Új Néplap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-06 / 105. szám
1995. május 6., szombat Szatirikus Mine klet 11. oldal Donkó László: Hacsak és Sejó- Villámtréfa Szereplők: Hacsak, Sejó. Szín: Kávéház híján egy maszek kricsmi. Hacsak: Alászolgája, Sejókám! Sejó: Most jött, és máris megy, Hacsak? Hová, hová, ilyen sietősen? Hacsak: Házibeteg vagyok, a házisárkány, a feleségem, elküldött a háziorvosomhoz... Sejó: Hogy a házisárkány neje csípje meg magát, Hacsak! Aztán mondja csak, mi a baja! Hacsak: Nadrágszíj-szindróma! Sejó: No ne, Hacsak! Maga megint át akar engem rázni! Hacsak: Rázza magát a mohi villamos erőmű! A hosszú nadrágszíjam helyett rövidebbet íratok fel háziorvosommal... Ezentúl azt is elég lesz összébbhúznom! Sejó: Húzza össze magát a görcs! De olyan sápadt, Hacsak, akár egy kisnyugdíjas! Nincs valami más baja is? Hacsak: De! Baj van a protézisemmel! Sejó: Nocsak! Eltörött? Meglazult? Hacsak: Nálam, Sejókám, csak a szocliberális koalíció lazulhat meg! Nem az én ellenzéki protézisem! Sejó: Akkor? Hacsak: Le akarom vetetni a protézisemet... Sejó: Megőrült, Hacsak! Hogy fog ezentúl enni? Mit enni! Zabáim? Hacsak: Pedig juszt is levetetem! Nincs rá szükségem! Feleslegesen meg minek legyen a számban. Sejó: Miért nincs rá szüksége, vén, fogatlan víziló? Hacsak: Mert olyan keveset eszem mostanában, hogy azt a maradék fogköveimmel meg tudom őrölni! Sejó: Aztán mér hamizik olyan keveset? Talán példát vett a Csákányi Eszterről? Hacsak: Miért, mit csinált a Csákányi Esztike? Valamit elbaltá- zott? Sejó: A Csákányi művésznő fogyózott... Hacsak: A Csákányinak bizonyára volt miből lefaragnia! Sejó: Magának nincs miből. Hacsak? Hacsak: De van miből! A kisnyugdíjamból, Sejókám! Annyi a kisnyugdíjam, hogy vígan fogyózhatom. Elmondjam, hogy milyen kajától fogyózom? Sejó: Maga akkor is elmondja, ha azt mondom, hogy ne mondja el! Hát mondja el! Hacsak: Legutóbb például ökörszemet vettem a hentestől! Sejó: Ökörszemet?! Mit főzött abból, Hacsak? Hacsak: Ökörszemlencsefőzeléket, Sajókám! Sejó: Slussz, ez a téma be van fejezve! Mondja, gyógyszert nem szed, Hacsak? Hacsak: Egy cseppet. Sejó: Milyen cseppet? Hacsak: Béres-cseppet! Sejó: Dilibogyót nem szed, Hacsak? Hacsak: Azt hiszi, én vagyok a hülye, Sejókám?! Sejó: Nem hiszem, tudom! Hacsak: Nagyon téved! A reklámfőnök a szenilis! Sejó: Melyik reklámfőnök? Hacsak: A szalámigyár reklámfőnöke! Aki potom ezerhétszáz forintos Pikk szalámit ajánl nekem, a kisnyugdíjasnak... Biztosan pikkel rám! Sejó: Én balga tag, hogy mért nem hagytam magát az elején elmenni! Ó, én hatökör! Hacsak: Tudja, hogy magának mindig igaza van, Sejókám? Most is! Hi-hi! Alászolgálja! Sejó: Én már nem szidom össze! Szidja össze magát, Hacsak, a Torgyán a parlamentből! A soha viszont nem látásra! (Firhang le.)- Az elmúlt húsz év magyar kormányainak fantáziáját szegény Széchenyi munkásságából egyedül csak a „Hitel” mozgatta meg igazán. Jelen időben- Hogy szoktad mesélni, apjukom? Miből is készült az az olaszos ebéd Doberdónál, amikor már levágtátok az utolsó tyúkot is? Árnyékgazdaság- Az igazat akarom hallani, doktor úr, bármennyire is nehéz! Felkészültem a legrosszabbra is, mondja ki: ártámogatott gyógyszerre van szükségem vagy nem?! Mai mese. - És a nagymama meg Piroska már annyira éhesek voltak, hogy amint meglátták, szőröstül, bőröstül felfalták szegény farkast. .. Mucsarátóti abszurdok Róka és a szőlő Ragyogó júniusi nap volt, a kiscsibék már tollasodtak, és gyakran elkódorogtak az anyjuktól, könnyű volt reggelihez jutni, vadász egy se, így aztán a rókának jóleső komfortérzése volt, szubjektíve. Sétált éppen a szőlőhegyen, és megpillantott egy gyönyörű fürt szőlőt, de hiába állt a hátsó lábára is, nem érte el. Elment hát a negyedik szomszédba, régi ismerőséhez, kért egy létrát, és levette a fürtöt. Dögsavanyú volt.- Nem vagyok normális - morfondírozott a róka, amikor vitte a szomszédba vissza a nehéz létrát -, még a hülyék is tudják, hogy júniusban még savanyú a szőlő. A kismalac és a kopaszok Az üldöző kopaszok elől a kismalac felmenekült a fára. A kopaszok egymás vállára álltak, hogy elérjék a kismalacot. Alul állt Kojak, arra állt Békési László, az ő vállára meg Rákosi elvtárs. A kismalac tudta, hogy van egy varázsmondat hasonló esetekre, de az istennek se jutott eszébe. Ráadásul, mivel a baj nem jár egyedül, a mobil telefonját is otthon felejtette, így nem kérdezősködhetett a tudakozóban. Prapram... prapram... - dú- dolgatott Rákosi elvtárs, miközben pecsenyelével locsol- gatta a szépen piruló kismalacot - az ember ne le- gye-he-e-ehen feledéke-he-he-heny... A róka és a holló Az öreg holló a fán ült, és csőrében tartotta azt a bizonyos sajtot. A róka jobbról be.- Ahogy elnézem, ez a kitanult vén csoroszlya biztosan ismeri a mesét - morfondírozott a róka -, hát én ezt meg nem dicsérem semennyiért, jé- zusmáriám, olyan csúnya, mint egy bányarém! Felszólt a fára.- Anyó, holnap felemelik a sajt árát, valamint a tanuló- és nyugdíjasbérletet.- A francba - mondta a holló, és kiejtette a sajtot. Ne csodálkozzunk, de ha már csodálkozunk, a szánkat ne nyi- togassuk. A tücsök és a hangya Tavasszal a tücsök zenélni kezdett, a hangya pedig szorgalmasan dolgozott, pontosan úgy, ahogyan a mesében megszoktuk volt. Nyár elejére a tücsök divatba jött, eltalálta a tömegízlést, mindenki az ő dalaival aludt el, a „jejeje prrr, prrr, jejeje prrr” elnyerte „az év legszellemesebb szövege” - kitüntető címet. Amikor augusztusban megkapta az aranylemezt, a tücsök jó dolgában inni kezdett. Augusztusra a szorgalmasan dolgozó hangyát az APEH, a társadalombiztosítás, a vámosok, a bankkamatlábak, a forintleértékelések és a hivatalok packázásai teljesen elintézték. Ráadásul beperelte egy hangyaszuka gyermektartásért. Ő is inni kezdett. Egyszerre hunytak el egy őszi napon, amikor a k.-i kórházban bejelentették az intézet csődjét. Utoljára őket még felboncolták, mindkettőnél alkoholos májcirrhózist és perifériás idegbántalmakat találtak. Ennyi. Magyarok! Most aztán dolgozzunk vagy muzsikáljunk? -kefeNyolc óra munka, nyolc óra pihenés,
