Új Néplap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-09 / 185. szám

1995. augusztus 9., szerda Körkép 5. oldal Gólyák szálltak a romos házra Kenderesen. Évek óta félig készen áll a 4-es főút mellett egy ház, melynek leégett a tetőszerkezete. A minap három fiatal gólya szállt a tetejére, hogy a repülés gyakorlása közben megpihenjen. fotó: mészáros I. nemzetközi környezetvédelmi tábor a Hortobágyon Nyugati fogadó - nyugati vendégekkel Thaiföldtől Spanyolországig, tizenegy országból érkeztek a Hortobágyi Nemzeti Park (HNP) Nyugati fogadójába az I. nemzetközi környezetvédelmi tábor résztvevői. Több jelent­kező közül tizenhat külföldi - túlnyomórészt orvos és bioló­gia szakos - egyetemistát hívott meg a budapesti székhelyű Úti­lapu Hálózat hortobágyi tábo­rába, mely pénteken kezdődött, és augusztus 20-áig tart. Az Útilapu, mely a Service Civil International nemzetközi szer­vezet koordinálásával béke­védő szolidaritási akciókat is szervez, valamint a beteg gyermekek, felnőttek és moz­gássérültek egészségügyi reha­bilitációjában is aktív szerepet vállal, most változatos progra­mokat ajánl a nemzetközi „zöld” teamnek. Ezekre a prog­ramokra is érvényes a régi ma­gyar mondás, miszerint: előbb a munka, azután a szórakozás, ugyanis fő feladatuknak tekin­tik a kömyezetcsúfító, illegális szemétlerakó helyek likvidálá­sát, a nem kívánatos cserjék és bozótosok kiirtását, a kócsújfa- lui Góré-tanyán lévő, ragado­zómadár-utógondozó telep környékének rendbetételét. Ez utóbbi penzum érvényes a me­gyénkben lévő - a Patkós csárda melletti Nyugati foga­dóra is, ahol a HNP tudomá­nyos szakembereinek jóvoltá­ból, több előadást is meghall­gatnak majd a tábor résztvevői. Gulyás Zsuzsanna debreceni egyetemista, a tábor vezetője arról is tájékoztatta lapunkat, hogy törekedtek arra, hogy több olyan programot kínáljanak a külföldi egyetemistáknak - szervezetten és fakultative -, melyek még ismertebbé teszik számukra a nemzeti park neve­zetességeit. Azt, hogy egy jó kezdemé­nyezésnek többnyire jó a fogad­tatása is, jelzi, hogy az Útilapu elképzeléseinek a megvalósítá­sát többen - a HNP vezetésén kívül a Hortobágyi Természet- védelmi és Gémmegőző Köz­hasznú Társaság, a Hortobágyi Halgazdaság és a hajdúszo- boszlói gyógyfürdő - anyagilag is támogatták, valószínű azért, mert úgy gondolták, hogy ez a természet- és tájvédelmi akció mind a szervezők, mind a meg­hívottak számára hasznot fog nyújtani. Ha ez így is lesz, ak­kor az Útilapu hagyományt sze­retne teremteni a nemzetközi zöld team hortobágyi randevú­jából. Az első két nap után minden esélyük megvan a repe­tára...-percze­Az Alföldi Gabona Rt. a Kossuth Holding Vagyonkezelő Rt. közreműködésével egyfordulós, nyilvános pályázatot hirdet a társaság tulajdonában lévő alábbi telephelyek megvásárlására a következő feltételekkel. * 1. Ujszászi takarmánykeverő üzem (újszász, Zrínyi u 14.) A telephelyen 240 t/24 óra kapacitású takarmánykeverő üzem, raktárak és egyéb épületek találhatók. A telephely irányára 250 M Ft. Az ajánlattevőnek 8 M Ft + 25 % áfa bánatpénzt letétbe kell helyeznie. A pályázat feltételeiről és a megvásárolható telephely bemutatásáról tenderfüzet készült, amelyet a társaság központjában, a vezérigazgatói titkárságon lehet megvásárolni 20.000 Ft + 25 % áfa megfizetése ellenében. 2. Szolnoki takarmánykeverő üzem (Szolnok, Tószegi út 25.) A telephelyen egy leállított takarmánykeverő üzem, diszkontépület, takarmányeladó hely és szociális épület található. Az épületek alapterülete 2080 négyzetméter. A telephely irányára 10 m Ft. Az ajánlattevőnek 1 M Ft + 25 % áfa bánatpénzt letétbe kell helyeznie. A pályázat feltételeiről és a megvásárolható telephely bemutatásáról tenderfüzet készült, amelyet a társaság központjában, a vezérigazgatói titkárságon lehet megvásárolni 5000 Ft + 25 % áfa megfizetése ellenében. 3. Közös eljárási szabályok A pályázatokat zárt borítékban, a pályázóra való utalás nélkül, magyar nyelven, egy példányban kell benyújtani. A borítékon kérjük feltüntetni: „Pályázati ajánlat." A pályázat benyújtásának határideje: 1995. október 2., 10 óra A beadás helye: a részvénytársaság központja, Törökszentmiklós, Bethlen G. u. 47-49., a vezérigazgató titkársága. A kiíró a pályázatokat 1995. október 31-ig elbírálja. A pályázóknak 60 napos ajánlati kötöttséget kell vállalniuk. 4. Egyéb információk A telephelyek helyszíni megtekintésére lehetőséget biztosítunk. A helyszíni megtekintés időpontjának egyeztetése a társaság műszaki osztályán, Péter Istvánnál történhet. Telefon: 56/343-487. A pályázati felhívás és a hirdetmény közzététele nem jelent szerződéskötési kötelezettséget, az előnytelennek ítélt ajánlatot a kiíró nem köteles elfogadni. *85060/1H* Ahol az út véget ér: Tenyősziget, Simon-tanya Meleg ebéd - köldökzsinór a városhoz Etetve élteti őket a társadalmi gondoskodás Embertársaink. Egyedül vagy másokkal élő, kis jövedelmű el­esettek. Ragaszkodnak a tanyához, a megszokotthoz. Eseten­ként jövedelem nélküli, ágrólszakadt alkoholfüggők, akik még saját „házzal” bírnak, így aztán nem hajléktalanok. E jogállás azért fontos, hogy szociális ebédeltetésben részesülhessenek. Mi több: terepjáró viszi „házaikhoz” naponta a főtt ételt. Ha nem így lenne, néhányan nem is ennének. Hét adag ételhordós ebéd kerül az autóba a szolnoki, kertvárosi gondozási központ konyhájá­ról. Hét emberi sors vár rám a város peremén. Balázs Mihály gépkocsivezető-gondozó még fiatal ember, szikár arca azon­ban arról árulkodik: lelkileg is kemény ez a munka. Dr. Keresztesné Sípos Éva, a gondozási központ vezetője is törékeny alkatú, vékony asz- szony. Am erős lehet ott legbe- lül. E nélkül nem merné - amit gyakran megtesz - egy szál magában látogatni gondozott­jait a tenyőszigeti végeken. Gyökereket rágcsált, falevelet evett- Rábukkantam ott egy asz- szonyra — mondja -, aki már hónapok óta csak magokat meg faleveleket evett, gyökereket rágcsált egy romos tanyában. Az első ebédet, amit hoztunk neki, két marokkal tömte, ön­tötte magába. Szajol felé indulunk. Elhagy­juk a Szolnok táblát, letérünk jobbra. Keskeny aszfaltcsíkon - keresztezve a várost elkerülő új négyest - érkezünk meg Si- mon-tanyára, az egykori Héki Állami Gazdaság központjába, ahol lakhat vagy 10-15 család. Az út itt véget ér. A város kö­zelsége fényévnyinek tűnik. Se telefon, se bolt, se orvos. Autó nélkül, segítség nélkül, ha baj van, akkor bizony nagy a baj. Sanyi bácsi elégedett Pribék Sándor 75 éves. ’58 óta él saját házában, ’81 óta egye­dül. Telente beköltözik a mos­tohalányához Szolnokra, aztán jön kifelé hóolvadáskor. Az ebédért havi háromezret fizet, és mint mondja, elégedett vele. Kicsivel odébb, Borhi Fe- rencné a háza előtti teraszon ül, úgy várja az autót az ebéddel. Virág virágot ér a kertjében. Ju­liska néni hét-nyolc éve áll gondozás alatt. Látható öröm­mel beszélget. Közben el-el- csuklik a hangja, sírdogál. — ’71 óta a kórházat járom. A szívem fáj, a gerincem meg van roppanva, el van ferdülve. Csontritkulásom van. Nagyon nagy a fájdalmam. Alig bírok menni. Meg hát a sok bánat - szipog. Hét gyereket neveltem, de három gyerekemet meg a férjemet elszólították tőlem. Gyereklányként marokszedő volt- Mit tetszett dolgozni?- 14 évesen marokszedő vol­tam, aztán cséplőgéphez kerül­tem. Édesanyám korán elhalt, egyedül maradtam.- Nem lenne jobb valamelyik gyerekénél?- Két fiam közül az egyik nem jár haza. A másik ritkán jön. Ä lányom Szolnokon lakik, kicsi a lakása, oda nem mehe­tek, jön, amikor tud, de hát sok a dolga. A vejem gyakran jön, csinálja a kertet.- A reggelit, vacsorát hogy oldja meg?- Misi hozza, ami kell - néz hálásan a gondozóra. 14 ezer 900 a nyugdíjam, de el vagyok keseredve, mert ha úgy ennék, ahogy kell, nem maradna gyógyszerre. De jó, hogy kijöt­tek hozzám megnézni - sóhajt nagyot. Éjjel van úgy, hogy összevissza járkálok. Mennék, mert azt hiszem, vár a csalá­dom. Sokat, sokat sírok. Három férfi: kettő ingyen eszik Megyünk tovább Szajol felé. A MoJ bázistelepe felől közelítjük meg Tenyőszigetet. Az egyik kanyarban roggyant vályogház. Három férfi lakik benne. Fe­rencnek, Jánosnak semmi jöve­delme nincs. Ok ingyenebédet kapnak. Lajosnak, akit nem érünk otthon, rokkantnyugdíja van, ő fizet valamennyit a szociális menüért.- Mit mondhatnék? Semmi jót! - nem sikerül Ferenccel szóba elegyednem. A következő tanyán öt-hát éhes csahos. Éva asszony ke­nyérrel szelídíti a kutyákat. A házban idős nő. Majdhogynem könyörög.- Évike, segély kellene! Harmincezer forinttal lehet megváltani, hogy legyen tovább villanyom! Segítség vagy sötétség A Titásznak kellene befizetni - néz rám Keresztesné -, mivel itt is megszűnt a téesz, és az áramszolgáltatóé a hálózat. Ki­csi segélye van csak remény, 30 ezerre nem nagyon, bár 9600 csak a néni nyugdíja. 500 méterrel odébb fehérre meszelt vályogház. A cserépte­tőt a szél több helyen megbon­totta. Kerítés nincs. A rendezet­len udvaron rendezetlen külsejű férfi és egy asszony. Lajos ta­nyázik itt, Ferenc és János har­madik társa, akit nem találtunk otthon. Egy kutya zavaros vizet lefetyel mosdólavórból. Le­tesszük az utolsó ételhordót. A férfi arca, homloka összetörve. Féltenyérnyi varas heg, a szeme fölött ötcentis nyitott vágás, le- vedző seb.- Elestem tegnap - mondja.- Orvoshoz kellene menni, elfertőződhet - így Éva.- Majd leszárad, ma már mosogattam vízzel. Az asszony még elmondja, eltűnt a férje tegnap óta, nem tudja hol van. 362-en igénylik a szociális ebédet- Szolnokon a gondozási köz­pontokon, idősek klubjain ke­resztül 362 személyt részesí­tünk az önkormányzat által tá­mogatott szociális ebédeltetés­ben - tájékoztat Ipacs Piroska, városi vezető gondozónő. Hogy ki mennyit fizet érte, az a jövedelmi helyzetétől függ. A helyi rendelet 8400 forintnál húzza meg a határt. Akinek en­nél kisebb a jövedelme, az in­gyenesen kaphatja meg a szoci­ális ebédet. Egyébként napi 95 forint a meleg étel ára.- Ha mindennap ebédel va­laki, 2800-3000 forintjába kerül- számol hangosan Pusztai János, a 6. sz. gondozási köz­pont vezetője. Nem csekély ki­adás ez az idős embereknek, ha belegondolunk: a kisnyugdíjak összege alig haladja meg a 10 ezer forintot. Simon Cs. József A gondok ellenére próbálnak mosolyogni A nehéz hónapok optimistái Jordán Mátyás (25 éves) és Mucza Erzsébet (24 éves) 1990-ben házasodott össze. Akkor még viszonylagos nyu­galomban töltötték napjaikat, hiszen az ifjú férj - lakatos szakmunkásként - a kocsi Vas­ipari Szövetkezetben, Erzsiké pedig - vegyipari szakközép- iskolát végzett - előbb a ven­déglátóiparban, majd a helyi varrodában dolgozhatott. Az­óta nagyot fordult a világ ke­reke nem csak azért, mert két bájos aprósággal - Mátyáska és Nikoletta - bővült a család, hanem azért is, mert az ötéves házassági évfordulóját ünneplő fiatal pár munkanélküli lett. Már az is megfordult a fejük­ben, hogy elhagyják Tiszafü­redet, és jobb, városiasabb le­hetőséget keresnek. Egyelőre azonban még maradnak, re­mélve, hogy itt, a Tisza partján is szebbre, jobbra fordulhat a jövőjük. De a negyedik emeleti blokklakásukat már árulják. A Járdán családnak a leg­bokrosabb takarékosság mel­lett is 30 ezer nettó magyar fo­rint szükségeltetik a családi létbiztonsághoz. Ezzel szem­ben az asszonyka 6400 forin­tos jövedelempótló támoga­tása, Mátyás 9800 forintos munkanélküli-segélye és a gyerekek után járó családi pót­lék erősíti a házi kassza bevé­teli fakkját. A hiányzó részt a férj hobbijával, a festészettel - amit már olyan szintre emelt, hogy kiállítása is volt Füreden — igyekszik pótolni. A Fart pour Fart modern elvei szerint a helyi piacon kínálja tájképeit, tudományos fantasztikus ihle­tésű alkotásait. Mindezek mel­lett restaurálást s képkeretezést is vállal. Mivel ez utóbbiból sem fo­lyik be annyi, hogy „veszé­lyeztetné” a segély folyósítá­sát, nem titkolják, hogy főleg á gyerekeik érzik meg a szűkö­sebb hónapokat, amikor csak az olcsóbbra telik. Ruhából, cipőből, játékból, élelmiszer­ből egyaránt. Nyaralni évek óta nem voltak, a kikapcsoló­dást. a kirándulást az jelenti a családnak, ha aput kikísérik a Tisza-partra, amikor fest. „Ránk fér a szüléink segít­sége” - mondták ottjártunkkor, akiknek a kertesházból való termékei könnyítést nyújtanak a házi pénzügyminiszter, Er­zsiké konyhájának megnyug­tató üzemeltetéséhez. A sanyarú napokat igyekez­nek azért tartalommal kitöl­teni. A férj igyekszik művészi szintre fejleszteni amatőr fes­tői státusát, annál is inkább, mert azt tervezi, hogy ebből tartja el családját, hiszen hosz- szú ideig gyógykezelt térde nem bírja a fizikai megterhe­lést. Igazi értéket jelent szá­mukra, ha eljuthatnak szín­házba, rendszeres látogatói a különböző kiállításoknak, tár­latoknak, s egyre több könyv kerülhet a házi téka kiolvasott címszót viselő polcaira. Most azonban abban bíznak, hogy akad majd vevő a negyedik emeleti blokkházukra, mert Matyikának és Nikolettának már egyre szűkebb az 54 négyzetméteres lakás és a hozzá tartozó lépcsőházi játszó is. Bíznak abban is, hogy a háztartási gépeken (spórolós üzemmód benne van a házi­rendben - a szerk.) s a bútoro­kon kívül nem csak a videójuk - melyhez irigylésre méltóan szépszámú kazettagyűjtemény tartozik - lesz az egyetlen csa­ládi luxuscikk. Akkor, ha biz­tos kenyérkereseti lehetőség­hez jutnak, szeretnének már kertes családi házban élni, vá­sárolni egy autót, mellyel nem lesz olyan szűk számukra a vi­lág. Szeretnének úgy élni, ahogy azt a boldogító igen pil­lanatában. 1990-ben tervezték. Még türelmesek. Annak elle­nére, hogy nem titkolják: ez a kényszerű munkanélküliség sokszor feszültté tette a családi idillt, de a levegő sohasem vált puskaporossá, mert szép szó­val, halkan úrrá lettek a nehéz­ségeken. A gondok, problémák ellenére talán ezért is optimis­ták az Ifjúság úti ház negyedik emeletén, ahol gyermekeik mese után hajtják álomra fe­jecskéjüket. A szülők is tudnak még álmodni a közös jövőről, és álmaikat még a mai magyar valóság fiatalokra kirótt terhei sem tudják pesszimistává tenni. Egyelőre... P r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom