Új Néplap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-08 / 132. szám
6. oldal 1995. június 8., csütörtök Az ÚJ Néplap Abowyban Röviden Drágább az élet Emeltek a polgármesteri hivatalnál, drágább lett az ön- kormányzati tulajdonú lakások lakbére, a szennyvíz- szippantás díja, több az étkezési térítés, Nem maradt ki a sorból a strandbelépő ára sem. A lakbérek emelése 132 önkormányzati lakásban élőt érintenek. A lakások amúgy sem jó állapotúak. Egyébként a lakhelyek megvásárlásának bejelentését novemberig meghosszabbították. Járdány-pályázat Az Abonyi Napló helyi újsággal karöltve Járdány Gyula fényképész Szép házak elnevezéssel pályázatot hirdetett. Az elképzelés lényege, hogy aki úgy véli, közszemlére méltóan szép háza van, az a fényképésszel lefotóz- tatja építményét, ami bekerül az újságba. Az olvasók szavazhatnak, kié a legszebb ház a városban. A nyertesnek Járdány Gyulától egy fényképezőgép jár jutalmul. A fényképész tavaly már bevonta egy játékba a lakosokat: középületeket kellett felismerni régi fotókról. Ötvenmillió segélyre Több mint 50 millió forintot fordíthat idén a városháza segélyezésre, támogatásra. A legtöbb pénz a jövedelempótló támogatásra megy el, amiben legalább négyszázan részesülnek. Most még úgy tűnik, az 50 milliót meghaladó összeget ki tudja préselni magából az önkormányzat . . . A kasza hatalma Mekkora becsülete van manapság a magyar paraszt- embernek, aki többek között kint kaszál a tűző napon? Nulla. Példa rá az az eset, ami emberünkkel történt. Az árokparton kaszált, amikor egy arra haladó autóból e szavakkal kurjantott rá egy vigéc legény: - Mit csinálsz, te hülye paraszt? Mit lehetett erre válaszolni? Emberünk nem volt rest, és letolta hátsó fertályán a rövidnadrágot, célozva a vele való foglalatosságra. No, lett erre felháborodás! A kocsi hirtelen megállt, és kipattant belőle a hetyke legény:- Megállj, öreg, megbánod te még ezt! - fenyegette meg az idősödő komát, mintha az sértegette volna először az autóst.- Visszajövök én még! - kiáltotta, de közeledni azért mégsem volt bátorsága. Nem csoda, hiszen a parasztnál volt a régi „fegyver” , a kasza . . . Megfosztották élete értelmétől Béla bácsi feleségével; egyedül többre mentek volna, mint így, a közösben Kint a vasút mellett lakik egy kis házban Gáti Béla feleségével. A férfi már nem mai gyerek, a 78. évét tapossa. Nagyszülei vették a csöpp tanyát, akik valamikor dohánytermesztők voltak. - Nem így nézett ez ki! Bárcsak föltámadhatnának és láthatnák most - mondja kissé könnyes szemmel. - Holott nem engedték még át sem építeni, sőt, inkább le akarták rombolni - toldja meg a szót felesége, Dobozi Teréz. Hogy ki néni engedte? Hát Rákosi Mátyás. - Vesse ki a föld! - gyűl ki az indulat Béla bácsiban. Mestersége szerint is paraszt, hát még a vére szerint! Igen, tanulta is a szakmát, ahogyan egy suszter. Régi tablóképeket vesz elő Tériké néni. Ezek is bizonyítják, hogy előbb a nagykőrösi gazdasági iskolába járt 1934-36-ban, aztán pedig egy évet a jászberényi mezőgazda- sági szakiskolában tanult 1936-37-ben. - Én szerettem tanulni. A mai fiatalok nagy része viszont már nem akar a paraszti mesterséggel foglalkozni. Itt van a rengeteg munkanélküli, de segítséget nem kap maga mellé az ember - mondja Béla bácsi elkeseredve. Bakter édesapja azt mondta neki: „No, tanultál, most már csináld”! Volt négy-öt hold föld, azon gazdálkodott. Volt tehenük, lovuk, aztán még haszonbérbe is vettek földet. Szépen gyarapodtak. Ennek vetett véget 1959. Bár már a Rákosi-éra sem volt fenékig tejfel, mindent lesöpörtek a padlásról. Úgy vélték, a paraszt olyan, mint a liba: minél jobban kopasztják, annál jobban tollasodik. Kijutott már neki ezt megelőzően is a keserűségből. A legszebb fiatal éveit vitte el a katonaság Béla bácsinak. Rádiós volt. Három év szolgálat után 11 hónap múlva jött a behívója. Kint volt Oroszországban, végül amerikai fogságba esett - szerencsére nem az oroszok kezére került ezredével - Ausztriában. 1943-ban nősült meg, akkor, amikor a katonai kiképzés után hazajött. - Hét évig udvaroltam az asszonynak. A végére már aztán nekem is elfogyott a türelmem. De nem is jártam vele rosszul. Ötvenkét éve vagyunk jóban-rosszban együtt - nevet az idős, sűrű ősz hajú férfi. Tizenegy hónap szabad élet után jött hát a frontbehívó. - De hogy miért? Minek az, hogy most is ölik egymást az emberek? Építeni kellene, nem rombolni! - véli józan ésszel az idős ember.- Ugyanúgy, mint nekünk. Rengeteget dolgoztunk, csak aztán egyik napról a másikra elvettek mindent. Itt maradtunk a semmiben, nem volt egy jó ruhája sem - mutat férjére Tériké néni. - Be kellett menni a kolhozba. Próbáltam volna nem bemenni! Már csak szinte én voltam errefelé, akit nem tudtak meggyőzni. A többiek mondták is, akkor lépnek be, ha a Gáti is. Végül az öcsém kijött, azt mondta, gyere be, különben elvisznek - elevenedik fel a történelem Béla bácsi szavaiban. Aztán a téeszben sok minden kijutott neki, még éjjeliőr is volt. Egyszer be akarták szervezni a pártba, de ez elől már elszaladt. Elment a terményforgalmihoz raktárosnak, onnan ment nyugdíjba. Most mi van a földdel? - Itt van - feleli olyan hangsúllyal, mintha azt mondaná: itt nálam jó helyen van. - Meg lehet nézni, milyen búza van benne! - büszkélkedik vele. Egymaga kénytelen művelni, mert fia Kecskeméten lakik, lovakkal foglalkozik.- Az a baj, hogy akkor nem „csináltam” vagy tízet, mert akkor itt honra is maradt volna. Hát már hiába. Ez van, így élünk. Azért egy szóval nem mondom, kedves, hogy rosszul. Nekünk öreg napjainkra mindenünk megvan. Van tyúk, tojás, tej - sorolja. Tehén, sertés van a háznál a baromfin kívül. - Nincs másunk, nem bírjuk már. Ha a földemet nem veszik el, nekem tíz fejőstehenem, tejházam, tejhűtőm volna. Meg aztán volna egy Mercedesem. így viszont nincs semmim - legyint. Mozdulatában benne van legalább 40 év keserve. Ha az utcán aszfalt volna Leaszfaltozva az utca tehermentesítené a belvárost Ha minden az elképzelések szerint történik, akkor hamarosan a Mátyás király utcán komoly járműforgalom haladhat. A hosszú utca jelenleg azonban csak száraz időben járható, hiszen nincs szilárd burkolata. Miért is volna jó, ha lenne? Mert a Cegléd felől érkező autósok könnyebben átmehetnének a városon dél felé. Ez persze visszafelé is érvényes. Jelenleg ugyanis a Tószeg, Törtei, Köröstetétlen, Nagykőrös felől érkezőknek be kell menniük a városközpontba, hogy ott balra fordulva folytathassák útjukat Cegléd felé. Ha azonban a Mátyás király utca le lesz aszfaltozva, a város szélén kényelmesen elmehetnek, tehermentesítve a belvárost. A város az állami útalapnál pályázott a beruházás felére. Az első, 1200 méteres szakasz - a Nagykőrösi út, Kécskei út között - megépítésének költsége 18 millió forint. A második ütem 960 méter hosszú utcát foglal magában. Az első rész már az idén elkészülhet, ha megkapják rá a pénzt. Segítség nélkül nem megy Nagy múltú cég a Mechanikai Müvek (MM). 1936-ban alapították hadiipari célokra. Elsősorban tüzérségi lőszereket gyártottak. 1956- ban váltottak profilt. A sikeres évek után ma a talpon maradás a legfőbb cél. A múlt még ma is rányomja bélyegét a központi gyárra. A főváros határában levő cég 32 hektáros területen fekszik. A nagyság átka, hogy ezt bizony fenn kell tartani. A vállalatvezetés a telep felét bérbe adta. A területen 36 cég működik, így (is) próbálják átvészelni a nehéz időket. Mindezekből már valamennyire látszik, nincs köny- nyű helyzetben az MM, ami Abonyban, a vállalat egyik gyáregységben is érződik. A korábban majdnem 900 embert foglalkoztató gyárban ma alig vannak ehhez képest. Mint Kasza Károly vezér- igazgató elmondta, ők még tiszta magyar vállalatként tünk nekik. A készülékek 90 százalékban itt készülnek. A kooperációval jelen vannak Mexikóban és Franciaországban is. Ma a telefondivízió rendelésállományának több mint felét ezek a készülékek teszik ki. Esélyeik növekedését a nemrég elfogadott közbeszerzési törvénytől várják. Ennek révén a költségvetési szervek, az egyéb, közszolgáltatást végző cégek - amelyeknek pénzük bizonyos hányada állami pénzekből származik - ha olyan árut vásárolnak, amelyben 50 százalékban több a hazai részegység, a cégnek az árversenyben előnye van. Nyugaton ezt nagyon komolyan veszik. Amerikában például a hadsereg csak olyan terméket vásárol, amiben legalább 51 százalék hazai termék van. Az MM egyébként már átesett egy sikertelen privatizáción. Most a divíziók vagyonát, értékét hirdették meg. Ettől a régi, 1800 körül épült, klasszicista stílusú, műemlék kúriaépülettől még elkelhet a gyáregység vannak jelen a távközlési berendezések gyártása, a kondenzátor és a katonai termékek gyártása területén. No, ez nem valami jó ajánlólevél számukra. Legalábbis a tények ezt támasztják alá. A telefongyártásban az áldatlan viták miatt ki is csöppentek a Matáv pályázatából.- Pedig mi igazán minden igényt kielégítő készülékcsaládot ajánlottunk. Csakhogy nem volt, aki mellénk álljon. Nem állt mellénk például a Munkaügyi Minisztérium, amihez munkahelymegtartó pályázatot adtunk be. Ez azt jelentette volna, hogy csak Abonyban legalább 100 emberrel többet tudnánk foglalkoztatni - mondta a vezető. Szerencséjükre van egy olyan termékük, ami életben tartja őket. Ez pedig a csipkár- tyás utcai készülék. Ebben a francia Monétellel léptek „házasságra”. Ma már az országban több mint 15 ezer kártyás készüléket köszönheAbonyban gondot okoz, hogy a gyár az egykori Vigyázókastély területén található. Ez azonban csak az épületek magánkézre juttatását akadályozza, de a három műemlék jellegű épület teljes mértékben leválasztható a szerelőüzemekről. Igaz, késleltetheti a privatizációt a régi épületek tulajdonlása. Mint megtudtuk, az Állami Vagyonügynökség rugalmas a privatizáció terén. Tőle lehet egyben és részenként is magánosítani a telefondivíziót. Vagyis Abony külön is elkelhet, habár a vezérigazgató fontosnak tartja, a tevékenység ne szakadjon meg. Egy szűk, a korábbiakhoz képest kisebb dolgozólétszámnak a foglalkoztatása biztosított. Szeptemberig komoly rendelésállományuk van. És hogy mit jelent a kisebb létszám? Abony esetében a 134 dolgozó helyett 120 embert. Az oldalt Tóth András készítette Kétszáz évnyi előrelépés renc író, a magyar nyelvújítás vezéralakja többször megpihent e hajlékban. Az intézmény megyei fenntartású és tulajdonú. A Pest megyei önkormányzatnak 18 hasonló létesítménye van: kettő pszichiátriai betegeké, kettő szenvedélybetegeké, hat időskorúaké, nyolc pedig értelmi fogyatékosoké. Az abonyi ez utóbbiakhoz tartozik, vagyis ehhez hasonlóból van még hét a megyében. Az ezekben élők száma 8-900. Itt közép-, illetve súlyos fogyatékosok laknak. Számuk hetven. Három épület áll rendelkezésükre. Az egyik a Ka- zinczy-kastély, amely nagyon lepusztult állapotban van, falai embermagasságig vizesek. A második szárny a ’60-as, ’70- es évek fordulóján készült el. A legújabb résznek pedig a múlt héten volt a műszaki átadása. Beköltözni egy hónap múlva lehet. Az új épületrész ötven férőhelyes. Az intézménybe várakozók száma a férőhelyek számának többszöröse. Az igénylők sorban állnak a bejutásért - tudtuk meg Kulcsár Sándornétói, a megyei önkormányzat népjóléti osztályának munkatársától. Máskülönben idén már ez a második „műszaki átadásuk”, télen a hasonló albertirsai intézményben adtak át egy új szárnyat. Az abonyi háromszintes, összesen 1400 négyzetméter hasznos alapterületű, kellemes külsejű, hangulatos belsejű épület tervezője a szolnoki Premiterv Kft., kivitelezője pedig a szintén szolnoki Bau- Vertikál Kft. volt. A beruházás ötvenháromA régi Kazinczy-kastély; állaga nagyon leromlott Szépséges szép új szárnnyal bővült az értelmi fogyatékosok otthona. Az intézmény régi vágya vált valóra; nem csoda, hiszen legrégebbi épületük több mint kétszáz éve(!) épült. Az volt egykoron a Kazinczy-kastély. A műemlék építményt 1786- ban adták át. Itt lakott Kazinczy Miklós és felesége, Beöthy Viktória. Kazinczy FeEz az új szárny; egy napon nem lehet említeni, mennyivel emberibb életet lehet benne élni, mint az ódon kastélyban millió forintba került. A Premiterv vezetője, Dombi Ferenc minden szerénytelenség nélkül mondhatta az átadáson lapunknak, hogy kiemelkedő minőségű munkát végeztek. Nem véletlen, hogy csodamód örült az új épületnek dr. Cseh Lászlóné, az otthon igazgatója is.
