Új Néplap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-10 / 109. szám

4. oldal Körkép 1996. május 10., péntek Egyre nagyobb létszámúak a csoportok Zsúfoltak a városok óvodái A megyében tavaly októberben kétszáznégy óvoda műkö­dött, öttel kevesebb, mint egy évvel korábban. Közülük két­­százegy önkormányzati, egy felekezeti, egy központi költ­ségvetési szervi és egy alapítványi irányítás alatt állt - mint az a KSH adataiból kiderül. A megszűnt óvodák mind­egyike önkormányzati: Jász­­árokszálláson és Túrkevén egy-egy, Kunszentmártonban pedig három óvodát számoltak fel. A helyek száma egy esz­tendő alatt háromszázhárom­mal lett kevesebb, mely a négyszázhetvenhárom meg­szüntetett és a százhetven léte­sített hely egyenlegeként ala­kult ki. A csökkenés minden településtípusra jellemző. A száz helyre jutó gyerme­kek száma Szolnokon százti­zenháromról száztizenkettőre, a községekben száznégyről százkettőre csökkent, a kisvá­rosokban viszont néggyel, száztizenháromra növekedett. Különösen a városok intéz­ményei zsúfoltak, és e tekin­tetben a kisvárosok „felzár­kóztak” a megyeszékhelyhez. Hely hiányában az 1994. évi­nél harmincnégy százalékkal több, összesen háromszáz­harmincnyolc gyermek szüle­inek kérelmét utasították el. A működtetési költségek csökkentésének egyik esz­köze a kevesebb, de nagyobb létszámú gyermekcsoportok kialakítása. Az előző évihez képest csökkent a kis lét­számú, és emelkedett a több gyermeket foglalkoztató - ezen belül főleg a huszon­hat-harminc fős - csoportok aránya. Az egy óvodai cso­portra jutó gyermekszám az 1994. évi 24,6-ról 25,1-re módosult. Tavaly négy százalékkal mér­séklődött az alkalmazott óvoda­­pedagógusok száma, ami bér­megtakarítást eredményezett. Az egy óvodapedagógusra jutó gyermekek száma a kisvárosok­ban egy fővel, tizenháromra nö­vekedett, Szolnokon (12) és a községekben (13) változatlan maradt. Az értékesítési szövetkezet mentőöv a gazdálkodóknak Építkezéshez is darál szalmát Németh István vámdaráló kisiparos. Jászberényben gazdálkodik, végzi munká­ját, hogy egy kevéssel több legyen a mindennapi betevő falatnál. A vámdaráló kisiparos 1981-ben kezdte a darálót üzemeltetni, előtte egy állami gazdaságban dolgozott. A da­ráláshoz kényszerből fogott, hisz egyéni gazdálkodóként akkor még nem dolgozhatott. Mivel korábbi munkahelyén megkedvelte ezt a tevékeny­séget, nekilátott. Mindenféle takarmányt, kukoricaszárat, de az építéshez szükséges szalmát is meg tudja darálni. Vevőköre a környékbeli gaz­dákból tevődik össze. Akik­nek nagyobb mennyiséget kellene darálni, már nem őt keresik fel. A kárpótláskor sikerült föl­det szereznie, így most már gazdálkodásra is van lehető­sége. Búzát, kukoricát termel, földjét jórészt saját gépeivel műveli meg. Felesége emel­lett konyhakerti növényeket termeszt. Azt mondja, négy-öt éve minden jól kezdődött, meg­voltak a lehetőségeik, hogy fejlesszék az üzemet és a gaz­daságot. Akkor vették a gépe­iket is, akkor még tudtak be­ruházni. Úgy érzik, sok min­den megváltozott, ma már szinte egyik napról a másikra elértéktelenedik mindenük. Amit megtermelnek, azt nem tudják kedvező áron eladni, amit pedig eladnak, abból a kereskedők húzzák a hasznot. Sokat várnak a Jászságban nemrégiben megalakult érté­kesítési szövetkezettől. Ab­ban bíznak, hogy ez mentő­övet jelenthet a régió kister­melőinek, és talán újra lesz ér­telme dolgozniuk. Magányosok gondozását vállalnák Öregszik, korosodik a népes­ség. És ami ezzel jár, egyre több az ősz hajú, magányos ember. Még fiatal korban csak-csak elviselhető az egyedüllét, de amikor valaki hetven-nyolcvan-egynéhány telet megért, olykor elkelne körülötte a segítő kéz. Ám a gyerek száz kilométerre lakik, az unokák is tele bajjal, apró­ságokkal, szóval fiatalnak, középkorúnak megvan a maga gondja. Pedig sokszor nem nagy dolgokról lenne szó: esetleg vizet hozni a kútról, jó szót mondani, olykor felsepemi a szobát-konyhát, vagy hirtelen rosszullét esetén orvosért ro­hanni. Máskor annyi is elég, hogy valaki legyen az idős ember közelében, akihez szólhat, aki szól hozzá, hogy ne legyen egyedül ebben a nagy világban. Minden településen akad­nak ugyan szociális gondo­zók, akik bevásárolnak, fél­­egy órát ott töltenek, kitakarí­tanak, és ez is egyfajta, ha nem is teljes segítség. Nem beszélve az öregotthonokról, szociális otthonokról, bár ah­hoz, hogy egy hasonlóba be­jusson az ember, évek kelle­nek. Éppen ezért Csík János és a felesége Rákóczifalván, a Ko­lozsvári úton gondolt egy me­részet: mi lenne, ha maguk­hoz vennének néhány idős, magányos embert. Vállalnák az étkeztetést, mosást, orvo­sért üzennének, ha baj lenne, szóval a teljes ellátást. Tették ezt azért is, mert 1978-ban épített jókora házuk központi fűtéses, gázzal, telefonnal el van látva. A feleség leszázalékolt nyugdíjas, a férj is csak a fű­tési szezonokban dolgozik, szóval az idejükbe belefér a gondozás. Nagy kertjük van, amelyben sok minden megte­rem. Jelenleg is négy éve él ná­luk egy idős nő, akinek még az unokája is ott nyaralt. Álta­lában a teljes ellátásért a nyugdíj nyolcvan százalékát kérik. Szeretettel várnak még két-három személyt, lehető­leg magányos, idős nőket. D. Sz. M. Nagyon jó érzés volt magyarnak és tiszapartisnak lenni Neerpeltben A belgák is a szolnokiaknak drukkoltak Dr. Bartáné Góhér Edit, Rimóczi Mónika és Szabó Leo­nóra (jobbról balra), a „relikviák” társaságában fotó: cs. i. Mint már hírül adtuk, a szol­noki Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola Kodály Zoltán Leánykara nagyszerűen (első helyezés és cum laude cím) szerepelt a neerpelti zenei fesztiválon. Az ennek tiszteletére rendezett szerdai sajtófogadáson to­vábbi kulisszatitkokat tud­tunk meg az eseményről. Az iskola kórusa januárban ka­pott meghívást a belgiumi ren­dezvényre, amelyet igen komoly válogatás előzött meg. Mint azt dr. Bartáné Góhér Edit kar­nagy elmondta, a kórus reperto­árján Monteverdi, Bartók, Schumann és természetesen Kodály-művek szerepeltek. A verseny kötelező darabját, a kor­társ flamand zeneszerző, L. Cla­­esen művét éppen a szerző előtt adták elő - természetesen fla­­mandul -, mivel ő elnökölt a zsűriben. Ez a mű olyannyira nehéz volt, hogy még belga kó­rusoknak sem sikerült előadniuk megfelelően - a tiszapartisok azonban sikerrel birkóztak meg a feladattal. A kómsok dolgát nehezítette, hogy a versenyelőírások értel­mében nem volt a fellépés előtt akusztikai próba, illetve a művek előadása közben nem volt sza­bad tapsolni. Az utazás maga félmillió fo­rintba került - ezt természetesen nem az iskola költségvetéséből fedezték. Cégeket, vállalatokat nyertek meg szponzornak - köz­tük a Jászkun Volánt, amely igen sokat segített, hiszen az ő autóbuszával utaztak. A kis csapat szállása Zonho­­venben volt, családoknál, ahol a legnagyobb szeretettel fogadták őket. A kisújszállási Szabó Leo­nóra elmondta: a helyi középis­kola kórusa nagyon drukkolt ne­kik, annyira a magukénak érez­ték a szolnokiakat. Mikor a bel­gák megtudták, hogy nyertek, akkor otthon magyar feliratok­kal várták a kórust. A leánykart zongorán kísérő, jásziadányi Rimóczi Mónikának sem volt könnyű dolga, mivel két hét állt rendelkezésére arra, hogy „ösz­­szecsiszolódjon” a kórussal. Mint az eredmény mutatja, ez remekül sikerült. A lányoknak komoly szabá­lyokat kellett betartaniuk a ver­seny előtt. A hangjuk „védelmé­ben” nem volt szabad fagyiz­niuk, hideg italt inniuk - és min­dig pontosan kellett lefeküdniük. Az eredményhirdetés után persze már ők is „felszabadulhattak”.- Nagyon jó érzés volt ma­gyarnak és tiszapartisnak lenni Belgiumban. Nincs mit tagadni, nagyon büszkék vagyunk! - mondta dr. Bartáné Góhér Edit! B. Gy. Hiányzik a hivatásos szakértő Berényből Csak a piaci gomba veszélytelen Jászberény önkormányzatának közgyűlésén merült fel a gond, hogy nincs a városnak hivatá­sos gombaszakértője. A testület határozatban kérte a piac fel­ügyeletét ellátó Berénykom Kft.-t a hiányosság megszünte­tésére. A Berénykom vezetője, Molnár Tamás lapunknak elmondta: a vá­rosi piacnak van szakképesítéssel rendelkező, a törvényben előír­taknak megfelelő rendszerben dolgozó gombaszakértője. Hely­­pénzszedő munkája mellett meg­határozott időben megvizsgálja a neki bemutatott gombákat. A vizsgálatról bizonylatot ad, mely feljogosítja az eladókat, hogy a piac területén árusítsanak. Való igaz ugyanakkor, hogy a város­nak nincs hivatásos gombaszak­értője. A piacon kívüli vizsgála­tokat mindenki a saját felelőssé­gére végezteti el. Az alkalmazá­sukban álló szakértő csak a piac területén árusított gombáért vál­lal felelősséget. Ha azonban munkatársuk megbetegszik, vagy szabadságon van, nem tudják biz­tosítani a szolgáltatást. A gomba­árusítás ez esetben szünetel. Molnár Tamás megerősítette: véleménye szerint is szükség volna egy hivatásos szakértőre a városban, aki mindenki által mindig elérhető. Szárnyaló álmok... ...és egyesek valóra is váltják. Tele lendülettel, dinamizmussal megelőzik korukat. Szárnyaló ötleteiknek, gondolataiknak nincs határa. Némelykor azonban Nekik is szükségük van hasonló társra... EKB - A JÖVŐ BANKJA Részvényesek: Bank Vustria gj CARIPLO Európai Kereskedelmi Bank Rt. Szolnok, 5000 Kossuth L. út 7. Tel.: (36) 56/411-100, 411-101 Fax: (36) 56/41 1-102

Next

/
Oldalképek
Tartalom