Új Néplap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-19 / 194. szám
4. oldal Augusztus 20. Ünnepén 1995. augusztus 19., szombat Tévhitek, legendák, tudós magyarázatok Tovább őrzi titkát államiságunk jelképe, a korona Tudományos tanulmányok, hipotézisek, évtizedes búvárkodások eredményeit összegező fejtegetések sokasága született a magyar államiság immár évezredes jelképéről, a koronáról. Honnan származik, kik készíthették a patinás ötvösremeklést? Volt, lehetett-e egyáltalán „Szent István korongja” első királyunk fején? Két része hogyan, miként találkozott, kik és miért ötvözték egybe; netán eredendően is ma ismert formájában készült volna? Néhány kérdés csupán a számtalan közül. Valamennyire születtek már elhitető erejű érvekkel alátámasztott válaszok. És születtek nem kevésbé meggyőző, gazdagon dokumentált cáfolatok. Mindezen túl a „pia fraus”, a kegyes csalás ihlette történetek, vallási, népmeséi forrásokból táplálkozó históriák, legendák sokasága szövődött körülötte. Hiteltelen vállalkozás tehát ennek a 216 milliméter átmérőjű, a tetején levő, ferdén álló kereszttel együtt nem egészen 18 centi magas nemzeti ereklyének és felbecsülhetetlen értékű műkincsnek születési helyéről, koráról és más életrajzi adatairól bármit is teljes bizonyossággal állítani. Ami biztos: aranyból készült, rekeszzománc képekkel, nagy drágakövekkel és gyöngyökkel díszített remekmívű ékszer. A kutatók nagy többsége kétségtelen tényként fogadja el, hogy két részből áll. Felső fele sötétebb aranyból kimunkált két - egyenként 51 milliméter széles - keresztpánt, amelyet ábráinak latin nyelvű magyarázatai alapján a szakirodalom latin koronának nevezett el. A két pánt halványabb, több ezüstöt tartalmazó arany abroncson nyugszik, amelynek zománc képeit görög nyelvű feliratok egészítik ki. Az alsó részt ezért görög (bizánci) koronaként könyveli el a régi és az új szak- irodalom. Itt azonban máris ingoványossá válik az ismeretek talaja. Van ugyanis a koronának legújabb szakirodalma is, amelyben avatott elemzők állítják, hogy a korona nem két félből egybe munkált ékszer, hanem egységes, egybe tervezett és készített fejék. Azok mondják ezt, akik a korona eddigi legalaposabb - 1983-ban lezajlott - műszaki szemléjének szakértő részesei voltak: egy 4 tagú aranyműves csoport és egy 5 tagú mérnök-műszaki csoport tagjai. A történészek és művészettörténészek véleményével szöges ellentétben álló következtetést elsősorban a korona szerkesztési módjából, elveiből és méreteiből vonták le. Ennél is sokkal vitatottabb azonban az ereklye keletkezésének története. A korábbi ismeretek alapján egybecsengő álláspont volt, hogy a felső részt II. Szilveszter pápa adományozta István királynak. Ám a feltételezés alapjául szolgáló dokumentumról, az úgynevezett Szilveszter-bulláról egyértelműen kiderült, hogy nem más, mint hamisítvány. Tovább bonyolítja a dolgot István korona-kérésének története, amelyet egy századdal az események után Hartvik győri püspök írt le megkapó elevenséggel. Tőle tudja az utókor, hogy István Asztrik-Anasztáz apátot, prágai püspököt küldte a koronáért és áldásért Rómába. Egyidejűleg azonban a lengyelek fejedelme is hasonló kéréssel fordult Szilveszter pápához. „A meghatározott napon, midőn a kész korona a lengyelek vezérének küldendő lett volna, megelőző éjjel a pápának, látomásban az Úr angyala megjelent és szóla néki: holnap az első órában ismeretlen nemzet követei érkeznek hozzád, kik vezérük számára királyi koronát kérendenek apostoli áldással. A koronát tehát vezérüknek, amint kéri, minden tétovázás nélkül ajándékozd oda...” - hangzik a püspök-krónikás beszámolója. Csakhogy a korona-küldésről évszázadokon át élt Hartvik-legendái ól is minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy egyszerű koholmány, amelyben lehetnek ugyan igaz elemek is, de nem tudni, melyek azok. Számos kutató ennek ellenére úgy véli, hogy a korona alsó része 1074-1077 között készült, s bizánci ötvösművész keze alól került ki; a felső részt pedig körülbelül száz évvel később III. Béla készíttette saját koronázására. Ismert, hogy a bizánci császár udvarában nevelkedett, ott látott úgynevezett zárt koronákat, ezért tétetett pántokat az eredeti királyi fejék tetejére. Nem kevés történész viszont - alighanem a Hartvik-legenda szertefoszlásának hatására is - úgy véli: más időpontban, más rendeltetéssel származhatott hozzánk az ereklye. A korona-analízist elvégzett, már említett kutató csoport egyik vezetője, Csömör Lajos aki széles körű összehasonlító vizsgálódásainak eredményeit könyvben is publikálta, már egyenesen úgy foglal állást, hogy „a szent korona ott készült, ahol a kereszténység és a szentkép-ikonkészítés igénye találkozott az ezt elkészíteni képes technológiai ismeretekkel. Ez a hely legvalószínűbben a Kaukázus.” Ä készítés időpontjáról pedig a következőket mondja:- Véleményem az, hogy a korona a keresztény és a hun kultúra határán keletkezett, valamikor az utolsó, rajta ábrázolt szentek - Kozma és Damján - halála, Krisztus után 303 és 800 között. Mindez csak adalék a Szent Korona-elmélet és keletkezéstörténet szakértőinek, művelőinek egymással feleselő és ellentmondó vitájából. A szenvedélyes viták belátható időn belül aligha jutnak nyugvópontra. Mert a korona, ezeréves államiságunk tanúja és megtestesítője talán sohasem adja ki minden titkát... - káté Ferenczy Europress „Amikor az Úr 1083-ik évében István királyt szentté avatták, László engedelmével koporsóját felnyitották. A csontok drága, illatos árban úsztak...” így szól a fennmaradt leírás arról az 1083. augusztus 20-a reggelén lezajlott aktusról, amely a „megtalálás”, a „felemeltetés” (elevatio) történetét örökíti meg. Az el nem porladó földi maradvány Miért vétkezett Merkuriusz, a titokzatos őrkanonok? Arról is beszámol az írás, hogy a Székesfehérvárott, a nagy király földi maradványait őrző sír fedő-kőlapjának leemelésekor, az aktus részvevőinek ámulatára, hiányzott a hamvakból a szent tetem jobb karja. A fölfedezésnek akkor egyetlen ember ismerte a magyarázatát, ő azonban azon az augusztusi napon csak távolról figyelhette az eseményeket. Merkuriusz, a székesfehérvári őrkanonok volt a titok tudója, aki ismert volt szenvedélyéről: megszállottként kutatta föl és gyűjtötte a vallási emléktárgyakat és ereklyéket. Tudta ezt róla László királyunk is, s hogy a sír felnyitásakor az őrkanonok kísértésbe ne essen, „el ne ragadhasson” valamit gyűjteménye gyarapítására, szigorú parancsba adta: Merkuriusz nem lehet közelében a fölnyitott koporsónak. Kevéssel utóbb azután fény derült arra, hogy bölcs, de késői volt László utasítása. Merkuriusz a máig megmagyarázhatatlan módon épségben maradt szent jobbhoz már előbb, az országos zűrzavarok idején, István király hamvainak elrejtése, a sír első felbontásakor hozzájutott. A káptalani kincstárban őrizte egy darabig, majd a Berettyó mellett álló családi monostorában rejtette el. Bevallotta azután - a krónikák szerint - László királynak cselekedetét, igaz, saját szerepét szépítve, tettét mentve-ma- gyarázva úgy, hogy egy fehér ruhás ifjú, nyílván Isten angyala adta át neki, a „búskomor” őrkanonoknak az ereklyét. Az akkor még a teljes jobb kar lehetett, erre utalnak histó- riás töredékek, középkori ábrázolások, pecsétnyomók. De hogy később, pontosan mikor és hogyan vált el egymástól a felkar, az alkar és Szent István kézfeje, az mindmáig talány. Az utókor a jó szándékú paphoz nem igazságtalan; ebben Merkuriusznak része már nem lehetett. Tény azonban, hogy az alsó kar lengyelországi nagy becsben tartásáról a XV. századból vannak hírek, majd a XVII. században Lemberg (ma Lvov) városának féltett kincse volt. A felsőkart már 1547-ben leltározták a bécsi Szent István dómban, és ott van jelenleg is. Első, nagy királyunk kézfeje, a mai szent jobb pedig a budapesti Szent István bazilikában látható, és minden augusztus 20-án, Szent István napon ünnepélyes körmeneten is térdet hajtanak előtte a hívők. A kilencszáz éves krónikában bőséggel van még nyitott kérdés. Hogyan és mikor hagyta el például az országot, a tatárjáráskor avagy a törökdúlás idején István szent jobb keze? Mert elhagyta. Bizonyos, hogy 1590-ben Raguzában, a mai Dubrovnikban volt, ahol ezüst ereklyetartót készítettek számára a domonkos szerzetesek. Az is bizonyos, hogy 1771-ben Mária Terézia jóvoltából került haza, s az év július 21. napján helyezték el Budán, a Szent Zsigmond egyházban, díszhelyen. Tiszteletéről a királynő rá egy évre alapítvánnyal is gondoskodott. Egyes vélekedések szerint arra az időpontra tehető az első szent jobb-körmenet, más kutatók viszont adatokkal és következtetésekkel cáfolják ezt. Úgy vélik, a szent jobb augusztus 20-ai ünnepi tiszteletét csak az 1818. július 14-ei helytartótanácsi rendelet teremtette meg. Ez „utasította a dikaszte- riális - állami - tisztviselőket és a helyőrséget, hogy a Zsigmond utcából a főplébánia templomba irányuló augusztus 20-ai körmeneten vegyenek részt”. Ezzel az eredetileg egyházi jellegű ünnep országos jellegű lett. Kereteiről a helytartó- tanács gondoskodott. Garay János költő a körmenetet 1834- ben a Honművészben így írja le: „A 800 esztendős ereklyét vállaikon vivő négy adstans mellett két részre magyar ruhákba öltözött fáklyásifjak és hat-hat formaruhás budai polgárok s Buda városának tanácsnokai lépdeltek... S midőn a menet egyik vége már Mátyás várában csillogott, másik végét még Pest falai közt lehetett látni. Az egész egy valódi élő hidat, egy emberláncot képezett...” FEB Ráadásul hétig 1 29,5*^ jegyezhető a Kamatozó Kincstárjegy 1996/VIII. Az igen népszerű Kamatozó Kincstárjegy jegyzési idejét meghosszabbítottuk: a hav onta kibocsátott állampapír mostantól két héten keresetül kapható. Hogy még könnyebben hozzáférhető legyen. Miért kedveli nagyon sok ember ezt a befektetési formát? CS* Mert az egyéves futamidejű értékpapír megemelt évi 29,5%-os kamatot nyújt. Ez kiemelkedően magas erre az időszakra. Mert a Kamatozó Kincstárjegy biztonságát az állam garantálja. Mert tőzsdei forgalmazásra kerül, sőt a futamidő alatt az OTP Bank kijelölt fiókjaiban napi áron adható és vehető. ILs3 Mert a futamidő alatt vissza is váltható. (Figyelem: ebben az esetben csak a névértéket fizetik ki a befektetőknek.) Í33 Mert - mint az alábbi listából kiderül sok forgalmazónál vásárolható. A Kamatozó Kincstárjegy legújabb sorozata (1996/VIII.) 1995. augusztus 14-25-ig jegyezhető. Kibocsátási árfolyam: 1995. augusztus 14-18. között 99%, 1995. augusztus 21-25. között 99,5%. A kamatozás kezdő időpontja: 1995. augusztus 30. Évi kamata 29,5%. További aktuális információk: 266-6044 2 A Kamatozó Kincstárjegy az alábbi forgalmazóknál jegyezhető: OTP Bróker Rt. 1051 Bp., Vigyázó»F. u. 6. • OTP Bank Rt.: 5001 Szolnok, Szapáry u. 31., Szolnok, Nagy I. krt. 2/A, Jászberény, Tiszafüred, Törökszentmiklós, Karcag, Jászapáti, Tiszaföldvár • MKB Rt. 5000 Szolnok, Baross u. 10-12. • MNB Jíiisz-Nagykun-Szolnok Megyei Igazgatóság 5000 Szolnok, Magyar u. 8. • Magyar Hitelbank Rt. 5000 Szolnok, Kossuth Lajos u. 6-8. • Cooptourist Rt. (a New York Broker Kft. ügynökeként) 5000 Szolnok, Szapáry u. 31. • Kereskedelmi Bank Rt. (a K&H Brókerház Rt. ügy nökeként) 5002 Szolnok, Szapáry u. 25-29., Cegléd, Karcag A TÖBBSZÖRÖS BIZTONSÁG
