Új Néplap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-10 / 109. szám

1996. május 10., péntek 3. oldal Megyei Körkép ‘ A második világháború befejezésének 51. évfordulóján megemlékezést és ko­szorúzást tartottak tegnap Szolnokon, a Hősök terén lévő Magyar Golgotánál, valamint a ró­mai katolikus temető magyar és szovjet hősi emlékművénél. Felvételünk a Magyar Golgotá­nál készült, ahol Szolnok nevében Kovács Libór alpolgármester (képünkön) és Marton Bé­­láné, valamint az MSZP városi vezetői koszorúztak. fotó: mészáros Egy hónap múlva: Zsarufesztivál ’96 (Folytatás az 1. oldalról) Ezen belül is a 15-ére tervezett nemzetközi lovasverseny gálája jelenti majd a fő attrakciót. Akik az ügyes járőrkutyákra kíván­csiak, megtekinthetik a járőrku­­tya-vezetők országos versenyét, ahol 160 páros méri össze felké­szültségét. Európa csaknem minden országa képviselteti magát a különleges járőrszolgá­laton. A külföldi rendőrök, ter­mészetesen saját technikával jár­ják majd a várost. Talán sokan örülnek majd annak, hogy a ti­­szaligeti stadionban kiállított au­tókat, motorokat közelebbről is megtekinthetik. A várhatóan nagy tömegeket vonzó esemény szempontjából nem mellékes körülmény a Százlábú híd re­konstrukciós munkálatainak ha­tása. Mint megtudtuk, a megyei rendőr-főkapitányságnak sike­rült ez ügyben egyeztetni a köz­úti igazgatósággal. Az ígéret szerint a kivitelezők mindent el­követnek majd, hogy az egyhe­tes rendezvény zavartalanul folyhasson. -hgy-A szolnoki vásárra készülnek A kandelábertől a mézeskalácsig Az eddig jelentkezett mintegy 150 kiállító lényegében teljesen elfoglalta a május 15-én nyíló, negyedik szolnoki nemzetközi kiállítás és vásár 21 ezer négyzetméteres területét - tájékoz­tatta lapunkat Királyháziné Tisza Andrea, a vásári iroda ve­zetője. Az idén is több külföldi kiállító standját nézhetik meg a látogatók, az expón azonban - a hagyományokhoz híven - hazai, megyénkbeli kis- és középvállalkozások játsszák majd a főszerepet. Mivel készülnek, és mit várnak a vásártól? - kérdeztük néhány kisvállalkozás vezetőjét. Látlelet A részvétlenség ára Csaknem megfejthetetlen rejtély, hogy miközben a kor­mányzati hatalmat szembetűnő részvétlenség jellemzi a tár­sadalom legelesettebbjeivel szemben is, elfogadottsága - mely nyilván valamilyen szintű népszerűséget is jelez -, mégsem csökken. Legalábbis közvélemény-kutatási adatok erre utalnak, melyeket semmiképp sem lehet annyira mani­pulálni, hogy a levonható következtetések ellenkezője lenne igaz. S ha egyetérthetünk is azzal, hogy az állampolgárok többsége a „csak rosszabb ne legyen” elvét vallja, mégis­csak elgondolkoztató, hogy miért szorul háttérbe a részt ké­rés kényszere. Túlságosan leegyszerűsítő lenne erre azt vá­laszolni, hogy egyesek gazdagodnak, mások pedig a gaz­dagságot szolgálják. Mert akik éhbérért dolgoznak, vagy éppen nyomorognak, mérhetetlenül többen vannak azoknál, akik a különféle javak fölött rendelkeznek. És itt nem csu­pán a gazdasági javakra kell gondolni (ezekből származó egyenlőtlenségek mindig is voltak és lesznek), hanem a po­litikai és kulturális hatalom alapjaként megjelenő előnyökre is. Habár az állampolgárok befolyásolásának léteznek olyan eszközei, melyek például — metaforikusán fogalmazva - az elvakulás boldog tudatát táplálják, de még a féligazságok rendszeres sulykolása sem adhat mindenre magyarázatot. S kivált nem akkor, ha a politikai részvétlenség megannyi jelével találkozhatunk naponta. Bármily kézenfekvőnek lát­szik ugyanis, hogy a megszorító gazdasági intézkedésekre szükség van, inkább ezek társadalmi hatása a zavarba ejtő. Csak egyetlen példát említve: az adósságspirál haszonélve­zői is elég szűk körre korlátozódnak. A költségvetés bevéte­leinek egyharmadát kitevő kamatok túlnyomó részét kizáró­lag az állami tulajdonban lévő bankok, alapítványok kapják, illetve olyan tőkéscsoportok, amelyek milliárdos vagyonu­kat az elmúlt évek privatizációs folyamatai során szerezték. Mivel pedig a piacgazdaság kiépülése kérlelhetetlen ver­senyt is jelent, a társadalom kétharmada előtt mára végképp bezárultak a kapuk. Ha viszont az úgynevezett jóléti rend­szerek (oktatás, egészségügy, nyugdíjrendszer) fokozatos leépítése tovább tart, remény sem lesz a szegénység mérsék­lésére. S ez a konkrét esetek szintjén is igaz, hiszen a jelen­tős gyógyszeráremelés, illetve a szeptemberre tervezett, 20 százalékot meghaladó energiaár-emelés elsősorban azokat érinti, akik éppen csak tengetik életüket. Méghozzá a fizikai, a szellemi nélkülözés és megfosztottság kilátástalanságot erősítő körülményei között. De ha ennyire nyilvánvalóak a társadalmi igazságtalansá­gok, s ha a félig-meddig működő piacgazdaság csak az ügyeskedőknek kedvez, mégis kik fizetik meg a részvétlen­ség valódi árát? Alighanem a kormányzati hatalom iránti rokonszenv ellenére is azok, akik az előbbi elszenvedői. Kerékgyártó T. István Ingyen sem kellett a hagyma A szolnoki Tiszaber Bt. Köm­­merling rendszerű műanyag nyílászárókat mutat be a vásá­ron. Csala Lajos ügyvezető igazgató szerint a tiszaligeti se­regszemle remek alkalom arra, hogy az építtetők, a tervezők és a kivitelezők megismerhessék az egyedi méretre, rendkívüli formagazdagságban gyártott, kiváló hő- és hangszigetelő tu­lajdonságú műanyag ablakokat és ajtókat, az Alföldön ugyanis ezek alkalmazásának még nincs igazán hagyománya. A tavaly decemberben ala­kult Kőkorszak Kft. két fiatal­ember nevéhez fűződik. A vá­sárra kőből készült kerti búto­rokat, grillezőket, nyársalókat, sütőket, kerti világítástechni­kát, kandelábereket, gipsz­szobrokat, valamint udvari szökőkutakat visznek. Tóth László, a cég egyik tulajdonosa elmondta, az expón lehetőség, nyílik arra, hogy felmérjék, mely termékeikre van a legna­gyobb kereslet, s később ennek megfelelően alakítsák a profil­jukat. A megyei vállalkozásfej­lesztési iroda a szolnoki kiállí­tások immár elmaradhatatlan résztvevője. - Hagyományo­san mi adjuk a vásár nemzet­közi jellegét, s ez így lesz ezút­tal is, önálló kiállítóként ugyanis csak lengyel cégek mutatkoznak be a Tiszaliget­­ben - fogalmazott Fügedi László ügyvezető igazgató. Standjukon belga, német angol és román üzletemberekkel tár­gyalhatnak a helyi vállalko­zók. L. Z. Cibakházi cstomatervek Cibakháza a Tiszazug, sőt me­gyénk azon kevés települései közé tartozik, ahol többé-ke­­vésbé megoldották az ingatla­nok szennyvízelvezetését s a szennyvíz tisztítását is. Jelenleg összesen 7200 mé­ter hosszú csatornahálózat biz­tosítja 160 rákötött ingatlan szennyvízelvezetését a község­ben. A tisztító 450 köbméter szennyvizet tisztít naponta. Az eddig megvalósított beruházás közel 100 millió forintba került. Az önkormányzat tervei kö­zött további 15 kilométernyi csatornahálózat építése szere­pel. Az előzetes számítások szerint a beruházás 157 millió forintba kerül. Ebből - remé­nyeik szerint - 47 millió forin­tot az állam biztosít egy koráb­ban benyújtott pályázatuk alap­ján. A teljes összeg további kétharmadát saját erőből kell állnia az önkormányzatnak, természetesen lakossági hozzá­járulással. Megvannak a birkatolvajok Helybeli segítő közreműködésével loptak Mint a rendőrség kiderítette, Miskolcon ették meg a Kar­cagon ellopott birkákat. Egy karcagi juhászgazda április 26-áról 27-ére virradóra tett bejelentést a rendőrségen, hogy éjszaka a Téglás I-es kerti hodályából ismeretlen tettesek három 60-80 kilós anyabirkát loptak el, 30 ezer forint értékben. A karcagi rendőrök forró nyomon indultak. Munkáju­kat megkönnyítette, hogy azon az esős éjszakán tolniuk kellett a §árl?ap az autót a tol­vajoknak, így az általuk ha­gyott nyomók is segítették a felderítést. A közel kéthetes nyomozás tegnap eredmény­nyel zárult. Miskolcon rátaláltak azokra a fiatalokra - két férfi és két nő -, akik eljöttek a Kunságba birkát lopni. A húst azóta már régen elfogyasztot­ták, így a pórul járt gazda csak a kártérítésben remény­kedhet. Az elkövetők vállal­ták az összeg megtérítését. A nyomozás során az is ki­derült, hogy a négy elkövető között egy volt karcagi lakos is volt, aki jól ismerte helyben a terepet, így sikerült megsze­rezni a zsákmányt. -de­(Folytatás az 1 ■ oldalból) Tóth Jőzséfné'szávaiból árad a keserűség. Rengeteg pénzt beleöltek a hagymatermesz­tésbe, nem is beszélve a sok fáradságról - és nemhogy egy zsáknyit, de egy dekát sem si­került eladniuk idén a termés­ből. Próbálkozott ugyan egy budapesti főiskolával is, hátha oda kell ingyen - azonban ott is elutasították. Megpróbál­kozott a honvédséggel - ott sem kellett. Mint keserűen mondja, úgy haragszik a hagymára, hogy már a pörkölt alá sem tesz be­lőle. Tiszasülyön egyébként csak nagyon kévés hágymát tudtak eladni az idén. Míg máskor egymás után jöttek az ukrán kamionok a csípős fű­szernövényért, idén még a budapesti piacokon - ahova Tóth Józsefné vinni szokta - sem kelt el a hagyma. A szol­noki piacon egyébként minő­ségtől függően most is 10-40 forintba kerül. Nem csoda, ha a termelők­nek ezek után sími támad kedvük. Mert úgy tűnik, hogy a hagyma nemcsak a könny­zacskókat ingerli, hanem az idegeket is ... B.Gy. Öt éve hallgatnak Hogyan tovább az észtekkel? Lapunk keddi számában Göncz Árpád köztársasági el­nök észtországi látogatása nyomán arról írtunk, hogy az észt és a magyar államfő egy­aránt szorgalmazta a két nép közötti rokoni és érzelmi köte­lékek erősítését. Miután Szol­nok megye és Szolnok városa az 1970-es évek elejétől 1987- ig igen aktív szereplője volt az észt-magyar kapcsolatoknak, azt tudakoltuk illetékesektől, látnak-e esélyt a folytatásra? Iváncsik Imre, a megyei köz­gyűlés elnöke többek között azt válaszolta, hogy személy sze­rint üdvözölné a kapcsolatok megújítását, és elképzelhető, hogy maga kezdeményezi kellő konzultáció után a „nyitó lé­pést”. Várhegyi Attilától, Szolnok polgármesterétől ugyanazt kér­deztük: jöhet-e még Tallinn és Szolnok életében egy újabb testvéri szakasz?- A városházán 1990-ben az iratok átnézésekor nem talál­tunk egyetlen olyan írásos anyagot sem, amely Tallinn és Szolnok testvérvárosi kapcsola­tát rögzítette volna - kezdte vá­laszát egy meglepő bejelentés­sel Várhegyi Attila. - Ily módon csak az akkori észt és magyar párt közötti kontaktus okán le­hetett együttműködés. A város önkormányzata magát a kapcso­latot az új helyzetnek megfele­lően folytatandónak tartja. A polgármester elmondta azt is, hogy 1990 óta hivatalos és nem hivatalos formában többször megkeresték Tallinn városveze­tését a korábbi együttműködést felmelegítendő, ám választ nem kaptak. A továbbiakban meg­fontolandó, hogy Szolnok med­dig akaija ezt a dolgot egyolda­lúan. A Göncz-látogatás után valószínűleg még egyszer meg­szólítják az észt főváros veze­tőit. Várhegyi Attila végezetül hangsúlyozta: a tapasztalatok szerint két város között akkor igazán élénk a kapcsolat, ha an­nak gazdasági alapja is van, mert ezáltal a kulturális és a sportszféra is könnyebben egy­másra találhat. * Szerkesztőségünk véleménye sze­rint, bár választ mindenképpen megérdemelt volna a szolnoki kezdeményezés, a hallgatásra bi­zonyos fokig van magyarázat. Az észtek, természetesen nem hivata­los fbrmában, a Szovjetunió kebe­lén belül is joggal nehezményez­ték: köztársaságuk és fővárosuk nem kapott Magyarországon köz­­igazgatási szempontból rangban hozzá illő partnert. Talán Szol­nokot szívesen fogadnák hozzá nagyságban közelebb álló, és stá­tusukat tekintve vele azonos szin­ten lévő települések Észtország­ban. ATLANTA? MÁR REPÜLÜNK IS! Júliustól Atlantára figyel az egész világ. 12 000 élsportoló - köztük 200 magyar - négyéves kemény felkészülés után elnyerte a jogot, hogy hazáját képviselje a XXVI. nyári olimpiai játékokon. Ez önmagában is elég ok arra. hogy május 2-tól a Malév, a magyar olimpiai csapat hivatalos légitársasága a Delta légitársasággal együttműködve, bécsi leszállással naponta repüljön Atlantába Budapest Ferihegy 2. Repülőtérről. a/uuars&fd SzáHunk, rendelkezésére Emellett Atlanta az USA legforgalmasabb légikikötője, ahonnan a belföldi járatok percenként indulnak az Egyesült Államok többi nagyvárosa felé. Végül, de nem utolsósorban a legkedvezőbb árú légi kapcsolatot Atlantán keresztül mi biztosítjuk Magyarország és az észak-amerikai kontinens között. Atlanta? Már repülünk is! Velünk tart? A járatról további információk a 267-4333-as telefonszámon kaphatók. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom