Új Néplap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-21 / 246. szám

1996. október 21., hétfő Megyei Körkép 3. oldal Tisztázatlan az autóklub sorsa (Folytatás az 1. oldalról) A vezető elmondta, a szervezet elnöksége levélben kereste meg az önkormányzatot, hogy rendezzék a tisztázatlan tulajdonjogi kérdé­seket. Az autóklub megoldási ja­vaslatként felajánlotta, hogy 1,5 millió forintért megvásárolja a vá­ros tulajdonában lévő területet. Tették ezt azért, hogy a telken lévő felépítmény tulajdoni helyze­tét is „rendbe tegyék”, mert a ko­rábban tanácsi támogatással (is) felépült műszaki állomáson 1999 végéig használati joggal rendelke­zik az autóklub. Az önkormányzat azonban úgy szavazta le az autóklub javaslatát, hogy nem tett más ajánlatot. Ezért kétségessé vált a műszaki állomás jövője, hiszen az autóklub orszá­gos elnökségének állásfoglalása szerint csak ott hajtanak végre fej­lesztéseket, ahol tulajdonosok is egyben. Tehát amíg ki nem derül, hogy lehet-e tulajdonos a szerve­zet, addig a klub vezetése kocká­zatosnak tartja, hogy olyan, több­milliós beruházásokat hajtson végre Füreden, amelyek a ható­sági vizsgákhoz is kötelezőek, így, ha nem tisztázódik a jelenlegi helyzet, még az is előfordulhat, hogy a füredi autósoknak más­hová kell utazniuk, ha le akarják vizsgáztatni gépjárműveiket, -p­Bővülő kapcsolatok (Folytatás az 1. oldalról) otthont a falusi turizmus Közép- Kelet-Európában című konferen­ciának. A kapcsolat azóta még in­tenzívebb, csoportok jönnek- mennek, és sikerült megoldani a gyerekek csereüdültetését is. Szintén régre nyúlik vissza a vajdasági Törökbecse (Növi Be- cej) és Mezőtúr kapcsolata. Az „úttörő” sportolókat ez esetben is a kultúra diplomatáinak látogatá­sai követték, idén augusztusban, a túri vásár időpontjában pedig a két település vezetői ellátták kéz­jegyükkel a testvérvárosi doku­mentumot. A polgármester asz- szony tudomása szerint a vajda­ságiakkal a gazdasági együttmű­ködés is körvonalazódik, néhány túri vállalkozó üzlet reményében ugyanis már ellátogatott a nagy­számú magyar közösség lakta ju­goszláv települést. A kapcsolat legújabb epizódja, hogy október 26-27-én népes tö­rökbecsei delegáció érkezik a Hortobágy-Berettyó parti vá­rosba. A program csúcspontja­ként a vendégek, köztük 28 gye­rek színes kulturális műsorral kedveskedik a túriaknak. A hetvenes évekre vezethető vissza Mezőtúr és a tiiringiai We­ida kapcsolata, amely - talán mondani sem kell már - a sporto­lók révén alakult ki, majd gyer­meküdültetéssel folytatódott. Néhány éves „kihagyás” után, ez év tavaszán a német városka pol­gármestere ellátogatott Mező­túrra, amelynek eredményeként megszületett egy szándéknyilat­kozat testvérvárosi kapcsolat lé­tesítéséről. Azóta konkrét idő­pont is napvilágot látott: jövő má­jusban tető alá hozható az együttműködés kibontakozását elősegítendő testvérvárosi szer­ződés. L. Z. Vasárnap délelőtt a református egyház törökszentmiklósi istentiszteletén a vi­lághírű, 250 éves múltra visszatekintő Debreceni Református Kollégium kántusa adott kon­certet. FOTÓ: CS. I. A Jászság önállóságának kérdését ismét át kell gondolni A Tocsik-ügyre rámehet a koalíció? Zrínyi-napok Tiszafüreden A tiszafüredi Zrínyi Ilona Általános Iskola a héten, október 21-25. között immáron harmadik alkalommal rendezi meg névadója tiszteletére a nyitott napokat. A rendezvény megnyitója ma délelőtt 11 órakor lesz a helyi művelődési házban, ahol a gye­rekek a „Hazádnak rendületle­nül” című műsorral mutatkoz­nak be a szervezésben segítő szülőknek, barátoknak, szpon­zoroknak. Az is hagyomány már a „suliban”, hogy ekkor avatják fel a legkisebbeket, akik ebből az alkalomból ünne­pélyesen veszik át az iskola jel­vényét. A délutáni népdaléneklő ver­seny után a hét további színvo­nalas programokat kínál min­denkinek. Időrendi sorrendben: kedden lesz a mese- és monda­bemutató, szerda a nemzeti ün­nepünk jegyében telik, a csütör­tök pedig a játszóházé és a leg­jobb rejtvényfejtők vetélkedé­séé lesz. Pénteken az iskola „átköltözik” a Városi Sport­csarnokba, ahol a sportverse­nyek mellett kiderül az is, hogy kik az iskola „leg”-jei (ki­csi-nagy, sovány-kövér stb.). Bizonyos, hogy hatalmas lesz a hangzavar a tanár-diák össze­csapásokon. Estére az iskola idén „rendbe tett” alsó épülete diszkóvá alakul át, ahol, ha jól sikerülnek a programok, min­den valószínűséggel tanár-diák is táncra perdül majd. A szervezők, akik iskolagyű­lés keretében értékelik majd a programokat, minden tiszafü­redit szívesen látnak a Zrínyi iskolai napok rendezvényein.-P­Nyugdíjasok Ki mit tud?-ja hetedszer „Nem az a fontos, az ember hány éves...” Szombaton tartotta hagyományos gólyabál­ját a Szolnoki Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola a hely­őrségi művelődési házban. Képünk az elsősök nyitótáncáról készült. FOTÓ: CS. I. Az önállóság kérdését ismét át kell gondolni, mert a megyében a Jászság nem tudja megfelelően érvényesítem érdekeit - hangsúlyozta dr. Magyar Levente, a megyei területfejlesztési tanács minap meghozott döntéseit kommentálva. Jászberény polgármestere mindezt pénteken este, dr. Kis Zoltán ország- gyűlési képviselővel tartott közös lakossági fórumon mondta. A polgármester szerint a tör­vény szándékát nem valósí­totta meg a fejlesztési tanács, amikor a pénzek elosztásáról döntött. Ismét az érvényesült, ami sok éven át. Viszonylagos fejlettségükre hivatkozva a jászsági kezdeményezéseknek nem szavaztak zöld utat. Csak arról feledkeztek meg, hogy a törvényt nem a régiók közötti különbségek kiegyenlítésére, hanem az egyes térségek fej­lesztésére hozták létre - mon­dotta Magyar Levente. Ezt követően a közelgő nemzeti ünnepünk méltó megünneplését kérte minden­kitől. Egy névtelen levélből értesült arról, hogy az egyik jászbefényi üzemben műsza­kot tartanak október 23-án. A levélben megfogalmazott ké­rés ellenére ennek megakadá­lyozására nincs ugyan lehető­sége, de aláhúzta: sehol a vi­lágon nincs olyan vadkapita­lizmus, hogy egy nemzeti ün­nepet figyelmen kívül hagyna. Dr. Kis Zoltán, a Felső- Jászság országgyűlési képvi­selője a közvéleményt felka­varó Tocsik-ügy kapcsán el­mondta, sajnálatos, hogy párt­jához, az SZDSZ-hez közel álló emberek is belekevered­tek a botrányba. A vizsgála­toknak tisztáznia kell a fele­lősség kérdését, és aki besárö- zódott, annak mennie kell. A képviselő szerint el kell gon­dolkozni, hogy ilyen formá­ban fenntartható-e a koalíció. Ebben a november 22-én tar­tandó SZDSZ-küldöttgyűlés- nek kell állást foglalnia. A készülő költségvetéssel kapcsolatban a szabaddemok­rata honatya kiemelte, meg kell valósítani a tényleges közteherviselést. Csak abból lehet újraosztani, amit be is fizetnek. Az, hogy a közter­heket a lakosság mindössze harminc százaléka viseli, nem tartható állapot. A mezőgaz­daságban bevezetendő nyil­vántartási rendszer az olyan túltermelési kényszerhelyze­teket is kiküszöbölhetné, amely most a burgonyánál, tavaly a hagymánál adódott. Ennek bevezetése nem kö­vetelmény az Európai Unió­ban, de ahhoz, hogy a magyar mezőgazdaság a csatlakozást követően is talpon maradjon, szükséges. A gazdasági muta­tók alapján - mondta Kis Zol­tán - az elkövetkező évek már könnyebbek lehetnek, a gaz­daság állapota stabilizálódni fog. Szombaton immár hetedik alkalommal adott otthont a török­szentmiklósi Városi Művelődési Központ a nyugdíjasok Ki mit tud?-ja megyei döntőjének. A kétévenként sorra kerülő rendezvé­nyen idén három kategóriában mérték össze tudásukat a 21 tele­pülésről érkező, mintegy 90 műsorszámot előadó részvevők. Sülye Károlyné, a művelődési ház igazgatójának ünnepélyes megnyitójával vette kezdetét az egész napos program a zsúfolásig megtelt pódiumteremben. Ezt követően a csoportos ének, vers és próza, valamint a hangszeres és egyéni ének kategória fellépői három különböző színhelyen, szakavatott zsűri jelenlétében ad­tak számot felkészültségükről. A délután 4 órától kezdődő gá­laműsorba összesen huszonkét produkció jutott be. Hat a zsűri döntése nyomán, tizenhat pedig mint nívódíjas kapott lehetőséget az ésö szereplésre. Nívódíjban részesült csoportos ének kategó­riában a Porteleki Pávakör, a Bú­zavirág Népdalkor és a Hagyo­mányőrző Klub Mezőtúrról, a kenderesi Vadvirág Népdalkor, a jászfelsőszentgyörgyi Halasi Ist­ván—Halasi József-Mizsei János trió, valamint a Műkedvelő Mű­vészeti Csoport Zagyvarékasról. A vers- és prózamondó kate­gória nívódíjasai lettek: dr. Tóth Pál Terézia és Vörös Lászlóné Szolnokról, a törökszentmiklósi Szabó Andrásné, valamint Susá- nyi Andrásné és özv. Erdei Im- réné Tiszaszentimréről. Hangsze­res és egyéni ének kategóriában a tiszakürti Nosztalgia Trió, a tisza- földvári Szabó Lászlóné, Tisza­szentimréről Suszter Istvánné, valamint Papp Mihály Karcagról részesült e nemes elismerésben. Sor került egyéb díjak kiosztá­sára, a támogatók - köztük la­punk kiadója - különdíjainak odaítélésére. Az este 7 óráig tartó program minden résztvevője át­vehette a Ki mit tud?-emléklapot, de ami talán a legfontosabb: a je­lenlévők felejthetetlen élménnyel gazdagodhattak. Mint már szá­mos esetben, ezúttal is bizonyí­tást nyert a régi sláger, miszerint „Nem az a fontos, az ember hány éves...” Földes Barnabás Jótékonysági bál a fogyatékosoknak Jótékony célú bált rendeztek az értelmi fo­gyatékosok ja­vára szombaton a szolnoki Tisza Szállóban. A lapunk kiadója által is támoga­tott bál bevéte­lét a fogyatéko­sok számára lé­tesítendő gon­dozóház javára fordítják. Ké­pünkön fogya­tékos gyerekek és segítőik mű­sort mutatnak be a bál részt­vevőinek. FOTÓ: CS. /. Csárdáskirálynő a Szigligetiben Ez az előadás nem bírja el a nagy szavakat (nincs is szüksége rá), ál­lapítsuk csak meg egyszerűen: a Csárdáskirálynő jött, láttuk és győ­zött megint, mint annyiszor. Elnyűhetetlen és örökkévaló - leg­alábbis a muzsikája. Mit bánni a da­rab menetét, a grófok, hercegek, trottyos arisztokraták kehes világát, banalitásuk a darabban csak untat. A muzsika, a színes, dallamos világ, a Kálmán Imréé az, melyet élvezni igaz gyönyörűség: a Túl az Óperen- cián meg a többiek, a fülünknek oly kellemetesen csengő, ismerős dal­lamok. Bódító, varázsos zene és rendkívül igényes. Ezúttal - hál’ Is­ten - úgy is szólal meg. Ebben Sel- meczi György karmesteri érdemei elévülhetetlenek. És mert akik meg­szólaltatják, van hozzá hangjuk, te­hetségük. Láthattunk már Csárdáski­rálynőt az éneklést pusztán imitáló primadonnával, előadást hordóhasú bonvivánnal. Most egyik sem fe­nyeget, szól a muzsika és fessek a játszó személyek. Fiatalok, akik nem az operett hagyományos sémái szerint hozzák az érzelmeket, őszin­ték, természetesek. A miliő, a szín­padi ugyan a századelőt idézi, amit azonban ők testesítenek meg, távol esik a szecessziós, fülledt, érzel- meskedő ízlésvilágtól. Ezt jólesik konstatálni. Kertész Marcella (Sil­via) játékában, éneklésében élvez­hetjük a finom, tiszta líraiságot és a tüzes forróságot is; Nyári Zoltán Edvinjében a férfias erőt, a szárnya­lást, az indulatokat, melyek szó sze­rint is magasra csapnak dalában, el­ragadóan; Kárpáti Norbert Bónijá- ban a jókedvű színészt üdvözölhet­jük, aki bravúros mozgással, heves gesztusokkal igyekszik feledtetni - sikerrel - grófi szerepének olcsó közhelyeit. Ha kell, még cigányke­rekekre is telik kedvéből. (Olykor azonban játéka „túlhabzik”.) Sző­lőskei Tímea természetes Stázija is helyén van - zeneileg. Ahogy ők ját­szanak, abban élet, közvetlenség ér­zik. Abban pedig, ahogy vendégként Esztergályos Cecília formálja meg Cecíliát, a színpadra láthatóan kié­hezett művész parádés mutatványát csodálhatjuk meg; habzsolja a játé­kot, kacér, magakellető, diszkrét, ravasz, színes és sokoldalú, ragyog, tündököl a színpadon. Főképp az első részben. A másik vendég, Mécs Károly viszont - úgy tűnik - mintha nem igazán érezné jól magát a mula­tós Kerekes Ferkó nem túl hálás sze­repében. Van azonban egy pillanata, amikor elcsendesedik, kiürül az or­feum, s ő magára marad, székére roskadva, keze lecsüng, feje lassan oldalra billen, ez mesteri, mondhatni drámai: az életerős férfiember, akit váratlanul meglegyint az elmúlás, az öregedés szellője. Abban már semmi meglepő, hogy Miska főpincér sze­repében Újlaky László arat újabb si­kereket, bár olykor ezt a komédiá- zást kissé bevált eszközökkel éri el. Népes szereplőgárda szolgálja az előadás közönségsikerét, a neveket csak felsorolni illetlenség lenne: dolgukat jól teszik. Két részben, az eredeti három he­lyett csupán két színhelyen zajlik a játék, tehát némileg rövidítve. Ez azonban korántsem megy kárára, sőt üdvözlendő az ésszerű, főleg a bár­gyú szöveget érő húzás. Ami lénye­ges, a muzsika csorbítatlan marad. A rendezés - Bor József munkája - korrekt, és látványos nagy tablókkal, pirotechnikai ötletekkel (csillagszó­rók, tűzijáték) is operál a siker érde­kében. Van tánc is, szegényes, ám az estélyibe öltözött hölgyek és copfos urak szépen keringőznek fehér-feke­tében. A díszleteket, ruhákat Vogel Eric képzelte el (az orfeumi kicsit kopottas, a hercegi palota viszont pompás), aki már nem érhette meg a bemutatót, időközben örökre eltávo­zott tőlünk. Hattyúdala lett a Csár­dáskirálynő a kortinára festett pan- nóval - orfeumba érkező urak és hölgyek festői ábrázolata - mely művészi ihletettségre vall. Jegyez­zük meg, a művész elképzeléseit Ka­tona József festette meg. Hercegné lesz a kis sanzonettből, egymásra talál Bóni és Stázi, udvar­hölggyé is kineveztetik Ciliké, éljen hát a szerelem, éljen a boldog vég! Mehet mindenki boldogan haza. ki­ki a maga dolgára. Azért néhány kedves dallam még sokáig ott rezeg­het bennünk, tovább is: álom, álom, édes álom... Valkó Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom