Új Néplap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-15 / 112. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. május 15., hétfő A történelem ismétli önmagát A békés utat válasszuk! Elmerengtem két nemrég megjelent íráson. Egyik Simon Cs. József tollából való: Bealkonyult a nyárnak? (április 25-én jelent meg), a másik Művészet és tudomány buzgó művelése címmel április 27-én - a diák- polgármester-jelöltek interjúpályázatán a legjobbnak ítélt munka. Engedjenek meg néhány gondolatot! Amikor annyi idős voltam, mint most a főiskolás lányaim, nekem a tudás megszerzése és az ebben való tökéletes hit - s hogy környezetem ezt észre is veszi nagyon erős volt. És volt idő, amikor azt mondhattam el magamról, hogy egy bizonyos szakterületet, a geodéziát - amelynek minden hozzáférhető irodalmával tökéletesen tisztában voltam -, úgy ismerem, hogy nem tudnak olyat kérdezni tőlem, amiből - nőként - akkor jelesre ne tudtam volna vizsgázni. Csakhogy múltak az évek. Nem tudom, hogy miért épp velem esett meg, de munkanélküli lettem. Hiába volt a sok tanulás, a rengeteg energia?! Ha még régebbi emlékekhez nyúlok visz- sza, a mai iskolabezárásokra se találok ésszerű magyarázatot. Hiszen volt az oktatásnak olyan korszaka, amikor négy-öt fős osztályokat osztatlan iskolában tanítottak kis fizetésű pedagógusok. Ezek voltak az újjáépítés évei a második világháború után. S kik jártak ilyen iskolákba? Azok, akik most vannak nyugdíj előtt - közülük sokan mentek közép- és felfőfokú intézményekbe, s lettek értelmiségiek. Volt köztük miniszterelnök is. Vajon hányán vagyunk, akiknek ilyen emlékei vannak? A történelem önmagát ismétli, csak más formában. Kívánom, egy maradjon ki ebből az ismétlődésből: mégpedig az öldöklés. Maradjon meg a békés megoldások keresése. P. T. E. Szolnok Küldjön egy képet! A tiszasülyi varroda asszonyai a 70-es években A felvétel a tiszasülyi varrodában készült, nem sokkal az alapítás után. A hetvenes években létesítették ezt a munkahelyet a falu asszonyainak. Ez a kis csapat volt az első, és sokáig dolgozott együtt. Ma többségük nyugdíjas. Annak idején a lap többször beszámolt és elismeréssel írt az asz- szonyok munkájáról. Talán sikerül örömet szerezni volt munkatársaimnak ezzel a képpel. Fájó szívvel gondolunk azokra, akik már nincsenek közöttünk. Földes Jánosné Tiszasüly Válaszolt a Volán Rt. A panaszt kivizsgálták Éjszakai műszakba indultunk- ez volt a címe annak az írásnak, ami március 27-én jelent meg a lapban. Theisz Ferencné megosztotta velünk és olvasóinkkal azt a kellemetlen „élményt”, amely március 14-én - éjszakai műszakba igyekezve utazás közben érte őt a Rákó- cziújfalut is érintő autóbuszjáraton. Szabó István, a Jászkun Volán Közlekedési Részvény- társaság vezérigazgatója levélben tájékoztatott bennünket arról, hogy az ügyet kivizsgáltatta, a szolgálati időn kívül utazó, volános gépkocsivezetővel elbeszélgettek, felelősségre vonása megtörténik. Theisz Fe- rencnével személyesen vették fel a kapcsolatot, minden részletet tisztáztak és megbeszéltek. Anyák napja alkalmából a zagyvarékasi Damjanich János Általános Iskola - országos dicsérő oklevéllel kitüntetett - énekkara és a 8.b osztály tanulói ünnepi hangversennyel köszöntötték az édesanyákat a helyi templomban. Színvonalas műsorukat nagy sikerrel fogadta a közönség. (Beküldött fotó) Csellel, hazugsággal tartottak vissza Burzsulyborjút ettünk Azt írták a lapok - az önöké is - , hogy a németek többségének felszabadulás volt 1945. május 8-a. Téved az a német, amelyik lerombolt, kirabolt, megszállott országát felszabadultnak tekinti. Ilyen formán 1945. március 30-án, az osztrák határon, Szentgotthárdon én is felszabadultam, amikor Manlicher kézi fegyveremmel a páncélos szovjet hadsereg fogságába estem. A fegyvert természetesen elvették, meg a ruhámat, csizmámat, órámat is. Hátratereltek Szőce, Csörötnek, Vasvár, Csákány- doroszló majorjaiba. A „beépített” fogolytársak csellel, hazugsággal beszéltek le bennünket a szökésről egészen addig, amíg kellő őrség nem állt rendelkezésükre. Enni nem adtak, zsoldot se. Három nap is eltelt, míg a másik majorból a „burzsulyborjút” áthajtották és levágták, s ki-ki ahogyan tudta, úgy ette a nyers húscafatokat, vagy valami módon kicsit megpuhítva. Még vizet is a lakosság hozott, ha tudott. „Propaganda” volt minden szavuk. Jajveszékeléstől, segélyt kérő kiáltásoktól volt hangos a környék. Ez a felszabadító hadsereg jelen volt mindenütt: katonai közigazatást gyakorolt, és védelme alatt a trianoni határon túl élő magyar kisebbség üldözött lett, kitelepítés várt rá. Fél évszázada csupán, hogy ezek megtörténtek, nem engedhetjük, hogy megismétlődjön. Deák András a Recski Szövetség tagja Majdnem lehetetlennek tűnt A rendőrség a főiskoláért A Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola hallgatóinak köszönhető, hogy egy újabb hagyománnyal gazdagodott a város. Az egyetemi városokhoz hasonlóan - és színvonalasan - ismét megrendezték a főiskolai napokat. A háromnapos rendezvénysorozat minden hallgatónak és az utcáról betérőnek remek szórakozást nyújtott. A vetélkedőn diákcsapatok mérték össze szellemi és fizikai erejüket. Játékos keretek között többféle versenyprogram követte egymást. Ám a legnehe- ’ zebb s a legtöbb pontot érő feladat a tüntetés megszervezése volt. Ez döntően befolyásolta a játék végreredményét. A Mother's Butter Break It Out (Anya Vaja Törje Ki) csapat egy nem mindennapi ötlettel állt elő. Lesz, ami lesz alapon a rendőrséghez fordult, bár az ötlet megvalósíthatóságában nem hittek igazán. Kellemes csalódás érte őket. A rendőrség ugyanis vette a lapot, s a diákok kérésére öt percre lezárták a Ti- sza-hidat, ahol a tüntetés valódinak tűnő keretek között - békésen - lejátszódhatott. A győztes csapat tagjai ezúton is köszönik a rendőrség közreműködését, s külön kö- szönetüket fejezik ki Vörös Miklós városi rendőrkapitány úrnak az együttműködésért. A főiskola diákjai Olvasói levelek nyomán Még mindig a Matávról A „kórus” mondja tovább Május 8-ai lapszámunkban - a Megkérdeztük rovatban - arra kerestük a választ a Matávnál, fizet-e kötbért az előfizetőknek, ha a szerződésben kikötött határidőre a munkát nem végzi el (nevezetesen a vonalbekötést). A kapott válasz késztette szolnoki olvasónkat levélírásra. Amíg a Matáv monopolhelyzetben van, kiszolgáltatottak lesznek az előfizetők; ők sajnos bőven szolgáltatnak alapot az ügyfelek bosszantására - írja levelében. Az újságírónak azt mondták: a szerződésben bennefoglaltatik a kötbéifize- tési kötelezettség ténye, ha az adott időre nem kötötték be az állomást.” Továbbá, hogy „ .. erről elvileg mindenkinek tudnia kellene, aki figyelmesen elolvassa a szerződést." Hát, igen: a szerződés 4. pontja tényleg kimondja, hogy a . . mindenkor hatályos jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni. De az egyszerű ember nemigen tudja, hogy miről szól a hatályos jogszabály, továbbá azt sem, hogy a 3. pontban foglaltak nem teljesítése kötbért von maga után, mert ez így ott nincs leírva. Egyébként észrevehettük, hogy a Matávból „harapófogóval” lehet bármit is kiszedni, ami ügyfele érdekeit szolgálná. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy csak a lap kérésére tájékoztatta az érintetteket. Hát éljünk a jogunkkal! A szerződés az szerződés, és ellenkező esetben a Matáv sem lenne elnéző, nagyvonalú. Egyébként is: hogy van az, hogy aki elkövette a szerződésszegést, az számolja ki a kötbért? Mért nem lehet tudni egyelőre a pontos összeget? - hisz ezt nyilatkozta az illetékes. Nem a megállapodás 4. pontjában jelzett mindenkori hatályos jogszabályok az irányadók? Ezek után mért kell még kérelmet is írnia annak, aki elszenvedte a késedelmes munkávég- zést? Ha jogszabály biztosítja ezt a jogot, akkor kérés nélkül fizessenek: mert kérni csak olyat szoktunk, ami nem jár. Ezt minden érintett jogosan várja el - írja többek között levelében olvasónk: Ehrlich Ivánné A másik levél Szajolból érkezett. írója egyenesen a Matáv Rt.-hez intézi a megjegyzést: „Az Új Néplapot olvasgatva úgy látom, igen nagy káosz van az önök portáján. Februárban mi is kaptunk egy szerződést és egy csekket, amit annak rendje-módja szerint be is fizettünk (31 ezer forint), hogy március 31-től mi is előfizetők lehessünk. A bekötés meg is történt még határidő előtt. Egy hónapig használtuk is, aztán elnémult. Mentünk is a hibabejelentőhöz, ahol közölték, ilyen telefonszám és ilyen nevű előfizető nincs. Az ügyfélszolgálati irodába irányítottak bennünket; vittük a szerődést, a csekket bizonyítékul, hogy nekünk volt már telefonunk. Másfél órai keresgélés után meglelték a nevünket, és azt ígérték, hogy délután küldenek egy szerelőt. Ez április 24-én történt, és azóta is várjuk a szerelőt meg vonalat. Lehet, hogy csak a szerződés teljesítése érdekében kötötték be akkor a vonalat, s utána kikapcsolták? - kérdezi: Balogh József Április 25-ei számunkban a kívánságok és a pénz szoros kapcsolatát vette célba a Fekete lyuk szerzője, b. gy. Ehhez a témához nyújt további praktikus tanácsot szolnoki olvasónk. Tisztelt b. gy! Tetszenek az írásai, sokszor találóak, de mostanában egyre több olyan téma bukkan fel benne, ami azt veszi sorra, mire nem jut pénz, okolva ezért a jelenlegi kormányt. El tudnék képzelni a „Fekete lyuk”-ban egy olyan írást is, amelyben a KÓRUS imigyen szólna: Több pénzt a vasutasoknak! Kórus: Nem fogyaszthatunk többet, mint amit megtermeltünk! Több pénzt az iskoláknak! Kórus: (mondja a magáét). Több pénzt a kórházaknak! Kórus: (refrén). Több pénzt mindenkinek! Kórus: (hangosan ismétli). Hogy ki ezért a felelős, azt most ne firtassuk, de addig, amíg csak ennyire futja tőlünk, érjük be ennyivel! K. L. Szolnok ________Expressz - Ajánlva M ennyit ér a szolgalmi jog? Jászsági olvasónk szolgalmi joggal kapcsolatban kért szerkesztőségünktől tanácsot: „Az ingatlanunkon belül van egy belső ingatlan" - írja. „A bejárati telkünk nagysága 124 négyzetméter. A mellettünk lévő ház tulajdonosa a mi ingatlanunkon keresztül tudja megközelíteni házát. Tizenegy évvel ezelőtt a bíróság megítélt a szolgalmijog-bejárásért 8 ezer forintot. Tavaly szennyvízcsatornát építettek a belső házhoz a mi ingatlanunkon keresztül. Most újabb vezeték építésére kerülne sor. így az ö ingatlanának az értéke nőni fog, a miénk pedig veszít az értékéből, mert fel kell túrni a telkünket." Olvasónk azt kérdezi, mennyi az a havi összeg vagy egyösz- szegű járandóság, ami ilyen esetben megilleti a tulajdonost a szolgalmi jog bejegyzéséért. Úgy gondoljuk, hogy az ügy tipikus, sok olvasónkat érdekelhet, hiszen sokan vannak hasonló helyzetben. Ebben az esetben a levélíró és szomszédja közötti közös megállapodáson (szerződésen) múlik, hogy milyen összeget, ellenértéket kér a szolgalmi jog létesítéséért. Ahhoz azonban, hogy ezt az összeget meg lehessen mondani, sokkal több adatra volna szükség, mint ami a levélből megtudható. Ismerni kellene hozzá például a helyi ingatlanforgalmi értéket és azt is, hogy levélírónk telke mennyit ér. (Az természetes, hogy azokat a károkat, amelyeket a vezeték építése során a szomszéd az Ön telkén okoz, köteles helyreállítani, illetve megtéríteni.) Előfordulhat, hogy nem tudnak békés úton megegyezni. Ebben az esetben a belső ingatlan tulajdonosának joga van kérni a bíróságtól a vezeték-szolgalmijog létesítését. Ezért inkább azt tanácsoljuk, hogy békés úton, megállapodással rendezzék a problémát, hiszen a vezetéképítés után is szomszédok maradnak, és reméljük, jó szomszédok. Ha lehetőségük van arra, hogy ingatlanárakban járatos, helyi szakembertől kérjenek tanácsot arra vonatkozóan, hogy azon a településen, az adott telken mi az az összeg, ami elkérhető a szolgalmi jog létesítéséért, ne mulasszák el! ("P&ujlA» <v A Szent István térről köszönik Nem mindennapi eset, ha egy szakipari munka a megígért határidőre elkészül. Ez történt velünk, amikor társasházunk vízvezeték-cseréjére sor került. Történt ugyanis, hogy a Szt. István tér 1. szám alatti, 27 lakásos társasház lakói elhatározták, felújíttatják a csöveket. Azt mondottuk, az ajánlatok közül azt fogadjuk el, amelyik legkisebb költséggel leggyorsabban ígéri a munka elvégzését. A nekünk szimpatikus brigád arra vállalkozott, hogy a tervezett hat nap helyett négy alatt végzi el a munkát. Ä gondos előkészületek után - a lakók zavarása nélkül - mindössze nyolc órát vett igénybe az a szerelés, ami alatt a vízszolgáltatás szünetelt. A régi csövek cseréjéhez ennyi idő elegendő volt. A két napot igénylő felújítás - az egy napos utómunkálatokkal együtt - így lett négy, s remélhetőleg még utódainkat is szolgálni fogja a kicserélt vezetékrendszer. A ház lakói nevében köszöni a mestereknek: Szatmári Zsigmond Szolnok Minden igaz a vádakból Tószegen 1994. december elején „Perel a polgármester” címmel egy interjú jelent meg az Új Néplapban, melyben Papp István, tószegi polgármester visszautasított minden vádat a faluban történt privatizációs visszaélések ügyében, és perrel fenyegetőzött személyemmel kapcsolatban. Szavát betartotta, meg is indította a becsületsértési pert a Szolnoki Városi Bíróságon. A bíróság háromszor tűzte ki a tárgyalás időpontját, melyeken Papp István egyszer sem jelent meg. A bíróság 1995. május 5-én ítéletet hirdetett, melynek eredményeképpen a polgármester a pert elveszítette. Ez azt jelenti, hogy mindazon vádak, melyek nevére szóltak, igazak. A fent nevezett interjúban tehát félrevezette a közvéleményt, becsapta a falu lakosságát (bolsevik módszer). Jómagámnak pedig olyan erkölcsi és anyagi kárt okozott, melynek következményei az interjú után szinte azonnal jelentkeztek. A közelmúltban két cég vonta vissza több milliós ajánlatát találmányaim megvásárlására. Szűkszavúan indokoltak: rágalmazókkal nem szeretnek szerződést kötni. Szakértők által most folyik az anyagi károk felmérése. Az erkölcsi, anyagi károkért Papp Istvánnak bíróság előtt kell felelnie. ígérem: én minden egyes tárgyaláson ott leszek. Ez az én magánügyem. Ami a közügyet érinti: ilyen esetben minden civilizált államban a közhivatalt viselők lemondanak, bár eddigi marxista tevékenysége erre vajmi kevés reményt nyújt. Bízom azonban abban, hogy az általam nagyra becsült önkormányzati testület erre fel fogja szólítani. Amíg a közéletet nem tudjuk megtisztítani a hozzá ha- solóktól, addig nincs kibontakozás ebben az országban. Marad az iszonyú nemzeti tragédia, melyet ők zúdítottak erre a szerencsétlen hazára. Dr. Törőcsik Mihály Tószeg (A hozzánk eljuttatott levelet változtatás nélkül közöltük.) Szerkesztette: Kácsor Katalin
