Új Néplap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-21 / 17. szám

1997. január 21., kedd 3. oldal Megyei Körkép Eredményes volt Karcag szereplése A karcagi Déryné Művelődési Központ Gyermekek háza idén is több városi programot tervez, melyek megrendezé­séhez pályázatokon is próbál pénzt szerezni. Mint Türke Jánosné intéz­ményvezetőtől megtudtuk, az elmúlt héten az Amerikai Egyesült Államok Nagykövet­ségének Demokrácia Bizott­sága Hálózat a Demokráciáért Programja két pályázatukat is jutalmazta. Az ünnepségen jelen volt Donald M. Blinken nagykövet és Thomas F. Cornell, az Egye­sült Államok Nemzetközi Fej­lesztési Ügynökségének ma­gyarországi igazgatója. A karcagiak a környezetvé­delem témakörben április 22-re, a Föld napjára tervezett egész napos rendezvénysorozathoz kaptak 100 ezer forintot, mely­ből vetélkedőket, természetvé­delmi előadásokat, bábelőadást, lakossági fórumot szerveznek majd. Áz ifjúság demokráciára ne­velése témakörben elnyert 200 ezer forintból nyári tábort ren­deznek Berekfürdőben a felső­söknek, akik egyfajta tehetség- gondozó héten vehetnek majd részt. A felkért szakemberek napi 4 órában foglalkoznak majd ve­lük. Az időutazás fantáziajá­tékkal program a ’80-as évek­ben sikeres volt, így a táborban lesznek olyan tanárok, akik egykor maguk is részesei vol­tak a tehetséggondozó táborok­nak. Erre majd februárban lehet jelentkezni. A valóság, a mese és a mitológia festője Duschanek János festőmű­vész képeiből szombaton kiál­lítás nyílt a karcagi Fehér Holló fogadó és étterem galé­riájában. Duschanek János 1947-ben született Bakonyszentlászlón. A Képző- és Iparművészeti Fő­iskolán Bernát Aurél tanítványa volt, s pályafutása alatt Buda­pesttől Hamburgig sok helyen kiállított. 1975-ben Derkovits- ösztöndíj, majd sikeres szerep­lés a monacói Grand Prix-n, a szófiai fiatal művészek bienná- léján jelzi pályafutását. A sze­gedi nyári tárlat fődíjasa, s az egri biennálé Molnár C. Pál-díj tulajdonosa is. A Budapesten élő alkotó ké­pei zsúfoltak emberi és állati figurákkal, tárgyakkal, mese- és mitológiai lényekkel. Az ószövetségi időtől a máig ott­honosan mozog a különböző korokban. A művész szereti a világot, az embereket, a létezést magát, élvezettel mutatja fel képein annak egy-egy alakját, akiknek szépségével nem tud betelni. Ez a sokféle figura szürrealisztikus térben jelenik meg olaj- és pasztellképein, va­lamint grafikáin. A Csaba-legenda pályázat anyagából kiállítás nyüt tegnap a szolnoki Helyőrségi Mű­velődési Otthonban. A magyar Repüléstörténeti Múzeum Alapítvány rendezte pályázatra öt­vennégy festő- és grafikusművész száznégy munkát adott be. fotó: csabai A Tiszamenti Vegyiművek Rt. sikertelen privatizációja ellenére A környezetvédelmi beruházás folytatódik Amint arról többször beszámoltunk, sikertelen volt ismét a privatizációs kísérlet a Tiszamenti Vegyiművek Rt.-nél. A be­nyújtott két pályázatot a decemberi elbíráláskor elutasították, a cég továbbra is az ÁPV Rt. tulajdona maradt. Vajon ilyen körülmények kö­zött mi lesz a sorsa az évekkel ezelőtt megkezdődött és ma már előrehaladott állapotban lévő környezetvédelmi beruhá­zásnak? - kérdeztük Gombás Istvánt, a cég környezetvédelmi osztályának vezetőjét.- A kiviteli munkákat, ha az eddiginél nehezebb és bonyo­lultabb körülmények között is, folytatjuk - válaszolta. Mint arról már szólt a kró­nika, az öthektámyi, 600 ezer tonna vegyi hulladékot, kisebb mértékben veszélyes anyago­kat, tárolóterületet hazánkban egyedülálló módszerrel 9-13 méter mélységig fóliabetétes meredek résfallal veszik körül, a talajban lévő vegyi szennye­zésű vizet 1994 óta automata rendszerű vízkivételi művel ki­termelik, megtisztítják, majd ipari célra felhasználják. A visszaforgatott Víz évi mennyi­sége 35 ezer köbméter. A mód­szerrel megakadályozható, hogy a vegyi szennyezésű víz a Tiszába vagy a környező terüle­tek talajvizébe kerüljön. A környezetvédelmi alapból eddig kapott kamatmentes hitel, vissza nem térítendő jegybanki alaptámogatás igénybevételé­vel a 350-400 millió forint ér­tékű beruházás hatvan száza­léka már elkészült, s mind ki­sebb az a terület, ahol veszélyes szivárgástól tartani kell. A mélyszivárgók mellett a múlt évi 108 méterrel szemben az idén, az év második felében 165 méter hosszú résfal készül el. A munkálatokhoz 48 millió forint szükséges, az év elején ennek az összegnek az előte­remtésén munkálkodnak, a pénzügyi feltételek, hitelkonst­rukciók ugyanis hátrányosan változtak az új évben. Az 1994-ben kezdődött kör­nyezetvédelmi beruházás az ez­redfordulóig, pontosabban 1999-ig fejeződik be. Az utolsó évben nemcsak a műtárgyak, a résfalak készülnek el, hanem a „méreg temető” ártalmatlanná tett öthektárnyi területén ismét a zöldellő természet lesz az uralkodó.-endrész­Visszahúzta a szíve a kereskedelembe Suszter Józsefet, vagy ahogyan a cimborái hívják, Suszit aligha kell bemutatni a kunhegyesi, Kunhegyes környéki emberek jó részének. Pedig 1936-ban To- majmonostorán született egy sokgyerekes szegény családban. 1952-ben került a kunok közé Radócz Miklós boltjába. Segéd, majd amikor felszabadult, a nagy áruház, a háztartási, illetve a vas­bolt következett, ott már boltve­zető volt. Két évig az áfész-köz- pontban is dolgozott, majd újabb három esztendőt töltött a BHG- ben. Valahogyan nem érezte jól magát a telefonközpontok között, a szíve visszahúzta eredeti szak­májába. A Róna presszó után köztisztviselő, ipari-kereske­delmi előadó a tanácsnál, illetve jogutódjánál, az önkormányzat­nál. Ifjabb korában a helyi áfész- pedagógus focicsapat egyik osz­lopos tagja. Ezt aligha a terme­tére, inkább a játékára értem: elő­ször jobbszélső, majd jobbhát­véd. Gyorsnak számított, sebesen fordult, jól passzolt, szóval élt a pályán. Meg az életben is: talán nem véletlen, hogy a feleségét is egy boltban látta meg legelőször, és lett belőle holtomiglan-holtidig- lan. Egy fiuk született, aki most Foton lakik, és két unokával is dicsekedhetnek. 1996. november 14-én elérke­zett az az idő, amikor elmond­hatta: szép volt, küzdelmes, de le­telt. Sírva fakadt a búcsúztatásán, ami azért nem jellemző rá. Stíl­szerűen birkát vágott, és har­mincegyen ették a megboldogult fenséges földi maradványait. Ka­pott emlékbe munkatársaitól egy hintaszéket, illetve egy hölgyeket ábrázoló, színes folyóiratot. Tes­tiekben igen gazdagon megáldott modellekkel, akiknek ruhára nem futotta, de ezt a kiadványt lapo­zok aligha hiányolják. Mint említettem, két unokájuk született. Egyébként hobbija a bé­lyegek meg a régi pénzek gyűj­tése. Az unokák érkezése óta va­lószínű, rakosgatja a mostani fo­rintokat is, elvégre mindig adódik valami. Egy névnap, szülinap, karácsony, húsvét, most még csak ovi-„vizsga”, de később az iskola is bőven biztosít a nagy­apának, nagymamának olyan le­hetőséget, amikor ki kell nyitni a pénztárcát. És ugye erre a célra a régi pénzek - bármennyire is mu­tatósak - aligha alkalmasak. D. Sz. M. Közérzetünk Iskolapélda Új. bérpótlékokkal ösztönzik ősztől azokat a pedagógusokat, akik az átlagon felüli felkészültségről és többletmunkáról tesz­nek tanúbizonyságot. Nincs is ebben semmi kivetnivaló. El­végre a pedagógusbérekre a legtöbb iskolában jócskán ráfér a generálozás. Csakhogy megszólalt bennem a kisördög, mivel a rendelet kihirdetésekor más is kiderült. Az ösztönző forintok elnyerésére azoknak van esélye, akik fel tudnak mutatni plusz végzettségeket, második, harmadik diplomát. Nem baj, ösztö­nözzék csak a továbbtanulást. Sok helyen már amúgy sem en­gedik tanulni az igazgatók beosztottjaikat, lévén a létszám tú­lontúl feszes. Amitől tartok, s amiről most sem szól igazán a fáma: mi van azzal a bizonyos többletmunkával? Nem annak a többletmunkának a díjazására gondolok, amit a harmadik dip­lomáért ringbe szállók helyett - a tíz százalék illetménypótlék reményében vélhetően sokan tesznek próbát - a kollégáik elvé­geznek. Ezt a túlmunkát majd kifizetik, már ha futja rávalóra a fenntartónak. Arra a többletmunkára gondolok, amit gyerekszeretetből, a kötelezőn felüli szívjóságból, már eddig is önzetlenül megtettek - ne adj’ Isten - esetleg csupán egydiplomás tanárok. Szabad­idős programokat szerveznek, százezreket nyernek pályázato­kon a diákélet tartalmasabbá tételére, egyszóval nem csak negyvenöt perces óraadók. Olyat is ismerek, aki azért nem ül újra iskolapadba, mert ambivalens érzelmek gyötrik: mi lesz addig a tanítványaival? Az ilyesfajta többletmunka mérésére nem is kellene igazán sok túlmunka egy-egy iskolaigazgató ré­széről. Kérdezze csak meg a szülőket, az iskolaszéket. Mert meggyőződésem, hogy a pedagógusmunka, ha objektiven nem is mérhető, de értékelhető. Ami pedig az ösztönzőt illeti, a végzett munka díjazását ille­tően egyfajta bonus-malus rendszert is el tudnék képzelni. Az ötlet mosolyognivaló lehet, ám engedtessék meg, hogy megtör­tént példával éljek. Értékelhető például a pedagógus végzett munkája a szülő számára azon is, hogy éveken át hiába hívja otthonába gyermeke osztályfőnökét. A meghitt beszélgetés, amire a család sajátságos helyzete miatt a szülőknek igénye lenne, s amire nem alkalmas az iskolai folyosó, örökre elmarad. Példákat, jót s rosszat, ki-ki tudna sorolni. A diákjai érdekében jó előre többletmunkát vállaló pedagó­gus iskolapéldája az alábbi eset, amiről a napokban értesültem. A gimnáziumban sikeresen előfelvételizett nyolcadikos tanuló­nak leendő matematikatanára küldött feladatsort egy kedves le­vél kíséretében, amelyben leúja: „Néhány éves tapasztalatunk, hogy a későbbi, eredményes tanulás érdekében már most fog­lalkozzunk Veled. Oldd meg, és küldd vissza. Kérdezhetsz olyan dolgokat, amit nem értesz, vagy ami érdekel. A célunk az, hogy Neked segítsünk.” A levélíró tanár az én olvasatomban az új ösztönzőnek máris csont nélkül megfelelt. Ámbátor lehet, hogy csak egy diplomája van. Simon Cs. József Otthonra talált kultúrházak (Folytatás az I. oldalról) Bár megyénkben növekedett az elszegényedés, drasztikusan csökkentek a kulturális jellegű kiadások, a közművelődési in­tézmények mégis megfizethető szolgáltatásokat nyújtottak. Elég csak arra utalni, hogy megyénk­ben szinte minden településen van művelődési otthon - mondta az igazgató. A falusi, városi, térségi nagy- rendezvények és a népünnepé­lyek szervezésében a népműve­lők és a művelődési otthonok oroszlánrészt vállalnak. Legjobb példa éppen az 1996-os év szín­vonalas kulturális-szórakoztató rendezvénysora volt. Nem lehet megkerülni azon­ban a problémákat, ellentmon­dásokat sem. Vannak települé­sek, ahol az intézmény rendsze­res nyitva tartása is gond. Ha a művelődési otthonok éves bevé­teleit elemezzük, kimutatható, hogy működési bevételeik két­harmada a nem alaptevékeny­ségből származó bevétel. Ezt ré­szint magyarázza, hogy me­gyénkben a családok több mint felére egyáltalán nem jellemző a kulturális kiadás. A települési önkormányzatok - amelyek meghatározó szám­ban a kultúrházak fenntartói - áldoznak erre a kultúrára, nem zárják be a művelődési otthono­kat, mert sok helyütt ez az egyet­len helye a közösségi életnek. A jól működő művelődési ottho­nok mára már beépültek a tele­pülés lakosságának szükséglet­rendszerébe. Jelzik ezt napjaink i ntézmény felúj ításai, korszerűsí­tései éppúgy, mint az új intéz­ményalapítási tervek vagy a la­kosság széles érdeklődése mel­lett zajló intézményalapítás ün­nepi évfordulói Jászfelsőszent- györgytől a 70 éves fennállását ünneplő karcagi Déryné Műve­lődési Központig.­Dr. Horváth Attila hangsú­lyozta: kedvezően hathat a me­gye közművelődésére a Megyei Művelődési és Ifjúsági Szolgálat azon szándéka, hogy az új tö­rekvéseket minél gyorsabban ismerjék meg és alkalmazzák a megye településein működő művelődési otthonok és civil szervezetek. A szolgálat támo­gatja és népszerűsíti saját úttörő kezdeményezéseinek országos megismerését is. B. Gy. Stanley Norman: Piros lámpás ház az őrszigeten (2.) / Éjszaka a bordélyházban A hajón csak a tompított kék fényű lámpák égtek. Ferguson, akit most dr. Radusconnak hív­tak, fázósan gyűrte fel esőka­bátjának gallérját. Áz ejtőernyősök hadnagya úgy csavargatta a kormányt, mintha gyorsasági versenyen lennének. A hajótest minden eresztékében nyögött a meg­erőltetéstől. Fele úton Memzel-Temime és Pántéi led a között néhány halászhajó fényjeleket adott.- Ha szabad kérnem, most szálljon át velem az első dereg­lyébe. Biztosíthatom, gyorsabb motorja van, mint ennek a tek- nőnek. Ezt a vízhatlan zsákot pedig kösse magára, szárazon leli majd meg benne ruháját, sőt a fegyvert rejtő regényét is. A hadnagynak ebben csak­ugyan igaza volt. Pirkadat előtt, amikor Ferguson csu­romvizesen elérte Pantelleria fövenyét, taplószárazon találta a törülközőt és minden holmi­ját. Órája is járt, zseblámpája is működött. Hátrafordult, és le­adta a szerencsés landolás ti-ti- ti-tá morzejelét. Háborús időkben a hajnalok rejtik a legtöbb veszedelmet az utcán csatangolóknak. Még arra is ferde szemmel néznek, akinek ilyenkor támad kedve szobát bérelni egy albergoban, ahogy errefelé a garniszállókat hívják. A gyanús idegeneket fenyegető statáriális rendsza­bályok, s a mesterségesen le­fojtott izgalmak, szinte észre­vétlenül vegyültek bele a pá­rás, hajnali levegőbe. Az ügynök óvatosan lopa­kodott a sikátorokban, ame­lyek egy helyütt utcává széle­sedtek. Hirtelen női sikoly hal­latszott, majd nyögés, pohár- csilingelés. Mindez nem ve­szélyt sejtetett, sokkal inkább egy pásztorórára emlékeztetett. Fergusonnak hirtelen az az öt­lete támadt, hátha meghúz­hatná magát egy piros lámpás házban. Lám, ilyen a sors. ő, aki mindig lenézte olcsó, félvi­lági kalandokért epekedő tár­sait, most abban reményked­het, hogy egy nyilvános házra lel.- Ki az? - szólt ki kopogásra egy rekedt hang.- Hálás lennék, ha ihatnék odabent egy száraz martinit. Szándékosan használta az előkelő stílust. A sötétben nyíló ajtóból hir­telen egy harminc körüli, rövid hajú vagány termett mellette, aki sötét szemüveget viselt az éjszaka ellenére is. De koránt­sem volt vak. Nagyon alaposan ellenőrizte a beugróként igé­nyelt ezerlírást, s csak ezután nyitotta szét a vastag bársony­függönyt. Ferguson egy szalonban ta­lálta magát, aminek lila és tűzpiros kárpitjából rossz pá­linkák és még rosszabb ciga­retták savanykás szagát érezte. A férfi, aki bebocsá- totta, mintha a világ legter­mészetesebb dolga lenne, fegyvert keresve végigtapo­gatta a ruházatát. A háttérből előlépett a Ma­dam. Hozta Isten a Vörös Hor­dóban signor Átutazó. Vagy van talán neve is?- Már hogyne lenne - és ül­tében meghajtotta magát - Doktor Radusco vagyok.- Örülök, hogy idetalált. Nézzen körül a signorinák kö­zött uraságod.- Először is adjon egy szo­bát - mondta Ferguson, majd a madamhoz fordult, és min­denki meglepetésére így foly­tatta:- Tudja, hölgyem, én leg­szívesebben önt választanám. Erre sem volt példa az utóbbi időkben. De a termetes hölgy gyorsan feltalálta magát. Leakasztott egy kulcsot, és karját nyújtotta: - Gyere dot- tore, velem feljutsz a hetedik mennyországba is, de ha aka­rod, éppenséggel diskurálha- tunk is. A pénzedért?! Miközben felfelé mentek a csigalépcsőn, ■ Ferguson őr­nagynak az járt a fejében: vajon hány rejtjelzett rádióüzenet kergeti egymást szuperveszé­lyes küldetéséről, miközben ő egy kuplerájosné ágyába igyek­szik. Ferenczy Europress Következik: Radar a hegy­csúcson ? Porosodó automata Mint arról már korábban hírt adtunk, az OTP új pénzautomatát helyezett üzembe Szolnokon a Hubay Ferenc utcában. Azaz csak üzembe helyezte volna, mert a szerkezet napok óta nem működik, ráadásul a képer­nyőjén pár perces(!) türel­met kér. A pénzintézet érdeklődé­sünkre sajnálatát fejezte ki a malőr miatt, amely, a kapott tájékoztatás szerint, nem az OTP szakembereinek a hi­bája. A megyei nyugdíj-biztosí­tási igazgatóság épületében folyó felújítás miatt az intézet falába épített automata meg­telt porral, s így nem lehetett bekapcsolni a rendszerbe. A „poros” munkákat szerencsére már befejezték, és a szerkezet tegnap délután óta rendelteté­sének megfelelően működik. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom