Új Néplap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-26 / 251. szám

1995. október 26., csütörtök Megyei Körkép 3. oldal Az öregdiákok az önállóság mellett voksoltak Egyesül-e két szolnoki középiskola? Egyesítik-e a Jendrassikot a Baross Gáborral? Amint erről la­punkban már beszámoltunk, a mai közgyűlés dönt a megye- székhely középfokú iskolaszerkezetének karcsúsításáról, amelynek egyik variánsaként akár iskolaigazgatóságok is meg­szűnhetnek. Számítógépes rendszert és vonalkódos pénztárgépeket helyeztek üzembe a Skála Áruház szupermarketjében. A Szolnok és Vidéke ÁFÉSZ ezzel a több mint 15 milliós beru­házással is a vásárlók gyorsabb és áttekinthetőbb kiszolgálására törekszik. Jelenleg nyolc vonalkódos pénztárgép működik, s rövidesen még egy munkába áll. fotó: mészáros A pénz számít vagy az ember? Ma talán eldől a szolnoki patikák sorsa Szárnyra kaptak a hírek Szolno­kon az egykori gépiparis öreg­diákok körében is 68 éves isko­lájuk bizonytalanná vált jövőjé­ről. Alma materukba siettek, hogy tájékozódjanak Rontó László igazgatónál, milyen dön­tés várható a városatyák részé­ről. Aggodalmuknak is hangot adtak. Közülük többen hangsúlyoz­ták: úgy tűnik, a privatizációból jól ismert összevonásos, átalakí­tásos időszak utolérte az okta­tásügyet is. Nagy János, a Ganz Ansaldo Rt. gyárigazgatója (1960-ban végzős gépiparista) egyszerűen képtelenségnek tartja, hogy a középkáderkép- zésben több mint fél évszázada élen járó iskola - amelyik szá­mos szolnoki cég élére is adott vezetőt - bármiféle összeolvasz­tással elveszítse önálló arculatát. Sándor János, a Szolnoki Járműjavító Kft. ügyvezető igazgatója (1962-ben végzett a gépipariban) szerint az iskola olyan színvonalas alapképzést nyújtott minden időben, ami a további specializálódást meg­könnyítette. A gépész, gépipar (Folytatás az 1. oldalról) Van helyük, hiszen ott mind­össze két ágyból áll az egész berendezés. A bérlő nincs jelen a beköltözésnél. Értetlenkedve kérdezem:-Befogadta magukat? K. Judit szenvtelenül legyint:- Nem kérdeztem tőle. Al­koholista. Ha iszik, nem tudja, hogy mi történik körülötte. Italba öli a bánatát. Én meg (Folytatás az 1. oldalról) de ezzel az egész eredeti kon­cepció összeomlik, s elvész az a parkosított rész is, amiről szintén megállapodás szüle­tett 1993-ban. Pataki Ferenc elöljáróban közölte, hogy nincs tudomása azokról a szóbeli ígéretekről, melyek alapján annak idején a területcsere zajlott, ő akkor még nem dolgozott az ön- kormányzatnál. A változást részben anyagi okokkal, az önkormányzat forráshiányá­val indokolta. Az átrendezés­sel egy piacképes terület ala­kul ki, 15-20 millió forint ér­tékben, s ezt nem hagyhatják figyelmen kívül. Az össze nem illő szomszédság kérdé­séről az a véleménye, hogy a olyan kulcsszavak, amelyek eh­hez az iskolához kötődnek. Az itt szerzett ismeretekre építkezni lehetett, jó muníciót adott a ve­zetővé váláshoz. A termelésbe bekapcsolódott fiatal műszaki tudása, fegyelmezettsége már messziről elárulta, honnan érke­zett. Sándor János úgy véli: a gépiparit meg kell hagyni a kö- zépkáderképzés regionális cent­rumának, ahol a személyi, tárgyi feltételek, a hagyományok már adottak ehhez. E tekintetben a gépiparit elsőbbség illeti meg a hasonló profilú szakképző isko­lákkal szemben. Az öregdiákok véleménye abban is megegye­zett: igaz, hogy a szakképzési struktúrát korszerűsíteni kell, szükség van változtatásra, ám nagyon körültekintő módon sza­bad csak oktatási intézmények szerkezetét átalakítani. Ezért is voksolnának ma - ha ott ülhetnének a közgyűlésben - az iskolatársulás mellett, amely az iskolák önállóságának meg­hagyása mellett zöld utat biztosít az ésszerű, közös képzési profi­lok kialakítására, az átjárhatóság biztosítása mellett. -scsj­idegbajos vagyok. Gondolhatja, hogy élünk majd. Egymást fog­juk harapni. Nyugalmat csak az öngyilkosság adna. Izmos cigánylegény hallgatja a szomszédból. Nyugtatóan odaszól:- Az sem lenne végleges megoldás. Ha nem fizetnének a sírodért, egy idő után még a temetőből is kidobnának... Simon Béla sportlétesítmény nem zavarja a vallási tevékenységet, azon­kívül bárkinek csekély bele­szólása lehet abba, hogy va­laki a tulajdonában lévő terü­leten mit csinál. Itt pedig a te­rület nagy része az önkor­mányzaté. Csodálkozott azon, hogy a szóban előadott igényeken túl létezik rajzos elképzelés is. ő, mint elmondta, ilyet még nem látott, annak ellenére, hogy az ismert példányon rajta van az ön kormányzati hivatal pe­csétje. Egyébként véleménye sze­rint az egész probléma felve­tése manipulált dolog, de nem akart embereket megne­vezni, akiknek ez érdekében áll. -S­Ma a szolnoki önkormányzat tárgyalja az önkormányzati közforgalmú patikák privatizá­cióját. E kérdés körül indulatok és félelmek kavarognak már hónapok óta. Az önkormányzat megteheti, hogy „helyzetbe hozza” a gyógyszertárakban dolgozó gyógyszerészeket, olyan felté­teleket szab a magánosítás so­rán, amelyek lehetővé teszik, hogy az adott gyógyszertár dolgozóié legyen a patika (vagy ők béreljék). A másik lehetséges változat, hogy azt mondja az önkor­mányzat: azé a gyógyszerészé a patika, aki többet fizet érte. És akkor előnyben részesülnek azok, akik korábban - mert volt tőkéjük, vagy mert sikerült hi­telt fölvenniük - már létrehoz­tak magánpatikát, és most „ter­jeszkedni” szeretnének. A dilemma nehézségét az is bizonyítja, hogy ez utóbbi eset­ben sem szenvednének csorbát a szakmai kérdések, hiszen gyógyszerész venné meg a pa­tikát, és nem például butikos. Vagyoni kérdés a patikák sorsa? Vagy etikai kérdés is? Mondhatja azt az önkormány­zat, hogy azoknak akarjuk el­adni a gyógyszertárat, akik évek óta itt dolgoznak fillére­kért, akik évek óta máshová és nem a saját zsebükre termelték a hasznot? Egy település ön- kormányzata mondhatja ezt. Mint Martfűn, ahol a patikát kétmillió forintra értékelték, és az önkormányzat 1 millió 600 ezerért megajánlotta az ott dol­gozó gyógyszerésznek. A szolnoki képviselő-testület elé vitt javaslat lehetővé teszi az eladást is, a bérbeadást is. A javaslat szerint először a gyógyszertárakban dolgozók­nak kell megadni a megvételi vagy a bérbevételi lehetőséget. Az önkormányzatnak a patikák eladásából vagy bérbeadásából bevétele származik, és nem mindegy, hogy mennyi. A mér­leg másik oldalán a gyógysze­részek egzisztenciája, jövője van. Azt mondják, a piacgazda­ságra szavaztunk, ahol a pénz­ügyi szempontok a fontosak. És . az ember nem számít? A szol­noki önkormányzat mai dön­tése egy lehetséges válasz erre a kérdésre. Segítséget várnak Szlovákiában, Királyhelmecen létezik az ország egyetlen ma­gyar nyelvű felsőoktatási in­tézménye, miután a többi lé­nyegében megszűnt - tudtuk meg tegnap Szolnokon, a Ke­reskedelmi és Gazdasági Főis­kolán. Gillányi István, az ottani vá­rosi egyetem igazgatója és Pásztor István, Királyhelmec polgármestere, szlovákiai or­szággyűlési képviselő beszélt erről. Elmondták, hogy a kép­zés három és fél éves, és lé­nyegében tavalyelőtt kezdő­dött. Az intézmény alapítvány jellegű, közgazdászokat bocsát ki, és a szlovák államtól nem kap támogatást. A diplomája főiskolai szintű, a budapesti közgazdasági egyetem tanárai segítik az oktatómunkát. Azt sem hallgatták el, hogy a bei­ratkozás a Szlovákiában élő magyaroknál olyan hátrányo­kat okoz, hogy többek között megvonják tőlük a családi pót­lékot. Nem csoda, hogy az in­tézmény vezetői bármilyen támogatást - legyen szó köny­vekről, anyagiakról, oktatókról - szívesen fogadnak. Besenyszögön Kútfúrás, gázbekötés Besenyszögön jelenleg há- romezer-hatszázkilencvenöt ember él, legalábbis ennyire kap a község normatív támo­gatást. Ebben az évben mintegy 150 millió az önkormányzat költségvetése. Ebből több mint 100 millió kell fenntar­tásra, magyarul az intézmé­nyek működtetésére. Közalkalmazott százöt van, és eddig közülük nem volt elbocsátás. Csupán olyan eset fordult elő, hogy ha valaki nyugdíjba ment, nem vettek fel a helyére mást. Felújításra, tatarozásra csekély összeg jutott az óvo­dánál és az iskolánál. Ami a vezetékes gázt il­leti, a belső hálózatrendszer és a fogadóállomás elkészült, így a hónap végén várható nyomáspróbákat követően a 680 lakás, létesítmény tulaj­donosa, bérlője abban bízhat, hogy az emberhónapokban már így melegedhet. Ezenkívül elkezdték egy ezer méter mély kút fúrását. Ha minden az elképzelések szerint halad, a Víz- és Csa­tornaművek Rt. jóvoltából december közepére újabb kúttal gyarapodik a település. Egyébként a település ve­zetői abban bíznak, hogy va­lamilyen további, burkolt vagy nyilvánosságra hozott áremelés(ek) miatt a műkö­désre szánt pénzeket nem kell még jobban megnyir­bálni.-dszm­Paulina Éva Parlamenti képviselők kontra szakszervezeti képviselők * i /■ Számon kértek a baloldali értékeket Kit és mit képviselnek a képviselők? - tették fel az egyál­talán nem költőinek szánt kérdést megyénk három or­szággyűlési képviselőjének az MSZOSZ megyei képvise­leti testületének tegnapi soros ülésén. A meghívott kép­viselők nem voltak könnyű helyzetben, amikor a sorjázó, a kormány tevékenységét érintő bírálatokkal szemben védeni kellett a „mundér” becsületét. A kötetlen beszélgetésen részt vevő képviselők - dr. Füle István (MSZP), Farkas Imre (MSZP), Szabó Rudolfné dr. (SZDSZ) - egybehangzóan úgy vélték, nem is olyan könnyű meghatározni, kit képvisel a képviselő. Volt, aki rögtön le­szögezte: természetesen a vá­lasztókat, illetve azokat az érté­keket, amelyekért reá szavaztak a választópolgárok. Egyetértés volt abban, hogy mindenképpen képviselni kell a térség üzemeinek érdekeit. Ezenkívül feltétlenül ide sorol­ható a regionális foglalkozta­táspolitikai, területfejlesztési, oktatáspolitikai kérdések keze­lése is. Dr. Füle István szerint képvi­selniük kell általános gazdaság- politikai érdekeket, ám itt nagy az ellentmondás, hiszen speciá­lis érdekvédelmi, foglalkozta­táspolitikai kérdések mellett is ki kell állniuk. Szabó Rudolfné dr. szerint megszűnt a képvise­lők úgymond pénzszerző lehe­tősége. Úgy véli, a munkanél­küliségről hangzatosán lehet beszélni, mégis csak kevesen tesznek ellene. Farkas Imre ne­gatív véleménnyel volt a lema­radó térségekről vallott kormá­nyálláspontról. Hangsúlyozta: keményen kell munkálkodni, hogy a lemaradó térségek ne szakadjanak le még jobban. Az ismertető után a szakszer­vezeti oldalról felszólalók közül szinte mindenki kritikai hangot ütött meg. A nyugdíjasok hely­zetétől a rossz szociálpolitikán át a honvédség problémájáig szinte minden szóba került. Többen számon kérték az MSZP-n a baloldali értékeket, azok képviseletének elmaradá­sát, mivel a nagy horderejű kér­dések nincsenek összekapcsolva a szociális érzékenységgel. Volt, aki úgy vélte: a kormány, illetve a parlamenti képviselők nem érzékelik az immár robba­násveszélyes helyzetet. B. Gy. „Még a temetőből is kidobnának” Vita a görög katolikus templomról A Bartók-évforduló jegyében Mesterkurzus és hangverseny Az elmúlt hét végén folytatódott Szolnokon a Bartók Béla halá­lának ötvenedik évfordulója előtt tisztelgő rendezvénysoro­zat. Pénteken és szombaton a HEMO adott otthont a karna­gyok számára rendezett mester- kurzusnak. A műhelykórus sze­repét a Bartók Béla Kamarakó­rus vállalta; a hivatásos énekkar karigazgatója Molnár Éva. A mesterkurzust Párkai Ist­ván Liszt-díjas karnagy, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára vezette. Különleges élményt ígérő hangversenyre csábította a meghívó a zeneszerető közön­séget vasárnap este. A koncert első részében a Liszt Ferenc Kamarazenekar lépett pódi­umra. Elsőként J. S. Bach oboá­ra és hegedűre írott d-moll ket­tősversenye szerepelt műsorán, a szólista Barta Milkós, a hang­versenymester Rolla János volt. A kettősversenyt követően még egy Bach-mű: a ül. Branden­burgi verseny hangzott el, majd A. Marcello d-moll oboaverse­nye következett, a szólista ezút­tal is Barta Miklós volt. A kö­zönség elragadtatással fogadta a nagyszerű interpretációkat; vas­tapssal ünnepelte a hangver­senyszezonban először fellépő Liszt Ferenc Kamarazenekart és a szólistákat A hangverseny második felé­ben - egy eléggé nem értékel­hető kezdeményezés eredmé­nyeként - egyedülálló élmény részesévé válhatott a koncert közönsége. Három kórus: a szolnoki Kodály Zoltán Általá­nos Iskola Gyermekkara, Ju- hászné Zsákai Katalin vezényle­tével; a szolnoki Tiszaparti Gimnázium Kodály Zoltán Le­ánykara, karnagyuk, Bartáné Góhér Edit dirigálásával és a Molnár Éva vezette Bartók Béla Kamarakórus kitűnő előadásá­ban elhangzott Bartók Béla va­lamennyi két- és háromszólamú, egynemű karra komponált da­rabja. Utolsóként azok a kórusmű­vek csendültek fel, melyekhez Bartók Béla zenekari kíséretet komponált. A Kodály Zoltán Általános Iskola és a Tiszaparti Gimnázium egyesített kórusát, valamint a Liszt Ferenc Kama­razenekart - melynek soraiban örömmel fedezhette fel a közön­ség a Szolnoki Szimfonikus Ze­nekar kitűnő fúvós szólistáit - Párkai István vezényelte oly si­kerrel, hogy az utolsóként el­hangzott Cipósütést a szűnni nem akaró taps hatására az elő­adóknak meg kellett ismétel­niük. Szathmáry Judit Az iskolaváros a helyek csökkentését tervezi Legyen vagy ne legyen kolléghimigazgatóság? Ha a városi kollégiumigazgatóság létrehozásával egy kalap alá vonják egységesen ezeket az intézményeket, az épp olyan káros, mint annak idején az a megoldás, amikor minden kollégiumot alárendeltek egy iskolának. A palettának ennél jóval színesebb­nek kell lenni - mondja Jusztin László, a megyei kollégiumi szö­vetség elnöke.- Milyennek ltéli meg Szolnok kollégiumi helyzetét?- A bentlakásos intézményhá­lózat tárgyi feltételeiben jelentő­sen leromlott. Talán a kilencből három épület van, amely ilyen célra épült. A helyzet rosszabb az országos átlagnál. A bentla­kóknak az összes középiskolás­hoz viszonyított országos aránya 20 százalék. Szolnokon 16 szá­zalék ez a mutató. Ha tovább romlik, veszélyezteti az oktatási szerkezetet.- Pedig a város csökkenteni kívánja a kollégiumi helyeket, mivel fenntartásuk a fejkvótából nincs biztosítva.- A fejkvóta a középiskolák­ban sem elegendő. Nem szabad elfelejteni: ezek a diákok kétszer - diáiként és -kollégistaként - hoznak pénzt a városnak, kétszer adnak munkát: a nevelőnek és az oktató pedagógusnak. Százezer forintba kerülnek ugyan évente, ám ez az összeg alatta van az or­szágos átlagnak, és majdnem fele a budapestinek.- A csütörtöki közgyűlés négy alternatívából választhat. Há­rom meghagyná a jelenlegi rendszert, egy viszont városi kol­légiumi igazgatóság létrehozá­sát, diákszálló működtetését ja­vasolja.- Olyan koncepció nincs, amelyik a középfokú oktatás szerkezetét, illetve a.bentlakásos intézményhálózat korszerűsítését illetően mindenkinek egyformán jó lenne. Ha a kollégiumi igazga­tóság létrehozásával egy kalap alá vonják ezeket az intézmé­nyeket, az épp olyan káros, mint annak idején a kollégiumok isko­lák alá rendelése. Ezért logikai­lag ez helytelen lépés lenne. Ér­demes központosítani városi szinten a helyek elosztását, de a gazdálkodás terén meg kellene adni az önállóságot egyes, ezt igénylő intézményeknek. Az ok­tatási törvény módosítása lehető­séget nyújt majd kollégiumok közhasznú társaságként vagy alapítványként való működésére is. Ilyen alapon akár tehetségme­nedzselő diákotthon fenntartását is el tudom képzelni, vidéki gye­rekek esélynövelése érdekében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom