Új Néplap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-08 / 83. szám

8. oldal Kulturális Panoráma 1995. április 8., szombat ✓ „En, József Attila, itt vagyok!” Haldoklik a vers - éljen a költészet! Minden esztendő áprilisának második hetében a költészet felé fordul a figyelem; így van ez már évtizedek óta, jóllehet, a vers árfolyama igencsak in­gadozik a művészet piacán, sőt leértékelődése napjaink­ban ritkán látott mélypontra ért el. Nem véletlen fakadt ki, vagy inkább csak kérdésként állapította meg a tényt a kor­társ költészet doyenje, Faludi György, a minap egy vele ké­szült televíziós portréban: ki­nek kell ma a vers? Válságos időszakát éli tehát a vers, de nem így József At­tila költészete, melynek emlé­kezete a magyar vers hagyo­mányos tavaszi ünnepéhez szorosan kapcsolódik, s oly­kor az emlékezés fénycsóvája erősebben vetődik rá, mint a kortárs költő termésére. így ígérkezik ez most is, jóllehet a rádióban teljes hete lesz a mai magyar költészetnek - Lator László válogat egy-egy cso­korra valót belőle a hét min­den napjára s a televízió is összeállítással tiszteleg „Egy alma, amelyik visszaharap” címmel. Költészetnapi „előze­tesként” pedig Pilinszky Já­nos lírai portréját kínálja a né­zőnek, s megrendezi a köny­vesszakma és a költőtársada­lom is a maga összejöveteleit. Ám az idei ünnepség aligha­nem a József Attilára való em­lékezésben éri el csúcspont­jait, márcsak azért is, mert születésének 90. évfordulója ez a mostani április 11-e. Nem a hivatal, hanem a civil szer­veződések, művészek fognak össze, hogy önakaratukból ál­lítsanak emléket, hatalmasat századunk legnagyobb ma­gyar költőjének. Ä Nemzeti Sportcsarnokban több órás emlékestet rendeznek - Én, József Attila, itt vagyok melyet maga Jancsó Miklós dirigál, de már előzőleg, a mai napon, a költő sírjához zarán­dokolnak ki mindazok, akik részt akarnak venni az úgyne­vezett nappali virrasztásban. Én, József Attila, itt va­gyok! - harsogja címében az 1995-ös emlékest - aligha­nem biztatásul. A vers ugyanis meglehet, hogy jelen­leg haldoklik, de a költészet él, az igazi, azon nem foghat idő, s a közöny sem rozsdásít- hatja meg. íme a költő példája rá a bizonyság. József Attilát nemcsak életében, halála után is hányszor, de hányszor érték támadások. Volt, amikor poli­tikai szándékokból használták ki, így szűkítve le költészeté­nek horizontját; voltak, akik egyoldalúan borúlátását hang­súlyozták, pesszimizmusát, s az utóbbi időben is van pró­bálkozás, hogy nem annyira gondolatainak eredetiségére helyeztessék a hangsúly, mindinkább verseinek formai, esztétikai tulajdonságaira, ki-ki a maga szájaíze szerint alakítván ki József Attila-ké- pét. Pedig József Attila csak egy van: az egyetemes és megoszhatatlan, akinek mér­téke a mindenség, aki hírnöke és harcosa az embernek, aki az értelemre apellál túllépve a mindenkori kocsmán, akiben szigorúan együtt él a magyar és az európai, aki egész népét akarja tanítani, méghozzá nem középiskolás fokon. Az alábbi verssel a költőnek tisz­telgünk a költészet napja al­kalmából. V. M. Es keressük az igazságot Lábunk elkophat hónaljig, Sej, haj, fütyülve baktatunk, Igazságot keresünk, de Nem találunk még seholse. Nincsen batyunk, csak az agyunk, Betyárkodó Ábel vagyunk, Nem kérdik, hogy szívünk dög-é, Gondolatunk az ördögé, Lelkünket meg Isten fogja Sziklaszántó ostorosba. Hogyha tél van, hát didergünk S nem is tudjuk, hogy didergünk, Szemünk, fülünk, lefagy együtt, Lázas szóval melengetjük, Nem hálunk soha árnyékban, Zsebünkben is csak szándék van Magunk vagyunk: a kenyerünk, Hogyha vesztünk, úgyis nyerünk, ínség, asszony nem bír velünk, Északnak meg délnek megyünk, Koldusokkal parolázunk, Ott a tanyánk, ahol ázunk, Összenőtt már a két kezünk S nem könyörgünk, nem vétkezünk, Nagy éhünk van s nem éhezünk, Mindig korábban érkezünk, Szájunkra a jövő hágott, . Kiáltunk emberebb világot, Szeretetet, szabadságot, Szél a lábunk, arcunk áldott, Nézünk minden követ, ágot, Ahol utat ki se vágott, Sej, haj, dallal, jó vigasszal Asztaltalan szómalaszttal Keressük az igazságot. József Attila emlékkönyvébe Mikor meghalt, nem volt semmije. És ma - költők tudják csak igazán! - egész világ a birtoka: fű­szálak és csillagok, sőt a szótár egyes szavai, amiket büntetlenül senki többé el nem vehet tőle. * Mozarti tehetség volt: a legbonyolultabb és a legegyszerűbb, a legmélyebb és a legtörékenyebb, a legsúlyosabb és a legáttetszőbb. Ady titáni erőfeszítése után ezért vették öt észre oly kevesen. A legkülönbeket az emberek mindig rossz irányból várják. Neki nem voltak fejedelmi pózai, mint Adynak; nem ismerte a romantikus díszeket; legmerészebb kísérleteit is a tökélyig megoldotta. Sorsa a legkülönbekével rokon: Hölderlinével, Kafkáéval, Jézuséval. Huszonöt évvel halála után még ma is ő a legmodernebb költőnk. Pilinszky János (Kortárs, 1962. december) Vasárnap estétől a 2-es csatornán: Indul a Dallas konkurenciája Az Amerikai Egyesült Álla­mokban a Dallas-sorozat haj­dani népszerűségi mutatóit is fölülmúlta egy újabb televíziós családregény, amelynek a ten­gerentúlon már a huszonhar- madik részét vetítik. A Magyar Televízió április 9-től, vasárna­ponként kora este a kettes csa­tornán vetíti „Az élet megy to­vább” című sorozatot. Mint Wisinger István, az MTV film-főszerkesztője kiemelte:- A hazai televízió lemara­dását jellemzi, hogy a nálunk még slágernek számító Dal- las-sorozatot a világon már mindenütt legalább öt évvel ez­előtt befejezték, mi még 1997-ig vetítjük. A jelentősebb stílusváltást szeptemberre ígéri a főszer­kesztő, akkortól várható az újonnan vásárolt, világszínvo­nalú filmek vetítése. A mostani sorozat is azért kerülhetett ilyen hamar a magyar közönség elé, mert a Soros Alapítvány meg­vásárolta nekünk. Azzal együtt, hogy a soro­zatban szereplő család egyik gyermeke Down-kóros, a film mégsem a betegségről, a bánat­ról, a szomorúságról szól, hi­szen a beteg fiú mellett talál­kozhatunk két egészséges ka­masszal is, egy tüneményes ku­tyával és az élet minden más problémájával szembesülő, de egymást szerető házaspárral. A történet végigkíséri a beteg fiú iskolai beilleszkedésének gyöt­relmeit és csodálatosan meghitt pillanatait. A filmsorozat hu­morban is bővelkedik, tehát a néző ne csodálkozzon, ha néha azon kapja magát, hogy köny- nyezve nevet. Németh III. szolnoki zenei fesztivál Kobajasi Ken-Icsiró meglepetés-koncertje Csütörtökön este a Magyar Ál­lami Hangversenyzenekar kon­certjénél folytatódott a fesztivál eseménysorozata. A hangver­seny - mely egyúttal a Nemzeti Filharmónia bérleti sorozatának utolsó rendezvénye volt - műso­rán ezt olvashattuk: ,A karmes­ter úr meglepetés-koncertje”. A titok azonban már hónapokkal ezelőtt kitudódott: Kobajasi Ken-Icsiró két Csajkovszkij- szimfóniát tűzött műsosára. A koncert iránti óriási érdeklődést mi sem példázhatná jobban, mint az eladott állójegyek tekintélyes mennyisége - és hogy a szolnoki hangversenyek történetében elő­ször ült közönség a színpadon is. A Rubinsteinnek ajánlott I. (g-moll) szimfóniát 1866-ban komponálta Csajkovszkij; a mű a „Téli álmodozás” alcímet kapta. A zeneszerző életében új szakasz kezdődött: a nagy szim- fónikus formák elsajátításának ideje. A komponista egy helyütt így ír a darabról: „Egyetlen egy mű nem született ilyen erőfeszí­tés és szenvedés árán, mint első szimfóniám.” A bemutató nem járt sikerrel, ezért Csajkovszkij 1874-ben át­dolgozta művét - miután azon­ban a szimfónia előadását maga a szerző sem szorgalmazta, az lassan feledésbe merült; még ma is igen ritkán tűzik műsorukra a dirigensek. A IV. (f-mol.) szimfóniáról így ír a szerző öccsének 1877-ben: „Tökéletesen tisztá­ban vagyok azzal, hogy a szim­fónia, amelyet írok, rendkívüli mű, és a legtökéletesebb formai felépítésű összes eddigi alkotá­saim közül.” A szimfónia aján­lása a milliomos mecénásnak, Mecknének szól, a partitúra fel­irata: „Legjobb barátomnak”. 1878. március 1-i hozzá intézett levelében a szerző szinte prog­ramszerűen közli a szimfónia „tartalmát”. Nem véletlen, hogy a művet Beethoven V. szimfóni­ájával szokták párhuzamba állí­tani. Végezetül még egy idézet a zeneszerzőtől az általa ,,A szív vallomásának” nevezett darab­ról: „A szimfónia ideája az érte­lem számára olyan világos, hogy általános jelentése program nél­kül is megérthető.” Nehéz sza­vakat találni e forró sikerű hang­verseny hangulatának leírásá­hoz. Bár hangfelvétel nem rögzí­tette az interpretációkat, féltve őrzi majd azokat a koncert kö­zönségének emlékezete. A Magyar Állami Hangver­senyzenekar mindkét szimfónia remekbesikerült előadásával méltónak bizonyult a főzenei­gazgatója állította mércének. Az együttes játéka azt su­gallta, hogy történjék bármi a zenei életben, ez a zenekar vál­tozatlanul élvonalbeli szereplője a magyar és nemzetközi zenei világnak. Az est karmestere: Kobajasi Ken-Icsiró szerencsére gyakran ad hangversenyt Szolnokon Di­rigensi erényeit sokszor méltat­tuk: lenyűgöző egyénisége ezút­tal is rabul ejtette muzsikusait és közönségét egyaránt. Előadásá­ban mindkét szimfónia a leg­apróbb részletekig kidolgozott: félelmetesen pontos memóriája minden effektusra kiterjed. Egész lényét a kifejezés szolgá­latába állítja, önkontrollját egyetlen pillanatra sem veszíti el. A zene és a zenekar iránt ér­zett tiszteletét azzal is érvényre juttatja, hogy két tétel között le­lép a karmesteri dobogóról. In­terpretációiban katartikus sze­repe van a csendnek (generálpa­uzák). Több volt, mint siker, amit a Magyar Állami Hangverseny- zenekar és Kobajasi Ken-Icsiró aratott Szolnokon: a közönség szeretetet adott cserébe azért a megbecsülésért, mellyel a diri­gens minden egyes muzsikusá­val igyekezett osztozni a szűnni nem akaró tapson. S a hangver­seny végén - remekbe sikerült ráadás (Brahms: I. magyar tánc), a karmestertől kapott virág a fa­gott csövében, elragadtatott taps, mely addig szólt, míg az utolsó zenész is el nem hagyta a szín­padot. Szathmáry Judit Boldog pillanat Képünk azt a pillanatot ábrázolja, ami­kor a filmvilág nagy eseményén, az Os- car-díjak ünnepélyes átadásán az idei abszolút győztes, a Forrest Gump című film alkotója átveszi a kis szobrocskát, minden filmes álmát. Robert Zemeckis- nek (bal oldalt) a világhírű film, a Schindler listájának rendezője, Steven Spielberg adja át a győztesnek járó dí­jat. Egyébként - mint közismert - a For­rest Gump hat Oscar-díjat kapott. Videózási „megszokásaink” Már nem csupán divat Tíz éve még konvoj tartott Magyarországról Bécsbe - videóért. És vettük gondolkodás - meg sokszor garancia és a szervizelés lehetősége - nélkül.(Ismerek olyan kisfiút, aki hónapokig nem ebédelt az iskolában, mert szülei „videjóra” gyűjtöttek.) Mikor végre meglett a hőn áhított készülék, a „feketekazettákról” szemrontó filmeket bámultunk a képernyőn. Majd mérgelőd­tünk, mert egy év múlva itthon már sokkal olcsóbban lehetett megvásárolni ugyanazt a készüléket. Mi több, még a KGST-pi- acot is elárasztották. Aztán sorra nyíltak a videotékák, és sorra be is zártak jónéhányan. De sokan talpon maradtak. A videó­zás már nem csupán divat. Életünk szerves része. Megszokás, vagy attól is több? Aki ezúttal erről „vallomást tett”, Fazekas Lászlóné, a szol­noki Nívó Center Videófilm- kölcsönző ügyvezetője: Nálunk nem sajátította ki magának egy korosztály a filmkölcsönzés jogát. A legki­sebb gyerekektől a legidőseb­bekig szinte mindenki megfor­dul a kölcsönzőben. Leginkább a gyerekek és az idős házaspá­rok azok, akik szinte minden nap visznek ki valamilyen fil­met - alapos válogatás után. Létszámra legtekintélyesebb ré­teget viszont a középkorosztály és a fiatalok alkotják. Sorrendben az akciófilmek állnak az első helyen, ezt köve­tik a vígjátékok, majd a mese­filmek. Itt jegyezném meg, hogy a mesefilmekből hihetet­lenül gazdag a kínálat, amit a kisgyermekes családok ki is használnak. A western- és kalandfilme­ket mára csaknem teljesen ki­szorította a thriller. És minden­féle híresztelések ellenére az az igazság, hogy a szexfilmek iránti érdeklődés továbbra is lankadatlan. Minden héten csütörtökön premierfilmeket hozunk (nem egy-egy példányt). Ezeket pil­lanatok alatt kiviszik. Néha va­lóságos harc dúl az új kazettá­kért. Emiatt ül. a hétvége miatt csütörtöktől vasárnapig ki­emelkedő a forgalmunk. Egyébként naponta két-három­száz kazettát visznek ki a szó­rakozni vágyók. A kölcsönzési díjak változók: napi 25-150 fo­rint darabonként. A 25 forint persze nem azt jelenti, hogy az a film rossz minőségű. Az ár nálunk „életkor” függvénye. Ezért kéthavonta vagy még sű­rűbben átárazunk. A drágább kazettákból olcsóbbak lesznek, helyettük pedig jönnek a pre­mierfilmek. Érdekes módon csaknem egyforma mértékben „fogynak” a 25 és a 150 forin­tos filmek. Az alapállományunk 4000 darab kazetta, ebből 1700 van a Nívóban, a többit kihelyeztük kis kölcsönzőknek.(Van olyan klubtagunk, aki azt állítja, hogy már valamennyi műsoros kazet­tánkat látta.) Úgy érzem, sokaknak még mindig előítélete van a video­filmekkel kapcsolatosan, pedig egy-egy kölcsönzőből nemcsak szex- és horrofilmet lehet haza­vinni. Nálunk a természetfil­mekből a dokumentumfilmekig minden műfaj megtalálható. Egyébként is meggyőződésem, hogy nem a filmekből tanulják a fiatalok a rosszat, hanem az élettől, meg egyéni hajlam kér­dése. Arról viszont még nem írt senki (vagy csak én nem olvas­tam), hogy a nyíltan vagy bur­koltan erkölcsi nevelő célzatú filmek X Y-ra milyen hatással voltak, mert ilyen is létezik. Nálunk is van piackutatás, egyrészt tudni kell kiválasztani azokat a filmeket, amikre igény van általában, másrészt a klub­tagokkal beszédbe kell ele­gyedni, ami nem nehéz,hogy kiderüljenek az egyéni igények. Munkatársaink legtöbb klubta­gunk ízlését kiválóan ismerik, s biztonsággal ajánlják számukra az újabb filmeket. Természete­sen az emberek visszajelzéseit folyamatosan várjuk és szíve­sen vesszük. A meggyőződésen túl a mű­ködő üzlet(ek) igazol(nak), hogy a videofilmekre igenis szükség van. Az emberek nagy többségének már elege van a tévéből csöpögő politikából és a mindennapok zűrzavarából. Egy-két órára ki akarnak kap­csolni. Mint ahogy a videót is bármikor ki és be lehet kap­csolni, ha valami közbejön. Nem jár olyan megkötöttsé­gekkel, mint egy színházi elő­adás, vagy akár egy tévéfilm. A mai gazdasági helyzet kimon­dottan kedvez a videózásnak, mert aki dolgozik, annak ideje, aki nem dolgozik, annak pénze nincs színházba vagy moziba menni, mégha igénye lenne is rá. De a napi egy-két órányi fel- töltődésre mindenkinek szük­sége van (lenne). Erre például a videózás jó lehet. Persze nem­csak kizárólagosan az. De talán ez a legmegfizethetőbb. Mert a könyveket, folyóiratokat egyre nehezebb megvásárolni. A könyvtárak előtt pedig nem áll­nak sorok. A klubtagjainkat természete­sen szeretőnk megtartani. Tud­juk,erre csak akkor leszünk ké­pesek, ha igyekszünk maximá­lisan jó minőségű filmeket ki­bocsátani, ami mind a tarta­lomra, mind a formára vonat­kozik. És azt hiszem, nagyon sok múlik azon is, hogy a hoz­zánk betérő idegennek vagy ismerősnek érzi ott magát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom