Új Néplap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-15 / 112. szám

1995. május 15., hétfő Körkép 5. oldal Levél Angolából Ahol négyszáz kilométerre van a legközelebbi magyar Az újságírók néha olyan levelet is kapnak, melyek tartalma má­sokat is érdekelhet. Ezt gondo­lom Vass György szolnoki rendórőmagy - aki korábban Kambodzsában, most meg An­golában teljesít szolgálatot az ENSZ megbízatásából - hoz­zám írt leveléről, ezért közlök részleteket belőle: „Kedves Béla Bátyám! Üd­vözöllek benneteket. Először az itteni helyzetről és magamról. Angolában a portugálok kivo­nulása óta évtizedeken keresz­tül polgárháború folyt. Ez na­gyon látszik ezen a gyönyörű országon. Rosszak az utak, fel­robbantották a hidakat, renge­teg az elaknásított terület, a szétlőtt ház. Mindent hátrahagyva A városok valamikor nagyon szépek voltak, ezt bizonyítják az épen maradt épületek, temp­lomok, a széles utcák, a csodá­latos parkok, fasorok. Le a ka­lappal a portugálok városépítési tudománya előtt! A csoportunkban van egy portugál őrnagy. Ő mesélte, hogy a fehér lakosság alig két hónap alatt hagyta el Angolát. Sokan csak egy bőrönddel men­tek el, itthagyva földjüket, há­zukat, gépeiket. Pedig sokuk­nak már az apjuk, anyjuk is Angolában született. Ettől füg­getlenül féltek a forradalomtól, a feketéktől, hogy mint gyarma­tosítókat, kivégzik őket. Itt jelenleg két nagy politikai és katonai tábor áll szemben egymással: a jobboldali UNITA és a baloldali kor­mányzó párt (MPLA) hadse­rege, a FAA. Bár tűzszüneti egyezmény van köztük, mind a ketten készen állnak arra, hogy bármikor elkezdjék a harcot. A laktanyákba állandó a bevonul- tatás. Különböző országokból, különböző módokon szállítják a fegyvereket, s elraktározzák azokat. Az igazságosztás lehetetlen Mi - az ENSZ-zászló semle­gessége alatt - mindkét féllel kapcsolatot tartunk. Ők meg egymást vádolják, jelentgetik fel nálunk. Nehéz kideríteni, hogy ki kezdte a helyi kis lö­völdözést. Igazságot gyakorla­tilag nem tudunk tenni. A lő­szermaradványokból, a felrob­bant aknákból nem állapítható meg, hogy ki lőtt először, vagy ki telepítette az aknát. Az ENSZ békefenntartó csa­patok még nincsenek itt - mi csak fegyvertelen megfigyelők vagyunk -, de attól tartok, megérkezésük is csak szélma­lomharc lesz. Az, hogy kitör-e újra a háború, egyedül a két szemben álló félen múlik. Saurimó város, ahol szolgá­lok, az ország északkeleti ré­szén van egy fennsíkon, több mint ezer méter magasan. Bár közel vagyunk az egyenlítőhöz, a hőmérséklet a magasság miatt olyan, mint otthon egy kelle­mes nyári napon. Hőmérőnk nincs, ezért csak gondolom, hogy napközben 25-28 fok le­het a hőmérséklet. Jelenleg tizennégy ENSZ-es megfigyelő dolgozik itt az északkeleti régió parancsnok­ságán. Köztük egyedül vagyok magyar. Legközelebbi honfi­társaim - két magyar katona és egy rendőr - négyszáz kilomé­terre vannak tőlem. Sajnos, még rádióösszeköttetésem sincs velük. A megfigyelői munka mel­lett személyügyi tiszt is va­gyok. Nyolc ENSZ-állomás tar­tozik hozzánk. Az azokon dol­gozó tisztek szabadságolási, át­helyezési kérelmével járó akta- kukacmunkát is végeznem kell. Mind a tizennégyen együtt ebédelünk. Egy helyi alkalma­zott főzi az ebédet. A reggeliről és a vacsoráról mindenki egyé­nileg gondoskodik. A parancsnokság tervezett létszáma egyébként harminc. Kéthetenként kettővel, néggyel többen vagyunk. Különböző országokból jönnek társaink. Repülőjegy három tojásért Saurimóban igen drága az élelem - háromszorosa a luan- dainak. Egy zsömle negyven forint. Egy tojás három dollár. Ezért Luandában szoktunk éle­lemmel, itallal feltankolni. Na­gyon hiányzik a zöldség, a gyümölcs. Kambodzsában is­teni volt a sok egzotikus déli­gyümölcs - itt egyszerűen nincs. A sok akna miatt az em­berek nem mernek a földekre menni. A helyieknek az élelmet (elsősorban a rizst) az ENSZ szállítja repülőgéppel. A repülő egyébként a fő köz­lekedési eszköz Angolában. Saurimóból Luandába négy já­rat van hetente. A repülőjegy igen olcsó, mindössze három tojás árát teszi ki. Egyébként Angola nem je­lent számomra olyan nagy él­ményt, mint annak idején Kambodzsa. Betudható ez an­nak, hogy európai kultúrát talál itt az ember. Katolikus temp­lomokat és nem buddhizmust, európai főzési kultúrát szemben a távolkeleti konyhaművészet­tel stb. A helyi törzsi énekek és táncok, az igazi afrikai zene az újdonság számomra.” A levelet közreadta: Simon Béla Vass György, szolnoki rendőrőrnagy Nagy Géza békéscsa­bai hadnaggyal a luandai tengerparti sétányon Adónaptár Május Az adóbevallás jogcíme Az adófizetés és a támogatás-igénylés Jogcíme 15. Havi bevallás a beszedett idegenforgalmi adóról. A háztartási tüzelőolaj utáni fogyasztási adó-visszaigénylés. Az áprilisra esedékes adók és költségvetési támogatások: a fogyasztási adó; a klülkereskedelmi áruforgalommal és a különleges természeti tényezőkkel kapcsolatos árkülönbözet; a sertésállomány-mentesítési hozzájárulás; a fogyasztói árkiegészítés és dotáció; a mezőgazdasági és élelmiszeripari exporttámogatás; az engedély alapján gyakoribb támogatós előlege. A beszedett Idegenforgalmi adó. 20 A havi adóbevallásra kötelezettek előző havi adói és költségvetési támogatásai (i.sz, bevallás). A munkáltató bevallása a levont és visszafizetett jövedelemadó különbözeiéről, (éves bevallás) A jövedelemadó-előleg az előző havi kifizetésről: a munkáltató; a kifizető adóelőlege; a vállalkozó és a mezőgazdasági termelő (ha bevétele után fizet előleget) bevétele utón. A jövedelemadó, a munkáltató elszámolása, kifizető előző havi levonása, a pénzintézet által takarékbetétből, értékpapírból előző hónapban levont adó. Az általános forgalmi adó. A játékadó. 28 A havonta kétszer fizetők társasági adóelőlege. 31. A társasági adó (külföldi vállalkozóké is) {28,, 29. sz' bevallás). A kettős könyvvezetésre kötelezett magánszemélyek személyi jövedelemadója, Az Iparűzési adó. A társasági adó. A kettős könyvvezetésre kötelezett vállalkozó jövedelemadója. Az iparűzési adó különbözete. Filozófiák, csalások, takarékosság Nemcsak a biztosítók változnak Ahogyan az országra szakadtak ezek a különös esztendők, úgy változott meg az emberek vagyoni helyzete. Jónéhány család pénztárcája igencsak ellaposodott, más embereké, famíliáké pedig a korábbihoz képest hatalmasra duzzadt. Szóval növe­kedett is és csökkent is az a bizonyos fizetőképes kereslet. Nem kell különösebb szociológiai felmérés annak megállapításához sem, hogy jelentősen megváltozott a szőkébb hazánkban élők vagyoni helyzete is. Miért ne módosultak volna éppen a biztosí­tási szokások? Van, aki korábban soha nem gondolta volna, hogy hány féle új biztosítást köt, s van, aki sajnálkozva figyeli az eseményeket, s féltő módon óvja magát, családját, házát, hi­szen nem tudja kifizetni az ilyenkor szükséges biztosítási díja­kat. Miként változik a biztosítók magatartása? Változnak-e a biztosítási filozófiák? E kérdéskörről beszélgettünk Katona Bé­lával, az AB Aegon területi igazgatójával.- Már történelmi a dátum az, amikor majd tíz évvel ezelőtt az állam biztosítója két társaságra szakadt. Azt mondhatom, hogy 1992-ig az állam volt a biztosí­tás hátterében úgy is, mint tu­lajdonos, ekkor vásárolta meg az Aegon csoport az Állami Biztosítót. S hát ettől fogva él­vezzük ennek a jelenlétét. Amíg ez az állami hátország lé­tezett, igazán nem volt kemé­nyen elemezve a bevétel, s nem volt igazán fontos a kockázati tartalék, a költség s az eredmé­nyesség kapcsolata. Voltak ilyen mutatók termé­szetesen, de úgy tűnt, mindegy, hogy ami becsordogált a költ­ségvetésbe, az egy másik zsebbe miként került át. Arról nem is beszélve, hogy biztosí­tási módozatokra, módozatcso­portokra a költségek viszonyí­tása nem volt lényeges elem. Szóval a biztosítás úgymond kötelező szolgáltatásként mű­ködött, és kiegészítette az ál­lami szociális támogatás hiá­nyos részeit. Ha most a piacra nézünk, azt látjuk, hogy 14 je­lentősebbnek mondott társaság dolgozik, és ezek nagyobb há­nyada tőkés tulajdonhoz tarto­zik. Természetesen mindenki szeretné megszerezni a lehető legnagyobb részt ebből a piac­ból, s mindent megtesz ennek érdekében, a legkülönbözőbb módszerekkel. Szeretném hangsúlyozni, hogy a többség tisztességes módszerekkel szolgálja ki az ügyfeleket, s lép a ringbe. Nagyon kemény elemzéseket és eredményességi vizsgálatokat, valamint kársta­tisztikákat működtetünk pél­dául azért, hogy megnézzük: szolgáltatásunk igazán ver­senyképes-e. Ez már maga egy módosulás a biztosítók részé­ről. Régen úgy volt, „ha eszi, ha nem, nincs más”. Most viszont versenyképes díjak kellenek. Ma már az hosszú távon nem működhet, ahogyan régen, hogyha egy biztosítási módozat veszteséges, azt majd más biz­tosítások bevételei pótolják. Ez ugyanis azt jelentette, hogy vol­tak olyan biztosítások, melyek veszélyközösségei a szüksé­gesnél alacsonyabbat, illetve voltak, akik magasabb díjat fi­zettek. Ez pedig ellenkezik a biztosítási elmélettel, illetve úgy gondolom, az igazságos­ságra, korrektségre való törek­véssel.- Változott-e a biztosítások filozófiája, gondolatisága?- Annyiban feltétlenül, hogy amíg az állam biztosítója szoci­ális hiánypótló szerepet vállalt, most a vezérlő elv az, mit igé­nyelnek az ügyfeleink, mit igé­nyel a piac. Erre kétféleképpen válaszolhatunk: egyrészt a piaci visszajelzések alapján jöhetnek létre biztosítások, másrészt pe­dig a már Nyugaton bevált formákat adaptáljuk a hazai pi­acra.- S lépést tud ezzel tartani a fogyasztó pénztárcája? Milyen egyáltalán a kereslet?- Volt arra példa, hogy egy „termék” sikeréhez nagyobb reményt fűztünk, mint ahogyan arra a piac reagált. Mondhatom, elsősorban az ára és nem a szolgáltatásbeli feltételek hiá­nya miatt.- Netán nem arról van szó, hogy sok az eszkimó ...?- Bizonyos szempontból a biztosítási piac stabilizálódott- nak látszik. Kezdetben igen­csak előfordultak bizonyos túl­kapások miatt feszültségek, me­lyek a biztosítások megszerzé­sére irányultak. Én azt mon­dom, legfontosabb ezen szol­gáltatás esetében is a hitelesség. Nemcsak az a cél, hogy felraj­zoljuk a reményt a díjért, ha­nem kockázatokat vállalva - szolgáltassunk. Sok biztosítás meglehetősen bonyolult. Több oldalas az a feltételrendszer, ami a partner elé kerül. Sűrűn előfordul, hogy felületesen tájékozódik az ügy­felünk. De ezeket a feltételeket mindkettőnknek be kell tartani, hiszen ez egy szerződés. Néha előfordul, hogy valaki többet érez egy biztosítás mögött, mint ami a feltételekben van. Igyek­szünk alkalmazkodni a partne­reinkhez.- Minden bizonnyal perekre is sor kerül. . .- Amikor a biztosítások száma nő, akkor ezek száma is növekszik. Ezek elsősorban a szerződések értelmezéséből fa­kadnak. Persze, van olyan eset, amikor mi indítunk pert éppen amiatt, mert valaki rajtunk ke­resztül jogtalanul próbál meg­gazdagodni.- Újabb „szín" a palettán a biztosítási csalás.- Sokan próbálkoznak. Kü­lönösen a gépjármű-biztosítá­sok esetében fordul elő ilyen.- Mondana példát?- Nem tudom, érdemes-e er­ről beszélni, hiszen nem szeret­nék tippet adni senkinek. Azért két olyan típust megemlítek, melyre mi is nagyon odafigye­lünk. Bocsánatos bűnnek tart­ják, ha betétlapot ad az egyik biztosított a másiknak, bár tu­lajdonképpen nem ő a felelős. Bár az új bonus-malus rend­szerrel a kör szűkült. A másik: felelősséget vállal bizonyos ká­rokért vagyonbiztosítás alap­ján. Az ő kutyája ugrott ki pél­dául a gépkocsi elé.- S azután itt vannak az ön­betörések . . .- Nem is inkább ez a gond, hanem előfordul, hogy a betö­rés után nagyobb kárt jelent a partner. Nem jelentős ezek száma, de feltétlenül gondot okoz.- A legújabb szociális meg­szorítások minden bizonnyal hatással lesznek a biztosítók te­vékenységére is.- Feltétlenül, annyiban, hogy egyre kevesebb támogatást, szociális kötelezettséget vállal az állam a polgárával kapcso­latban. így tehát az embereknek önmagukról kell gondoskod­niuk. Ez a nyugati országokban már olajozottan, különböző biz­tosítási rendszerek beiktatásá­val működik. Nekünk is meg kell találni, biztosítóknak és partnereinknek egyaránt azt, hogy önmagukról, családtagja­ikról, jövőjükről, például a nyugdíjazás idejére eső anyagi juttatásokról gondoskodni szükséges. És van még egy igen fontos tétel, mégpedig az, hogy a biz­tosítások ne csak az esetleges károk és bajok esetén adjanak orvoslást, hanem nyújtsanak lehetőséget a pénz megtakarí­táshoz, esetleg a vagyon fel­halmozásához is. Pályázat a bányató hasznosításáért Tájrehabilitáció Mezőtúron Mezőtúr városképébe mint sebhely mutatkozik a tiszti lakóte­lep, az Erzsébet liget és a strand közötti bányagödör. Évtize­dekkel ezelőtt befejeződött a bányagödör kiaknázása, azóta megtelt vízzel, majd nád nőtte be, szemét szegélyezi partját. Ápolatlan, elhanyagolt része a városnak. Ezen az állapoton próbál változtatni az a pályázat, amely létrejöttében mind a GATE Mezőgazdasági Gépész-üzemmérnöki Főiskolai Kar, mind pedig Mezőtúr város önkormányzata segítkezett. Dr. Tóth Albert, a főiskola főta­nácsosa, valamint dr. Krizsán József főigazgató-helyettes el­mondta, hogy az Alföld prog­ram részeként 1992. tavaszán az Alföldi roncsolt területek (bányagödrök, vályogvető göd­rök) tájrehabilitációja címmel pályázatot nyújtottak be a Kör­nyezetvédelmi és Területfej­lesztési Minisztériumhoz. Ál­lamtitkári bejárás is történt, s megállapították, hogy a pályá­zat fontos, hiszen a város frek­ventált területén helyezkedik el, s a tájrehabilitácio során a la­kosság kényelmét, közjóléti cé­lokat szolgál. Dr. Tóth Albert kifejtette: a bányagödör hasznosítása a ví­zisportok kedvelőinek jelente­nek lehetőséget, csónakázótó válhatna e helyből. Természe­tesen óvni, védeni szükséges a bányagödör kialakult élővilá­gát. A bányagödör rehabilitáci­ója kapcsán az Erzsébet liget megmaradt értékeinek megóvá­sára, a város egyetlen belterü­leti összefüggő zöldterületére is gondolt a pályázat. Az 1996-ban immár 100 éves, Er­zsébet királynőről elnevezett liget a tervek során megszé­pülne népi iparművészek által készített padokkal, esőbeállók­kal, szeméttárolókkal. Fontos lenne elérni azt, hogy a liget he­lyi védettséget élvezne. Az 1992-ben elkészített pá­lyázat az országban máshol is követőkre talált, hiszen több te­lepülés is pályázott hasonló tervekkel, melyeket a Bányajá­radék Központi Környezetvé­delmi Alapba (KKA) kezel. Dr. Krizsán József arról tájé­koztatott, hogy az első forduló­ban 126 pályamű érkezett a szakminisztériumhoz, ebből 109 pályázatot értékeltek, és 142 millió forintot biztosítottak e célra. A pályázatok közül 86 ren­dezéssel, 16 kutatással, 7 ren­dezési tervvel foglalkozott. Pri­oritást élvezett az oltalom alatt álló területek 23, a vízbázisra épülő 18, és a szennyezett leve­gővel foglalkozó 42 pályamű. A mezőtúri pályázat az első két feltételnek felelt meg, 3,1 millió forintot kapott. Ebből 1,5 millió forintot a rendezési terv kidolgozására, míg 1,6 millió forintot az ökológiai és feltáró jellegű kutatásokra. A következő lépés a kutatási, kivitelezési programból megha­tározható megvalósítási prog­ram, amelyre pályázni érdemes, szükséges. Ehhez azonban ké­rik a pályázók a vállalkozók segítségét is. Patkós Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom