Új Néplap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-06 / 130. szám

1995. június 6., kedd Hazai Tükör 3. oldal Zenei napok Tiszafüreden Középkori haditornát és lovas nomád bemutatót láthatott az abonyi közönség a strand melletti füves terüle­ten. A kulturális napok keretében szombaton rendezett ha­dijátékot a Szent György Lovagrend haditorna tagozatának gyalogos és lovas szekciója mutatta be. fotó: i. l. A szeretet és a megértés jegyében Nagykörűi hittanosok Tiszaugon Keddi Jegyzet Levél a pénzügyminiszternek Tisztelt Bokros Lajos Úr! Megdöbbenéssel, sőt jogos felháborodással értesültem arról, hogy csapnivalóan gyalázatos, rendkívül gyatra végkielégítés­sel került az egyik bársonyszékből a másikba. Mindössze 16 millió forintot kapott azért, hogy a Budapest Bank főnökéből a pénzügyi tárca főnöke lett. Ön, Bokros úr, ennél többet, jóval többet érdemelt volna! Hogy hol és milyen formában, azt most nem részletezem, gondolom, majd papírra vetik a levélírók, Tolnától Baranyáig, Hegyeshalomtól Záhonyig. Igazuk van, ha rajtam múlna, adtam volna önnek 25 milliót, mert ez a szeren­cseszámom, és ha nekem egyszer már kettest hozott a lottón, egye fene, tegye ezt önnek is. Szóval megérdemelte volna a 25 milliót, mert gondolom: nagy a család, sógor, koma, rokonság. Tudja, hogy van ez, mire hazaér vele az ember, jut is, marad is belőle. Ha netalántán mégis maradt volna, néhány szerény ja­vaslattal élek, mire is költhetné ezen kis összeget. Mondjuk Szolnokon a Madách úti óvodára, mert nincsen udvari játékuk. De a kunsági óvodákba is lehetne venni sok mindent, sőt a jász­ságiakba is, ha a jászokat jobban kedveli. Esetleg ajánlom Szolnokon a Verseghy gimnáziumot, ahol hovatovább krétával szemléltetnek. Hogyan? Úgy, hogy rárajzolnak a táblára. Igaz, tábla, kréta még van, de ez is csak idő kérdése, ha így haladunk. De adhatna a Varga Katalin giminek is, mert beázik az ártatlan. Mármint a teteje. És akkor még nem beszéltem a kórházainkról, amelyek lassan odajutnak: ha hoz a beteg tűt, beoltják, ha nem, hát nem. Félre ne értse, nem akarom én Önt megszúrni, Bokros úr, dehogy! Szúrják magát elegen, csak éppen segíteni szeret­nék, ha jótékonykodásra adná a fejét. Való igaz, eddigi tényke­dése nem ezt mutatta, de hát tudja, hogy van ez. Az ember előbb-utóbb rájön arra, amit már Mária Terézia is ismert, etetni kell a juhot, ha nyírni akarjuk. A nyírás már remekül megy. Ön­ről azt mondták többen: vizet prédikál, bort iszik. Ezzel szem­ben például Kunhegyesen már a víz is hiányzik, mivel megdöb­benéssel tapasztaltam: leszerelték az utcai közkifolyókat. Leg­alábbis a többségüket. Bizonyára mert sok víz elfolyt ingyen. Ha adna nekik néhány köteg Széchenyit, talán helyrepofoznák a kutakat, esetleg fedőréteget rakhatnának több útalapra. Látja, tudnék én ennek az összegnek, vagy bizonyos részé­nek hasznos elképzelést javasolni. Jaj, el ne felejtsem! A nejem a lelkemre kötötte, 25-e után nekünk is adhatna (kölcsön) vagy húszezret. Tudom, nehéz lesz kiszakítani, mert ha emlékezetem nem csal, ennyire büntették. Én csak ennyit szeretnék kisajtolni Önből, Bokros úr, mert Ön már ennél nagyságrendekkel többet préselt ki. Belőlünk, belőlem, belőle. Ugye megért, és nem ve­szi tolakodásnak, mert a környezetemben alig van olyan ember, akitől kölcsön lehetne kérni. Várom a válaszát, mint az egyik pontos adófizető. D. Szabó Miklós r Evadzárás a Kölyök Színpadon A zenebarátok örömére az el­múlt hét ugyancsak bővelkedett zenei programokban, cseme­gékben Tiszafüreden. A sort május 30-án este Fa­zekas Ede és Bagi Andrea kon­certje nyitotta. Fazekas Ede, a debreceni Bartók Béla Zene- művészeti szakközépiskola végzős, hegedű szakos növen­déke, akiről érdemes elmon­dani, hogy zenei pályafutása egyidős a tiszafüredi zeneisko­lával, melynek kapuit már nagycsoportos óvodásként át­lépte. Szabó Katalin, majd Rö­mer Ottó irányításával ismer­kedett a hegedűvel, illetve he­gedűirodalommal, s hogy idő­közben lapoztunk néhányat ka­lendáriumban, mi sem jelzi jobban, mint hogy a kedd esti, immáron harmadik önálló ti­szafüredi fellépésére a szóbeli érettségi után érkezett. Ez a koncert a hegedűérettségire, il­letve főiskolai felvételire való felkészülés fontos állomása volt. Zongorán - mondhatni hagyományosan - Taraszova Marianna kísérte. Ede vendége, Bagi Andrea, a Budapesti Ze­neművészeti Szakközépiskola harmadik osztályos zongorista növendéke, kinek tehetségét jelzi, hogy a debreceni intéz­mény lehetőségeit kinőve ke­rült Budapestre. Bensőséges, magas színvonalú hangverseny részesei lehettek, akik meghall­gatták őket kedden este. Két nappal később a városi sportcsarnok volt a helyszíne a IV. európai ifjúsági zenei fesz­tivál tiszafüredi programjának. A nemzetközi arany minősítés­sel rendelkező Bekton Ifjúsági Fúvószenekar a budapesti sze­replés előtt két külföldi együt­test látott a szó szoros értelmé­ben is vendégül. A németor­szági Beckum város szimfoni­kus zenekarának és az ukrajnai Donyeck város fúvószenekará­nak tagjai ugyanis a tiszafüredi fúvósok családjaiban találtak otthonra néhány éjszakára. A fentiek tükrében érthetővé vál­nak a Bekton vezetőjének, Bekker Gyulának a köszönő szavai, aki a szponzorokon túl, a tiszafüredi szülőknek fejezte ki legnagyobb háláját és elis­merését. Az est kellemes színfoltja az ukrán együttes volt, melynek tagjai annyira fiatalok, hogy korban még a félig hazai Bek- tont is alul tudták múlni, s rez­zenéstelen arccal, szinte egyet­len mosoly nélkül muzsikálták végig a rájuk eső, közel fél órát. Házigazdaként utoljára lépett a küzdőtérre a Bekton Ifjúsági Fúvószenekar, akik még a szo­kottnál is nagyobb lelkesedés­sel muzsikáltak, rendesen meg­remegtetve ezzel a közönség szívét csakúgy, mint a sport­csarnok falait. Örömmel kö­szönthettük a velük együtt fel­lépő debreceni Valcer táncstú­dió majorette-csoportját is, akik a múlt évi virágkameválon nemzetközi 2. díjat nyertek a zenekarral közösen. A csütörtöki koncert és be­mutató telt ház előtt, nagy si­kert aratott, s ismét bizonyos­ságot nyert, hogy színvonalas produkcióval az egész sport­csarnok is megtölthető. A IV. európai ifjúsági zenei fesztivál tiszafüredi programját a több­ször is felhangzó vastaps minő­sítette, s nem szabad megfeled­keznünk arról sem, hogy ezek az ifjú ukrán, német és magyar muzsikusok a zene erején ke­resztül e néhány nap alatt köze­lebb kerültek egymáshoz - s ta­lán nem túlzás - a békéhez, a barátsághoz. S még mindig nincs vége a zenei szemezgetésnek. Míg a zenekarok a fővárosban folytat­ták programjukat, addig a fü­redi katolikus templomban pünkösdi hangversenyre invi­tálták az érdeklődőket a zeneis­kola tanárai és volt növendékei. Firkász legyen a talpán, aki szavakba tudja önteni annak az egy órának az élményét, ezért jelzők helyett álljon itt inkább a fellépők névsora: orgona, zon­gora: Taraszova Marianna, Ta- raszov Oleg, hegedű: Dósa Ka­talin, Fazekas Ede, cselló: Boniszlavszky Erika, fuvola: Vass Szilvia, Oboa: Sándor Tímea. n. m. Szép környezetben, de a világ­tól elzártan, távol mindenkitől működik Tiszaugon a fogyaté­kosok otthona. A Radványi-kastélyban-és a hozzá tartozó tizenegy holdnyi területen 1950 óta gondoznak rászorult embereket. Korábban öregek otthona volt, később pe­dig elmebetegek ellátását bizto­sította az intézet. Jelenleg het­venhét súlyos és középsúlyos értelmi fogyatékos felnőtt ellá­tásáról és foglalkoztatásáról gondoskodnak - tudtuk meg Rontó Zsuzsannától, az intéz­mény igazgatójától. A fogyaté­kos ember különleges helyze­téből adódóan, sajátságos „aranyketrecben” éli le az éle­tét, de bizonyított tény, hogy milyen jótékonyan hat rá, ha érintkezhet a külvilággal, ép embertársaival. Az intézet szombati rendez­vénye is kísérlet volt az elszige­teltségből való kitörésre, meg­törve az egyforma hétköznapok szürkeségét. Mivel halmozot­tan fogyatékos embereket ne­hezebb kivinni a „külvilágba”, Számítógépes jegyértékesítő rendszert indít ősztől a Ticket- ron Hungary Kft. Tizenkilenc vidéki városban és a főváros 25 pontján, a legismertebb jegyértékesítő helyeken a kö­zönség bármilyen kulturális programra (színházi előadás, cirkuszi műsor, komoly- és könnyűzenei koncertek stb.) jegyet válthat - tájékoztatta Jobbágy Gyula ügyvezető igazgató az MTI-t. A szolgáltatásért fizetni kell: az igényelt jegy 10 száza­lékát. Ugyanakkor a rendszer­ben lévő programokat tartal­mazó műsorfüzetet ingyen kapja meg a vásárló. A rend­szerhez már több rendezvény- szervező, jegyértékesítő iroda, az intézet dolgozói arra gondol­tak, hogy külső programokat hoznak be az otthonba. Segítőkész emberek támoga­tásával sikerült egy hangulatos, kellemes napot szerezni az ott­hon lakói számára. A nagykörűi római katolikus hittanos fiata­lok Fejes János plébános veze­tésével felejthetetlen pillanato­kat szereztek közönségüknek. A Pro Anima (Lelkekért) együttes modem hangszerelés­ben adott elő dalokat. A több­nyire vallási témájú énekek kö­zött jól illeszkedett a Jézus Krisztus szupersztár részlete vagy a néger spirituálé is. A zenés programot játékos sportvetélkedők követték, hi­szen a zene és a mozgás az, amit kivétel nélkül szeret min­den intézeti lakó. A szeretet és tolerancia je­gyében lezajlott rendezvény mottójául is szolgálhatnak az igazgatónő szavai: „...nem azért szeretnek, mert jók vagyunk, hanem azért vagyunk jók, mert szeretnek bennünket.” pénztár, színház, koncertszer­vező - egyebek mellett a Nemzeti Éilharmónia, az Interart Fesztiválközpont, a Nemzeti Színház, a Radnóti Színház - csatlakozott vagy je­lezte belépési szándékát. De a működtetők várják a további jelentkezőket is. A kisebb adminisztráció megkönnyíti az irodák munká­ját, a vásárlók pedig gyorsab­ban és kényelmesebben sze­rezhetik be jegyeiket. Az igazgató elmondta: a jövőben szeretnék megduplázni az áru­sítóhelyek számát úgy, hogy önálló irodákat is létrehozná­nak például a nagyobb egye­temeken, aluljárókban. (MTI) Hetedik évadját zárta szomba­ton a szolnoki Kölyök Színpad. Klein Imre népművelő, a Kö­lyök Színpad rendezője sikeres­nek ítélte meg munkájukat. A Hófehérke és a hét törpe, illetve a Százszorszép igazi előadá­sokká forrtak, utóbbinak 5800 néző tapsolt. Megalkották a mű­ködési szabályzatukat, melyben fontos szerepet kapott a fegye­lem és a szervezeti kérdések új­rafogalmazása. Megválasztották az új vezetőséget, és döntöttek új díjak létrehozásáról is, így a KÖSZI-díjról, melyet az kap, aki a végveszélybe került dara­bot akár bravúros beugrással vagy bármi más módon meg­menti. Létrehozták a tisztelet­beli tag címet is, amelyet a se­gítő felnőttek kaphatnak meg ezután minden évben. A társulat összetétele az el­múlt időben változott, részint „kiöregedtek”, másrészt pedig - sajnálatos módon - fegyelme­zetlenség miatt kellett tagoktól megválni, ezért a fegyelemre a jövőben jobban odafigyelnek majd. Az új, KÖSZI-díjat első ízben Péntek Krisztina kapta, a Százszorszép című mesejáték előadását mentette meg bravú­ros beugrásával. Az évadot egyébként is a beugrások évad­jának nevezhetjük - mondta a rendező. A legjobb epizodista díját Molnár Gyöngyi, a leg­jobb női alakítás díját Varga Nóra (fiúszerepben!), legjobb női alakítás díját Steiner Vero­nika, a legjobb férfialakítás dí­ját pedig Farkas Tibor vehette át. Kölyök Színpad hűségért dí­jat kapott Papp Beáta. A felnőtt segítőket is köszön­tötték, többek között Kállai Gábor zenei kísérőt, Csíki Pál nótaénekest, aki a Százszorszép mese dalait írta, Tőzsér JózseJ festőt, aki díszleteket varázsolta élővé. Ezután a rendező ismertette az új évad terveit. A Hamupi­pőke zenés változatát fogják előadni Romhányi József verse­ivel, melyre Fényes Szabolcs írt zenét. A verses mesefeldolgo­zás szerepeit is kiosztották. Katonai esküt tettek szombaton a májusban bevonult katonafiatalok. Felvételünk a „Szolnok” Vegyes Szállítóre­pülő Dandár ünnepségén készült. fotó: i. l. G. A. ősztől vidéken is Számítógépes jegyértékesítés Úgy tűnik, megérkezett a nyár. Megint bekö­szönt, mint valami számítógépes menü; megmutatva, mi a vá­laszték. Nagyjából meleg és por. Időnként özönvízszerű esőzések. És megint halkan jött, szinte észrevehetetlenül sunnyogott be a kertek alatt. Tavasz meg megint egy szál se volt. Prémgalléros kabátról (télen túrtuk valamelyik bálatanszéken!) váltot­tunk fürdőnadrágra, bélelt csizmáról strandpapucsra. A tavasz meg eltűnt. Márciusban még havazgatott: helyes kis darát hordott a szél a didergő majorettek arcába, ahogy vonultak hősiesen nyári ru­hácskáikban a főutcán. Nem mondom, he­lyesek voltak még úgy kékre fagyva is. A gitáros énekét meg magasra kapta a szél, s cibálta, hangokra tépte, transzponálta. Egyszóval: jeges tógájú március idusa. Aztán jött az április - az átvert méhek hava. Gyümölcsfák övig díszben-virág- ban, aztán újabb szelek és hidegek, sely­mes mínuszok, s máris csak néhány hor­monzavaros méh ügyetlenkedett a ba­rackvirágok között. Az eredmény: import­lekvár. És május végén máris magasan szálltak a harmincasok. Gyerekkorom nem is olyan régi múltjá­ból emlékszem, milyen ritka madár volt nyáron a harminc fok. Olyan volt az már, mint a láz: csillapítani kellett. Azóta Itt a nyár! mintha ez is változna. Hőérzetünk néhány fokkal jobbra tolódott. Ma harmincöt fok körül kezd betyárulni a meleg, de a negy­ventől sem esünk azonnal hasra. Hiába, az alkalmazkodás nagy csoda. Viszont min­den egyes alkalmazkodással elvész va­lami. Lehet, hogy egy felnövő generáció számára újra kell majd fogalmazni, mit is jelent a mérsékelt égöv...? Ők már felnőhetnek úgy, hogy nem lát­nak csirkét és lovat - csak ló-betűt -, ráa­dásul Hollyvoodban is kiveszőiéiben van a lovas-magányos hős, az indiános fil­meknek pedig nagyon leáldozott (az egy Kevin Costner csillapítgatja a rézbőrű-éh- séget váltakozó szerencsével). Nem is tu­dom, olvassák-e a mai fiúk pl. a Nagy In­diánkönyvet vagy a Winnetout. Én vagy hússzor végeztem ki a vaskos köteteket. Igaz, később a Terminátort és az Alient is átböngésztem, de csak egyszer. Lehet, hogy konzervatív vagyok? Old Shatter- hand és Bőrharisnya szavai még ma is a fülemben csengenek, tőlük biztosan tanul­tam is valamit, de hát mihez kezdjek a számítógép-hősökkel meg az akcióterü­letté tett egész Univerzummal? Az Erő gladiátoraival? A pénztárca-nyitogató bestsellerekkel? De ma már remekül fel lehet nőni úgy, hogy az ember nem látott még lovat és nem tudja megkülönböztetni a tölgyfát az almafától, viszont jókor üti le az ENTER-t. Mellesleg az ősszel sem állunk sokkal jobban. Nagy esőzésekre, borongós, szürke időkre, tömör komorságokra ta­valyról sem nagyon emlékszem. A tavaszt nyilván jobban szeretem, mert ugye akkor áradnak a vizek és választódnak a társak, meg jó esetben a méhek is szorgoskodnak, és minden újraindul. És ebben van valami nagyon-nagyon biztató, de az évhez az ősz is hozzátartozik: a lapos szögben beeső fények, rozsdás levelek és a sötét, bűnre és önbűnre meg melankóliára buzdító vasár­nap délutánok. Most meg úgy néz ki, lop­ják tőlünk az évszakokat. Nyárból me­gyünk a télbe, télből a nyárba, tisztára, mint az ügetőn - vigyázz! kész! rajt! -, az­tán rohan minden egyik végletből a má­sikba. Most mindenesetre nyár van, és en­nek azért örülhetünk, még ha szalmasip- kásan és fényvédőfaktorosan is, és tervez­getjük végre a kicsi forintokkal a nagy­messzi utakat, és hát nagyon tudnék én örülni ennek, ha nem lenne még az or­romban a naftalin és nem állna még min­dig ott az előszobában a téli cipő, mert va­lahogy nem volt még érkezésem nyárrá lenni. Itt a nyár - de azért hiányzik a tavasz... Keresztet szenteltek vasárnap Jászszentandráson, a volt járási iskola előtt. Az 1911 óta ott álló keresztet Faragó Nándor helybeli vállalkozó állíttatta helyre. fotó: i. l.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom