Új Néplap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-16 / 269. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. november 16., csütörtök Az elvesztett végtagokért, szemért nincs kárpótlás Elfelejtett hadigondozottak Nagy a hallgatás a hadigondozottak egyösszegű térítésének kifizetéséről. Megjelentek kormányrendeletek 1992-ben, ’93-ban és ’94-ben is. Az egyösszegű térítésről szóló törvény 1994. szeptember 1-jén lépett hatályba, ám pénz sehol! A tavaly szeptemberben megállapított összeg ma már a felét sem éri, de ez a Honvédelmi Minisztériumnak (és Keleti György honvédelmi miniszter úrnak és munkatársának, dr. Novák Péter főtanácsos úrnak) korántsem elég. Tanult emberek lévén kiszámíthatták, hogy minél később fizetik ki az egyösszegű térítést, annál jobban járnak, mivel annál kevesebb élő marad a ma már hetvenen felüli, nyomorék emberekből. Persze az sem megvetendő, hogy addig is nekik kamatozik a visz- szatartott pénz. Mintha soha egy szó sem esett volna a háborúban megrokkant katonák kárpótlásáról, hallgat a kormány, a parlament, a Honvédelmi Minisztérium, de még a Magyar Hadigondozottak Országos Nemzeti'Szövetsége is! Ebben az országban már mindenkit kárpótoltak. Kárpótoltak elvett házakért, kastélyokért, földért, gyárakért, ingóságokért. Csak az elvesztett kezeknek, lábaknak, szemeknek s az évtizedeken át viselt, nyomorékon élt életnek nincs kárpótlása. Önként mentünk mi a frontra? Mondvacsinált, nevetséges indokok alapján, soha ki nem küldött hadirokkantnyugdíjat visszavonó határozatokat követelve állította le az önkormányzatokat a kifizetésre jogosító határozatok elkészítésében a miniszteri főtanácsos úr, aki a tévében nagyon is a hadirokkantak érde^ kében nyilatkozott. Ezt ugyan nem vettük észre, de a nyilatkozat ingyen van! Csak ebből nem lehet 100 forintos kenyeret venni a boltban. A világ minden országában elsőként részesítették kiemelten minden kedvezményben az országért megrokkant katonákat! Nálunk ez nem így van. A régi kormány azt mondta: „Semmit nem kaptok, ti kötelet érdemelnétek, mert az orosz testvérek ellen harcoltatok!” A mostani kormánynak is ez a véleménye? Akkor miért a nagy felhajtás a háborúban elesett katonák sírjának koszorúzásánál? Vagy csak a halott katona a jó katona, mert annak már nem kell kárpótlás? Minden elismerésem az 1956-os forradalom halott és élő hőseinek, de őket a kormány is elismeri: lakásokat, nagy összegű nyugdíj-kiegészítéseket, kitüntetéseket kaptak. És a hadirokkantak? A legkisebb összegű nyugdíjnak megfelelő nyugdíj-kiegészítést; ez évente akkor növekedhetett, ha emelték a nyugdíj- minimumot is. Azt pedig tavaly óta csak egyszer emelték, néhány forinttal. Amikor milliárdokat herdálnak el az országban, milliós végkielégítéseket osztogatnak egészséges, fiatal embereknek, illene észben tartani az illetékeseknek az orosz hómezőkön megnyomorodott öreg katonák jogos járandóságát is, akik huszonéves koruk óta élnek keservben, kínban, tele testi-lelki fájdalommal. Guth Gyula, Csépa Árok és sártenger Nagyon régi előfizetője vagyok a Néplapnak, talán amióta csak létezik ez az újság. Elolvasom minden betűjét, mert olvasni szeretek, de levelet írni nem. Most mégis ezt teszem, hátha a segítségünkre lennének. A Matáv ugyanis kiásatta az utcában - a József Attila úton - a telefonkábelnek az árkot. Az összes földet a járdára és a kerítés tövére hányták az emberek. Most esik a hó, az eső, a járdán a rengeteg átázott föld, nem lehet a sár miatt közlekedni. Itt nincs műút. Most fektették le a földgáznak is a vezetéket. El lehet képzelni, milyen rettenetes sár van. szinte lehetetlenné teszi mindennapjainkat. Lakunk itt bőven idősek, betegesek; az orvos, a mentő nem tudna bejönni, pedig nem vagyunk bebiztosítva, hogy nem lesz majd rá szükségünk. Mennünk kell a boltba, a gyerekeknek pedig iskolába. Balesetveszélyes itt járni! Ha a Matáv az árkot kiásatta, miért nem fektették le a kábelt és temették be az árkot? Várható volt, hogy az időjárás zordra fordul, hisz a naptár novembert mutat! Özv. Pintér Józsefné és tíz aláírás, Kőtelek Levélforgácsok Mostanában annyit elmélkedtek a tévéműsorról, hqgy én sem akarok kimaradni belőle. Ha lehet, én is szeretnék javaslatot tenni: mi kerüljön a képernyőre. Mindenkivel egyetértek, aki kifogásolja az erőszakos, durva jelenetekkel tarkított vagy csak ilyeneket tartalmazó filmeket. Onnan tanulják-e gyermekeink a gátlástalanságot - nem tudni. Magam is jobban szeretném, ha például a Szombathelyen évente rendezett Sav-aria táncversetryből' egyrészt többet sugároznának, másrészt nem az éjszakai órákban! Ki tud akkor már .ébren lenni? Ugyanez a véleményem a ritmikus sportgimnasztikáról. A rendkívül nehéz, sok munkát igénylő, hallatlanul szép mozgást kívánó gyakorlatokat legszívesebben lassítva is megnézném. Ezzel szemben ezt is éjszakába nyúlóan közvetítik, amikor már alig tudja nyitva tartani szemét az ember! Sorolhatnám tovább a hangversenyeket, hangszerszólókat. Ilyeneket nem is látnak gyermekeink, mert aki a késő esti órákban ébren van, az tanul vagy az utcán kódorog - és még örüljünk, ha nem tör-zúz! - vélekedik Gál Béláné karcagi olvasónk. T. J.-né szolnoki lakos arról írt: elment a város centrumában egy nagy(obb) áruházba. Kabátot keresett. Ott ténfergett a - vevőt tekintve - szinte üres térségben. Meg nem kérdezte tőle senki, hogy ugyan, mi járatban van? Elunva a közömbösséget, másik boltba vette az irányt... Mi a macska lehet ez a behemót valami? Borzasztó, hogy egy gyanútlan kiscica olykor núkkel találkozik. Cicaanyu nekem ilyesmiről eddig semnút nem nyávogott. Valamilyen finom falatról, izgalmas vadászatról-egyszer már volt szó. Mintha egérről mesélt volna, s annak hosszú farkáról. Ez itt előttem egészen biztos, hogy nem egérfarok. Annak mintha más szaga lenne... fotó: m. j. Nyugdíjügyek, egészségbiztosítás Szolnokon: mindent - két helyen Szolnok nem túl nagy város. Viszonylag könnyű eligazodni a körülbelül 80 ezres lélekszámú megyeszékhelyen. Ám mégis vannak, helyiek és vidékiek egyaránt, akik teljesen tanácstalanul téblábol- nak reggelenként, délelőttönként a városközpontban. Ha hihetetlennek tűnik is, a legképtelenebb helyeken érdeklődnek, hogy megtalálják, amit keresnek. Keresik az SZTK-t (?), a társadalombiztosítást olykor - legkevésbé a megyei nyugdíj-biztosítási igazgatóságot Vagy a megyei egészségbiztosítási pénztárt... Az embereket egyrészt megzavarja, hogy valamikor hajdanán a társadalombiztosítási központot a Kossuth tér 5/A-ban még csak- csak megtalálták. És ha már egyszer megvolt az épület, belül elirá- nyítgatták őket. Merthogy minden ott intéztek! Azután szavaztunk, és „szétvált” a nyugdíjfolyósítás és az egészségbiztosítás. Kicsi lett a „ház”, és az egészségbiztosítás egy-egy „részlege” ide-oda költözött. Márpedig akinek egyszer a Szabadság téren intézték a csalá- dipótlék-ügyét. az ma is oda veszi az irányt. Ezért (is) a felesleges járkálás. Szerkesztőségünkben is keresik az irodaházon lévő OTP- reklám miatt a pénzintézetet, de hol az egyik, hol a másik szobánkba bekopogva érdeklődnek: hol intézik a családi pótlékot vagy akár a nyugdíjat is. (A polgármesteri hivatal irodái miatt már fűtési támogatást is igényelnének nálunk.) Vidékről érkező, de akár szolnoki olvasóink segítségére szánjuk e sorokat. A Kossuth tér 5/A-ban a nyugdíj-biztosítási igazgatóságot találják. Mindenféle, nyugdíj-előkészítéssel, nyugdíj-megállapítással kapcsolatos ügyet ott intéznek, ott történik a munkáltatók járulékellenőrzése. A munkáltatók oda küldik-viszik irataikat, igazolásaikat, nyilatkozataikat. Tudjuk, az igazgatóság melletti autóparkoló fizetőparkolóvá vált... Ez leginkább a Hycomattal érkező rokkantaknak fáj, mert akár egyperces dolguk akad a hivatalban, le kell pengetniük az érvényben lévő tarifát. Korábban - számukra kijelölt helyen - díjtalanul hagyhatták ott kocsijukat. Értesültünk róla, hogy az épületet részben már felújították. A munkát - az anyagiaktól függően - folytatják. A tolókocsiknak is terveznek feljárót az épületbe, s lesz olyan illemhely, ahová ők is be tudnak jutni - térítésmentesen. MINDEN-t, ami nem nyugdíj, nem járadék, a megyei egészség- biztosítási pénztárban intézhetnek, a Mikszáth Kálmán út 3-5. szám alatt. Oda költöztek a Szabadság térről, a Madách és a Mária utcából. Tehát családipótlék-, útiköltség-, tb-kártya- stb. ügyben ott kapnak az állampolgárok orvoslást, eligazítást, tanácsot, tájékoztatást. Aki nem annyira járatos a megyeszékhelyen, a Baross utca-József Attila út „szétválásánál”, a tűzoltó-parancsnokság (ismertebb nevén tűzoltólaktanya) épületénél keresse a Mikszáth Kálmán utat. S még egy nagyon fontos tudnivaló; mindkét helyen hétfőn és csütörtökön 8-16 óra; kedden, szerdán és pénteken 8-13 óra között van ügyfélfogadás. - fj Küldjön egy képet! Vízicserkészek, ’44-ben Olvasóink kifogyhatatlanok a meglepetésekben. Ismét kaptunk meghökkentően régi felvételeket. Érthető is, hogy küldője szeretettel rakosgatja őket. Nézzük csak! Mindkét fotó 1944-ben (!) készült Tiszavárkonyban. A Szolnoki MÁV vízicserkészcsapata táborozott ott; ahol nővéremmel palacsintát sütni segítettünk. A képen látható fiúk közül megnevezni mindet nem tudom, de köztük van: Fehér Kálmán, Rigó Sándor, Fehér József, Szudi Imre, Pintér Mihály (kendős, szakács) - olvashattuk a kísérőlevélben. A második képen: a segítőkész lányok - rengeteg palacsintával. A fáma úgy szól. hogy a fiúk pillanatok alatt eltüntették a finom falatokat. A képet beküldte és őrzi: Vörös Lászlóné, Szolnok Duplán drága fűtőolaj Mostanában sokat olvastam lapjukban a fűtőolaj-problémáról. Lesz támogatás, de mikor és mennyi? Akik áttértek gazdaságosabb fűtési módra, egy összegben többet kapnak. Akik viszont még a méregdrága olajjal fűtenek, minimális pótláshoz jutnak. Mi nem azért fűtünk olajjal, mert sok a pénzünk, hanem mert nincs miből új kályhát venni, esetleg a gázt bevezettetni. A nyugdíjból nem tudunk százezreket félretenni. Amiért tollat fogtam: nem elég, hogy méregdrága a fűtőolaj, a beszerzése is akadályba ütközik. Van ugyan Tüzép-te- lep, van olajtartály, csak éppen az olaj hiányzik belőle. A tartály és az óra felújításra szorul, de nincs rá pénz. Egy márciusi áfész-részközgyűlésen az áfész képviselője, a polgármester úr is ígérte: megpróbálják az olajkérd' i megoldani falunkban. Nyakunkon a tél, de semmi biztatót nem tapasztalunk. Nem mindegy, hogy kilométerekről hozatjuk az olajat, vagy kerékpárra, kiskocsira tesszük azt a két-három kannát és magunk megyünk a telepre érte. A 34 forint is sok volt tavaly, de a mostani ár már borzasztó. Fűteni meg kell! Ahol idős ember vagy kisgyermek van, sokkal jobban kell(ene). Ha Törökszentmiklósról hozatjuk az olajat, az már nem 88 forint, hanem 100 vagy még ennél is több. Ötven-hatvan literért nem is igen megy el egy fuvaros, ha meg elmegy, annyit kér, amennyiért dupla mennyiségű olajat vehetnénk idehaza. Tudom, nem két forint a felújítás, de a hiba nem most vált ismertté: tudták, hogy baj van a tartállyal. Ha idejében hozzáfognak a javításhoz, talán fele pénzbe került volna, s nekünk sem okoz annyi izgalmat. Vesztünkre az olajkályha- gyártók annak idején nem úgy készítették kályháinkat, hogy most esetleg fával-szénnel is megrakhatnánk, vagy talán még a gázt is belevezettethetnénk. K. M.-né, Tiszapüspöki Olvasóink leveleit szerkesztett tornában, rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk ugyanarról esetleg más a véleményünk. Az oldalt szerkesztette: Farkas Ferencné Nem babra megy . . . ! Két és fél ezer (sőt több) lakás ügye, baja Kiszolgáltatott lakástulajdonosok címmel közöltük november 2-án a szolnoki Aranyi Sándor út 20-22.-bői és a Kossuth tér 3.-ból érkező panaszokat. Kaptunk rá választ a Széchenyi István Lakásfenntartó Szövetkezettől, valamint az épület-önkormányzati vezetőségtől, illetve a Fáy András Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezettől. A két. Aranyi úti panaszra érkező levél tartalma dióhéjban: A 17 éves házban öregednek a liftek. Nagyjavítására, általános felújítására a közeljövőben gondolni sem mernek a félmilliós-milliós *költség miatt. A liftek egyébként legtöbbször szándékos rongálás miatt mozdulatlanok! A lakástulajdonosok feladata: minden elképzelhető módon védjék saját tulajdonukat! A kilincseket, zárakat sorra ellopják, az üvegtáblákat betörik. Az idén így 150-190 ezer forint volt a kár! Az épület 1995-ös működési költsége 2,2 millió forint. Ez elég (volna) felújítás-fenntartásra, villanyra, vízre, szemétszállításra. Csakhogy vannak, akik 1000, 180 ezer forinttal tartoznak a közösbe, kintlévőségük most 900 ezer forint. A szolgáltatók pedig minden hónapban kérik a fizetséget... Nehéz ezt az ellentmondást áthidalni. Való igaz, négy éve most először volt villanykimaradás a lépcsőházban. A villanyvezetékek is felújításra szorulnának sok helyütt. A hátralékok miatt azonban a meglévő pénzt a napi működésre kell fordítani. Mellesleg tagértekezleten döntöttek a lépcsőház világításáról. Ha valaki „kitámasztja” a kapcsolót, sötétséget okoz; a rendszer csak a kapcsoló elengedésekor lép működésbe. Lehet folyamatos világítás - fizetség ellenében! Tudják: korszerűsítésre szorul a fűtés, a tető; egyik-egyik másfél-két milliót emész- ' tene fel. Maholnap „számolni” kell a ma még jól működő, de öregedő vizesrendszerek felújításával is. Levélírónk - aki egyébként mint kiderült, nem lakástulajdonos az Aranyi út 20.-ban, de a megjelölt lakás gazdája tartozik mintegy 30 ezer forinttal! - a házkezelő személyére is panaszkodott. Germann Sándor elnök szerint az épületben a közelmúltban házkezelőváltás volt; a visszajelzések alapján a többség megelégedésére. Az épület házkezelője tiszta, értelmes, és a szükséges szakmai ismerete is megvan. A szövetkezet elnöke megírta: a kintlévőségek behajtása érdekében minden törvényes eszközt felhasználnak. Jelenleg hat lakás árverezését kezdeményezték az általuk üzemeltetett 2500-ból. Mindkét válaszoló a lakástulajdonosok aktivitását kéri. Az elnök fogadóóráján is szívesen lát bárkit. Az épülettel kapcsolatos konkrét problémák megvitatásának helye a tagértekezlet, melyen minden érintett részt vehet, és a megjelentek létszámától függetlenül, mindenkire nézve kötelező érvényű döntések születnek a kiadásokat és bevételeket illetően! Tegyenek javaslatot. miként óvhatnák jobban saját értékeiket, vagyonukat! S reménykednek némi szemléletváltozásban mind a fizetési morált, mind a tulajdonvédelmet illetően! Deák Ferenc elnök és Ticz István gondnok'íágvezetö válaszának lényege a Fáy András szövetkezetből: Tavaly április 19-én értesítették a Kossuth tér 3. sz. épület tulajdonosait, hogy az 1994. április 18-i küldöttgyűlés határozata értelmében - a gazdálkodási hiányok fedezetére - fel kellett emelni az üzemeltetési befizetési kötelezettségeket, 1994. április 1-jétől. (Ezt a ’94. március 29-i lakóépületi tagértekezleten a lakóközösség elfogadta. a küldöttgyűlés azt határozatra emelte. Ezen a tagértekezleten a levél írója is részt vett, a közösségi döntésről már ott helyben tudomást szerzett.) Tehát: nem visszamenőleges határozatról van szó. Aki a küldöttgyűlés határozatát sérelmesnek tartja, jogában áll az értesítést követő 30 napon belül jogi úton megtámadni - olvashattuk a válaszlevélben. A tető felújítására, az ereszcsatorna javítására kivitelezőket kerestek. Árajánlatokat is kaptak, de a munkákra „ráment” volna az épület összes megtakarított pénze. Újabb hibák is jelentkeztek - függőfolyosók javítása, szennyvízvezetékek felújítása stb. -, csakhogy nincs pénz. E munkák elvégzésére, az anyagiak biztosítására hamarosan megbeszélésre számíthat a Kossuth tér 3. lakóközössége. Nekik kell dönteniük: mit és milyen sorrendben javíttasson a lakásszövetkezet. (Ha indokoltnak tartják, természetesen abban is dönteniük kell, hogy a befizetési kötelezettségeket milyen mértékben emeljék ismételten...)
