Új Néplap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-10 / 187. szám

1996. augusztus 10., szombat Kanada - Magyar Szemmel 7. oldal Kanadáról jószerével alig tudunk valamit. Túlságosan messze van ahhoz, hogy turistaként megismerjük. Abban a szerencsében volt részem, hogy néhány hetet Kana­dában, Szolnok leendő testvérvárosában, Calgaryban (képünkön a város esti fényben) tölt­hettem, és így megismerkedhettem az ottani élettel, és élményeimet most megoszthatom az olvasóval. A kanadai élet elképzelhetetlenül színes és barátságos. Mivel a lakosság jelentős része bevándorló, a világ minden nemzetének képviselőjével találkozhatunk itt. Mindenki őrzi a szokásait, kultúráját, nemzetiségi klubok, tévéműsorok és éttermek működnek. így hát nem túlzás azt mondani: ha Kanadát látod - a világot látod. Szolnok Calgary testvérvárosa lesz? Szolnok és Calgary között testvérvárosi kapcsolat szövődik - érkeztek a hírek néhány hónappal ezelőtt, ám aztán csönd lett. Calgaryban járva megkerestem a Magyar Köztársaság Tiszte­letbeli Főkonzulátusán Balázs Béla tiszteletbeli főkonzult, hogy az alakuló kapcsolatról tájékoztassuk lapunk olvasóit. Calgarytól mintegy száz kilométernyire talál­ható a híres turistaközpont, Banff, amely hangulatával leg­inkább egy alpesi kisvárosra emlékeztet. Szökőkutak, milli­ónyi virág, elegáns szálloda, luxuskivitelű nyaralóházak lát­ványában gyönyörködhet az idelátogató. Aki vonzódik a kü­lönleges dolgok iránt, azt egy igazi indián bolt várja, ahol a mokaszintól kezdve a tollas fejdíszig, a bőrruháig minden „kellék” kapható, ami az indián élethez szükséges. Csak mosolyogj!- Főkonzul úr, milyennek látja a két ország kapcsolatát?- Szerintem nagyon jó. A kapcsolatokat segíti az is, hogy Kanadában Magyarország na­gyobb szerepet játszhat, mint az Egyesült Államokban vagy Angliában.- Testvérváros lesz Calgary és Szolnok?- Annak idején a Mól szol­noki vezetőjének, dr. Szalóky Istvánnak a javaslatára elkezd­tünk dolgozni a testvérvárosi kapcsolaton. Gedei Károly nagykövet úrral együtt minden politikai és gazdasági befolyá­sunkat latba vetettük, hogy meggyőzzük Calgary polgár- mesterét és a gazdaságfejlesz­tési osztály vezetőjét arról, hogy ez a kapcsolat kölcsönös előnyökkel jár. Calgary 750 ezer lakosú város, a kanadai olajipar fővárosa. Szolnok is je­lentős szerepet játszik Magyar- ország olajiparában, ezért is ja­vasoltuk ezt a kapcsolatot. Calgary polgármesterének személyes képviselője járt Ma­gyarországon, Szolnokon is, és nagyon pozitív benyomásokkal jött haza. Jól sikerült a szolnoki delegáció - Várhegyi Attila polgármester és Iváncsik Imre megyei közgyűlés elnöke veze­tésével, a Mól képviselőjének részvételével - látogatása is Calgary polgármesterénél. Ünnepélyes keretek között aláírták a szándéknyilatkozatot, hogy Calgary és Szolnok test­vérvárosok lesznek. Mindkét fél hangsúlyozta, hogy ennek csak akkor van értelme, ha tar­talommal is meg tudjuk tölteni. Első lépésként egy 250-300 la­kásos lakópark építését tűztük ki célul Szolnokon, amit egy it­teni és egy szolnoki cég közö­sen építene föl - előre gyártott elemekből, jutányos áron. Nemrég azzal a javaslattal for­dultam Várhegyi úrhoz, hogy el kellene készíteni a megvalósí­tási tervet, de még nem kaptam visszajelzést. A legújabb fejlemény Cal­gary részéről, hogy a város a föderális kormánnyal együtt egy alapítványt hozott létre, hogy Szolnok adminisztratív vezetői itteni továbbképzésen vehessenek részt, tanulmá­nyozzák a város irányítását, a szennyvíztisztítástól kezdve az ügyintézésig - az alapítvány költségére. Őszintén remélem, hogy pozitív lesz ehhez Szol­nok hozzáállása - hiszen ez Calgary város ajándéka Szol­noknak. Calgary polgármes­tere, A1 Duerr úr már írásban közölte Várhegyi polgármester úrral azon szándékát, hogy késő ősszel szeretne Szolnokra láto­gatni. Jó lenne, ha több visszajel­zést kapnánk, mert a mi vi­szonylatainkban a szolnoki visszajelzések késedelmesnek számítanak.- Úgy tudom, hogy készülnek a millecentenárium megünnep­lésére is.- A Mól egyik vezérigaz­gató-helyettese, Kugler FLó- rián kortárs festők műveiből összeállított egy kiállítási anyagot, amit a Malév Toron­tóig ingyen elhoz, onnan Cal- garyba és Edmontonba visszük őket. A városházán kiállítás nyílik belőlük - ezzel kezdőd­nek meg az itteni millecentená- riumi megemlékezések. Kon­certtel folytatjuk az ünnepélye­ket, magyar művészek vendég- szereplésével, majd jótékony célú millecentenáriumi bállal zárul az eseménysorozat. Ter­mészetesen meghívtuk Várhe­gyi Attila polgármester urat a Calgary-Szolnok millecentená­riumi ünnepségekre, és remél­jük, hogy elfogadja a meghívá­sunkat. A két város közötti testvér- kapcsolat a Mól kezdeménye­zésére és támogatásával indult el. Nemrégiben azonban a Mól vezetése közölte velem, hogy ez az anyagi támogatás to­vábbra nem áll módjukban, a privatizált Mólban erre nincs anyagi alap. A magyar művészek utazását a Mól fizette volna, én már - calgaryi szokás szerint - nem mondhatom, hogy sajnos meg­változott minden, ne jöjjenek, úgyhogy ezt nekünk kell kifi­zetni. En, mint tiszteletbeli fő­konzul, nagy örömmel építem ezt a kapcsolatot, adom az idő­met, gazdasági és politikai be­folyásomat, de ez nagyon is egyoldalúnak néz ki.-Ha a testvérvárosi kapcsolat úgy működne, ahogy kívánatos volna, mi lenne még a tartalma?- Szolnok kereskedelmi és forgalmi központ Románia, Horvátország, Szerbia, Ukrajna felé, és az ezekkel való kölcsö­nös kapcsolatot kellene kiépí­teni: a Mólnak nagyon nagy szerepe lenne ebben. Ha nem áll módjukban ezt támogatni, akkor nagyon nehézzé válik a kapcsolat tartása és építése. A hétköznapi élet Árak-bérek A minimális bér óránként 5.50 dollár (egy kanadai dollárt most 110 forint körül váltanak). Ezt általában a 18-20 év körüli fia­talok kapják. Ha valaki háznál vállal takarítást, óránként 8-10 dollárt keres. Egy fogorvosi asszisztens (6 órás munkaidővel) 1100 dollárt visz haza tisztán. Egy banki al­kalmazott évi bruttó keresete 23 ezer dollár. Egy ügyvéd átlagosan 120 dolláros órabérrel dolgozik. Az orvosok évi 100 ezer dollár fö­lött keresnek, a mérnökök 4-5 ezer dollárt havonta. Egy flakon (2 literes) tejért 1,5 dollárt fizetnek, fél kiló ke­nyérért 1,2-t. Egy kg hús ára 7- 8 dollár, 12 db tojásé 1,4, amíg a benzin literje 54 centbe kerül. A városi telefon (lakásból la­kásba) ingyenes. A lakbér 5- 800 dollár havonta, de a lako­sok többsége saját házban él, ami átlagosan 120-160 ezer dollárba kerül. A fűtésért havi 50-60 dollárt fizetnek, és kb. ugyanennyi az áram- és a vízdíj együttvéve. Betegbiztosítás Az orvosi ellátás a biztosítot­taknak ingyenes, kivéve a fog­orvosit, ahol komoly összege­ket kell fizetni. Mindenki bizto­sított, akinek nincs munkája, az munkanélküliként van bizto­sítva. Egy család havonta 60 dollár körüli összeget fizet a be­tegbiztosításért. (Bizonyos mi­nimális jövedelemszinten alul egyáltalán nem kell fizetni.) A nyugdíjj árulék a kereset öt szá­zaléka. Oktatás A magyarországihoz hasonló általános iskolainak megfelelő oktatásban a diákok 6 éven ke­resztül részesülnek. Utána 3 évig úgynevezett „fiatal gimná­ziumba” járnak, majd 3 évig a gimnáziumba. E két utóbbi évi 200 dollárba kerül a szülőknek. Utána sokan az 1 éves, szakmát adó kollégiumok valamelyikét választják. Aki főiskolára vagy egye­temre jár, évente 2500-3000 dollár tandíjjal kell számolnia. Közlekedés Az európai szokásokkal ellen­tétben a vasútnak elenyésző szerepe van. Szinte minden csa­ládnak van autója, sokan így kocsival kelnek útra. Akár több ezer kilométeres távolságra is kocsival utaznak, a városok kö­zött autóbuszjáratok és repülő­gépek közlekednek. A városokban kevés helyen alkalmaznak villamost, váro­son belül közlekedő vonatok segítik a tömegközlekedést. Egy vonaljegy 1,50 dollár, de a vonatra váltott jeggyel to­vább lehet menni az útvonalba eső autóbusszal. A jegyet fel­szálláskor a buszvezetőnek kell átadni. Egy új autó ára 18-22 ezer dollár, az öt-hat éves kocsiké 5-6 ezer dollár. Mintha törvénybe lenne iktatva: mosolyogni kell, és kötelező kedvesnek lenni. Az emberek barátságosan viselkednek egy­mással. Ha valaki szembejön az utcán, mosolyogva rád köszön. Ha a parkban, séta közben talál­kozol valakivel, vagy elbicikli­zik melletted egy öregúr, a mo­soly és a köszönés szintén nem maradhat el. Ezt a légkört, han­gulatot átveszik a gyerekek is. Iskolából kijövet nem látni ve­rekedő diákokat. „Bocsánat”, mondja a kissrác, ha biciklivel megy el melletted az utcán, és utat kér. Amikor el­engedted, nem marad el a „kö­szönöm” szó sem. Udvarias az eladó is az áru­házban. Még akkor is, ha már a tizenkettedik ruhát próbálod föl és keresteted ki vele, de végül egyiket sem veszed meg. Ha úgy mégy be egy boltba, hogy csak 1 dollárt hagysz ott, akkor is olyan bánásmódban van részed, mintha ezrekért vásárol­tál volna. Akkor is megkérdezik tőled: „Hogy vagy ma?” Lovaglás, golf, piknik Szabadidőben - szabadon Nyugodt, kiegyensúlyozott élet - ezt tapasztalhatjuk Kanadában, amerre csak já­runk. Az itt élők egyik titka ta­lán az, hogy a szabadidőt igyekeznek aktívan eltölteni. Hét végén autóba ülnek és fölkerekednek: mennek ki a szabadba, a hegyekbe, a fo­lyók, a vízesések mellé. Kint aztán mindenki kedvenc idő­töltésének hódolhat. Nagyon sokan golfoznak ­elsősorban a gazdagok és az idősebb korosztály. Divat a lovaglás is: kalapban, far­merben, kockás ingben lova­golnak saját vagy bérelt lo­vakon az erdőkben. Mások egyszerűen csak kirándulni szeretnek, vagy piknikezni a szabadban. Sokan választják a futást, a biciklizést vagy az úszást. A fitnessklubok is ezerféle csábító lehetőséggel várják azokat, akik egy kis mozgásra vágynak. A felvételen a híres Calgary stamped (sztempíd), lovas­felvonulás és -bemutató egy részlete Az oldalt írta: Paulina Éva Szeretek hazamenni, de már nem tudnék ott élni Harcsa Gyula és családja negyven éve él Kanadában. Az ötvenhatosok nemze­dékéhez tartozik, azokhoz, akiknek akkor kényszerből kellett elhagyniuk az országot. Erről és mostani életükről beszélgettünk calgaryi otthonukban.-Mi volt az oka annak, hogy mene­külniük kellett?- Szemben álltam az akkori rend­szerrel, és egy bennfentes barátom ki­látásba helyezte, hogy ha senkit nem kötnek fel, de engem igen. Másnap el is indultunk Ausztria felé a feleségemmel, a három gyerek­kel meg egy rokonunkkal. Sopronban egy ávós vállalkozott, hogy átkísér bennünket a határon, de az oroszok karjaiba vitt minket. A soproni gimnázium tornatermébe ke­rültünk, ahol több százan várakoztak már - hasonló sorsú emberek. Azt mondom a tolmácsnak: hazud­jon, amit akar, de ha nem engednek el bennünket, innen se maga, se én nem megyünk ki élve, mert lerántom a ka­tonáról a géppisztolyt, és körbelövök. Hogy mit mondott a tisztnek, fogal­mam sincs, de rámutattak az ajtóra, hogy mehetünk. Tüskéken keresztül Másnap egy bányászasszony vállal­kozott arra, hogy elkísér a határig. Egy őrtorony alatt jöttünk át, kúsz­tunk tüskéken, bokrokon keresztül. Amikor már Ausztriában a Vö­röskereszt-tábor felé mentünk, a család nótaszóval volt, én meg vé­gigbőgtem az utat, néztem vissza­felé, hogy most már hazátlan lettem.- Hogyan kerültek Kanadába ?- Sok kerülő után hajóval Angliába vittek bennünket. Volt munkám, kap­tunk házat, de nem éreztem ott jól magam. A londoni táborba jött egy kanadai úr, aki helyzetismertetőt tar­tott a kanadai viszonyokról, és az szimpatikus volt. Május 2-án - 1957-ben - érkeztünk meg a kanadai táborba. Másnapra lee­sett a hó, majdnem visszafordultam - szóval, nem tetszett.- Mégis itt maradtak.- Igen. Bár végzett szakmunkás voltam, eleinte kubikosként dolgoz­tam, de csináltam, mert megfizet­tek. Aztán hentesüzletet nyitottunk, volt egy farmom, méhészkedtem is. Sok idő telt el, amíg végre ismét esztergapad mögé kerülhettem (az eredeti szakmám szerint), akkor már beszéltem angolul is. Sokat dolgoztunk a családommal, és ko­moly jövedelemre tettünk szert. Az utolsó húsz évet a vasgyárban dol­goztam.- Onnan is ment nyugdíjba?- Igen. Most, nyugdíjasként, 2 ezer 200 dollárt kapunk havonta a felesé­gemmel. Elég nagy lábon élünk, van autónk, nagy házunk, kertünk, gyak­ran tartunk családi vacsorákat, ahol ti­zenöten is megjelennek. Szóval, jól élünk, nem panaszkodhatunk. Amikor kerestem, háromhavi fizetésembe ke­rült egy új autó.- Hogyan alakult a gyerekek sorsa?- Az egyik fiam villanyszerelő, ugyanott dolgozik, ahol én dolgoz­tam. Amikor eljöttem nyugdíjba, az volt a kérésem, hogy a fiam ott dol­gozhasson, ahol én voltam. A másik fiam középiskolai tanár, a harmadik légkondicionáló- és fűtésszerelő. Öt unokánk van és most már egy déd­unokánk is..- Nagy hagyománya van a családi vacsoráknak. Ha összejön a család- A gyerekeink nem nagyon találkoz­nának egyébként. A családi házban összejönnek, beszélgetnek, a felesé­gem ilyenkor süt-főz, összehozza őket. Megünnepeljük az összes szüle­tésnapot, házassági évfordulót, min­den karácsonykor nagy partit rende­zünk.- Látom, hogy nyugdíjasként se tét­lenkedik. A pincében esztergaszer­számok garmadája, az udvaron üveg­házban muskátlit nevel.-Nem tudok leállni, muszáj csi­nálni valamit. Az üvegházban például évente ezer muskátlit termesztek. Ez az én birodalmam, reggelente körülsé­tálok a birtokomon.- Sokszor utaztak Magyarországra. Mit jelent hazamenni?- Az egy nagy dolog. Ha kimegyek Neszmélyen a Duna-partra, és a vasúti töltésen végignézem a tájat, látom a régi szülői házat, egy kicsit kibőgöm magam. Szeretek hazamenni, de már nem tudnék ott élni. Negyven éve la­kom Kanadában, itt van a családom, a gyerekeim, az unokáim.

Next

/
Oldalképek
Tartalom