Új Néplap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-10 / 84. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. április 10., hétfő Levél a Matáv Rt. Szolnoki Távközlési Centrumának A demokrácia vívmánya lenne? Sokan türelmesen vártuk március utolsó napját - abban bízva, hogy a Matáv szerződésben foglalt kötelezettségének eleget tesz, és a régen igényelt telefont végre beköti otthonainkba. Sajnos, nem így történt, annak ellenére, hogy tavaly novemberben befizettük a szerződésben vállalt 31 ezer forintot. Először arra gondoltam, egy-két napot késnek talán, és ha az igénylés beadásától számított 2-3 évet veszem alapul, nem olyan sok. Április elsején ért igazán a megelepetés, amikor az Új Néplap címoldalán olvastam: „Csúszik a Matáv teljesítése - a telefoncsörgésre április végéig várni kell”. Azért reménykedtem, hátha a Matáv áprilisi tréfának szánta . . . Ma már el kell hinnem, késnek a bekötésekkel, ezért sokadmagammal szeretném tudni: a Matáv milyen mértékű kártérítést kíván majd fizetni (jóváírni) a késedelmi napokra azoknak, akik határidőre befizették a 31 ezer forintot? Az igénylőktől miért kérték a majdan teljesítendő szolgáltatás díját tavaly november 24-ig, azaz négy hónappal előbb, mint ahogyan a teljesítést tervezték? Azért, hogy a késésért reklamáló ügyfeleket csillogó-villogó irodákba tudják várni? Mert tagadhatatlanul impozáns a Baross úton felújított iroda képe - kívülről nézve, s gondolom belül is és bizonyára nem egy-két millióba került!? Vagy azért, mert a Matávnál nem júliussal, hanem december 1-jével kezdődik a második félév, így a későbbiekben vázolt nehézségekről november elején még nem tudhattak? Mióta gyakorlat az ilyen szerződéskötés, mert abban az átkos múlt rendszerben, ha valaki telefont igényelt, akkor úgy szólt a szerződés, hogy a befizetéstől számított 30 napon belül beüzemelik az igénylő telefonját. Nos, ha a demokrácia vívmánya, hogy a monopolhelyzetben lévő Matáv, vagy más hasonló cég, vállalkozó olyan szerződéseket köthet, ami csak rájuk nézve kedvező, akkor valami nincs rendben! A cikkben szereplő indokok között: a késés oka a második félévben jelentkező országos anyaghiány; a különböző épületek létesítése, továbbá a tulajdonjog tisztázásának elhúzódása. Vajon novemberben, amikor a szerződéseket aláírásra küldték - benne megjelölve a fizetési határidőket is -, nem volt tudomásuk a fenti nehézségekről? Engedjék meg, hogy ebben kételkedjem, sőt feltételezzem: a Matáv így akart kamatmentes hitelhez jutni - tudván, úgysincs más választásunk, és ha vezetékes telefont szeretnénk kapni, eleget teszünk a szerződésben vállalt kötelezettségünknek. A nem kevés bekerülési értékben - feltételezem - benne volt, hogy esetleg hitelt kell felvenniük, amelynek kamata is van, így állapíthatták meg 31 ezer forintban - és nem kevesebben! - a befizetendő összeget. Miután ezt négy hónappal korábban kérték tőlünk, talán nem is kellett hitelt felvenniük, ezért legalább annyit megtehettek volna, hogy teljesítsék a vállalt kötelezettségüket. Mert ha csak 2000 szerződést kötöttek november 24-ig, 62 millió forintot szedtek be, a kamata - három hónapra és 28 százalékos hitelkamattal számolva - mintegy 4.280.000 forint. Úgy tűnik, ez sem elég, hiszen körülbelül kilencszáz igénylő még egy hónapig kölcsönzi a pénzt, aminek a kamata további 640 ezer forint. Sajnálatos az a tény, hogy egyre jobban ki vagyunk téve ilyen vagy ehhez hasonló kellemetlenségnek. amit mélységesen elítélek. Sorstársaimat arra buzdítom, éljünk a kártérítési igénnyel, és a telefonbekötés után a Matávnak azonnal írásban jelensük be. A Matáv illetékes vezetőjétől pedig azt kérem, hogy a feltett kérdésekre szíveskedjék nyíltan válaszolni. (Pontos név, cím a szerkesztőségben.) H.-né Küldjön egy képet! Gyönyörűen kézimunkáznak A felvételen a jászberényi Déryné Művelődési Központ népi díszítő művészeti szakkörének kis csoportja, valamint a jászapáti társszakkor tagjai láthatók - háttérben az általunk készített kézimunkákkal. A kép megjelenésével a szakkör lelkes, dolgos tagjainak szeretnék örömet szerezni, akiknek az Új Néplap nyilvánosságán keresztül is erőt, egészséget kívánok, hogy még sok-sok szép térítőt és egyebeket tudjanak elkészíteni. (A felvételt unokám, Urhán Szabó László készítette.) Ivanics Józsefné - Jászberény Pincében fizetnek Mi a válaszunk? Érdeklődéssel olvastam az Új Néplap április 5-ei számában (a Kunság Extra - Kunhegyes oldalon) a Hosszú sorok című írást, melynek szerzője így zárta sorait: „Én tisztelettel elfogadom, csak azt nem tudom. mit szólnak hozzá az érintettek ..Nos, mindehhez a következő észrevételt szeretném fűzni. Az utcára került embereknek Kunhegyesen a szó szoros értelmében az utcán kell sorban állniuk ahhoz, hogy a munkanélkülieket megillető kis segélyüket megkapják. Ez többségük számára egyenlő a kínpaddal! Mutogatni magukat, hogy ők azok, akik a munka közeiébe sem fémek. Egymás szemébe se mernek nézni. Közöttük a valamikori becsületes. jó munkások, hivatalnokok, akik most éhbérért állnak sorban. Hogy sokba kerül a postaköltség? A sors és demokrácia sújtotta emberek többsége a kis összegből is befizetné a postaköltséget (kérdezzék csak meg!), minthogy havonta az alamizsnáért sorban állva szégyenkezzen. Már a morál is eltűnőben volna!? (Olvasónk neve, címe kérésére a szerkesztőségben marad.) Szabálytalan feljelentés Expressz - Ajánlva Közkívánatra Olvastam az Új Néplapban dr. Varjú Mártáról. Szeretném megkérdezni, hol lehet őt elérni. Szinte kivétel nélkül így kezdődnek a telefonhívások, levelek, személyes beszélgetések. A folytatás pedig maró gondokról, súlyos betegségekről, kétségbeesésről, valami csoda féle, már-már reménytelen kereséséről szól. Gyermekeikért küzdő szülők keresték fel szerkesztőségünket a megye különböző településeiről. Meg fiatalok és idősek, egyedülállók és házaspárok. Halláskárosultak, mozgássérültek, daganatos betegek, tanulási nehézségekkel küzdők, cukorbetegek és fogyni vágyók. De leginkább olyanok, akik már évek óta hiába járnak orvostól orvosig szűnni nem,akaró panaszaikkal. Szentgyörgyi idős olvasónk írja: „Betegség miatt két éve süketültem meg az orvosok keze alatt, és azóta zúg a fejem, a fülem. A gyógyszert szedem, de nem használ. Menni csak úgy tudok az üzletbe, ha a kerékpárt tolom. Nem a lábam miatt, a fejem miatt, olyan, mintha nagy súlyt hordanék a fejemen, húz mindenfele. Dr. Varjú Márta pontos címét kérném, és ha tudnak ebben segíteni, előre is köszönöm.” Kedves Olvasóink! Dr. Varjú Márta címe: 1122 Budapest, Ráth Gy. u. 13. Egyébként nincs magánrendelése sem Szolnokon, sem Abádszalókon. Fáradhatatlanul járja az országot, tanfolyamokat tart. Többek között Szolnokon is. Á sokat emlegetett cikk egy része éppen a megyeszékhelyen készült - ebédszünetben. A többi pedig különböző városokban. A dr. Varjú Márta által alkalmazott módszer iránti óriási érdeklődésről már értesítettük őt. Örömmel és még nagyobb meglepetéssel fogadta. Sajnos, három hónapot áttekintve egyetlen szabadnapot lelt, amit közkívánatra - áprilisban - Szolnokon tölt, és egyéni oldásokat tart a gyógyulni vágyóknak. Ennek pontos helyéről, időpontjáról, a jelentkezés módjáról egy későbbi időpontban tájékoztatjuk Önöket. Kérjük, kísérjék figyelemmel híradásainkat! Addig is rendezhetik gondolataikat: mindent megtettek, megtesznek-e önmaguk vagy szerettük gyógyulásáért? Van-e elegendő akaratuk, hitük, bizalmuk hozzá? Aktívan vesznek-e részt ebben a sokszor hosszadalmas és bonyolult folyamatban? Vagy csak a csodára várnak? Mert az - most is - kevés lesz... . A hobbik, a kiskertek, a tanyák kalózai ellen emelek szót, és azt hiszem, panaszommal nem vagyok egyedül. Bizonyára nem kell ecsetelnem, a föld megművelése mennyi energiával, költséggel jár, hogy a fáradságos munkánk gyümölcse beérjen, abban gyönyörködhessük. Sajnos, akadnak lelketlen emberek, akik mások munkáját semmibe veszik, s vagy tönkreteszik, vagy ellopják a féltve nevelgetett fákat. Több éve dédelgettem három nemes tuját (aranysárgát, kékeszöldet), valamint buxusokat, hogy a szabadban kellemes környezetben lehessek. Már másfél méteresek voltak, amikor nemrég, eső előtt valaki ásóval kivette, hogy aztán szabályosan máshol elültethesse. Felháborodásom fokozza, hogy az illető ismerős lehetett, hiszen gondosan ügyelt arra, borús időben cselekedjen, s mire a gazda észreveszi, az eső minden nyomot elmos. A sajnálatos eset Tiszaje- nőn történt, s nem ez volt az első... Barátaink mesélték szomorúam. hogy a frissen ültetett gyümölcsfáikat másnapra ellopták. Ilyenkor felmerül bennünk: csakis az tehette, aki látta, hogy az illető fát ültet, de azt is, mikor hagyja el a területet - távolabbi otthonába térve. Úgy érzem, a lopásokat, garázdaságokat talán közös összefogással. egymásra figyeléssel megakadályozhatnánk, és a tettesek kézre kerítésében, a nyomravezetésben a nemes érzésű emberek segítségére számíthatunk. Ezért a nyilvánosság előtt is kérem, ha a hobbitelkek, tanyák körül gyanús egyéneket látnak, álljanak meg egy pillanatra, hátha ezzel is sikerül megakadályozni a garázdaságot. Ahogy csak tudom, én is óvom embertársaim értékeit, és a gyermekem is arra tanítom: ne menj a máséba - mégha a szomszéd cseresznyéje pirosabb is, mint a miénk. Kérem, nevem és címem ne jelenjen meg. Maradt még egy nemes kis tujafám, néhány bu- xus, és lehet, hogy a tolvaj ezért visszatér, de másnak ne adjunk tippet. Legfőbb érték az ember? Sajnálom, hogy egyesek elfelejtik, mit tanultak. Közte az örök érvényű mondást, hogy legfőbb érték az ember. S vajon ezt tapasztalhatjuk a mai világunkban? Sajnos - nem. Óriási méreteket ölt a mun- kanéküliség, sokan elszegényednek, a hiányos táplálkozás következtében tovább romlik az emberek egészségi állapota. Ugyanakkor nem járják a településeket - mint régebben - a szűrővizsgálatra berendezett egészségügyi kocsikkal, sőt már a tüdőszűrés sem kötelező. Jóllehet, hogy ez is az egészségügy szűkös anyagi helyzetére vezethető vissza? Gyakran hallhatjuk, olvashatjuk, hogy akadozik a vérellátás. Ezzel kapcsolatban az illetékesek figyelmébe ajánlanám, hogy a „szocializmusban” ilyen gondunk nem volt. Tessék mondani: hol vannak azok az emberek, akik annak idején jól megszervezeték a véradást? Hol van a Vöröskereszt? Igaz, csökkent az állami vállalatok száma, ettől függetlenül a véradás feltételeit meg kellene teremteniük. Magam is többszörös véradó vagyok, s javaslom, az illetékesek mihamarabb találjanak megoldást arra: az újonnan alakult ilyen-olyan cégek vezetőit miképp tehetnék érdekeltté abban, hogy a dolgozók zavartalanul elmehessenek vért adni. Sőt kérjük fel, és tegyük ebben a dolgozót, s a munkáltatót egyaránt érdekeltté. Remélem, ismét eszébe jut valakinek, aki tehet is a beteg emberek életéhez, gyógyulásukhoz szükséges vérellátásért. Mert legfőbb érték az ember! Simon László - Jászberény A pedagógusok élethelyzete közügy Ma már közhelynek hat, hogy a pedagógusok anyagi helyzete, életkörülményei rosszabbak, életszínvonaluk alacsonyabb, mint a többi szellemi foglalkozású, vagy akár a gazdasági, üzleti szférában tevékenykedő állampolgároké. Pedig ez a valóság. Míg az évről évre csökkenő hazai termék következtében a pedagógusok reáljövedelme rendszeresen csökken, addig az előbb említett polgároké ezzel szemben nő. A reáljövedelemnek, illetve a bérezésnek ez az ellentétes irányú mozgása napjainkra már olyan helyzetet eredményezett, hogy a pedagógusok többsége a napi megélhetésért küzd. Nincs pénzük tartós fogyasztási cikkek vásárlására, de művelődésre és szórakozásra sem. Kiáltó ellentét, hogy amíg az orvosok, mérnökök, közgazdászok, jogászok, újságírók és vállalkozók megengedhetik maguknak, hogy több ezer, illetve több tízezer forintot fordítsanak - az ország lakosságának nagy részét irritáló, helyenként gőgös és demonstratív - bálokra, addig a pedagógusok többségének már hosszú évek óta egyszerű bálozásra sem futja. Pedig igényük nekik is lenne, ha anyagi helyzetük ezt lehetővé tenné. A társadalmi munkamegosztási rendszerben elfogalt helyzetükből adódóan, lehetőségeik egyre jobban beszűkülnek. Már hosszú évek óta aránytalanul kevesebbet kapnak a megtermelt anyagi javakból, mint amennyit munkájuk alapján megérdemelnének. A pedagógia, mint szakma, az elmúlt évtizedek során fokozatosan devalválódott, társadalmi presztízse erősen megkopott. Mindezek következtében a pedagógusok már a létminimum felé, illetve alá csúsznak. Ez a folyamat szinte maga után vonja, hogy például kifogásolják az etikai kódex-tervezet azon kitételeit, miszerint „A pedagógus pénzért nem adhat különórát saját tanítványának, illetve a pedagógus nem fogadhat el tanítványától egyéni ajándékot”. Azt bizonyítja, a pedagógusok erkölcsi értékítéletében, magatartásában némi torzulás tapasztalható. Ma már nem számít kivételnek, hogy elleneznek minden olyan törekvést, amely erkölcsi korlátok felállítására irányul, amely írásos formában rögzíti a követendő erkölcsi elveket, illetve magatartást. Nem lelkesednek „elvont” erkölcsi elvekért, kódexbe foglalt erkölcsi normákért, ugyanakkor a rendezetlen mindennapok valóságát megkísérlik álmorális érvekkel igazolni. Összességében megállapítható, hogy a több évtizedes hátrányos anyagi megkülönböztetés, a szakszerűtlen és regresz- szív oktatáspolitika, a személyi és intézményi autonómia korlátozottsága a pedagógusok jelentős részét fásulttá, érdektelenné tette a mindennapi gyakorlatban tapasztalható amorális megnyilvánulásokkal szemben. Az efféle magatartás nem más, mint tiltakozás az elégtelen anyagi körülmény, a nem megfelelő társadalmi megítélés ellen. Ahhoz, hogy a csupán dióhéjban érintett negatív jelenségek a jövőben ne forduljanak elő, hogy az erkölcsi elidegenedés folyamata megálljon, meg kell szüntetni annak kiváltó okát. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pedagógus Kamara A jászsági kenyérsütők és sajtkészítők versenyét a közelmúltban második alkalommal rendezték meg a jászárokszállási Petőfi Művelődési Házban. A Kistermelők és Állattenyésztők Egyesülete által szervezett vetélkedőn tíz kenyérsütő versengett, míg a hagyományos jászsági sajt mesterei közül nyolcán mérték össze tudásukat - több mint száz érdeklődő figyelmétől kísérve. A kenyérsütők közül első Boros Zoltánná, második Márkus Antalné, harmadik Tóth Alajosné lett. A sajtkészítők versenyében győztes §zőllősi Istvánná, második László Antalné, harmadik Durucz János. A díjakat Czeglédi Gyula, a rendezvény főszervezője nyújtotta át. Az eredményhirdetés után izgalmas tombolahúzással folytatódott a program. FOTÓ: I. L.
