Új Néplap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-06 / 130. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. június 6., kedd Gyermeknapi vigasságok A Hild Viktor Városi Könyvtár május 25-én rendezte meg a gyer­meknapot. A sikerhez hozzájárult a Cukorgyár Rt., Kenyeres Ist­vánná vállalkozó, a Közép-alföldi Sütödék Vállalat Szolnoki Ke­nyérgyára, a Juvenál Kft., a Humán Szolgáltató Központ, a Városi Rendőrkapitányság közlekedési osztályának vezetője, Szűcs Tibor százados, a Városi Tűzoltóparancsnokságtól Pluhár András száza­dos támogató közreműködése. Kellemes időtöltés volt. A gyerme­kek nevében is hálásan köszönjük: A könyvtár dolgozói Fordított gyermeknapot rendeztek Tószegen. Szülők, nagyszülők, hozzátartozók együtt ünnepeltek. A sportpályán tomagyakorlato- kat, táncokat és sportszámokat mutattak be a gyerekek, a tornate­remben Ki mit tud?-ot rendeztek egyéni és csoportos produkciók bemutatásával. Gyerekek, nagyon szép volt! Köszönjük a tanárok­nak, hogy szabad idejüket nem sajnálták a műsorszámok betaní­tásra. Pedagógusaink mindent megtesznek azért, hogy gyermeke­ink jól érezzék magukat a tószegi iskolában. Kiss Gézáné Tószeg *** A gyermekvárosban május 28-án rendeztük meg a hagyományos gyermeknapi találkozót. Ötödik éve már, hogy minden esztendő­ben, a gyermeknapon, visszavárjuk az innen kikerülő növendéke­ket, családjukkal együtt. Évente körülbelül negyven fiatal hozza el bemutatni férjét, feleségét, gyermekeit. A hangulatos ebéd után bárki bekapcsolódhatott a gyermeknapi kavalkádba: részt vehetett a kézművesműhely munkájában, ügyes­ségi és szellemi játékokon. És hogy a nehéz gazdasági helyzetben lévő intézet mégis sokak számára emlékezetes gyermeknapot tu­dott varázsolni, köszönhető a finomságokat felajánló cégeknek: a Centrum étteremnek, a Kauri cukrászdának, a Szolnok és Vidéke ÁFÉSZ 100-as ABC-jének és Élelmiszer Diszkontjának, a Fodor és Társa Kft.nek, a Si-Co Kft.-nek, a Solaminak és a Medvetej Kft.-nek. Valamennyien hálás szívvel köszönjük. Szügyi Csongor igazgató Szakképző Iskola és Gyermekotthon Küldjön egy képet! A Járműjavító villanyszerelői 1944-ben Ez a csoportkép a szolnoki Járműjavító villamosműhelyében készült. Ülnek: Varga Sándor, Bánkúti Béla, Ábel László, állnak: Sándor János, Herceghalmi János, Kelemen István, Munkácsi József, Pálszabó István, Kelemen Dezső. Háttér­ben az áramfejlesztő generátor műszerfala. A háború okozta ká­rok elviselhetők voltak, a gépház sértetlen maradt, csak a nagy kéményt érte találat. 1944. november 6-án kezdték meg helyre- állítását, 1945-ben már áramot termeltek; nem sokkal később a Papírgyárban is megindult a termelés. Szovjet fegyveres katona felügyelte a munkát. Sándor János Szolnok Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk az Önöknek kedves, féltve őrzött, közlésre alkalmas, mások számára is érdekes emlékképeket a hozzá tartozó kis történettel! A megjelenést követően ezeket az értékes felvételeket azonnal visszaküld­jük. (A sze'rk.) Az oldalt szerkesztette: Kácsor Katalin Az Aboityi Úti Általános Iskola Fürkész gyermek- szervezete háromnapos kiránduláson járt. Oticéljuk: a Pla­netárium, az állatkert, a kisvasút, egy szentendrei kirándu­lás és a csillebérci gyermeknapi program megtekintése. A csillebérci résztvevők csodálkozása érthető volt, amikor a százhatvan tagú kirándulócsoportot az „abonyi”-s pólókban meglátták. Gyermekeinket mindennap érte valamilyen aprő meglepetés, amiért igen hálásak voltak. Köszönjük a kísérő pedagógusoknak a gondoskodást, a féltő szeretetet, amely érezhetően körülvette a kis csapa­tot. Maradandó élményt adott gyermekeinknek ez a három nap. Huri Ferencnc Szmk-tag A kézbesítő álma . .. avagy variációk a postaládára Újságkihordásra adtam a fe­jem... Nem mintha szégyellném, de időbe tellett, míg magammal is tisztáztam a dolgot. Iskolai végzettségem ugyanis másra szól. Ahol lakom, még legalább hatezren élnek. A település egyik felén hordom az újságot. Amikor elkezdtem, úgy tervez­tem, korán reggel lezavarom a műszakot, nyolcra már túl is le­szek rajta. Ha reggelenként késne az újság, azon legfeljebb én bosszankodom, azt az időt be lehet hozni - gondoltam. Első napokban „menetrend”-bői néztem az előfizetők névsorát, percekig kutattam a házszám­táblát. Három hét után úgy éreztem, belejöttem. Akarom mondani, belejönnék, ha nem volnának az újságosládák. Mert ehhez külön szakértelem kell. Vannak ked­ves, szeretett ládák, kevésbé kedvesek, sőt rettegettek. Ked­ves az a láda, amibe egy-két mozdulattal, mondjuk négy rét hajtva, 4-5 másodperc alatt be lehet tenni egy újságot. Prímák a csövek is, könnye­dén lehet vele „dolgozni". Per­sze cső és cső között is van kü­lönbség. A 110-es PVC sokkal szimpatikusabb, mint a 40-es. Vannak lekváros ládák, cipős dobozok tető és ajtó nélkül, amik be- és szétáznak. Vannak szabványos levélszekrények, amik szépek, az újságot viszont keserves kínok között lehet be­letuszkolni. Vannak tökéletes postaládák, amivel remekül le­hetne bánni, ha a nyílást nem zárná el 2-3 kerítésléc. Egy ilyen ládánál aztán lehet ügyeskedni! Vannak kívánsá­gok, óhajok: „Ne gyűrje, ked­ves, össze az újságot!" - szól ki a nénike. Nem tenném, ha be­férne - gondolom ilyenkor. Máshol azt kérik, hajtsam össze nyolcad részre, és tegyem a láda mélyére, nehogy ellopják. Harmadik helyen azt szeretnék, tegyem bele hátulról. Megold­ható! Felmászom a kerítésre, hátulról kinyitom a ládát, bete­szem az újságot, becsukom az ajtót, lemászom a kerítésről és kész. őszintén szólva nem is csodálkozom, hogy a szom­szédból a múltkor olyan fur­csán néztek rám. Arra volt kí­váncsi, vajon sikerül-e a mutat­vány? Ilyenkor sóhajtozom és ábrán­dozom: egy olyan postaládáról, ami jó helyen van, a nyílása is, amibe belefér, ami pont olyan, amilyennek lennie kell. „itács” A Politikai Foglyok Szövetsége - a két világháború katonái és a kivégzett hősök tiszteletére - Szolnokon május 28-ára a város lakosságát, a politikai pártokat, társadalmi szervezeteket a Vár­templomban celebrált emlékező és hálaadó szentmisére, a Gu­tenberg téri kopjafához koszorúzási ünnepsége hívta. Az ün­nepség helyszínét hetven szolnoki polgár kereste fel. Sajnálattal veszi tudomásul, hogy a pártok, a megyei és városi önkormány­zat képviselői, a pedagógusok, diákok, cserkészek, hívők és nem hívők ezen a napon nem érezték kötelességüknek, hogy le­róják kegyeletüket az emlékhelyen! Deák András a Recski Szövetség tagja Olvasóink leveleit szerkesztett formában, rövidítve közöljük, tisztelet­ben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánossá­got adunk, ha nekünk ugyanarról esetleg más a véleményünk. ________Expressz - Ajánlva Tartós használatból tulajdon Felháborodott levelet írt szerkesztősé­günkbe szolnoki olvasónk, tulajdon- jogi kérdésben kérve válaszunkat. Panasza a következő: „A Tarló úti garázsszövetkezet azt állítja, hogy a Wágner Gusztáv úti ga­rázssor területét 50 évre megkapta. Tehát ha én veszek egy ga­rázst, a tulajdoni lapon az szerepel, hogy a terület az övé, míg a garázs az enyém. Ha nem lépek be szövetkezeti tagnak, akkor hatezer forint földbérleti díjat kell fizetnem évente. Hogy lehet az, hogy az egy ingatlannak - aminek a felépítménye az enyém - két tulajdonosa van? A garázsszövetkezeti tagok évi 500 fo­rintot fizetnek. Ebből négyszázat a szövetkezet a saját fenntar­tására, míg 100 forintot a szövetkezeti tagoknak ír jóvá. Ebből fedezik a fenntartási költségeket. Tűrhetetlen, hogy zömében nyugdíjasokon élősködjön a szövetkezet” -: írja panaszosunk levelében. Mint megtudtuk, annak idején jogosan került a garázsszövetke­zet tulajdonába a garázsok által elfoglalt földterület. Amikor a garázsok épültek, a földtörvény szerint tartós használatra meg­kaphatta a földterületet a szövetkezet. Az új földtörvény lehető­séget adott arra, hogy a tartós használatban lévő földek a szö­vetkezet tulajdonába kerüljenek - és ez meg is történt. A tartós használatban lévő vagy szövetkezeti tulajdonú földte­rületekre épített garázsok esetében a Polgári Törvénykönyv le­hetőséget adott és ad ma is arra, hogy a földtulajdonos és a ga­rázstulajdonos - mint a felépítmény tulajdonosa - elváljon egymástól. Az építtetőnek és a szövetkezetnek annak idején eb­ben meg kellett állapodniuk. így a garázsok, mint felépítmé­nyek kerültek csupán az ingatlan-nyilvántartásba, míg az álta­luk elfoglalt földterületek a szövetkezet tulajdonában maradtak. Ebből kiindulva a garázsszövetkezet jogszerűen kér bérleti díjat azoktól, akik nem léptek be szövetkezetbe. Hogy a bérleti díj összege túlzott-e vagy sem, arra nem tu­dunk választ adni. Ä bérleti díj mértékének megállapítása kér­désében lehet bírósághoz fordulni, de jobb a békés megegyezés. Ugyanis a szövetkezeti tagsággal és az egyszeri belépési díj megfizetésével nem csak a terület használatáért járó összeget fizeti meg, hanem - ha szerény mértékben is - az üzemeltetési, felújítási költségekre, kisebb kiadásokra is tartalékol a szövet­kezet. A befizetett évi díj a fenntartási-felújítási alapba kerül. Ezt elhelyezik valamelyik bankban, és a jóváírt kamatot min­denki számára egyformán osztják szét. Egy-egy garázscsoport pénzét azonban külön-külön kezelik. Ha viszont egy garázs- csoportnak olyan kiadása lesz, amire nincs meg a fedezet, saját zsebből kell kiegészíteni a számlát. ^PcUaJIa’u Dajkaképzés magas fokon Egy szép hivatásért Decemberben indult, május 6-án sikeres vizsgával ért véget az a dajkaképző tanfolyam, amelyen a tiszabői óvodai dajkák is részt vettek. Köszönjük Nagy Jenőnének, a tanfolyam szervező­jének és vezetőjének, dr. Szabó Erzsébetnek, Kakóné Kovács Katalinnak, Lakatosné Házi Ágnesnek, Ladányi Évának és dr. Csömör Piroskának, hogy segítségükkel, előadásaikkal ismere­teinket gazdagíthattuk, szakszerűen elsajátíthattuk ezt az igen szép hivatást. Négyesi Zoltánnak, a tiszabői önkormányzat polgármesteré­nek és Rentzné Bezdán Edit jegyzőnek hálásak vagyunk, hogy hozzájárultak a tanfolyam költségéhez, valamint Tóthné Stefán Évának, az óvoda vezetőjének, hogy lehetővé tette számunkra a munkaidő-kedvezményt. A napközi otthonos óvoda valameny- nyi dolgozójának köszönjük, hogy távollétünkben a napi teen­dőkből, feladatokból többet vállaltak magukra. Imre Pálné és Demeter Istvánná dajkák Tiszabő A „lövészárok” két oldalán Legyen vagy ne legyen bölcsőde Tiszaburán? Naponta tiltakozásról tudósíta­nak a lapok iskolák, óvodák, egyéb intézmények tervezett összevonása, bezárása miatt. Most egy olyan helyzetről sze­retném tájékoztatni a nyilvá­nosságot, ami ennek az ellen­kezője, és azt hiszem, az or­szágban is egyedülálló. Községünkben, Tiszaburán a lakosság aláírásgyűjtést kez­deményezne egy intézmény, nevezetesen a bölcsőde bezá­rása mellett. Évek óta elégedetlenséget vált ki a lakosság körében, hogy az önkormányzat norma­tív támogatás hiányában üze­melteti a bölcsődét. Az elége­detlenség fő oka, hogy a böl­csődébe járó gyermekek szülei nem dolgoznak. A normatív támogatás megszűnése óta (1990) körülbelül 16 millió fo­rintba került az intézmény mű­ködtetése, míg a térítési díjak összege az ötszázezret sem éri el. Az önkormányzati törvény kötelezően előírja azokat a fel­adatokat, amiket el kell látnia az önkormányzatnak (1990. évi LXV. törvény II. fejezet 8. pa­ragrafus 4. bekezdés). Ez a tör­vény többek között azt is tar­talmazza, hogy a helyi közutak fenntartása, javítása kötelező feladat. Erre egy fillér sincs az 1995. évi költségvetésben, pe­dig az utak állapota siralmas. Kisebb javítások is egy-két mil­lió forintba kerülnének. Sürgős feladatként kellene kezelnünk egy új köztemető tervezését, kialakítását is, de pénz erre még jövőre sem lesz. A mi képviselőink nagy többsége nem ismeri az önkor­mányzati törvény (I. fejezet 1. paragrafus 4. bek.) azon részét, amely kimondja, hogy az ön­ként vállalt helyi feladat meg­oldása nem veszélyeztetheti a törvény által kötelezőn előírt önkormányzati feladatok ellá­tását. A bölcsőde üzemeltetése ön­ként vállalt feladat. (Nálunk vi­szont a törvény azt ír elő, amit akar, ez az egy-két szabályta­lanság már elvegyül a többi törvénysértés között.) Sok dolgot, példát mondhat­nék, amit ebből a pénzből meg tudott volna oldani a község, egyet azonban mindenképpen említek, mert ez is egyedüli Szolnok megyében: közsé­günkben három buszmegálló van és nincs leállósáv, illetve járdaszegély. Amikor idős, be­teg emberek kórházba vagy fe­lülvizsgálatra utaznának, hoz­zátartozóik kis székkel kísérik ki őket a megállóba, erről segí­tik fel őket a buszra. Négy évig úgy-ahogy mű­ködött a község. A gond az ez évi költségvetés elfogadásánál kezdődött, amikor majd négy­millió forint banki hitel felvéte­lét kellett betervezni a műkö­dőképesség biztosítására. Tu­dom, hogy más önkormányza­tok is hitelfelvételre szorulnak, de azoknál mindenütt van va­lami beruházás, fejlesztés. Itt viszont azért kellett tervezni a hitelfelvételt, mert a bölcsőde működtetése 4,6 millió forintba kerül. Javaslat hangzott el, hogy be kell zárni a bölcsődét, mert tovább nem bírja viselni az önkormányzat a kiadásokat: vagy eladósodik, vagy komoly adóterheket kell a lakosságra kiverni. Egy bizottság vizsgál- gatta az intézményeket, hogy hol lehetne megtakarításokat elérni. Különböző javaslatokat dol­goztak ki. Lényeg az, hogy a bölcsődét üzemeltetni kell még december 31-ig, bízva abban, hogy majd az államtól kapunk normatív támogatást. Ezt bizo­nyára az sem gondolta komo­lyan, aki leírta. De időhúzásnak ez is jó. Emiatt hárommillió fo­rinttal kevesebb jut egyéb fel­adatokra. A többség meg is szavazta, de ehhez azt is tudni kell, hogy több képviselő is ér­dekelt a bölcsőde működtetésé­ben. (Javasolni tudom a közeli községeknek, hogy hozzák Ti- szaburára a gyermekeiket, mert itt naponta 30 forintot kell az el­látásért fizetni, és még dolgozni sem kell a szülőknek!) Ilyen jól áll a mi községünk ebben e ne­héz gazdasági helyzetben: ami­kor máshol iskolákat szüntet­nek meg, 15 százalékkal csök­kentik a közalkalmazottak lét­számát, óvodákat zárnak be stb., lassan már oda jutunk, hogy a szegényebb réteg még a kórházba se jut el, vagy válasz­tania kell: kenyeret vagy gyógyszert vesz. Amikor a tévében a minap az egyik mentőállomás gazdasági igazgatója elszorult szívvel pa­naszkodott, hogy nem tudják megoldani a sürgős betegszállí­tást pénz hiányában, és ez em­beréletekbe is kerülhet, akkor a mi képviselőink többsége úgy gondolkodik: majd csak ka­punk pénzt normatív támogatás címén, de ha ez nem sikerülne, akkor sincs még nagy baj, mert hamarosan tárgyalják a forrás- hiányos önkormányzatok hely­zetét Szolnokon a TÁKISZ-nál, és beterjesztünk hétmillió forint forráshiányt, s majd megkap­juk; Én ebben az ügyben nem va­gyok optimista, és a községem­nek sem vagyok az ellensége, de kíváncsian várom, hogy hol van az a pénzeszsák, amiből ilyen nehéz körülmények kö­zött meg nem alapozott célokra pénzt osztogatnak! Optimista képviselő társaim­nak csak annyit tudok mondani: ha valami döntés a választópol­gárok ellenszenvét váltja ki, arra oda kell figyelni! A köz­akarattal nem szabad játszani! Otthon játszhat mindenki ké­pességeinek megfelelően rongybabával vagy csontcsikó­val, de nem a község jövőjével. Gál Zsigmond alpolgármester

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom