Új Néplap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-31 / 254. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1996. október 31., csütörtök Emlékeztünk Alapítványunk köszönetét mond mindazoknak, akik azo­nosultak eszmeiségünkkel, és fáklyás találkozónkon - városa­ink közül elsőként Szolnokon - október 23-át a remény és öröm napjaként személyes emléke­zéssel, kézfogással ünnepelték. Engedjék meg, hogy mindazok­tól, akiket az emlékezésben, a személyes részvételben szerve­zési hiányosságok akadályoz­tak, mint az alapítvány elnöke, elnézést kérjek! Szeretném hinni, hogy az ünnep gondolatisága azzal is ki­teljesült, hogy szándékaink ta­lálkoztak, s tovább él emlékeze­tünkben történelmünk eme fe­jezete. Mi keressük erre a lehe­tőséget, és reméljük, minket is keresni fognak! Az ünnep méltósága jegyé­ben az alapítvány „Szolnok 1956-os polgára” címet ado­mányoz egy közeli alkalommal mindazoknak, akik személyes emlékeikkel utat nyitottak e tör­ténelmi múlt mélyebb megis­merésének, s akik e kezdő lépé­sek megtételén ma is munkál­kodnak. Pályadíjunkat is ugyanezen gondolat jegyében ítéljük oda. Mi, szolnokiak megkezdtük együtt - és folytatjuk - az em­lékezést forradalmunkra. Emlékezzünk, hogy ránk is emlékezzenek! Közérdek Alapítvány Sportszerűen... Örömmel hallottam, hogy Szolnokon megalakult az MTE sportegyesület. Csak azt sajná­lom, hogy a Szolnoki MÁV-ra neheztelnek. Azt mondom: sportemberekhez illően kell a vitás kérdésekben egyezségre jutni. Annak idején az új sport­kör vezetését zömmel az MTE delegálta. Őrzök az 1963-as esztendőből olyan tudósítást is, amely ötezer szurkolóról szá­molt be, és Zsojt István vezette a mérkőzést. Kívánom, nevel­jenek Zsömle 7-eket, Horváth Csibiket, Kövesdit, Kolesánsz- kit, Dobozit, Kolláthokat. Bu- jáki László is ott kezdte, Hor­váth Lajos pedig a FIFA-játék- vezetésig vitte. Oláh Gyuri sportbarátom minden bizonnyal a tőle a megszokott megszokott tárgyilagossággal intézi majd az ügyeket, s kívánok neki ön­zetlen segítőtársakat a sikerek­hez. Egy hetven éve MÁV- sportbarát: Id. Nándor János, Szolnok A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról eset­leg más a véleményünk. Név­telen vagy címhiányos leve­leket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin A csárda neve: Nyakvágó A jászjákóhalmi Horváth Péter Honismereti Szakkör őszi ki­rándulásán azokat a kiskunsági pusztákat kereste fel, melyek hajdan a Jászkun Hármas Kerü­let részei voltak. A már régeb­ben is meglévő Kunszentmik- lós, Szabadszállás, Fülöpszál- lás mellett ma már jelentős te­lepülések születtek a hajdani - Jászladány, Jászárokszállás és Jászberény által birtokolt - pusztákon: Ladánybene, Ke­rekegyháza és Lajosmizse. A kép az egyik legjelesebb ide­genforgalmi helyen készült: a bösztörpusztai Nyak vágó csár­dánál, amely egy 1801-es ese­ményt őriz nevében. Fodor István Ferenc Jászjákóhalma Farkasmese farkastörvényekkel Csak felnőtteknek Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, telis-teli ártatlan, szelíd bárányokkal. Egész nap békésen legelésztek a buja mezőn, mígnem egyszer megjelent köz­tük egy falka farkas. Bárányokban gazdag e föld, gyönyörű az or­szág, éhes bendóhket itt degeszre tömhetjük! - gondolták farkasok, és hozzá is láttak a lako­mához. Kezdetben csak egy-két gyanútlan bá­rányt téptek szét, később egyre többet és többet. Ahogyan nőtt az étvá­gyuk és a mohóságuk, úgy nőtt a bárányok közt a félelem. Törték is a fejüket szegények, mi­tévők legyenek, hogyan védekezzenek?- Költözzünk nms ha­zába! - mondták egye­sek.- Tűrjünk és rejtőz­ködjünk! - ajánlották mások. Volt, aki a maradás mellett kardoskodott, és a békés együttélést, a szövetséget aján­lotta. De szembesze­gülni senki sem mert. S mert a bárányok között nem volt egyetértés, napról napra nőtt a zűrzavar. Örültek is ennek a farkasok, hisz e megkergült, ostoba birkanyájjal kedvükre tehettek bármit! A szomszéd orszá­gok farkasai is hírül vették és megirigyelték a lomposfarkúak jó­módját, s néhány zsí­ros falat fejében üzle­tet ajánlottak.- Hurrá, hurrá, él­jen! - örvendeztek bá­rányország vadá­szatba belefáradt far­kasai, s örömmel kö­töttek szerződést a nagy részesedés remé­nyében. Szegény bárányok! Most lett igazán nagy zűrzavar közöttük! Egyesek menekültek, mások farkasbőrbe bújtak, és társulva a farkasokhoz, saját tár­saikból lakmároztak. A többség persze resz­ketve a félelemtől, a kiszolgáltatottságtól, várta, mikor éri utol a vég. Amikor az utolsó bárány sorsa is meg­pecsételődött, s a far­kasok befejezték rövid és szerény lakomáju­kat, tanácskozni kezd­tek. — Ezután mit eszünk? Mitévők le­gyünk? Hisz minden bárányt felfaltunk! A legerősebbek és a legéhesebbek azonnal döntöttek: irdatlan éh­ségüket mostantól a gyengébb farkasokkal csillapítják. És meg­kezdődött a hajsza. A kíméletlen farkastör­vények ideje. Folyt a vér, a küzdelem, s a farkasok száma is egyre csak fogyatko­zott. Aztán eljött az utolsó „gyenge" far­kas napja is. S amikor az utolsó, legerősebb és legmohóbb farkas megtöltötte gyomrát, boldog élégedettséggel nézett körbe: itt már minden az enyém ez­után, csakis az enyém! (Utóirat: s mert Zöldséget soha nem evett, nem is oly sokára eljött érte a kaszás!) (Rémes bácsi) A Magyarok Világszö­vetsége mezőtúri szer­vezete ünnepi taggyű­lésének nyitányaként hangzott el Sajó Sándor Magyarnak lenni című verse, mely a ma embe­rének is hitet, reményt nyújt, és helytállásra lel­kesít. A múlt században született költemény - melyet Takács Lászlóné előadásában hallottunk - remek keretbe foglalta a tartalmas programot. Az ünnepi szavak mellett beszámoló hangzott el az MVSZ megyei szervezetének taggyűlésé­ről dr. Kovács István tolmácsolásában, majd fontos szervezeti, működési kérdésekről, a bu­dapesti közgyűlés előkészítéséről, a szomszé­dos országokkal megkötött alapszerződésekről is hallottunk véleményeket. A helyi szervezet elnöke, dr. Keresztes Károly idézte fel ’56 em­lékét. Október a remény és a gyász hónapjaként vonult be népünk történetébe. 1956 a tűz világa volt. S bár akkor kialudt, tanulságai itt marad­tak számunkra - mondta az elnök. Az októberi méltatások sorába Antall József szoboravatását is beillesztette. Az egykori miniszterelnök 15 millió magyar újkori honalapítója, mert határon innen és határokon túl fel kell vállalnunk a ma­gyarság érdekeit. Egy túrkevei peda­gógus versét is hallhat­tuk 1956-1996 címmel, majd megnéztük közösen a Pusztaszer üzenete című filmet. Érzelmeinkkel átöleltük a magyar hon hegyeit, völgyeit, délibábos rónaságait a bánáti löszhátaktól a Vereckei-hógáig. És rábó­lintottunk a költő milliónyi ellentmondást rejtő szavaira: „...magyarnak lenni oly bús, oly nehéz... ...magyarnak lenni büszke gyönyörűség. ” S mindezt, a mély történelmi gondolatokat továbbadni unokáinknak, a mi felelősségünk - hangsúlyozta Tomyi Győző, az országos köz­gyűlés mezőtúri küldötte. Valóban. Az ifjabb nemzedék tudatán vakfolt mindaz, ami negyven éve történt: töredékes történetek, mondatok, el­hallgatások örökítették át a múltat. Mi, akik át­éltük mindezt, biztosabban feldolgoztuk, mint , azok, akiket ebbe nem avattunk be. Ezért feszül gyakran értetlenség a nemzedékek között. Át­örökítő génjeink továbbadták elfojtott keser­vünket. Hiszem, hogy a történelmi sebek, nehe­zen bár, de behegednek. Ám az átörökített traumák sokkal nehezebben gyógyulnak. T. B.-né, Mezőtúr Magyarnak lenni A test, a szellem és a lélek egységéért A száj öli Bulyáki Mihályt és feleségét, Erzsiké nénit öt gyermeke, tizenöt unokája, huszonegy dédunokája és egy ükunokája köszöntötte a hatvanadik házassági év­forduló alkalmából. Az évfordulóhoz mi is gratulálunk. (BEKÜLDÖTT FOTÓ) „Mecénás-est” a Szigligetiben Nehéz szívvel vettem tudomásul a hírt a nyáron, hogy a színház megszünteti a nyugdíjasbérletet. Hallom, létrehoztak egy bő­kezű műpártolóról elnevezett bérletet, azzal a nem titkolt szán­dékkal, hogy a színház nehéz anyagi helyzetén e bérlettulajdo­nosok segíthessenek. Gondoltam is, ki-ki pénztárcája súlyától függően segíti majd a színházat az évadra tervezett előadások méltó megrendezésében. Okom volt ezt feltételezni már csak azért is, mert (talán ennek fejében?) a színház lemondott a kis­pénzű nyugdíjasok és diákok tapsáról is. Úgy tudom, az or­szágban a Szigligeti az egyetlen, amelyik ezt megengedhette magának. Pedig az elmúlt években igen lelkes közönséget je­lentettünk a nézőtéren! Azt meg kimondottan furcsállom, hogy csak tízfős csoport­nak jár némi nyugdíjaskedvezmény - bérletszünetes napokon, ami egyébként is ritkán van -, mert egyáltalán nem biztos, hogy a nyugdíjas már csak kézen foga, csoportban akar szórakozni! Égy október 28-ai újságcikk arról számolt be, hogy az „ada­kozó vendégek” - mármint a Mecénás-bérlet szerencsés tulaj­donosai - igen gáláns vendéglátásban részesültek. Állíthatom, a műélvezet után a nyugdíjasok erre a traktára nem tartottak volna igényt! Ha másért nem, hát azért, mert nincsenek hozzá­szokva a finom falatokhoz és italokhoz. Úgy vélem, aki ötvenezer forintot tudott adni az éves bérle­tért - részt vállalva ezzel a színház gondjainak megoldásában -, lemondhatott volna erről a felhajtásról! Gyanítom; most úgy néz ki a dolog, hogy amit nyert a színház a réven, azt elvesztette a vámon! B. E., Szolnok Kreatív önmegvalósítás A közelmúltba^ adtuk hírül Kreatív önvédelem címmel az Új Néplapban, hogy ismét meg­indítottuk foglalkozásainkat. Mivel speciális dolog - nem sport és nem tanfolyam - amit művelünk, beszélnünk kell róla: abban különbözik a ma divatos irányzatoktól, hogy nem egy meghatározott véges rendszer szerint működik. Az edzéseken részt vevők biztos alapra tá­maszkodva formálják, újítják, egyéniségükhöz mérten alakít­ják a technikákat. Az edzéseket az emberközpontúság jellemzi. Filozófiánkat az ősi taoista buddhista szemléletre alapoz­zuk, amelynek meghatározói: a fegyelem, szeretet, embertársa­ink megbecsülése. A szellemi nevelés-tanítás mellett nagy jelentősége van a test edzésének. Több harcművészetből te­vődnek össze gyakorlataink. Ezek: wing chun kung fu, jeet szune do, aikido, judo, taek won do és a birkózás. A test és a szellem együttes formálását szolgálják a jóga és a meditá- ciós gyakorlatok. Az edzésen alkalmazzuk az ősi tai chi chuan egyes elemeit és a termé­szetgyógyászatot is. Az álta­lunk létrehozott kreatív önvéde­lem edzéseit látogathatja min­den hét év feletti gyermek. Foglalkozásainkat Szolno­kon, az Abonyi úti iskola torna­termében tartjuk. Márton Pál, Szolnok Indián nyár és KRESZ-nap Az elmúlt hetekben tartal­mas programok gazdagítot­ták az szolnoki Abonyi úti iskolások életét. Az indián nyárra és a Tiszaligetben tartott, jó hangulatú KRESZ-napra - s a szülők finom főztjére - ma is szíve­sen gondolunk. Rendeztünk sport- és váltóversenyeket, közlekedési ismeretekből elméleti és gyakorlati vizs­gát. A városi és megyei rendőrkapitányság nem csak anyagilag támogatta prog­ramunkat - amit ezúton is köszönünk -, de munkatár­sait személyesen is köszönt­hettük körünkben. Október 22-én a köztársaság kikiál­tásának évfordulójára emlé­keztünk. Az iskola irodalmi színpada - Makai Lászlóné tanárnő vezetésével - szín­vonalas műsorral készült. Vargáné Vígh Judit a gyermekszervezet vezetője A KRESZ-vetélkedő szurkolótábora Zöldségfélék a szegény ember kertjében Eljutottunk oda, hogy a többség szegénységben él, számára a közeli jobb jövő reménytelen. A rendszer e pillanatban biztos megélhetést, egzisztenciát csak a társadalom egy szűk rétegének nyújt - s meg kell mondani azt is, hogy törvényes, gátlástalan vagyonszerzési lehetőséget is. Eh­hez jön még a féktelen korrupció. A parlamenti helyekért küzdő pártok közül a legutóbbi két vá­lasztás során csak a Munkáspárt hívta fel a figyelmet a kapitalizálódás következményeire. A társdalom nyomora az energiahordozók árának emelésével csak tovább mélyül. Sokunk szá­mára lehetetlenné válik a zöldségfélék otthoni fagyasztásos tárolása, a téli időszakban az értéke­sebb primőrök megvásárlása. Mindez a kiskertek tulajdonosait is arra kényszeríti, hogy megke­ressék azokat a megoldásokat, amelyek a költségessé vált fóliás termelés, a fagyasztásos tárolás elhagyása után is biztosíthatják saját szükségletre télen és tavasszal az egészség megőrzéséhez nélkülözhetetlen zöldségféléket. A teljesség igénye nélkül említek néhány megoldást. Mindenekelőtt számításba jön a hosszú tenyészidejű káposzta, aminek palántaszükségletét hi­degágyban állítjuk elő. A leg­későbbi június végi kiültetés biztosítja októberben és no­vemberben a friss zöldséget. A hosszú tenyészidejűek repe­désre nem hajlamosak, és a mí­nusz 5-8 C-fokot is elviselik. Szolnok térségében az ilyen hőmérséklet megjelenésének sokévi határnapja december 2. Amit tehát nem savanyítással tartósítottunk azt ekkorra (be­érett, kemény fejeket) akár ve­remben is tárolhatjuk. Kevés mennyiségi veszteséggel már­ciusig is megőrzi beltartalmi ér­tékét. Változatosságot biztosít­hat a bimbós kel. Házi szükség­letre a palánta néhány tejfölös pohárban, fűtött lakásban, 5-6 hét alatt nevelhető. Április má­sodik felében kell kiültetni. A télálló fajtája - ha vigyázunk a növény függőleges állapotban való tartására (a hó, az erős szél kimozdíthatja függőleges hely­zetéből) és nem szedjük le a rü­gyekre hajló levélzetét - kint a szabadban mínusz 16-18 C-fo- kot is elvisel. Az apró, tömött fejecskéket február végéig köz­vetlenül szedhetjük a növény száráról. Alig ismert növény a brokkoli. A karfiolnak közeli rokona, de nála sokkal értéke­sebb. Felhasználható levesek készítéséhez, de kirántva vagy párolva (10 perc alatt elkészít­hető) gazdagíthatja étlapunkat. Április első felében helyre ve­téssel is termeszthető. Zöld színű rózsái (a vegetáció vége felé egyre kisebbek) akár kará­csonyig is folyamatosan szed­hetők, mert a brokkoli mínusz 8 C-fokot is tűr. A télálló évelő póréhagyma és a téli sarjadék- hagyma márciusi helyre vetés­sel, magról nevelhető. Télen, de főleg kora tavasszal, közvetle­nül a termőhelyről szedhető, nyers fogyasztásra is alkalmas zöldség. Néhány hideghajtatásra al­kalmas levélzöldséget is meg­említek, amelyek a téli és a kora tavaszi vitaminforrásaink lehetnek: a télálló fajtájú, au­gusztusban elvetett spenót, az évelő sóska, a márciusban elve­tett metélőhagyma, a földben hagyott gyökér (petrezselyem) alkalmasak a hideghajtatásra. Ez utóbbinak a gyökereit a haj­tatás után, de még mielőtt mag­szárat nevelne, zöldségként fel­használhatjuk. A hideg idő be­álltával a felsorolt kultúrák ágyásait gondosan takarnunk kell fényáteresztő, több rétegű fóliával (vagy üveggel), a szel­lőzés lehetőségét is biztosító, házilag készített melegágyi ke­rettel. Az ilyen takarásos módszer­rel november végén 5-6 cm mélyre duggatott, piklesz mé­retű vöröshagymával (400 db/ négyzetméter), március végére zöldhagymát is előállíthatunk. Az említett megoldások nem korszakos jelentőségűek, de mindenképpen hasznosak. Szurcsik István Túrkeve

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom