Új Néplap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-19 / 167. szám

1997. július 19., szombat Megyei Körkép 3. oldal Ó, te drága, aranyos befőzés! Két szem szép barack ötven forint A dunsztosüvegek korszakát éljük: ilyenkor az előrelátó há­ziasszony tömött kosarakkal iparkodik hazafelé a piacról. Többféle gyümölccsel, amelyekből jut a családi asztalra, meg a kimosott, üres üvegekben is a polcokra: gondolván a nem­szeretem hetekre, hónapokra. Az idén mintha kevesebb lenne a megrakott szatyor, tele kosár, avagy csak a tollfor­gató látja így? Ennek néztünk utána a szolnoki piacon. Ó, te drága, aranyos befőzés - csapta össze egy kisgyerekes anyuka a tenyerét a barack­árakat silabizálva. Pedig ott 180-ért mérték a sárgabarac­kot, máshol pedig a szebbjét 200-ra, sőt 250-re tartották.- A csúcs eddig négy kiló volt, egy jól öltözött fiatalem­ber kért ennyit - mondja az el­adó. - Általában egy kiló kell, ritkán kettő, sokszor pár szem. Egy úr milliomos lehet, mert két kilót kér.- Ugyan, kérem, azok nem úgy néznek ki, mint én - nevet -, 21 ezer 500 a nyugdíjam. Ma kirúgtam a hámból, 400-at itthagyok. Otthon nyolcán ül­jük körbe az asztalt, így min­denkinek jut. Gyomorrontás azért aligha lesz belőle - sza­badkozik. Hiába, lefagyott a kajszi, kevés termett belőle, de ha va­laki ezt vásárol, jó, ha alapo­san körülnéz. Távolabb egy abonyi család szép meggyet árul, kilóját szá­zért. Szűcs Györgyné egy kilót vesz belőle.- Tizennyolcezer-négyszáz a nyugdíjam, így az idén nem lesz befőzés. Egyszerűen sze­retem a meggyet, és ennyire futja. Mellettük csodaszép őszi­barack kelleti magát. Egy ősz hajú úr két(!) szemet kér.- Hajdú György, 65 éves, nyugdíjas tanár vagyok, és ké­rem, ennyire futja. Ezt is a négyéves unokámnak szánom. Egyébként a tanár úr a két szemért 50 forintot fizet. befőzés idején, ezt Györfi Mi- hályné helypénzszedő így mi­nősíti:- Az idén csak a nagyon te­hetősek raknak el sok befőttet, vagy azok, akiknek otthon a kertben, esetleg a hobbin meg­terem. Minden gyümölcs tú­Most a barack lenne a sláger, de a befőzéshez a 160-250 forintos kilónkénti kínálat elég borsos fotó: cs. I. Egyre több az őszibarack: a szebbje 200-250 forint, de lát­tunk 300-ért is. Mit mondjak? Nem tolongtak előtte. A cseresznye lefutott, egy helyen kínáltak álomszépet, az ára is az volt: kilója kétszáz. A fontosalma 140, az édes 40-80 közötti, de hát ezt eltenni nem lehet, „csak” megenni. Amit el lehet rakni, azt 196-ra tartot­ták, remélhetőleg lesz ez még jóval olcsóbb is. A körte is megjelent: kicsik még nagyon, és 60-80-ért mérték. A sóska 30 körüli, a bab 60-80 közötti, természetesen zöldbabról van szó. A málna elég borsos, 40-60 forint egy kis dobozzal - kilóra alig mérik. Hogy milyenek az árak a Iontól drága, talán csak a meggy volt kivétel itt, ezen a piacon. Esetleg még ringló­szilvából lesz jó felhozatal, hacsak valami el nem viszi a szedésig. Mondták is tavaly többen az öreg piacosok kö­zül: ez a sok gyümölcs nem egy évre termett. A befőzéshez cukor is szük­ségeltetik. A piac melletti Plusz diszkontban nemrég százért adták kilóját, most százkilencért viszik, mint a cukrot, mert állítólag így is megéri. Gyanítom, hogy az édes termék zöme aligha a befőt- tesüvegekbe kerül a gyümölcs mellé ... D. Szabó Miklós «V js fM-'v- a»*** -v«-; jT* i* *r iriHfc p*? v U ’ Közös területfejlesztési önkormányzati ülés Pályázat hulladéklerakóra A Jászsági Területfejlesztési Önkormányzati Társulás és a Dél­hevesi Önkormányzati Társulás tegnapi jászberényi együttes ülésén döntöttek arról, hogy a két önkormányzati csoport me­gyéjében pályázatot nyújt be a megyei területfejlesztési ta­nácshoz az 1 milliárd 370 milliós tervezett összköltséggel meg­épülő jászsági regionális hulladéklerakó támogatására. A tervek szerint négy év alatt megvalósuló hulladéklerakó építésének támogatását, a pá­lyázatok benyújtásához szük­séges saját erő előteremtését az egyes önkormányzatoknak (17 dél-hevesi és 18 jászsági ön- kormányzat) augusztus 31-ig határozatokban kell vállalniuk - hangzott el a tanácskozást követő sajtótájékoztatón. A Jászsági-főcsatorna ta­nulmánytervének elkészítésé­hez ötmillió forintra pályázik a megyei területfejlesztési ta­nácstól a jászsági társulás. A harmincszázalékos saját erőt a megyei közgyűlés által felaján­lott ötszázezer és a jász telepü­lések által biztosított összegek­ből fedezik. A pályázatok ügyében a jászsági települések Jászapátit bízták meg a gesztor önkormányzat feladatainak el­látásával. A társulás állásfoglalásában határozott arról, hogy az Odera által veszélyeztetett, dél-len- gyelországi cieszyni önkor­mányzati társulás települései­nek - mellyel a jászsági társu­lásnak kialakulóban van a test­vérkapcsolata - felajánlják a jászsági önkormányzatok és az itt élő lakosság erejéhez és le­hetőségeihez mért segítségét, amint információt kapnak az igényekről. bcs A termés ötödét betakarították (Folytatás az 1. oldalról) Nagyon gyomosodnak a táb­lák, és félő, hogy az eddigi be­takarítási veszteség fokozó­dik. Különösen azok a földek veszélyeztetettek, ahol időben nem végezték el a vegyszere­zést. Az előszerződést kötöt­tek esetében a felvásárláskor a garantált ár biztosított, míg a kistermelőknél ez megegye­zés, egyezség kérdése. Ami már sok a kalászo­soknak, kimondottan jól jön a kapásoknak: a kukoricának, napraforgónak, cukorrépá­nak. Feltéve, ha korábban ezek a növényi kultúrák meg­kapták a megfelelő technoló­giát. Ami a belvizet illeti, ed­dig még nem jeleztek komo­lyabb károkat, noha előfor­dulhatnak kisebb szikes, mé­lyebben fekvő területek, ame­lyeken megáll a víz. -dszm­Lengyel gyerekek érkeznek hazánkba Egyre nagyobb sebességre kapcsol a segélyprogram A Vöröskereszttől kapott tájé­koztatás szerint megmozdul a magyar társadalom a közeli országok árvízkárosultjainak megsegítése érdekében. Megkezdődött a pénzbeli befize­tések érkezése a megyei szerve­zethez, amely hamarosan levél­ben fordul a megyében lévő na­gyobb vállalatokhoz, cégekhez, kérve, hogy csatlakozzanak a se­gítségnyújtók táborához. A ko­rábbiakhoz képest újdonság, hogy már külföldre sem csak pénzt gyűjtenek. Az igények fölmérése után tartós élelmisze­reket, oltóanyagokat, palackozott ivóvizet, drót nélküli hírközlő eszközöket, egészségügyi-higié­nés eszközöket, mosó-tisztító szereket, takarókat, ágylepedő­ket, zseblámpákat, gyertyákat, szállítóballonokat, műanyag zsá­kokat, járműveket, mentőmellé­nyeket is várnak, elsősorban a nagyobb tételek adományozására képes cégektől, intézményektől. Az árvíz elleni védekezés, majd a helyreállítás idejére, kö­rülbelül egy hónapra lengyel gye­rekek érkeznek Magyarországra pedagógusok kíséretében. Az ő itteni tartózkodásuk biztosítása érdekében is váiják a magyar tár­sadalom segítségét. A Magyar Vöröskereszt me­gyei szervezete egyébként ezek­ben a napokban reggel nyolc órá­tól este nyolc óráig állandó ügye­letet tart Szolnokon a szervezet Mária utcai székházában, ahol fogadják az adományokat, és vá­laszt adnak a segítségnyújtók fölmerült kérdéseire. Nem a legyőzés, a meggyőzés a fontos (Folytatás az 1. oldalról)- Az új típusú veszélyek azt te­szik szükségessé, hogy a ko­rábbi szembenállás helyett a szolidaritás és egymás segítése kerüljön előtérbe - hangsú­lyozta Végh Ferenc. - Ezért már a NATO-nak új az alap- rendeltetése: az európai bizton­sági struktúrát kell megterem­tenie. Ezt úgy tudja, ha nem csak a NATO-tagokat, hanem a szervezeten kívül álló tagokat is bevonja. A NATO feladata, hogy Európát, és ne csak az egyes tagországokat védje meg. Uj szisztéma, hogy nem le­győzni, hanem meggyőzni kell valakit, vagyis a háborút nem megvívni, hanem megelőzni kell. Ezenkívül hazánknak elemi érdeke, hogy visszakerül­jön Európába, a fejlett, demok­ratikus országok táborába. Ugyanakkor a NATO nem ka­tonai, hanem politikai és biz­tonsági szervezet, amely kibő­víti a biztonság dimenzióit. A szuverén tagoknál nem a kato­nai erő dominál, hanem a gaz­dasági és társadalmi. Mi ehhez a kiterjesztett biztonsági ernyő­höz akarunk tartozni, amely se­gíti a demokratikus társadalmi rendszer, a piacgazdaság meg­erősítését. Ä tagság meggyor­sítja a haderőreformot, a haderő átalakítását. Mindazonáltal az ország infrastruktúrája is növe­kedhet, hiszen ki kell alakítani a nemzeti támogató képességet a csapatok valamikori befoga­dására.- Vajon miért kellünk mi a NATO-nak?- Azért, mert az Észak-at­lanti Szerződés Szervezetének célja az európai biztonság meg­teremtése. Ehhez pedig az eu­rópai tagállamokra van szük­ség. A NATO-nak nem csak mi kellünk, hanem például Orosz­ország is, azért, hogy a bizton­ság minél inkább kiteljesedjen.- Milyen költséggel jár belé­pésünk?- A költségekkel óvatosan kell bánni, mert a NATO és a magyar haderőreform költségét külön kell venni! Ha nem len­nénk NATO-tagok, hadsere­günkre akkor is jelentősen több pénzt kellene költeni, mint most. Az 1980-as évek óta ugyanis a magyar hadsereg alulfinanszírozott volt, a felada­tok feltomyosultak. Ha önál­lóak maradnánk, lényegesen több pénz kellene, mert na­gyobb haderőt kellene fenntar­tanunk. Különben csak a tár­gyalások után lesz világos, hogy mennyi pénzre lesz szük­ség. Csak 1998 végére lesz tud­ható, milyen költségek jelente­nek terhet. Ehhez fel kell mérni a NATO-kérdőívek alapján a hadsereg állapotát, amelynek anyagát októberre küldjük el. Jövő márciusban kapjuk meg a haderő-fejlesztési célkitűzése­ket, vagyis azokat a javaslato­kat, hogy milyen erőket fejlesz- szünk. Ézután kezdődnek el a részletes tárgyalások, miköz­ben politikai szinten zajlik a ra­tifikációs eljárás. Ezek összeg­zése révén alakul ki a költség, amelyet nem csak nekünk kell felvállalni, hanem az Amerikai Egyesült Államoknak és a NATO-nak.- Ezzel a felszereltséggel és létszámmal fogunk csatlakozni?- Hogyne, hiszen ezen sokat változtatni nem lehet. Prioritá­sok azonban vannak, ezek a lé­gierő, a légtér-ellenőrzési, va­lamint a híradó-informatikai és a parancsnoki rendszer fejlesz­tése. Az összes többi eszközt csak fokozatosan cserélhetjük le. A létszám tekintetében az év végére elélj ük a 60 ezres lét­számot, ami megfelelő alap a tárgyalásokra. Ha tavasszal megkapjuk a már említett célki­tűzéseket, akkor tudjuk meg, hogyan tovább. Mindenesetre csökkenni fog a létszám, vala­mint erősítjük a professziona­lista jelleget. A létszámcsök­kentéssel járó megtakarítás le­hetőséget ad új elemek kialakí­tására: például a katopai,rend­őrségére vagy a gyorsreagálású zászlóalj dandárszintre emelé­sére.- Úgy látja, 1999. április 4-én felveszik hazánkat?- Ennek szerintem semmi akadálya nem lesz. Tóth András Elköltözik az árokszállási Lehel-gyár? (Folytatás az 1. oldalról) Jászberényben idén januárban indult a fagyasztóláda-gyártás, és a Dániából áttelepített üzem kapacitásának - évi háromszáz- ezer darab - felét használják eb­ben az évben. A jászárokszállási ládagyártás mintegy 20 éves múltra tekint vissza. A három éve Kanadából áttelepített új termelősor csúcsra jár, év végéig 160 ezer fagyasztóláda készül itt. A közlemény rámutat, hogy Jászárokszálláson a bővítés lehe­tősége korlátozott, mert az üzem felét a kereskedelmi hűtőket gyártó Electrolux CR Kft. bérli. A gazdaságosabb működés, a herényi termelési kapacitások jobb kihasználása érdekében a vállalat vezetése vizsgálja az árokszállási gyár Jászberénybe költöztetésének lehetőségét. A változtatás nem érintené az Electrolux CR Kft. működését. Takács János, a Lehel Hűtő­gépgyár Kft. elnök-vezérigaz- gató-helyettese kérdésünkre hozzátette, az átköltöztetés té­nye még nem végleges, de min­denesetre az árokszállási gyár benne van az átszervezésre kije­lölt termelőegységek körében. Végleges döntés az év utolsó negyedére várható a kérdésben. Az esetleges áthelyezéssel meg­üresedő gyár felhasználásával kapcsolatban Takács János el­mondta, szóba jöhet a CR Kft. bővítése, de nem gondolkodnak az eladásáról. Ha az átköltöztetés eldöntötté válik, az nem fogja jelenteni az Árokszálláson dolgozó 226 em­ber automatikus átvételét a he­rényi termelőüzembe, tette hozzá a vezérigazgató-helyettes. Minden jelentkező tiszta lappal indul, bár kétségtelen, hogy ob­jektív előnyt jelenthet az electro- luxos múlt. Ä felvételt az egyes személyek rátermettsége fogja meghatározni. -banka­Nemere István: Szabadok szerelme • Hol pénzt ajánlanak, hol meg brutálisan rá­juk támadnak? És mi köze mindehhez Paulnak ...? A haj­nali boldogság most - úgy érezte - szinte nyomtalanul el­múlott. Valahogyan összezava­rodott a kép, amit pedig tegnap óta különösen már nagyon tisz­tának tartott. Paul, Paul... le­het, köze van neki is mindeh­hez? És akkor... Tina lélegzete is elállt. Talán a találkozásuk sem volt már véletlen? Kezdte magát idegen akaratok és szán­dékok játékszerének érezni, és ez egy csöppet sem volt kelle­mes. Fél lépéssel ment Paul mögött a lépcsőn, és rászakadt az érzés. Az idegenség érzése. Ki ez az ember? Ki ez, akit úgy szeretett ma éjjel a tengerparton, félig a vízben heverve, és hajnalban az ágyban, ahogyan még soha sen­kit? A barátja, a szerelme ... vagy az árulója? A reggeli közben alig szóltak egymáshoz. Mindketten elfog­lalták magukat saját gondolata­ikkal. A panziós felesége - kis­termetű, mosolygós asszonyka - sürgött-forgott, többször is rá­kérdezett, ízlett-e a kávé, kér- nek-e még a dzsemből? Paul mindannyiszor mosolyt erőlte­tett az arcára. így kell visel­kedni, így tanították gyermek­kora óta. Igaz, nyilván ugyanezt tanulta Tina is, de most inkább hallgatott. Amikor befejezték, Paul el­nézést kért, és elment a recep­cióba. Tina egy percig töp­rengve nézett maga elé, aztán gyorsan felpattant és követte. A férfi akkor már a bejárati kis minihallban volt, háttal neki, és telefonon beszélt valakivel. Tina nem mehetett közelebb, különben a férfi észreveszi. No és ott volt kis pultja mögött a panzió tulajdonosa is, valami­lyen számlákba mélyedt. Tina hát nem sokat hallott. De az a pár szó is elgondolkoztatta. „Telefonon, igen ... Nem először... A pasas semmit sem mondott? Kár... Majd vigyázok...” Éttől nem lett igazán oko­sabb. Gyorsan megperdült, fel­szaladt a lépcsőn, kinyitotta szobájukat. Határozatlan volt. Paul, Paul. Miért nehezíted meg a dolgunkat? - mondta félhan­gon, és kilépett az erkélyre. A parkolóban állt odalent né­hány autó. Távolabb, a kis tér fái alatt egy furgon, félig nyitott ajtóval, biztosan rakodtak. A lány szeme csak regisztrálta azt is, és tovább fordította tekinte­tét. Félik nekidőlt az ajtófélfá­nak. Milyen kellemesen süt a nap. Vajon ma is mennek strandra? Vagy itt kellene na­poznia? Ez az erkély nem is olyan kicsi. Éppen megmoz­dult, hogy visszamenjen a szo­bába, elfordult... Egyszerűen nem fogta fel, mi történt a következő négy másodpercben. Valamilyen süvítést hallott, vagy csak úgy tűnt neki, később ...? Amikor már tudta? De mintha tényleg elsüvített volna mellette va­lami, a levegő mozgását is érezte az arcán, ugyanakkor ir­tózatos csattanás zaja hatolt a fülébe. A csattanás nagyon kö­zel volt, jobb fülre talán meg is siketült egy percre. Ugyanak­kor érezte, hogy valami hullik róla, millió kis test bombázta a jobb arcát, nyakát, vállát. Ta­lán sikoltott is. A félelem elemi erővel tört ki belőle, magáévá tette azonnal, béklyóba verte, nem voltak már szavak és ké­pek, csak a halálosan sötét ret­tegés. Még annyit érzett, hogy térdre esik és valahol belül mérhetetlenül nagy lett a fé­lelme az ismeretlentől. A jövő­től. Mi történik körülötte? Paul. Paul már ott volt, talán ő rántotta le? Megmentette? Nem tudta, nem tudta. Csak a férfi erős karjait érezte, és va­lahonnan nagyon távolról hal­lotta a kiáltását is:- Maradj a padlón! Ennyi elég volt, parancs és élet egyben, a megmenekü­lés ... Á padlón maradni. Nem értette, miért, de ott maradt. Paul már csak annyit látott, hogy az a sötétkék furgon ab­roncscsikorgással indul el a fák alól, vagy negyven méterre volt tőlük. Reménytelen lett volna üldöznie, mire leérne a ház elé a saját kocsijukhoz, amazok már öt utcával odébb lesznek, ráadásul nem is tud­hatja, merre mennek... Li­hegve ugrott a telefonhoz, tár­csázta ugyanazt a távoli szá­mot, amit már éjjel hívott. Sze­rencsére ott mindig van valaki. Tina még kábultan ült. Las­san fordult meg. Paul akkor tette le a kagylót. Rögtön oda­ment hozzá.- Gyere, szívem. Most már felállhatsz.- Mi . . . mi történt? - kér­dezte Tina. Csak valamivel ké­sőbb értette meg: Paul nem hallja, mert nem hangosan szólt. Az ajka mozgott. Ami­kor megérezte a férfi karjait, elmúlott az egész reggeli alatti hangulata. Paul, Paul. De jó, hogy létezel, hogy itt vagy ve­lem. A férfiból valamilyen erő áradt, amivel ő nem rendelke­zett. Talán sohasem. Most na­gyon kellemes volt érezni, hogy Paul csak vele foglalko­zik.- Semmi baj. Szedd össze a holmidat, elmegyünk innen. De Tina ennél makacsabb volt. Megfordult, és akkor látta meg az ajtófélfát. Vagyis azt, ami belőle ma­radt. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom