Új Néplap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-05 / 130. szám
6. oldal Megyeházi Napló 1996. június 5., szerda A Benelux államok sikerei nyomában Megyei delegációval Hollandiában és Belgiumban A Megyei Művelődési és Ifjúsági Szolgálat polgármesteri klubja a három évvel ezelőtti sikeres és hasznos franciaországi szakmai kitekintésre építve, egy éve a Benelux országokba történt látogatást kezdeményezett. Az út politikai, szakmai aktualitása különös jelentőséget nyert az utóbbi időben, hiszen egyre többet hallunk (pró és kontra) várható EU- és NATO-csatlakozá- sunkról, a holland mezőgazdaság teljesítménye pedig még agrárszakembereink körében is tiszteletet és elismerést parancsol. A klub kezdeményezését mind Jász-Nagykun-Szolnok Megye Önkormányzata, mind a megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány fölkarolta és támogatta. Kinn tartózkodásunk szakmai programját az a maastrichti székhelyű - „Híd a fejlesztésért” Alapítvány Iroda állította össze, amelyet a kelet-magyarországi térség - köztük megyénk is - fönntart és működtet a közvetlen gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok segítése érdekében. bán; abban a modem és sallangmentes racionalitással berendezett épületben hallgatva a tájékoztatót, ahol a híres maastrichti szerződést írták alá, és folytak a megelőző tárgyalások. Ugyanitt a MECC kongresszusi komplexumban tett látogatásunk révén láthattuk, hogy térben, belső építészeti, fény- és hangtechnikai, esztétikai kivitelezésben milyen Hollandia második s a világ- ranglista 36. legnagyobb kongresszusi központja. Az 1100 fős nagy konferencia- termet egy hatszáz fős kis előadóterem és számtalan 15-400 fős szemináriumi helység egészíti ki, amelyhez 30 ezer négyzetméter kiállítótér tartozik (az MMISZ, VMK együttes összes hasznos területe 4 ezer négyzet- méter). A konferenciaközpont éves teljesítményét évi 350-400 rendezvény (ebből harmincöt-negyven nemzetközi), továbbá koncertek, kiállítások teszik mérhetővé. Az eredmény sem marad el: évi 100 millió gulden. így arról is lehet fogalmunk, hogy a konferenciaturizmus üzletágként sem elhanyagolható. S még mindig Maastsrichtnál maradva, az EIPA székházában az Európai Unió szervezetével, fölépítésével ismerkedtünk. Az 1981-ben alapított szervezet szerepe 1989-től fokozatosan erősödik (ezt mi is érezzük), ma a tizenöt tagállam mintegy hatezer tisztviselőt foglalkoztat. Az EU bővítése várhatóan az irányítás decentralizálását is eredményezi; ennek jegyében tervezik egy új iroda fölállítását Barcelonában. A politika után - bármily érdekes is volt - felüdülésként hatott Venloban a legnagyobb holland - de világviszonylatban is számottevő - mezőgazdasági Auction Centrum (agrártőzsde) megtekintése, működés közben. Ez a tőzsde az agrártermelőket szolgáló kereskedelmi központ. Az árakat ők diktálják. Minden termelő azonosító számot kap, s garantált minőségű termékért (például 40-42 cm hosszú, 1. osztályú uborkájáért) előre garantált árat kap, ha beszállítja. Ha a tőzsdei kereslet nagyobb, ő is többet kap az előre garantált árnál (az értékesítési központhoz 50 ezer négyzetméteres temperált tárolóházak tartoznak). Ebéd után egy nagyon érdekes, tartalmas előadást hallottunk előbb Hollandiáról, majd a holland mezőgazdaság helyzetéről. Előadónk dr. Pete Nándor, a Hágai Magyar Kereskedelmi Kirendeltség titkára volt. Hollandia, mint „Európa kicsi gyöngyszeme” rászolgál a jelzőre; az egy főre jutó évi 23 ezer dolláros GDP-vel (ez hatszorosa hazánkénak), az évi 23 milliárd dolláros mezőgazdasági exportteljesítménnyel, miközben a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma mindössze 120 ezer fő. (így Európában az első, a világon a második helyen jegyzik.) Érdekes volt megtudnunk, hogy Vízi út Bruges-ben Ma úgyszólván nem múlhat el egyetlen nap sem a tömegtájékoztatásban, hogy ne hallanánk a Benelux államokról, holott a három kicsi ország együttvéve sem nagyobb hazánk területének kétharmadánál, s ilyen formában - mint integrált gazdasági szövetség - mindössze 1958-tól létezik. Minden más téren teljes a szuverenitás, még a Nógrád megye nagyságú Luxemburgot is beleértve. S miközben mi - olykor naponta többször is át- meg átlépjük a köztük lévő államhatárokat, s magunk sem tudtuk hirtelen, hogy Hollandiában vagy Belgiumban tartózkodunk. Az eltérő fizetőeszközökön kívül, ha felületesen is, de nem sok különbséget észleltünk. Kicsit humorosnak találtuk a belgák holland, s a hollandok belga mentalitásának (egyébként találó) jellemzését. Számunkra már önmagában az is hozadéka lehetne az útnak, hogy területi, történelmi és egyéb kisebbrendűségi komplexusaink helyett reálisan mérjük föl azokat az eredményeinket (a geopolitikai helyzetünktől az inno- vativitásig), amelyekre egy offenzív gazdasági, társadalmi, kulturális stratégiát lehet kidolgozni. A három kis ország ezt csinálta. A térség Hanza-városi történelmi, gazdasági, kereskedelmi, kulturális tradíciói is segítették nyilván a fölismerést, no meg az a mesés gyarmatbirodalom, amellyel Belgium és Hollandia rendelkezett. A Londonba, Párizsba tartó és rajtuk átvezető tranzitutak, a tudatosan megcélzott konferenciaturizmus európai súlypontjának a Benelux államokba való áthelyezése már az elmúlt évtizedekben is látható eredményt hozott e térség földrajzi nagyságát többszörösen meghaladó, európai és nemzetközi tekintélyében. A kelet felé táguló Nyugat-Európa (NATO, EU), mint új geopolitikai realitás a Benelux államok jelentőségét továbbnövelte. Nem csoda hát, hogy érdeklődéssel vegyes megilletődést éreztünk a legdélebbi holland tartomány, Limburg megye Maastricht tartományi székházáA középkori házakat sikerült konzerválni Bruges-ben mmámmm A brüsszeli „csipkepaloták” temérdek turistát vonzanak Hangulatos utca Gentben nem a kertészet, hanem az állattenyésztés a legfontosabb agrárágazat. Az intenzív agrárgazdálkodásnak már-már határt szab a környezet védelme. A környezettudatos gondolkodás hiánya miatt számunkra még szinte elképesztően hatott, hogy a káros trágyakoncentrációt kerülendő, a gazdák trágyakönyvet kötelesek vezetni, mindenkinek van egy maximált trágyakvótája, s csak úgy növelheti egy gazda az állatállományát, ha egy másik gazda bizonyos részt átruház a saját trágyakvótájából. (Akit a trágyamanipuláción rajtakapnak, akár fél évig is börtönben töprenghet vétségén.) Hollandiában - amióta az ország létezik, s mert az ország közel harmada a környező tenger szintje alatt van (Nsderland = mélyföld Hollandia) - központi, stratégiai kérdés a tenger és a szárazföld viszonya, a gátak állapota. A Föld azon kevés országa közé tartozik, amelynek - a tengertől elhódított területekkel - állandóan nő a földterülete, s erre ők méltán büszkék. A bennszülöttek csak a tengerszint alatti országot tartják igazán Nederlandnak, a többit Németalföldnek, s nederlandiak szívesen mondogatják: „A világot Isten teremtette, de Hollandiát már a hollandok.” A földnek így különösen nagy az értéke, ráadásul a tengerszint alatti földek víztelenítéséről is folyamatosan kell gondoskodni a szélmalmokkal történő klasszikus vízkiemeléstől a legkorszerűbb talajcsövezésig. így történhet meg, hogy egy hektár közepes legelő 40 ezer guldent (3,5 millió forint) ér, de ugyanekkora jó minőségű, virágtermesztésre alkalmas földterületért akár 200 ezer guldent (1,8 milliárd forint) is elkérhetnek. Hollandia köztudottan alföldi ország, felszíne azonban tagoltabb a mi Alföldünkénél. Az ország legmagasabb helye a maastrichti „hegy”, a maga 380 méter magasságával már afféle idegenforgalmi nevezetességnek Számít, ahová minket is elvittek körülnézni. A mezőgazdasági nap stílszerűen mezőgazdasági élelmiszer-ipari gyakorlati bemutatóval zárult a belgiumi Hasseltben, ahol a smeetsi 1947-es alapítású szeszgyárat látogattuk meg, s kóstolgattuk a gyár rozs- és árpalepárlásra épülő likőrkészítményeit. A szombat-vasárnapi munkaszüneti napra arrafelé nem tesznek hivatalos programot. így szerencsére jutott időnk arra, hogy kicsit szétnézzünk, még ha kutyafuttában is. Gondban voltunk természetesen, hogy mit ne nézzünk meg, s mi az, amire föltétlenül szánjunk időt! Szombatot Hollandiára szántuk. S míg azon töprengtünk, hogy mindkét fővárost (Hága, Amszterdam) meg kellene nézni, útba ejtettünk a csodálatos, színpompás virágparkot Keukenhofban. A bejárása napnyi programot is kivált, de nekünk csak egy órára futott a csodálatból, majd folytattuk az utat a történelmi főváros, Amszterdam felé. Amszterdam tényleg csodálatos város, méltán emlegetik Észak Velencéjének. Miközben modem nagyvárossá fejlődött - Európa legnagyobb forgalmú légikikötője Frankfurttal versenyezve - megőrizte a csatornák által szabdalt óvárosának évszázados képét és hangulatát. A kilencven apró szigeten épült várost hatvan csatorna választja el, és több mint száz híd köti össze. Az egyórás hajóút kényelmes volt, és megcsodáltuk a Hanza-városokra jellemző építészetet. Este búcsúvacsorára voltunk hivatalosak. A hasselti tűzoltók - akikkel megyénknek már korábbról nagyon jó szakmai és baráti kapcsolata alakult ki- kinn tartózkodásunk szinte minden estéjére programot szerveztek. Családtagjaikkal együtt ekkor köszöntek el tőlünk. Az általuk összeállított programok révén nemcsak technikájukat, szervezetüket ismertük meg, hanem a környék, a vidéki Belgium jellegzetes arculatát is; a nagy becsben és rendben tartott középkori lovagvárakat, a békésen, szabadon legelésző, heverésző birka- és szarvasmarhacsordákig. Hogy az út - a hasznos ismereteken túl- igazi élményt is adott, a vendégszerető hasselt-i tűzoltóknak köszönhetjük. Vasárnap Belgium következett. Itt is sok mindent szerettünk volna megnézni. E térség különös érdekessége, hogy a germán és latin kultúra mezsgyéje, vízválasztója. Végül Bruges és Gént mellett maradtunk. Bruges is történelmi Hanza-város. Virágzó kereskedő és iparváros volt, amíg el nem iszaposodtak tengeri összeköttetést biztosító csatornái és kikötői. Később ugyan megteremtették a tengeri összeköttetést, de addig is, szinte máig sikerült megőriznie, konzerválnia a középkorban épített házakat, az eredeti utcaképet, a csodálatos parkokat, a várost átszelő csatornákra szinte ráépülő hangulatos lakóházakat és kávéházakat. Még feldolgozni sem volt időnk Brügge látnivalóit, amikor - útban szálláshelyünk felé - egy órára még megálltunk Gentben. A történelmi város egy ékszerdoboz, gyönyörű templomaival, középületeivel, hangulatos utcáival. Az útikönyvek szerint itt, a képen látható polgárházak a legszebb, s talán legtipikusabb remekei a jellegzetes Hanza-építé- szetnek. Hétfőn délelőtt a 85 ezer lakosú Hasselt város polgármesteri hivatalában ismerkedtünk a Limburg tartomány jellemzőivel, gazdasági életével, s ennek keretében a térség jelentősebb ipari kereskedelmi képviselői is bemutatkoztak, majd közvetlen, kötetlen eszmecserére került sor a résztvevők között. A délelőtti program kedves és ünnepélyes záróaktusa volt megyénk és Hasselt város tűzoltó-testvérkapcsolati megállapodásának hivatalos aláírása, az érintett tűzoltóparancsnokokkal, megyei elnökünk jelenlétében. A nem kevésbé érdekes záróprogramra - tájékoztató az EU mezőgazda- sági és regionális politikájáról - stílszerűen Brüsszelben, az EU székházában került sor, a visszaindulásuk délutánján. Mint megtudtuk, Szlovéniával együtt tíz ország - köztük Magyar- ország - vár az EU-csatlakozásra. Ismeretes, hogy ezzel kapcsolatban minden érintett ország kapott egy 185 oldalas, 3 ezer kérdést tartalmazó kérdőívet, s a kitöltéssel egy időben az EU tanulmányozza az egyes országok csatlakozásának gyakorlati megvalósíthatóságát. Megkezdődött az illetékes miniszterek párbeszéde; június 25- én lesz a következő ülés. Vérmes reményeink azonban ne legyenek a gyors csatlakozása, noha 1998-ban már kezdődnek a konkrét, tagfelvételi tárgyalások. (Portugália is közel 8 évig „előszobázott”). Előadónk szerint Magyarországnak az élelmiszergazdaságon belül a fő figyelmet a feldolgozóiparra kell fordítani. Tagként ötéves ciklusonként számíthatunk az EU támogatására, de ne feledjük, hogy itt is feltétel az 50 százalékos ónrészesedés! Az érdekes tájékoztatást követően még számos kérdésünk lett volna, az idő azonban sürgetett. Visszaindulás előtt még megnéztük Brüsszel csodálatos főterét, a csipkefmoman díszített középkori épületeivel, s természetesen a város jelképét: a Pisilő kisfiút. A linzi vásár elmaradása miatt egy nappal hamarabb visszaindulhattunk. A mielőbbi hazatérés miatt nem Luxemburg érintésével utaztunk, amit személy szerint csak azért sajnálok, mert szerettem volna látni a főváros főterén lévő, egyik XV. századi ház homlokzatán azt a mondatot, ami a kis ország ars poeticáját is kifejezi: „Azok akarunk maradni, amik vagyunk!” A kis Luxemburgnak ez a filozófia nem késleltette a fejlett Európához tartozását. Nagy sietségünkben erről sem szabadna megfeledkeznünk! Horváth Attila
