Új Néplap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-24 / 248. szám

1997. október 24., péntek 3. oldal Megyei Körkép •• Ünnepségek Mezőtúron, Túrkevén Az ’56-os forradalom 41. a köztársaság kikiáltásának 8. évfordulóján a szervezetek, pártok és a városban működő intézmények elhelyezték a megemlékezés koszorúit a mezőtúri felsőrészi temetőben felállított kopjafánál. Ünnepi beszédében dr. Kocsis Attila református lelkész kie­melte, biztos jövőt csak a múlt tanulságainak levonása után lehet tervezni. Az emlékezők ezután a városházán, ünnepi testületi ülésen idézték fel a negyvenegy évvel ezelőtt tör­ténteket. A rendezvény szónoka, Tóth János önkormányzati képviselő aláhúzta, október 23-a legegyértelműbb és egy­ben legösszetettebb nemzeti ünnepünk. Ma már látható, hogy a hidegháborús hangu­latban a forradalom bukásra volt ítélve. Az ünnepségen átadták a városi kitüntetéseket is. Dísz­polgári címet kapott dr. Lapis Károly professzor, rákkutató. Pro-Urbe díjat vehetett át Pápai Mária, a Kossuth Úti Általános Iskola igazgató-helyettese és Magyar Zoltán nyugalmazott sportvezető. Ugyanezen elismerést Rózsa Endre gimnáziumi igazgató már korábban átvette. Szűcs Pe­temé nyugdíjas bankfiókvezető és Erdős János rendőr alezre­des Mezőtúr szolgálatáért el­ismerésben részesült. Az ün­nepséget a Szózat hangjai zár­ták. Túrkevén a református templomban ünnepi istentisz­teletet tartottak, majd a meg­emlékezés virágait helyezték el a Petőfi téri ’56-os emlék­műnél. scs A forradalom 4L évfordulóján (Folytatás az L oldalról) Az ünnepség délután három­kor a Szent István téren, a kopjafánál folytatódott. Né­hány ellenzéki, illetve parla­menten kívüli párt, tömörülés már délelőtt elhelyezte koszo­rúit. Az egybegyűltek először 1956 emlékét méltató, színvo­nalas kultúrműsorban gyö­nyörködhettek, amelyen töb­bek között fellépett Vasvári Csaba és Czibulás Péter szín­művész, továbbá Lukácsi Ka­talin előadóművész. Várhegyi Attila, Szolnok polgármestere rövid ünnepi köszöntője után az önkor­mányzatok, hivatalok, pártok, szervezetek, szövetségek, is­kolák, intézmények és a szol­nokiak elhelyezték a megem­lékezés és a hála koszorúit, vi­rágait a kopjafa körül. A me­gyeszékhely tegnapi, ünnepi rendezvényei a vártemplom­ban szentmisével fejeződtek be. D. Sz. M. A fiatalok keveset tudnak ’56-ról Jászberényben, a forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett megemlékezés-sorozaton az ’56-os események szem­tanúi, résztvevői emlékeztek a 41 évvel ezelőtt történtekre. A jászberényi Főtemplomban tartott szentmise, és az ezzel egy időben, a Református templom­ban zajló istentiszteletet köve­tően a város főterén dr. Magyar Levente polgármester köszön­tötte az ünneplőket. A forradalmi eseményekben résztvevő, ’56-os ifjúság képvi­selőjeként dr. Válenti Béla em­lékezett. Mint mondta, az akkori fiatalság meghatározó élmé­nyévé vált ’56 októbere és az azt követő időszak. A sortüzek, a lövöldözések áldozatait leg­többször ott temették el, ahol el­estek. Sújukon sokáig nem aludt ki a gyertya, nem hervadt el a vi­rág. Áz akkori fiatalság szívvel- lélekkel belevetette magát az eseményekbe, és most büszke meggyőződése, hogy a helyes oldalon tette azt, amit a haza megkövetelt. Megérte az akkori áldozat! Alig több mint három évtized múlva megszületett a független demokratikus Ma­gyarország. Prof. dr. Pintér Lajos a Ma­gyar Köztársaság veronai tiszte­letbeli konzulja az ’56-os emig­ráció képviselőjeként szólalt fel­felidézve az akkor történteket. Aggasztónak találta, hogy az ünneppel kapcsolatban gyakran találkozik a fásultsággal. Mint mondta, ötven vagy száz évnek is el kell ahhoz telnie, hogy ob­jektiven, indulatok és érzelmek nélkül lehessen megítélni ezt az ünnepet. Sajnálatos, hogy a ma­gyar fiatalság keveset tud az ak­kor történtekről, ’56 szellemisé­géről. A városházán elhelyezett em­léktábla megkoszorúzása után a Fehértói temetőben folytatódott az ünnepség, ahol dr. Medve Pál az ’56-os szövetség jászsági szervezetének tagja az elhunyt hősök, áldozatok, mártírok em­lékére állított kopjafánál idézte fel a 41 évvel ezelőtt történteket. Este a Berényi Műhely őszi tár­latának megnyitójával, és ün­nepi hangversennyel zárult a megemlékezés-sorozat. Ä Jászság országgyűlési kép­viselői választókörzetükben ün­nepeltek. Dr. Kis Zoltán Jászá- rokszálláson tartott ünnepi be­szédet, dr. Szekeres Imre pedig Jászalsószentgyörgyön avatta fel az új Szent György-szob- rot. bcs Dr. Magyar Levente ünnepi beszédet mond a városháza előtt Történelmi tisztánlátás és morális rend Tiszafüreden hagyományosan a Kossuth téri millecentenáriumi obeliszknél rendezték meg a központi ünnepséget. Az is meg­szokott már a városban - sajnos az ünneplők alig változó, szűk 100-150 fős köre mellett -, hogy nemzeti ünnepünk alkalmából a település oktatási intézményei adnak műsort. Most a Széchenyi iskola oldotta meg ezt a megtisz­telő feladatot. Műsora utalt arra, hogy a forradalom 41 évvel ez­előtti letéteményesei, a fiatalok, az ifjúság szabad csillagai, egy szebb, boldogabb, s főleg demok­ratikusabb jövő érdekében képe­sek voltak felébreszteni az ország kivérzett, kifosztott, megalázott polgárait. Úgy példát mutatva a világnak, hogy 1956. október 23- a nem véletlenül lett nemzetközi­leg is elismert emléknap glóbu­szunkon. Többek között ezt is hangsúlyozta az ünnepi szónok, Nagy Imre városi képviselő kifej­tette: E az örökség a köztársaság 1989-es kikiáltásával kapott re­ménysugarat, majd a szovjet csa­patok 1991-es kivonulásával igazi esélyt. Ezzel azonban csak akkor tudunk igazán mit kezdeni, ha a történelmünket tisztán látó, morálisan megalapozott rend ve­zet bennünket a fejlett Európa ci­vilizált népeinek nagy családjába. Míg korrupciós botrányok, milli­árdos olajszőkítések, romló köz- biztonság borzolják a polgárok közérzetét, az idétlen politikai csatározások mellett, addig nem­csak ’56 tiszta eszméje sározód- hat be, hanem fennen hangozta­tott európaiságunk esélyei is ro­molhatnak. Tiszafüred sem ta­lálta még meg az igazi helyét eb­ben a folyamatban. A nosztalgiá­zás, csodavárás helyett végre el kellene kezdődni az értékteremtő, s az értékeket védeúi is tudó kö­zös munkának - említette a szó­nok. Ezután a városi delegációk helyezték el virágaikat és koszo­rúikat az emlékműnél. - p ­A barikád hőseire emlékeztek Karcagon ünnepi istentiszte­let után önkormányzati ülé­sen idézték fel az 1956-os for­radalom és szabadságharc 41. és a Magyar Köztársaság ki­kiáltásának 8. évfordulóját. A magyar forradalom jelentősé­géről, eseményeiről dr. Horváth József országgyűlési képviselő szólt. Mint elhangzott: az akkori kommunizmus éltető ereje a titok volt, mely fényt kapott, s ez rávil­lantott a szovjet „demokratikus” gyakorlatra is. ’56 célkitűzéseit a nyolc évvel ezelőtti rendszervál­tozás váltotta valóra. Nemzeti ünnepünkön csak a barikád hő­seit ünnepeljük, a magyar sza­badságvágy gyilkosait ne - mondta a képviselő. Az önkormányzat emléktáblát állíttatott az ’56-os hősöknek, melyet Filep István, a Forra­dalmi Munkástanács egykori tit­kára avatott fel a városháza előtt. A tanár úr - aki akkor a gimnázi­umban tanított - a főtéri esemé­nyekről szólt, amikor órák alatt megszületett az egység, és a főte­ret diákok, földművesek százai töltötték meg. Megemlékezett azokról a karcagiakról is, akik élelmiszer-adományokkal támo­gatták a jó ügyért harcolókat. Fi­lep István szerint a felnövő ifjú­ságnak is meg kell hallania a for­radalom üzenetét. Csikós Sándor Jászai-díjas színművész az emlékműsora után átadott 2-2, társaival egykoron készített ’56-os röpiratot osztály­főnökének, Filep Istvánnak, és dr. Fazekas Sándor polgármes­ternek, majd a jelenlévők elhe­lyezték koszorúikat az emléktáb­lánál. Az emlékezők ezután az Északi temetőben megkoszorúz­ták Kemény Pálnak, a forradalom karcagi mártújának sóját. A Déryné Művelődési Köz­pontban Magyarok fénye címmel Dévai Nagy Kamilla Liszt-díjas előadóművész és a budapesti Krónikásének Zeneiskola diákja­inak műsorát hallgathatták meg az ünneplők. D. E. A magyarság beírta magát a világtörténelembe Dr. Czuczi Mihály országgyűlési képviselő emlékezett meg Tiszafoldváron a forradalomról Tiszaföldváron, a katolikus templomban emlékeztek meg a negyvenegy évvel ezelőtti for­radalom és szabadságharc tör­ténéseiről és áldozatairól. Ta­mási József katolikus pap be­szédében elmondta, az elmúlt pár évben lehullott a „smink” az 1956 októberében történtek­ről, és a dicső napokat csak a történelemkönyvek lapjairól ismerők is teljes valóságában láthatják a sokáig vitatott ese­ményeket.- Ma mindenkinek arra kell törekednie, hogy országunk előre haladjon a fejlődés útján - fogalmazott az egyházfi. - S nem az számít, ki melyik olda­lon állt, ki honnan jött, ki volt ’56-ban áldozat - tette hozzá. Dr. Czuczi Mihály ország- gyűlési képviselő a tanulságok­ról'beszélt:- Akkor még senki sem tud­hatta, mit is jelentett az a tizen­két nap - mondta. - Most, a köztársaság kikiáltása után érezhetjük annak a harcnak az értelmét. A képviselő kiemelte még, hogy bár az elmúlt negyvenegy esztendő hordaléka halvá­nyabbá teszi az emlékeket, egy biztos: a magyarság akkor be­írta magát a világtörténelem nagy könyvébe. Martfűn ünnepi hangver­senyt rendeztek a Városi Műve­lődési Központban, ahol a Szolnoki Szimfonikus Zenekar műsorát hallgathatták meg az érdeklődők. Kunszentmártonban az ’56- os kopjafánál gyülekeztek az ünneplők, majd a megemléke­zés koszorúinak elhelyezése után ünnepi szentmisét tartot­tak a katolikus templom­ban. PE A megyei rendőr-főkapitányságon rendezett ünnepségen a megemlékezést követően eüsmeréseket, di­cséreteket, jutalmakat és soron kívüli előléptetéseket adtak át. Felvételünkön Urbán József rendőr alezredes (balról), a főkapitányság bűnügyi technikai osztályvezetője veszi át az országos dicséretet Kopasz Árpád rendőr ezredes megyei főkapitánytól. fotó: mészáros Ezredessé nevezték ki a megyei rendőr-fÖkapitányság bűnügyi igazgatóját A siker titka a jó csapatban rejlik Nemzeti ünnepünkön a rend­őrök közül is sokan részesül­tek kiemelkedő munkájukért elismerésben. A kitüntetettek egyike Molnár András alezre­des, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei rendőr-főkapitányság bűnügyi igazgatója volt, akit ezredessé léptetett elő a bel­ügyminiszter. Molnár András ezredes idestova két évtizede dolgozik a bűnügyi szolgálat elkötelezettjeként. Tíz esztendős tapasztalattal már veze­tőként üldözte a bűnözőket, ott, ahol annak idején szolgálatát megkezdte, a Szolnoki Rendőr- kapitányság nyomozójaként.-’91 -ben, amikor kineveztek a kapitányság bűnügyi osztályának élére, nagy kihívással kellett szembenéznem. Izgalmas és szép feladat volt egy hatékonyan mű­ködő szervezet kiépítése. Eddigi pályafutásom legszebb éveit töl­töttem ebben a beosztásban - em­Molnár András ezredes lékezik vissza a rendszerváltást övező évekre. 1993 őszén aztán más típusú ügyek, merőben új korszak várt a ranglétrán nagy léptekkel haladó rendőrtisztre. Á megyei bűnügyi osztály irányítójaként már a leg­súlyosabb, a közvéleményt leg­inkább foglalkoztató bűnesetek felderítésében kellett részt ven­nie. Elfogott gyilkosok, rablók, emberrablók jelzik a szolgálat munkájának eredményeit.- A filmbeli történetektől elté­rően a valóságban szó sincs ma­gányos hősökről, a bűnügyi munkában csak a csapatmunká­val lehet sikereket elérni akkor, ha a tevékenység valamennyi ré­szese, a helyszínt biztosító rend­őrtől, a vizsgálatot folytató nyo­mozóig mindenki a sajátjának érzi a kérdéses ügyet - vallja meggyőződéssel. Éz az alapszemlélet mit sem változott, jelenlegi beosztásában sem. Nem kétséges, hogy nagy feladat volt a bűnügyi szolgálati ág új rendszerének kiépítése, ezen belül pedig az új osztályok létrehozása. Azt, hogy az átszervezés jól sikerült, mi sem bizonyítja job­ban, mint a közelmúltban létre­hozott szervezett bűnözés elleni csapat sorozatban produkált eredményei. H. GY. Szépségek éjszakája Szolnokon (Folytatás az 1. oldalról) A rendezvény előjátéka volt, hogy a Szigligeti Színházba nem nyert bebocsátást, és ez­után némi kacskaringóval, Kecskemétre kacsingatva „lan­dolt” a VMK-ban. Ott azért a lelkesedés sem tudta pótolni azt a rideg tényt, hogy a nagyte­Nagy-Bana Zsanett remben nem volt fűtés, és így ez az este nem kifejezetten a ruha­táros nénik kasszasikerét hozta. Ennyit a meztelen igazságról, ahonnan már is átköthető a szépségverseny. Tudniillik, aki nem vallotta magát hajadonnak, és korábban hiányos öltözetben állt célzatosan fotósok előtt (ki­vétel a babapopsis képek), az nem indulhatott ezen az Ameri­kából importált vetélkedőn. Szolnokra négy síkvidéki megye - Bács, Békés, Csong- rád és Szolnok - domborula­tokban gazdag hölgyeit várták. Közel harmincán jelentkeztek a felhívásra, többen messzebbről is érkeztek. A résztvevők fürdő­ruhában, majd hosszú estélyi­ben mutatkoztak be közönség­nek, és nagyérdemű közt elve­gyült zsűritagoknak. A bírálók soraiban egyébként döntően férfiakat jegyezhettünk, akik­nek fel is lehetett adva a lecke, mert jó darabig mérlegelték a látottakat. A Szőke Tisza szépe címet a 22 éves törökszentmiklósi Nagy-Bana Zsanett nyerte el, aki Szolnokon egy optika üzlet­ben dolgozik. Második az első­vel azonos korú és lakhelyű Sánta Ildikó, míg harmadik az Ercsiből Szolnokra kiruccant 18 éves Bíró Márta lett. A döntésről kértünk egy vé­leményt, nem mástól, mint Ágoston Karolától, a megye ’94-beli szépségkirálynőjétől, aki messzemenően nem értett egyet a sorrenddel. Nála a nye­rők egészen mások lettek volna, a királynő alacsonyabb volt ud­varhölgyeinél, és szerinte az sem mellékes, hogy egy férfi­szépségverseny díjazottjához intim szálak fűzik. Ettől függet­lenül Zsanettnek sok sikert a novemberi siófoki fináléra, amelynek győztese indulhat Miss Universe világversenyen, és - az lesz csak tiszta Hawai! - egy évig vezethet egy Fiat Bar- chetta sportkocsit. (lazányi) t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom