Új Néplap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-19 / 194. szám

1995. augusztus 19., szombat Nézőpontok 5. oldal Szombati Jegyzet Ünnepelni pedig kell Talán egy diáklapban olvastam ezt a meghatá­rozást, vagy egy jeles, fontos személyiség mondta? Mindegy. Ügy szólt: Kenyér az, amit vissza kellene dobni. Illetlenségnek tűnik éppen az ünnep előtti napon ily cinikusan beszélni a mindennapi betevőről, ám mentségül szolgál­jon a mostanára kialakult, meglehetősen' ab­szurd helyzet. Például az, hogy van a megyében egy olyan sütödés vállalkozó, aki elégeti az el nem adott kenyeret és zsömlét. Hát nem ab­szurd, hát nem felháborító? Nem adja szegé­nyeknek, nincsteleneknek. Nem, ez az ő ke­nyere. Vagy egy másik gyalázatosság: bizton­sági berendezések százai, gondoskodó emberek tömege mellett sem lehet csak zárt ablakok mö­gött utazni vonaton. Mert dobálnak. No, nem kenyérrel. Milyen retorziók, büntetések kelle­nének a megelőzéshez? Példabeszédek tömege talán? Legyintünk, s mondjuk: a társadalmi mo­rál... Mindettől függetlenül persze ünnepelünk, hi­szen az élet nem áll meg; augusztus 20-ra kará­csony, arra húsvét, arra ismét augusztus 20. jön. Ünnepelni pedig kell. Hogy miért, arra számta­lan aktuális magyarázat van. Mégis valahol a dolgok és a lelkek legmélyén akad egy meg­fejthetetlen titok, amelyből következik a cse­lekvés: pár pillanatot, pár órát vagy napot a legkülönfélébb külsőségek között ünnepeljünk. A titok nehezen megfejthető. Ha elkezdjük ku­tatni, keresni a miértre a válaszokat, valami olyan történik, mintha szétszednénk a karórát, hogy megfejtsük az idő titkát. Ünnepelni pedig kell, s talán ez az egyik válasz a miértekre: hogy tudjuk, mi az, amire érdemes emlékez­nünk. Hogy tudjuk például azt; egyszer létrejött egy állam, egy nemzet állama, ide tartozónak vallotta magát egy király és alattvalói, egy er­kölcsi útmutatás, egy hitvilág jegyében. Tud­nunk kell, hogy éppen ez az erkölcsi tanítás a legfontosabb: tisztelni a törvényt, megbecsülni egymást, felemelni a nemzetet. Hogy tudjuk, mi is ide tartozunk, bár évszázadok teltek el, s ezen idő alatt, ahogyan ma is történik, szóban és tettben, többször repült a kő, mint a kenyér. Ünnepelünk, talán azért, mert ha egy­más kezét fogjuk, bizonyosan nem ve­rekszünk. Ünnepe­lünk, még ha ez a pihenésre szánt nap nem is olyan felhőt­len, hiszen ha vala­mikor temérdek volt, akkor most még több az el nem végzett munka, még több a tennivaló. Bár egy nagy cinikus azt mondta: a semmittevés akkor a legkellemesebb, amikor az embernek sok az elvégzetlen dolga - ezen rö- työghetünk egy jót, de igazán még mosolyogni sincs kedve az embernek, mert tudja, holnap szembe kell nézni ismét a tényekkel. Ezt a pár alapanyagból készülő életet együtt ünnepli az, akinek nagyobb az étvágya, mint amennyi eledele van, és az, akinek kisebb az étvágya, mint amennyi jut az asztalra - mond­juk az ünnepekből. Elhangzanak ilyenkor lel­kes szónoklatok, csak éppen arról nem beszé­lünk - nem szabad rontani az ünnep hangulatát -, hogy megkeseredik sokak szájában a kenyér íze, mert augusztus 20-ra augusztus 21. jön, az pedig már majdnem a hó vége. Ha visszalapoz az olvasó újságunk első olda­lára, az ott felsorolt programokból kiderül, mi minden történik azért, hogy érezhessük, ünne­pelünk. A szónoklatokon túl lesz mindenütt megemlékezés, azután műsoros est, kiállítás, foci, rockfesztivál. Természetesen kirámolnak az árusok, lesz vurstli. S ez így van jól. Csak egy dologról nem szabad elfelejtkeznünk a kör­hinták alatt, a céllövöldék szomszédságában, hogy két dolgot szinte lehetetlen a magasban tartani. Az egyik a jojó, a másik az ember. Az utóbbira persze kísérletet kell tenni mindennap. Az ünnep után is. Pályaelhagyó