Új Néplap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-15 / 39. szám

1996. február 15., csütörtök 7. oldal Az Új Néplap Mezőtúron És Túrkevén Gerelyhajító-bajnokból zsaru Az egykori gerelyhajító-bajnok zsaruként az ügyeletesi pultnál, telefonnal Hogy hogyan lesz egy jó ge- relyesből zsaru? Úgy, mint a nem gerelyesbó'l, de mégis van némi különbség. A most 27 esztendős Nagy Csaba már általános iskolás korá­ban szeretett sportolni. Jóval nagyobbat ugrott, dobott tár­sainál, ebből kifolyólag nyolcadikos korában a négy próbában országos baj­nokságot nyert. Azután Szolnokra került a Verseghybe, ahol a MÁV MTE-ben sportolt. Először a tízpróbával kacérkodott, majd Sárközi Lajos edzője segítségével a gerelyhajítás mellett kötött ki. A jó Isten a megmondhatója, hogy kö­zépiskolás, serdülő, ifista, junior korában hány orszá­gos bajnokságot szerzett. Lehetett ez vagy hat, majd bevonult katonának. A Budapesti Honvédban dobálta a gerelyt, és el is ju­tott 61 méter 56 centiig, de a könyöke rakoncátlankodni kezdett. Nem vállalta a mű­tétet, helyette visszavonult. Rendőr lett, elvégezte a szo­kásos, előírt tanulmányokat. 1992-ben kimondta a holto- miglant-holtodiglant. Hogy kinek? Egy szép, barna kevi kislánynak. Azóta az itteni rendőrőrsön főtörzsőrmes­ter, és egy hároméves ifjú úr, bizonyos Csaba meg eszten­dős húga, Tünde boldog apukája. Ennyi elég is a csa­ládalapításból, úgy gondolta a hajdani élsportoló. Tavaly azért még leigazolt Mező­túrra, és minden edzés nél­kül 55 méterre hajította ezt a hegyes szerkentyűt. Mindezt figyelmükbe ajánljuk azon tolvajoknak, rablóknak, akik Keviben netalántán össze­akadnának Nagy Csabával. Megmarad a városi kórház Nem babonásak Tizenhárom éve talpon Új festőkamrát alakítottak ki, amelyben nem csak a sze­mélyautók, de a kisbuszok is elférnek Akad Mezőtúron egy cég, amely most ünnepli a tizen­harmadik születésnapját. En­nek ellenére azt gondolják, hogy ez a szám lehet szeren­csés is. A társaság neve a Klíma Ipari Centrum Rt., amelyik mintegy száznyolc­van személynek biztosít munkát, elsősorban helyből, de Túrkeve, Gyoma, Török- szentmiklós körzetéből is. A mindennapi tevékenysé­gük négy területre terjed ki, úgymint épületklimatizálás, járművek, valamint mező- gazdasági gépek klimatizá- lása s Opel-márkakereskedés és -szerviz. A felsoroltakon kívül te­hergépkocsik, személyautók javítása, műszaki felkészítése is jellemzi tevékenységüket. Létesítettek még egy mező- gazdasági áruházat is, ahol például vetőmag-bemutatót szerveznek, környezetkímélő vegyszerekkel. növényvé­delmi előadásokkal fűsze­rezve. A világ összes pénze kevés lenne Némi túlzással így jellemezte a mezőtúri helyzetet, az át­meneti segélyeket dr. Gajdán Marianna, aki ennek a terü­letnek az avatott szakembere. Megtudtuk, hogy a városban szociális célokra hetvenmil- lió forintot fordítottak. Ezenkívül az első lakáshoz jutókat kilencmillióval segí­tették: akik csak beköltöztek, százezret kaptak, akik építet­tek, háromszázezret. Ezek­nek a tételeknek a fele vissza nem térítendő. A segítség módjai közül legtekintélyesebb a jövede­lempótló támogatás. A célra' 37 milliót terveztek, és köz­tudomású, ez a végösszeg fele. Mivel tavaly 830 személyt érintett már, kevés maradt belőle. Rendszeres segélyre nyolcvanötén számíthatnak, míg ápolási díjban hatvanan részesülnek. Rendszeres ne­velési segélyre beterveztek kilencmilliót, kaptak hozzá még 3,4 milliót. Akad, aki segélyben része­sült, másokat oly módon tá­mogattak, hogy a gyerek in­gyen ebédelhetett. Átmeneti segélyre talán a világ összes pénze is kevés lenne, ez 4,5 milliót jelent. Megközelítőleg ezerhétszáz esetet, ami nem ennyi sze­mélyt érint, mert van, aki többször is részesült belőle. Ez a segély városi szinten átlagban 2 ezer 630 forint, ami nem sok, de ha csak ennyi van?! Lakásfenntartási támogatást is adtak, ami kö­zel háromszáz mezőtúrit érint, és sok esetben az ösz- szeget egyenesen az OTP- hez utalják. Hogy mi jellemzi az itt élőket? Valami olyasmi, hogy az elmúlt időszakban, esztendők során nagyot sze­gényedett a város. Ezt az is bizonyítja, hogy egyre több a rászorult,, az itt kopogtató. Éppen ezért az 1996-os évre szociális célokra többet kér­tek. Hogy ebből azután majd pénzszegény világunkban mi valósul meg, arra a helyi költségvetés elfogadása után visszatérünk. A főterjesztő így látja Mezőtúron Fehér István a fő­terjesztő, aki így ítéli meg lapunk helyzetét:- Amikor kezdtem 1994 januárjában, a városban 377 Új Néplapra fizettek elő. Az­után a szám felment 715-re„ majd kissé csökkent. Remé­lem, nem sokáig. Ennek ta­pasztalataim szerint az a nyitja, hogy több túri. Túrral kapcsolatos cikk szülessen. Szerintem a lapban olykor sok a reklám. Ez nem lenne baj, csak az a lényeg, hogy mellettük több olyan írás is szülessen, amelyben ma­gukra ismernek az itteni em­berek, illetve elmondhassák: ezt akár rólam is írhatták volna. Nincs az a kikapós me­nyecske, amelyikről több szó­beszéd járta, mint a kórházról Mezőtúron. Akadt, aki állí­totta: megszűnik, mások sze­rint elviszik az ágyakat, járó­beteg-gondozóként szerepel. Azután többen tudni vélték, hogy kis átalakítással öregek otthonát csinálnak belőle. Szóval ment a szóbeszéd. Sze­rencsére mindez múlt időben írandó, mert hál’ istennek meg­marad a kórház. Még akkor is, ha az ágyak száma csökkent; de a belgyógyászat, a sebészet, a gyermekosztály és a szülészet­nőgyógyászat ^é tezik. Sőt, mintegy száz ággyal kialakí­tottak egy úgynevezett króni­kus osztályt. Tévedések elke­rülése végett ez nem elfekvő részleg, noha akadnak itt ma­gatehetetlen ápoltak is. Hogy kik kerülhetnek ide? Széles a lista, csak néhány esetet emlí­tek. Mondjuk az az idős férfi, nő, aki combnyaktörést szen­vedett, és néhány hétig orvosi, Minden korábbi híresztelés ellenére a túri megmaradt, és fogadja a betegeket ápolói felügyeletet igényel. Azután olyanok, akik szociális okok miatt érkeztek, és az sem titok: előfordul lerobbant haj­léktalan, aki átmenetileg itt kap ellátást, meleg ételt, ágyat, kezelést. Csúnya, elcsépelt kifeje­zés, de igaz: az új osztályt kezdik megszokni, sőt egyre nagyobb népszerű­ségnek örvend. Ezt bizonyítja, hogy lassanként hetven ágy már foglalt. Egyben sajnos jelzi, sok a magá­nyos, beteg ember, aki efféle gondo- zásra-ápolásra szorul. Az elsze­gényedést, elöre­gedést ismerve nincs messze az igazságtól, bár ez aligha csak mező- kórház túri és környéki je­lenség. Hogy ne jusson ebek harmincadjára Tizenkilenc helyről érkeztek ros. Ezt követően ipartestület­ként szolgálta az itt élőket, majd a honvédség tulajdonába került, és helyőrségi művelő­dési otthonként emlegették. Je­lentős társasági élet, kulturális összejövetelek, rendezvények, szóval pezsgő mindennapok jellemezték ezt az időszakot. Majd az itteni katonai alakula­tok megszűntével csend költö­zött a termeibe. A város még korábban sze­rette volna megvásárolni, mert ha ez még hosszú ideig így lesz, ebek harmincadjára kerül az épület. Romlik, pusztul, mint minden olyan létesít­mény, amelyet nem laknak. Ahogy hallottam, akkor túl drágára tartották. Most ismét felértékelték, és a kötelező el­járások. ha úgy tetszik, forma­ságok után remény van arra, hogy a Honvédelmi Miniszté­riumtól újra visszakerül a vá­roshoz. Remélhetőleg minél hamarabb. Keviben a helybeli gimnázi­umba és szakközépiskolába összesen 19 településről verbu­válódtak a diákok. A 167 kollé­gista között öt tizenéves ifjú hölgy is akad. A bentlakók kö­zül néhányat szólaltattunk meg. Kovács Andrea szolnoki, a 2. a-ban koptatja a padokat. Re­mek céllövő, csapatban orszá­gos második, többszörös me­gyei bajnok, helyezett.- Mennyibe kerül a kollégi­umi élet?- Havi kétezer az étkezés, négyszáz a szállás meg a haza­utazás. Mindez vagy ötezer kö­rüli átlagban, sőt több is.- A tanulás?- Javítanom kell. Bökker Laci gyomai srác, a 2. b-be jár. Ez világbanki osz­tály, és dögunalmasak a jegyei, mivel végig ötös. A 167 kollégista közül négy: Kovács Andrea, Bökker László, Krupa Zsolt és Dóczi Lajos- Repülői szakra szeretnék menni az érettségi után. Mivel kitűnő vagyok, kevesebbe kerül az átlagnál a havi ellátás. Dóczi Lajos 3. c-s, és öcsödi.- Szeretem az autókat, otthon is van kettő, és arra törekszem, amilyen gyorsan csak lehet, meg- szerzem a jogosítványt.- Utána?- Ha leérettségizek, maradok az ötödik évre. A főtértől talán kőhajításnyira, nem messze a kórháztól, muta­tós épület dacol a múló idővel. Faóriások vigyázzák, a kapu zárva, és a legutóbbi havazás belepett mindent. Évek óta üre­sen áll, csak a szelek látogat­ják, és már az esővíz is utat ta­lált néhány helyiségébe. Pedig egykor nagy élet, vi­gadalom jellemezte ezeket a helyiségeket. Ha hinni lehet az elsárgult iratoknak, pontosan száz éve, 1896-ban épült köz­adakozásból, úri kaszinóként ismerték, majd az első világhá­ború idején, 1917-ben százezer koronáért megvásárolta a vá­Közadakozásból épült, most kulcsra van zárva, de bíznak abban, hogy minél hamarabb a városé lesz A túlélésért küzdünk Ha van valaki, aki ismeri a kevi ember gondjait, min­dennapjait, az Szász Csaba, aki a város gazdajegyzője.- Akad itt vagy kétszáz­hetven ember, akivel kap­csolatban kerültünk, kerül­tem eddig. A vetési meg a gázolaj-támogatás volt a leg­jelentősebb tétel. Errefelé is a gazdák főleg búzát és őszi árpát vetettek. Sajnos az ér­tékesítés 890-1300 közötti áron történt, ami azt is je­lenti, a haszon nem nálunk maradt, hanem azoknál, akik felvásárolták a hatalmas té­teleket, és most két és fél ezerért vagy drágábban kí­nálják az élet mázsáját. A sertéságazatnál sem szívde­rítőbb a helyzet, mert lábon már 148-ért kínálják a hízó­kat, ami talán az önköltséget ha biztosítja. Ennek ellenére a kevi gazda sem tesz, tehet mást, bízik az új támogatási rendszerben, amelyikben sajnos még most is sok a nyitott kérdés. Éppen ezért errefelé nincs beruházás, a mezőgazdasággal foglalko­zók a túlélésért, a fennmara­dásért küzdenek. Ha netalán­tán máshol is ez a helyzet, elmondható: ez aligha kevi jelenség, avagy a véletlen műve. Az oldalt írta: D. Szab^ Miklós - Fotók: Csabai István A gimiben csak Illangónak hívják Manökeniskolában is tanul Akad Túron egy ifjú hölgy, aki 1980. március 20-án e vi­lágra érkezését követően az Illangó és Henriett kereszt­nevet kapta. A Henriettel még nem is adódott gubanc, de az Illangóval? Ezt bizony nehezen akar­ták elfogadni, mivel — el­mondása szerint - addig egyetlen egy hölgy viselte kis hazánkban. Ő a második, és a Teleki Blankában - ahol a hatosztályos gimnázium­ban negyedikes - csak így ismerik. Egyébként 4,3 körüli a fél­évi eredménye. \Szavaival élve: volt már, és lesz még jobb is. Kedvenc tantárgya a matematika és az angol. Kü­lönös ismertetőjele, hogy 175 centi és 60 kiló. Ebből kifolyólag egy manökenis­kola ígéretes hallgatója. A foglalkozásokat hétvé­geken tartja Murvai Piroska és csapata Szolnokon, a HEMO-ban. Tavaly elvé­gezte a kezdő évet, és most úgynevezett kiscsoportos ha­ladó. Vonattal jár be. Hogy mi mindennel fog­lalkozik itt a mezőtúri közép- iskolás: öltözködéssel, haj­ápolással, etikettel, önvéde­lemmel, sminkelmélettel, öl­tözési kultúrával, táplálko­zás-egészségtannal. Szeren­csés alkat, jószerével min­dent eltüntethet, nem látszik meg a kilóin, de azért a ma­karónit szereti legjobban. Erre a tanfolyamra főleg azért jár, mert jók az órák, jó a társaság, és az soha nem baj, ha tizenévesen megta­nulja valaki az öltözködést, a viselkedést, szóval csiszoló­dik, javul a megjelenése. Akkor is, ha nem marad a di­vatszakmában, mert Illangó még nem döntött tulajdon­képpen, minek is készül. Kedvenc foglalatossága: az angol, a matematika és a manökeniskola r

Next

/
Oldalképek
Tartalom