az Alföldet. Botlik Károly:- Az ország, a haza, a szülő­föld szeretete azt jelenti, hogy tudásunkkal szépíteni kell, job­bá tenni a várost és az országot. Kóródi Péter:- Törökszentmiklóson szület­tem. Magyarországon belül az Alföldet tartom a hazámnak. Úgy érzem, hogy a tanulással tudok a legjobban segíteni, hogy a hazám elismertebb le­gyen a világon. Subicz Róbert:- Szerintem a hazaszerető ember olyan, aki a hazája sza­badságáért, jólétéért az életét is képes feláldozni.- És békeidőben ?- Tanulni kell, és így előre­mozdítani az ország fejlett­ségét, gazdaságát. Érdekes módon, felnőtt szemmel nézve is hasonló gon­dolatok fogalmazódnak meg, csak akkor a tanulás szerepét a munka veszi át. Dr. Sebők And­rás, a Hetényi kórház főorvo­sa:- A hazaszeretetet nem lehet nevesíteni. Olyan érzés, ami a cselekedetünk, a tetteink révén nyilvánul meg. Számomra azt jelenti, hogy küzdők a környe­zetemben élő emberek, betegek sorsáért, és nem várok el érte semmit.- Manapság is vannak hősök, csak hétköznapiak?- Az a véleményem, hogy a mai időkben is forradalmat élünk, csak ez fegyvertelen for­radalom. Most is szükség van hősökre, de manapság nem a hadvezérekből lesznek hősök, hanem a hétköznapi emberek­ből, akik sokszor kevéske ke­nyerüket is megosztják a rászo­rulókkal. A hazaszeretet azt je­lenti, hogy a hazámért, a szű­kebb pátriámért áldozatot ho­zok, de nem külső kényszerből, hanem belső indíttatásból.- Ma abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem kell hősi halált halni a hazáért, hanem úgy cselekedni, hogy az az ország előrehaladását szol­gálja. Paulina Éva Nemes velünk tartani! előfizetői között értékben sorsolunk nyereményeket április 16-ánt Bercsényi Miklós bronzszobrát avatták fel tegnap délelőtt Törökszentmiklóson, a nevét vi­selő gimnázium kertjében. Az eredeti mellszobrot dr. Marton József református lelkész adományozta 45 éve az intézménynek. A gipszmodellt restaurálta, bronzba öntötte és a talapzatot készítette: Györfi Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész. fotó: mészáros j. Megrendelem az Lij Néplapot i 1 hétig prőbaolvasásra az alábbi címre: i 1 Megrendelem az Új Néplapot az alábbi címre: Név:................................................................................................................ Cím:................................................................................................................ Név: ................................................! 1 1 1 Cím:................................................« 1 1 Utca: ...............................................! 1 1 .......házszám........emelet.......ajtó i 1 M egrendelhető telefonon is! 56/426-688 \ 1 1 1 aláírás Beküldendő terjesztési ügynökségeinkre: 5000 Szolnok, Magyar u. 9., telefon: 56/375-620, 5100 Jászberény, Bercsényi út 5., telefon: 57/412-564, 5440 Kunszentmárton, Köztársaság tér 12. II. 12., telefon: 56/461-445, 5200 Törökszentmiklós, Táncsics út 4., telefon: 56/390-959/25 m. 5340 Kunhegyes, Kossuth út 40., telefon: 59/326-961 vagy a kiadóba AS-M Kft. 5001 Szolnok, Kossuth tér 1. aláírás i ________________ __ _ 1 M egrendelhető telefonon is! 56/426-688

Next

/
Oldalképek
Tartalom