Új Néplap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-24 / 46. szám
1997. február 24., hétfő Megyei Körkép 3. oldal Kereskedők bálja Jól bevásároltak a hangulattal Jól kereskedett Tiszafüreden az, aki a kereskedőkkel bálozott szombaton este, ugyanis a szervezők kiváló programokkal kedveskedtek azoknak, akik igent mondtak a meghívójukra. Már a nyitótánc is színpompás volt. Azt mindenki tudja Tiszafüreden, hogy Bakonyi István táncpeda- gógus-koreográfus tanítványai igen ügyesek, de a legények és lányok (legénykék, leánykák) most igazi farsangi meglepetéssel rukkoltak ki. Forgács Gábor humorista ezek után gondoskodott arról, hogy ne kelljen böjtölnie a rekeszizmoknak. Geg- jei, közvetlen őszintesége jól reprezentálták: jó diplomatákkal közvetíthető még a politikai humor is! Mindezek a „köretek” - vacsora, jelmezbál, játékos vetélkedők, a kiváló jászberényi muzsikustrió által „vezényelt” tánc - igen jó szolgálatot tettek. Gondoskodtak ugyanis arról, hogy Tiszafüreden sokáig beszédtéma legyen a kereskedők báli „kereskedése”. A színvonal, a hangulat adott volt. Kérdés csupán az, hogy a következő, jubileumi, X. bálon meg lehet-e ezt még egyáltalán valamivel fejelni? A rákos betegek fele meggyógyul (Folytatás az 1. oldalról) szűrésben merül ki. A „tetőtől talpig” szűrés egyedül az onkológiai gondozóban él. A betegek ellátását az onkológiai gondozó és az -osztály végzi. Olyan eljárásokat is bevezettek már, amelyeket az országban még csak kevés helyen alkalmaznak. Ilyen például az, amikor közvetlenül a daganatba juttatják be a gyógyszert. Az onkológiai osztályon az átlagos ápolási idő az utóbbi években 10 napról 5-6 napra csökkent. Köszönhető ez annak is, hogy a gyógyítás technikai körülményei javultak. Emellett megjelent több olyan szakkönyv is, amely útmutatást ad a daganatos betegek kezelésére a Rákellenes Világszervezet ajánlásai alapján. A beteg tehát azt a gyógyszerkombinációt kapja itt is, mint máshol a világon. Pedig olykor igen drága gyógyszerekkel kell dolgozni. Van olyan injekció például, amelynek darabja ötvenezer forintba kerül, és egy beteg havi gyógyszerszámlája háromszázezer forint is lehet. Paulina Éva A13. borverseny szerencsét hozott Hogyne hozott volna szombat este, amikor a Bereczki Máté Gazdakör rendezésében kétszáznál is többen ülték körbe a fehér asztalokat a szandaszőlősi művelődési házban. Szőlősgazdák voltak ők javarészt Szandáról, de érkeztek vendégek Abonyból, Rákóczifalvá- ról, sőt Zentárói is. Huszonhét bor versengett, és Marinka Antal három kategóriában is második helyet szerzett. Úgy tűnik, a tanár űr nem csak a gyerekek, de a szőlő neveléséhez is ért. Négy kategóriában hirdettek eredményt. Az újfehérborok között tizenhat induló akadt, és Andó József nyert. Az ófehér nedűnél öt nevezés történt, itt Orosz József végzett az élen. Az új vörösboroknál Madarász András, míg az óvörösborok kategóriájában dr. Stiegler Károly végzett az élen. A győztesek és helyezettek értékes kertészeti berendezéseket, szerszámokat vehettek át az oklevelek mellé. A bordalverseny győztese Kalmár Lajos, zentai vendég. A legjobb borok árverezésén egy fél literért ezerötszáz forintot adtak legtöbbet, ezt meg az árverés többi bevételét a gazdakör kapta. És még egy leg: a Pál- szabó Mihály vezette zsűri kiadott egy díjat, amely a legesleg- jobb bor címet viseli. Ezt Pintér Jánosné szandai termelő vehette át. Az est nótázással és svédasztal helyett szandasztallal fejeződött be, ami fehér szalonnát, lila hagymát jelentett. Ugye nem csoda, hogy efféle alapozás után csúszott a bor is? Hogy meddig? A legkitartóbbak már vasárnap tértek haza... D. Sz. M. Pintér Jánosné zalagyöngye bora lett a borok királya. Az elismerést Pálszabó Mihály zsűrielnöktől veszi át a szandai termelő (képünkön). fotó: i. cs. A Fényszaruiak Baráti Egyesületének negyedik jótékonysági bálja Színvonalas műsor, profi szervezés Egyre növekvő népszerűség mellett, immár negyedik alkalommal rendezte meg a Fényszaruiak Baráti Egyesülete (FÉBE) műsoros esttel kibővített jótékonysági bálját szombaton a jászfényszarui Petőfi Művelődési Házban. A hangulat megteremtéséről nemcsak a jó zenészek, de a bál előtti színvonalas műsor is gondoskodott. A megjelent több mint négyszáz vendéget Tóth Tibor, a FÉBE elnöke köszöntötte, majd a rendezvény fővédnökének adta át a szót. Bartus Pál, az ÁFÉSZ Országos Szövetsége elnöke, aki tíz évig dolgozott a városban, elmondta: olyan embereket ismert meg Fényszarun, akik a nehéz körülmények között is rátaláltak, hogy a gondok közt is hogyan lehet polgári módon élni és dolgozni. Idén először választottak díszvendéget a rendezők, a helyi születésű, nemzetközi porondon is ismert és elismert keramikus, látványtervező és iparművész Mihályi Béla személyében. A vacsorát, majd az azt követő bált színvonalas műsor előzte meg. Annus Agnes általános iskolás népdalcsokrot adott elő, a középiskolások közül Nagy Sándor verssel, Erdei Gábor pedig Rideg Sándor Indul a bakterház című regényéből előadott részlettel szerepelt. A felnőttek közül Both Gabi és a fényszarui Napsugár Gyermekszínpad egykori, a Nemzeti Színház jelenlegi tagja, Csömör Csilla népszerű sanzonokat, filmbetéteket adott elő. Mindkettőjüket a zongoraművész Darvas Ferenc kísérte. A műsort a Lőrinci Strauss Szalon- zenekar és Szabó Krisztina énekes előadása zárta. -bcsA MIÉP szolidáris a kistermelőkkel A Magyar Igazság és Élet Pártja tartott nagygyűlést szombaton a mezőtúri Petőfi úti városi színházteremben, ahol Csurka István pártelnök mondott beszédet a nagyszámú hallgatóság előtt. A pártelnök felvázolta a kelet- közép-európai politikai helyzetet. Elmondta, hogy a kormányzó pártok sorra megbuknak, példaként hozta fel Litvánia, Románia, Szerbia esetét. Hazánkban is e tendenciának kell megerősödnie, hiszen egyre nagyobb méretű a kiábrándult tömeg. A szovjet rendszernek nincs ereje és szándéka sem, hogy visszatartsa, illetve visszaszorítsa ezeket a változásokat. A hazánkban ’90-ben végrehajtott hatalomátvétel felszínes volt, hiszen az akkor megbuktatott rendszer mindmáig él. Ennek megváltoztatását vállalja fel a MIÉP, melyhez szoros nemzeti összefogás szükséges. A párt - programja szerint - az állam alapkövének a családot tekinti. Ezért lényeges, hogy lehetőséget biztosítsanak a családok életszínvonalának emelkedéséhez. a vállalkozások feltételeinek biztosításához, a munkahelyteremtéshez. Önálló gondolkodású, önálló szellemű magyarokra van szükség, akik felelősséget tudnak vállalni önmagukért, családjukért. Fontos, hogy az állam vállalja fel a gyermekek taníttatását. Sarkalatos követelményként kezelik a kisvállalkozók segítését, a családi vállalkozások előtérbe helyezését. Csurka István e témában kifejtette, hogy szolidárisak a kistermelők követeléseivel. A közeljövőben felül kell vizsgálni a privatizáció rendszerét, a bankokat, a pénzügyi rendszert. A hazai ipar teljes külföldi kisajátításával, az adósságok visszafizetésével a MIEP elnöke nem ért egyet. A karmesteri dobogón: Mitsuyoshi Oikawa Hétfőn este a megyeháza dísztermében koncertet ad a Szolnoki Szimfonikus Zenekar. A Mozart-est karmestere Japánból érkezett. Mitsuyoshi Oikawát muzsikusbarátai invitálták Szolnokra. Magyarországra a japán kormány támogatásával utazhatott azzal a céllal, hogy erősítse és ápolja a szépen fejlődő magyar-japán kapcsolatokat.- Karmester úr, kérem, mutatkozzon be olvasóinknak.- Nos, 1949-ben születtem Hokkaido szigetén. Ötéves koromban kezdtem zongorázni. Tízévesen felléptem egy televíziós műsorban, s végső soron ez az élmény indított arra, hogy a zenészpályát válasszam élethivatásul. Főiskolai tanulmányaimat Tokióban folytattam; a hangszertanulás mellett azonban egyre inkább a vezénylés kezdett foglalkoztatni. Dirigensnövendékként hazámon kívül tanulhattam Franciaországban és Németországban is. Mestereim nagyszerű karmesterek voltak; talán elegendő, ha csak Pierre Dervaux, Seiji Ozawa, Colin Davis és Wolfgang Sawallisch nevét említem. Tanulmányaim végeztével először a Sapporói Szimfonikus Zenekarnál kezdtem dolgozni, majd számos neves együttest dirigálhattam, így egyebek mellett a Tokiói Szimfonikus Zenekarral, a Tokiói Metropolitan Szimfonikus Zenekarral és a Kyotói Szimfonikus Zenekarral koncerteztem, illetve vettem részt lemezfelvételeken, rádió- és televízióműsorokban. 1986-ban meghívást kaptam Kínába. Az együttműködés olyan sikeresnek bizonyult, hogy ma is állandó > .idégkarmestere vagyok a Pekingi Filharmonikus Zenekarnak és a Sanghaji Szimfonikus Zenekarnak.- Mi a véleménye a magyar muzsikusokról?- Büszkén mondhatom, hogy többeket ismerek, valamennyien kiváló zenészek, szólisták. Nagyon örülök, hogy a szolnoki szimfonikusokkal kitűnő kapcsolatot sikerült kialakítanom, bár még csak első alkalommal dolgozunk együtt. Bízom benne, hogy első közös koncertünket több is követi majd mind Szolnokon, mind pedig Budapesten. Elárulom Önnek, hogy kissé drukkolok, hiszen úgy tudom; én vagyok az első japán karmester, aki a Szolnoki Szimfonikus Zenekart dirigálja.- Magyarországi vendégszereplése után hová vezet az útja?- Moszkvában várnak - immár ötödször dirigálok ebben a szép városban. Szathmáry Judit A* országos József Attila vers-, énekeltvers- és prózamondó verseny, valamint a Ratkó versmondó verseny megyei döntőjét rendezték meg a hét végén Szolnokon, a Városi Művelődési Központban. Az országos megmérettetésre továbbjutott a képen látható Vidáné Dankó Szilvia jászfényszarui, valamint Mrena Júlia és Molnár Gyöngyi szolnoki versenyzők. fotó: i. cs. A Hair a Szigligetiben Lázító dallamok, ritmusok Hajdanán a hosszúra növesztett haj - a zenés játékban dal van róla, s a játék címe is erre utal - hippi fiatalok lázadásának megbotránkoztató jele volt. De hol vannak már azok az idők! Mára már hajból is a nagyon rövid járja, vagy még inkább a tar, csupasz fej - tiltakozásul. Változnak a formák, de vajon változott-e a lényeg? Nem él-e bennünk, a mai fiatalokban is könyörtelenül a lázadás vágya minden olyan jelenség, minden olyan helyzet ellen, mely korlátozza szabadságunkat, csorbítja önállóságunkat, sérti emberi méltóságunkat, netán meg is aláz; ellenérzés mindennel szemben, ami álszent és hazug, a nagypolgári hivalkodás ellen éppúgy, mint a kispolgári szűklátókörűséggel, igénytelenséggel szemben; minden ellenében, ami emberi természetünk ellen való, lett légyen az akár militarista vakság, sőt esztelen háborúság. De lázadás azért is, ami gazdagabbá, boldogabbá tehet bennünket: barátság, szeretet, szerelem, béke, szolidaritás... A J. Rado-G. Ragni-G. MacDermot szerzőhármas zenés drámája - Bereményi Géza jótevő igazításaival - itt és most nekünk erről szól: a lázadás mindenkori igazságáról. S nem holmi látlelet ez az egykori lázongó amerikai hippik világáról. Ezért kavarják fel érzéseinket a felharsanó és felszámyaló dalok, a dübörgő ritmusok. A dalok, melyek az előadás lelkét adják; a muzsika, a már-már megej- tően slágerízű, mégis hatalmas zene. És a mozgások, a gazdag, változatos koreográfia! Román Sándor a kifejező formák egész tárházát vonultatja fel: ironikusan ábrázolja az úri parti nevetséges hivalkodását, szívszorongatóan az emberi kiszolgáltatottságot - kötélen alálógatott, bábuként himbálódzó, vad parancsra rángatott, gépiesen mozduló katonák, „barbár koreográfia” - egyszerre vált ki belőlünk félelmet, haragot. És a „táncosok”! Tüzes mozdulataiknak felbujtó ereje van. Legszívesebben ideírnám mindannyiuk nevét, mert nem táncosok ők egy produkcióban, hanem alkotó részesei a lüktető, dinamikus drámának. A történet egyébként akár el is hanyagolható, középpontjában egy fiatalember, aki sorozás előtt áll, majd amikor besorozzák, időközben szerzett barátai laktanyájában meglátogatják, onnan csellel kedveséhez kilopják, majd váratlanul végül azt vezénylik el a háborúba, aki vállalta helyettesítését az illegális kimenő idejére. Sovány, vékony, vázlatos cselekmény. A prózai dialógok is mintha csak arra volnának, hogy malterként kössék össze a dalok és mozgások építő tégláit, hogy megépüljön belőlük a lázadás hatalmas színpadi katedrálisa - a látványosan monumentális vízió. Bagó Bertalan rendezése ötletes, szívesen operál „szélesvásznú” képekkel, lásd a színpadot átfogó nagyszabású, igen hatásos sorozási jelenetet. Az előadás valódi szereplője láthatatlanul is a pompásan muzsikáló zenekar Kesselyák Gergellyel az élen, aki rendkívül biztos kézzel dirigál. És van még egy segítőtárs is, a hangerősítő modem technika, a dalok így még messzebb hangzanak, energikusabbak, arrogánsabbak is, ám tolakodóvá sohasem válnak - kellemetlenül. Egy-egy nagyszerű szóló külön is örömet szerez. Például Baktai Anikó (Peggy) remeklése, ez a „fekete gyöngyszem” fényesen ragyog ki dalával, elbűvölő, ahogyan a gyönyörűséges-gyötrel- mes szerelemről énekel. A vezető szerepekben is nem annyira a jellemformálásra, mint inkább a jó énekteljesítményekre figyelhetünk fel. (Az igazság, a szerepek is inkább csak egy-egy magatartás képviseletét igénylik, eredetileg.) Kiss Zoltán (Claude) hangja szárnyal, és érzékeltetni tudja a becsületes kisember kötelességtudatának naivságát is; Kárpáti Norbert, aki egy négert játszik (Hűd), ezúttal is elkápráztat mind énekesi, mind akrobatikus mutatványával; Petridisz Hrisz- tosz (Berger) egészséges tálentuma imponáló erejű; érdekes figura a Vasvári Csabáé, ő a fehér (Woof), mikor dalra fakad, dala is szépen szól; Kertész Marcella (Jeanie) is erőssége az együttesnek, színesen, kedvesen énekel; Szőlőskei Tímea (Sheila) a Jó reggelt, Hold dallal vonja magára a figyelmet. Szólni kell Mészáros Istvánról, aki nem énekével tűnik ki, hanem azzal, hogy három alakban is megjelenik, s mindháromban karakterisztikus: szenvtelen bíró, mulatságos kispolgárpapa, és rideg sorozótiszt. Magyar Tivadar is több szerepben fordul elő, Franki inpapaként előadott dala leleplezően hatásos. Megjegyezhetjük továbbá Horváth Gábor dadogósát, de helyén van itt kicsi szerepekben mindenki. Nagyszerű csapat ez, kitűnő az együttesjáték, mely sodró tempójával magával ragad. És ezt vaskos tapsokkal honorálja is a tisztelt publikum, amelyik azzal a jó érzéssel távozhat erről az estéről, hogy olyan színházban volt része, amelyben az igényes és a szórakoztató még nem szakadtak el egymástól. Valkó Mihály Jelenet az előadásból