gondolatok után kitüntetések szériája Egy optimista népművelő, aki nem csügged Két alkalommal kísértette meg a pályaelhagyás gondolata, noha csábító körülmény nem volt. Többet akart, elégedetlenül vizsgálgatta önmagát. Először, még a 70-es években, önszántá­ból fordított hátat a településnek, ahol dolgozott. Mindent megtett, amit helyben tudott, ám még többet akart használni a közművelődés ügyének. Végül maradt a pályán, mert ál­lást kapott újabb, szélesebb fel­adatkörrel. A második alkalom akkor következett be, amikor újabb munkahelye, a Szolnok Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ (MMIK) megszűnt. Ekkor így fogadkozott magá­ban, ott legbelül: vagy megka­pom az állást a művelődési szolgálatnál (ahová pályázott), vagy pályaelhagyó leszek. Nem volt szükség szeren­csére ez utóbbira, megkapta a munkakört, s hogy jól döntöttek a pályázatát elbírálók, azt iga­zolja a Fodor Gábor művelő­dési és közoktatási minisztertől csütörtökön átvett Népművelé­sért Díj.- Hányadik kitüntetés is ez a sorban? - kérdeztem tőle teg­nap a munkahelyén, ahol a nyomtatott és elektronikus sajtó képviselői csak úgy melegében adták egymás kezébe irodája kilincsét. Jutka - ahogyan is­merik szakma- és városszerte - sorolja:- Miniszteri dicséret, szocia­lista kultúráért kitüntetés, ki­váló népművelő, s ez a mostani. Azon kevés szerencsések közé tartozom - teszi hozzá -, aki újabb és újabb töltést kapva, tovább tudja vinni a dolgait. Egy életre megtanultam a csa­ládomban: aki elkezd valamit, az vagy teljes mellszélességgel csinálja, vagy hagyja ott, mert Kenyeres Sándorné Jutka negyedszázad után is tán- toríthatatlanul kitart a közművelődés ügye mellett. tisztességtelen dolog kontár munkát végezni. Jutka ilyen indíttatással kezdte el a népművelői munkát 1969-ben Karcagon, a Déryné Művelődési Központban, ahol beoltódott szakmaszeretetből, majd folytatta Kengyelen. Itt hosszú évekig művelődési ház igazgatóként dolgozott. 1976- ban érezte, tovább kell lépnie. Más irányú feladatok ellátására is hivatott. Ekkor sanyargatta meg erősen első alkalommal - feltételezve, hogy nem sikerül a váltás - a pályaelhagyás gondo­lata. A megyeszékhelyen azon­ban állást talált a Ságvári Mű­velődési Házban, majd a jog­utód MMIK-hoz került, ezután a művelődési szolgálat követ­kezett, ahol jelenleg igazgató- helyettes. Munkája során a megyei művelődési hálózathoz kötő­dött, a népművelők képzésé­nek, továbbképzésének irányí­tása volt egyik fontos feladata. Színjátszóknak, bábosoknak, népművelőknek szervezett, ve­zetett táborokat éveken át. Né­hány éve már nem csak a műve­lődési házakra irányul szakmai figyelme, hanem a települések egészét, az ott élő polgárok ér­dekeit próbálja a közművelődés lehetőségeivel szinkronba hozni. Ebben a munkájában se­gíti mindaz a tudás, amit a kö­zösségfejlesztés mesteriskolá­jában elsajátított. Ami leginkább foglalkoz­tatja: hogyan lehet a kultúra eszközeivel közreműködni ab­ban, hogy egy-egy település, társadalmi csoport megtalálja helyét ebben a válságos világ­ban, és megpróbálja-e - ha igen, milyen sikerrel? - a prob­lémamegoldáshoz saját energi­áját felhasználni. A szakma és a népművelők ’70-es évekbeli eufórikus álla­pota után jött a kiábrándulás, majd a ’80-as években az érték­rend felhígulása. Hullámhe­gyeket hullámvölgyek követ­tek, ám Kenyeresné bízik benne, hogy végre felismeri a kormányzat: a kultúra hosszú távú befektetés a nemzet jövője érdekében. Simon Cs. József Fotó: Barna Sándor Közös kiállítás Szolnok. Révész Erzsébet tex­tiltervező iparművész Női ál­mok és Kardos Tamás fotó­művész Hangulatok című kö­zös kiállítása tekinthető meg a Tiszainform Idegenforgalmi Szolgálatnál, a Ságvári körút 4-ben. A kiállítás augusztus 31-éig látogatható, hétköznap 8 és 16 óra között. Dorka járni és beszélni fog A szeretet erejével A tiszatenyői István Dorka Daniella egyedül megáll. Ebben még nem lenne semmi rendkívüli, csakhogy a kicsi lány két és fél éves korában - nemrégiben - tette ezt életében először. „Csupán” elszánt szülök, egy kitűnő természetgyógyász, egy jó­lelkű üzletember, néhány nagyszerű taxis összefogása kellett mindehhez. És sok-sok szeretet. Abból a mélyből fakadó, őszinte-féléből, amilyennel mintha egyre kevesebben rendel­keznénk mostanában. .. Dorka 1992. november 6-án született. Úgymond spontán. Az anya hajnalban még úgy ér­tesült: egészséges lánygyer­meknek adott életet. Hamaro­san kiderült azonban, a bébi ál­lapota válságos: légzészavar, agyödéma, fertőzés miatt (csak néhány a felsorolásból). Az édesanya szerint a szülés kö­rülményei miatt nem lehet most kislánya olyan, mint ép kortár­sai. Hogy egyáltalán életben maradt, az a kórház lelkiismere­tes gyermekorvosainak kö­szönhető. Az asszony azóta is keresi a történtekre a választ. De mindenekfelett Dorka élet­minőségének javulásáért küzd. Még nem adta fel... A remény neve: Tánya Lapunk március 31-i számában „szerepelt” először Dorka. Ak­kor a fényképről egy apja ujja­ugyanannyit tett. Mire Juhász József mindezt „pontosította”, Istvánék már tudták, van segít­ség legkisebb gyerekük szá­mára. Szintén a cikk megjele­nésének napján ugyanis Simon József tiszatenyői fiatalember „baráti alapon” beszállította a családot a HERMÉSZ Bt. szol­noki rendelőjébe, ahol Zsepaló professzor úr és Sziráki Tatjána megvizsgálták az apróságot, s jó hírt közöltek a szülőkkel. Tatjána azonnal el is kezdte Dorka rehabilitációját. ,,ÁlDÁS-os” találkozás A napokban a hetedik kezelés baráti találkozóba torkollott, mivél a HERMÉSZ Bt. rende­lőjébe ellátogattak az addig hát­térben maradó segítők is. Dorka csipkés ruhácskában, arcán leírhatatlan boldogsággal lépdelt, ujjai apjáéval ölelkez­egészséges ember váljék belőle. Rég láttam ekkora örömöt. Boldog vagyok, hogy részese lehetek. Vállalom az újabb fu­varok finanszírozását. Juhász László, a Tisza Taxi elnöke az eddigi feltételek meg­teremtését garantálja, illetve a társaság további anyagi hozzá­járulását. Rákóczi Ferenc az ér­dekképviseleti szövetség részé­ről egy ingyen fuvart ajánlott fel. Juhász József pedig öröm­mel „főkoordinátorkodik” az elkövetkezendőkben is. Búcsúzáskor Dorka úgy dön­tött, Varga Lajossal tart. Talán érezte, ahogy pici keze a hatal­mas férfitenyérbe simult, ettől az embertől nagyon nagy lehe­tőséget kapott, amit Sziráki Tat­jána vált most valóságra. Jó emberek pedig vannak Tiszatenyő, Hunyadi u. 17. A ház, melyben a kislány él, meg­adni készül magát az elmúlás­nak. A berendezésről, bútorzat­ról túlzás azt állítani: szerény. Nincs mit szépíteni a valósá­gon: szegényes, bizony nagyon szegényes. Mindenfelé hagy­mahajat kerget a szél. A szülők hagymát pucolnak, szemük vö­Dorka kezét középen édesapja és Juhász József fogja, a macival Varga Lajos. Álló sor bal­ról jobbra: Sziráki Tatjána, a kislány édesanyja és Rákóczi Ferenc iba görcsösen kapaszkodó ap­róság nézett ránk, akinek erőt­len kezecskéivel és tehetetlen lábacskáivál semmi sem akart sikerülni. Akkoriban a kislány naponta több százszor rongy­babaként csuklott össze. Egy napon levelet kapott az István család Sziráki Tatjána szolnoki bioenergetikustól, aki ingyenes kezeléssorozatot aján­lott fel a gyermek számára. Ist­vánná nagyon sírt, mikor elol­vasta Tatjána sorait. A megha­tottságtól és a reménytelenség miatt, hisz megvalósíthatatlan- nak tűnt számukra a rendszeres „bejárás” Szolnokra. Dorka esélyeiről (vagy inkább esélyte­lenségéről?) mi is hírt adtunk június 22-én. A cikk megjelenésének nap­ján kora reggel Varga Lajos, a szolnoki ÁLDÁS Ásvány- és Gyógyvíz Kft. ügyvezetője csak ennyit mondott szerkesz­tőségünkben:- Szeretnék segíteni ennek a gyermeknek. Kérem, segítse­nek megtalálni a legmegfele­lőbb módját. A család számára a legfonto­sabb az volt, hogy a kislány el­jusson Sziráki Tatjánához. Ezt rekordgyorsasággal megszer­vezte Juhász József szolnoki vállalkozó, aki elsőként láto­gatta meg személyesen Istvá- nékat Tiszatenyőn, illetve fuva­rozta Dorkát Szolnokra, to­vábbá Varga úr jelentős pénz­beli adományához kivitelező partnereket keresett és talált Juhász László, a Tisza Taxi el­nöke és Rákóczi Ferenc, a Köz­úti Közlekedési Szolgáltató Szövetség elnöke személyében. A „Tiszások” vállalták, hogy István Dorka Daniellát jóval áron alul szállítják be Tiszate- nyőről a megyeszékhelyre, a taxis társaság pedig a Varga úr által felajánlott összeg mellé tek, végtagjai engedelmesked­tek. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy a szívszorító kis beteg he­lyett egy sugárzó, kiegyensú­lyozott gyermeket láthattunk viszont. A bioenergetikus szakember­től némi magyarázatot kaptunk a csodára. Agyvérzés következ­tében mindkét agyféltekében károsodtak a mozgás- és egyéb központok. De az úgynevezett mentális módszert alkalmazva — orosz és ukrán extraszensz bioenergetikus iskola tan­anyaga - vagyis energiasugár­ral ingerelve az agy megfelelő pontjait, jelentős eredmények érhetők el. „Csak” a központo­kat kell bekapcsolni, azok ve­zérlik a mozgást, a beszédet és más funkciókat. Dorka már ké­pes segítséggel a talpán lép­kedni, egyedül megáll, sokkal rendezettebb a mozgása. Nyu- godtabban alszik, idegenektől nem fél. Mindent megért. Igen­nel, nemmel válaszol. A kis­aggyal még nagyon sokat kell dolgozni. De az biztos, hogy önállóan képes lesz járni a ki­csi, és beszélni is fog. Egyéb­ként nem Dorka lesz az első „csodás gyógyult”. Már másfél éve kezelnek a fenti módszerrel kis betegeket. Sikerrel. Mely annál látványosabb, minél fiata­labb korban kezdik - össze­gezte Sziráki Tatjána. Míg Dorka a Varga Lajostól kapott óriási macival önfeled­ten birkózott, édesanyjának a könnycsatomái után a nyelve is megeredt. - Engem is kezel Tánya. Bottal jártam eddig, most meg nézzék... S már lendí­tette is a lábát a magasba.- Majdnem kánkán - vetette közbe valaki. A nevetést Varga úr törte meg:- Úgy látom, a gyerek a leg­jobb úton halad afelé, hogy rös. Kicsit odább Dorka köhé- csel. Ingerli a fura szag.- Gyermekünk betegsége nagyon sokba kerül a segítség ellenére is. Megragadunk min­den lehetőséget - mentegetőzik a „rendetlenség” miatt ottjár- tunkkor Istvánné. Képzelje, a Varga úrtól egy babakocsit is kapott Dorka, de ahelyett, hogy ő ülne bele, a macit tologatja. Hiába, hirtelen kitágult számára a világ. Élvezi, hogy egyre messzebb megyünk vele és örül, amikor dicsérik, milyen sokat fejlődött. Hihetetlen, mennyi jó ember van. Nem gondoltam volna. Jaj, Szekeres Sándorékat el ne felejtsem. Szolnokról, a Városmajor útról pénzt küldtek a kislányunknak, pedig kisnyugdíjasok. Ezt írja meg, hogy jók az emberek ... * * * István Dorka Daniella gyógyí­tásához, életkörülményeinek javításához utolsó híradásunk óta hozzájárultak: Bársony Attila Csák Zsolt Juhász József Juhász László Márton Tamás Rákóczi Ferenc Révész Csaba Seiler János Simon József Szekeres Sándorék Sziráki Tatjána Varga Lajos Áldás Kft. Közúti Közlekedési Szolgálta­tók Szövetsége Tisza Taxi Aki a jövőben kíván valami­lyen módon segíteni a kislány­nak, az szándékát Tiszatenyőn, a Hunyadi u. 17. sz. alatt, vagy Juhász Józsefnél, a taxisok me­gyei érdekképviseletének tele­fonszámán 56/421-000 jelez­heti. Köszönjük. járvás I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom