Új Néplap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-08 / 83. szám

Levelek Újságírók egymás között, ha hivatásukról beszélgetnek, gyakran mondják, nem le­het úgy írni, ha közben nem képzelik ma­guk elé az olvasót. Ha nem jelenik meg előttük mondjuk egy nagymama, ahogy a fotelban ülve, okuláréval a szemén olvas­gat, vagy egy diák, aki sebesen végigla­pozza az újságot, s csak utána állapodik meg egy-egy cikknél. Jómagam is így voltam ezzel, de mostanában már nem kell csupán a képzeletemre hagyatkoznom. Egyre több személyes hangú levelet kapok, ame­lyekből sok minden kiderül azokról, akik írták. Közvetlen ismerőssé válnak, úgy, mintha hosszú-hosszú évek kapcsolata állna mögöttünk. Pedig a levelek egy része névtelen. Van, aki olyasmire hívja fel figyelmemet, vagy olyasmiről mond véleményt, ami, úgy érzi, veszélyes lenne számára, ha felfedné ki­létét. Van, aki azért hallgatja el a nevét, mert valójában nem vár vá­laszt, csak szerette volna jól kipanaszkodni magát valakinek. Kedves Olvasók! Köszönöm a bizalmat, köszönöm, hogy olyan tulajdonságokkal is felruháznak, amelyekkel nem rendelkezem. Higgyék el, magam is szívesen nézem a főként amerikai filmek fő­szerepeiben fellelhető riporterhölgyeket, akik amellett, hogy káp­rázatosán szépek, rettenthetetlen hősiességgel üldözik a gonoszo­kat, leplezik le a csalásokat, és kezükben fegyverként villan az „élesre töltött” fényképezőmasina. Jómagam nem vagyok ilyen. Először is roppant gyatra a fényké­pésztudásom, „az igazság bajnoka” cím babérjaira pedig nem pá­lyázom. Tisztemnek azt érzem, hogy a nagy nyilvánosság előtt mu­tassak rá a visszásságokra, kipelléngerezzem az igazságtalanságo­kat, de szóljak a szépről, a jóról is, amely olykor még fellehető. Ha mindezzel bármily keveset is, de használok, nem a magam, hanem a köz, a közvélemény érdeme. Magánemberként én is olyan védtelen vagyok, mint bárki más. Magam is szorongok a családokat egyre nyomasztóbb helyzetbe sodró pénzügyi rendelkezések miatt. Engem is megbántanak, én is szenvedek acsargó rosszindulattól, ordenáré ordítozástól, kisebb­rendűség táplálta rágalomáradattól. Talán éppen ezért tudom any- nyira átérezni azt a keserűséget, kilátástalanságot, amely írásra készteti az embereket. Éppen ezért fáj annyira a tehetetenség ér­zete. Mit is válaszolhatnék annak az úrnak, aki levele elején leszö­gezi: „No, a megoldást nem Öntől várom.” És csak sorolja-sorolja elégedetlenségeit. „Azt hiszem a legtöbb átlagember - helyi lakos - nyitott szem­mel jár az utcán. Egyre bosszúsabb lesz, mikor azt látja, hogy már megint olyan helyre költik az adófizetők pénzét, ami nem létfon­tosságú. Itt van például az a kis gnóm Kossuth-szobor, amely állító­lag 5 millióba került. Nagy felháborodást váltott ki a lakosságból. No, az is felborzolta a kedélyeket, amikor felszedték a még jó mi­nőségűjárdát a Baross úton, és kirakták amolyan cifraféle téglával. Megkérdezték-e az adófizetőket? Nem vagyok semmi városszépítő munkának ellene, de a sorren­det tartom szükségesnek. Amikor még olyan utcák vannak, ahová nem lehet sárban kocsival bejutni, ahol iskolák, kórházak küszködnek a pénztelenséggel, ott nagyon meg kell gondolni minden fillért, hogy hová adjuk ki.” Vagy mit tehetnék azért a hölgyért, aki beszámol kálváriájá­ról? Egy Magyarországon egyre nagyobb teret nyerő szekta karmaiba került, melynek eredményeként jelenleg ideggyógyá­szati kezelés alatt áll. Inkognitójához ragaszkodik, mert fél, de ellát engem sokszorosított anyagokkal, melyek állítása szerint elégségesek a banda lebuktatásához. „Kérem, mint újságíró, ha van hozzá ereje, járjon utána” - zárja sorait. A levél, amelyből végezetül közlök részletet, tanyáról érke­zett. „Huszonnégy évesen mentem férjhez. Fiatal koromban nem használtam ki az életemet. Harminchét éves leszek, és négy gyerekem van. Több már nem lehet, le vagyok kötve. Saj­nos a férjemnek van barátnője. Ötven kilogramm vagyok, ép­pen van csak mellem. Többször hallom a férjemtől, hogy „csöcsvesztett”. Nekem fáj, és szégyellem, és szeretném, ha nagyobbak lennének. Őszinte asszony vagyok hozzá. Ő pedig nem őszinte hozzám, pedig én kitartó feleség vagyok. Sokat dolgozok. Fát vágok, jószággal foglalkozok, és a háztartási munka is az enyém, meg a 4 gyerek. A férjemre nem számítha­tok. Megkérem, válaszoljon, és adjon tanácsot. Szeretném, ha nagyobbak lennének a melleim, és tetszenék továbbra is a fér­jemnek. Nem akarom a reményt föladni.” A hölgy: Miss Moszkva. Anna Mencsikova mindössze 15 éves. Szabálytalan portré Mélytüzű színek Kurencs Julianna festőmű­vésznő kicsiny műtermében egymás mellett sorakoznak a festményei. A mélytüzű színek, formák szinte kiáradnak, szét­feszítik kereteiket. A készülő munkák, a festékek, az ecsetek mellett sokféle anyag, eszköz megtalálható. Az ihletett gon­dolat nemcsak vásznon, de fán, üvegen, csiszolóvásznon is megelevenedik. Mindannyi ta­lálkozás, játék, összefonódás az anyaggal. De növényi részek, szalmaszál, kagylók, csigák, korallok is a művészi önkifeje­zés eszköztárába tartoznak.- Nézze! - mutatja a mű­vésznő egyik készülő képén a korallvirág csipkéjének piros erezetét. - Nem olyan, mint az emberi kéz tenyérből szétágazó ujjai? Vagy ha kipillant az ab­lakon, figyelje csak a fákat! Nem olyan lendületes, lüktető, ágsugarakkal hálózzák be az eget, mint az emberi testet a vérzubogású kapillárisok? Csoda a természet. Számomra naponta új meg uj amulat, ahogy egyre mélyebbre, mé­lyebbre hatolok benne, s feltá­rulnak titkai előttem. Képeimen ezt próbálom megjeleníteni. Ezt a sejtelmes, az ember számára, aki ugyanúgy a mindenség ré­sze, mégis olyannyira ismerős birodalmat. A beszélgetést a művésznő otthonában folytatjuk. Halk muzsika szól, az asztalon füs­tölő ég, a falakon képek.- Kevés van itthon - követi a festményeket pásztázó tekinte­temet vendéglátóm. - Két kiál­lításon is részt vesznek most egyszerre. Nemrégen alkotótár­saimmal közös tárlat nyűt a Hol élünk? fesztivál keretében, és egy önálló a Helyőrségi Műve­lődési Házban. Munkáim java­része most ott látható.- Úgy tudom, csupán néhány éve kezdett festeni.- Valóban. ’92-ben úgy ala­kult a magánéletem, hogy új la­kásba kellett költöznöm, meg­lehetősen rossz anyagi körül­mények közé kerültem. Nem is álmodhattam arról, hogy azon a nyáron bárhova elutazhassak pihenni. Akkor vettem először ecsetet a kezembe. Kikapcsoló­dásként, önvigaszként.- Senki nem vezette, nem bá­báskodott fejlődésénél?- De igen. Fazekas Magdika vigyázta próbálkozásaimat.- Mikor mutatkozott be elő­ször a nyilvánosság előtt?- Még az év őszén.- Ón középiskolai tanár, és két gyermek édesanyja. Hogyan jut ideje munka, háztartás, a gyerekek ügyes-bajos dolgai mellett alkotásra?- Figyelmes szervezéssel. De nagyon nehéz. Az alkotótevé­kenység a kapkodást, sürgetést Jogi Í«Jó Visszavont örökbefogadás Kázmér és Éva egy évvel ezelőtt összeházasodtak. Évának már volt egy házas­ságon kívül született kislá­nya, Brigitta, aki Kázmér és Éva házasságkötésekor két­éves volt. Kázmérnak még nem volt gyermeke, s a kis Brigittát nagyon hamar megkedvelte, megszerette. A kislány is nagyon ragasz- k(^k)tt hozzá, „apukának” tmontette. Kázmér úgy dön­tött, hogy a kislányt örökbe fogadja. Az Évával kötött házasság azonban nem vál­totta be a hozzá fűzött re­ményeket, nem bizonyult tartósnak. Az asszony nem sokat tö­rődött sem gyermekével, sem a háztartással. Estéit ja­varészt az otthontól távol töltötte, s nemegyszer itta­san keveredett haza. Hol járt, mit csinált, nem tudni, de az tűnt a legvalószínűbb­nek, hogy valamelyik szó­rakozóhelyen múlatta idejét, s minden bizonnyal, nem egyedül. Erről Kázmér egy alkalommal maga is megbi­zonyosodott, s megunván Éva kicsapongó életmódját, beadta a válókeresetet. Kázmért nagyon meg­döbbentette, hogy az eljárás folyamán Éva a kislánya számára magas tartásdíjat követelt tőle. Kázmér úgy gondolta, hogy mivel Évá­val a házasságuk felbomlott, a kis Brigittának sem akar az örökbe fogadó szülője lenni, az örökbefogadást fel kívánja bontani, így a kis­lány számára sem akar tar­tásdíjat fizetni. Mi a véleménye, kedves olvasó? Kázmér kötelez­hető-e tartásdíj fizetésére örökbe fogadott leánya után? A házasság megszű­nése automatikusan ered­ményezi-e az örökbefoga­dás megszűnését? nem ismeri. Van olyan, hogy ecsetet nem is veszek a ke­zembe, csak megállók a ké­szülő kép előtt, és „beszélge­tek” vele. Ő „mondja” meg, ő irányít, hogyan tovább, mi kö­vetkezzék, mit cselekedjek. Mielőtt elköszönök, átlapo­zom a vendégkönyvet, és szí­ven üt egy bejegyzés, amely mintha összegezné mindazt, amiről ezen az estébe nyúló, ta­vaszi délutánon beszélgettünk: „Egy korszakot nyerünk, ha a művészekhez és csodálóikhoz méltóan szeretjük és felelőssé­get érzünk a természetért.” Horoszkóp 1995. április 3. - április 9. Kos (III. 21.-IV. 20.) Szerelem: Most igazán nem lehet oka panaszra. Minden az elképzelései szerint alakul. Ha mégis elégedetlen, akkor nem a sorsa rossz, hanem ön telhe­tetlen. Hivatás: A munka ugyan megsokszorozódott, de kedvére való. Akkor is, ha ne­tán panaszkodna. Lelke mé­lyén élvezi, hogy az elsők kö­zött tartják nyilván és számíta­nak önre. Bika (ív. 2i.-v. 20.) Szerelem: Szívügyekben kicsit összekuszálta maga kö­rül a dolgokat. Épp itt az ideje, hogy rendet tegyen. Lelkiisme- ret-furdalás is gyötri, már csak ezért is döntést kell hoznia. Hivatás: Irigyei sorra vissza­vonulnak, mert látják, hogy nem tudnak ártani. Barátai vi­szont ezen a héten sok helyzet­ben segítségére lesznek, amit örömmel fogad. Ikrek (v. 21.-vi. 21.) Szerelem: Feszült napok következnek. És ennek részben - vagy egészen? - ön az oka. Meggondolatlanságával olyan helyzetet teremtett, amelyből csak nehezen tud majd ki­mászni. Hivatás: A magánéletbeli problémák hátráltatják a mun­kában. Ez azért baj, mert most nagy erőpróba előtt áll, és talán a karrierje bánhatja, ha téveszt. Rák (VI. 22. - VII. 22.) Szerelem: Legszívesebben ki se mozdulna otthonról. Pár­jával töltene minden percet, és nagyon bosszantja, ha olykor a hétköznapokra terelődik a szó vagy a figyelem. Hivatás: Nem túl lelkes, ha munkáról van szó. Pedig a héten a rutin nem elég. Ötletekre, s főleg fi­gyelemre lenne szükség, kü­lönben becsúszik a baj, jön a letolás. Oroszlán (Vi1.23.-vm.23.) Szerelem: Partnerére több időt kellene szánnia. Ahhoz, hogy boldogan éljenek, job­ban ki kellene ismernie szo­kásait, elvárásait, tudnia kel­lene, mivel okozhat örömet. Hivatás: Anyagi meggondo­lásból túl sok mindent felvál­lal, aztán a felénél kifárad, kel­lemetlen helyzetbe kerül. SZŰZ (VIII. 24. - IX. 23.) Szerelem: Nehezen enged minden csábításnak. Legszí­vesebben egyedül töltené a szabadidejét. Senkit nem lát maga mellett jó szívvel, és ezt érezteti is környezetével. Hi­vatás: Legyen körültekintő, ha szerződést 'ír alá, vagy hosszú távra szóló megálla­podást köt. A pillanatnyi ked­vező helyzet mögött több ve­szély is megbújhat. Mérleg (ix. 24. - x. 23.) Szerelem: Rájön, hogy ér­zelmeit fölöslegesen pazarolta valakire. Ez a felismerés na­gyon kellemetlenül érinti, és talán lelkiismeret-furdalása is támad, hogy állandó partnerét emiatt háttérbe szorította. Hivatás: Bár pénzügyei rendeződtek, még mindig rengeteg különmunkát vállal. Mintha nem tudna leállni. Skorpió (X. 24. - xi. 22.) Szerelem: Ezen a héten az erotika nagy szerephez jut az életében. A testiség ezúttal mélyebb érzelmek nélkül is képes hatalmába keríteni, de sokkal valószínűbb, hogy szíve is lángra lobban. Hivatás: Most a száraz té­nyek helyett személyes vará­zsával próbál sikert elérni hi­vatalos ügyeiben, és jól szá­mít. Megnyílnak az ajtók ön előtt. Nyilas (Xi. 23.-xii. 21.) Szerelem: Egy meghitt ba­rátság egyre mélyebb érzése­ket kavar önben, és a héten azon kapja magát, hogy halá­losan szerelmes. Hivatás: Kockáztató kedve a munkában olyan helyzetbe sodorja, hogy csak nehezen tud majd kimászni a bajból. Jobb lenne, ha csak olyasmit vállalna, amiről bizton tudja, hogy el is tudja majd végezni. Bak (XII. 22.-I. 19.) Szerelem: Bár nem szereti a bizonytalanságot, most olyan kalandba keveredik, amely az első pillanatban szinte kilátás­talannak tűnik. De hát most épp ez vonzza. Hivatás: Sok súrlódás vár­ható a héten munkatársaival, esetleg a főnökeivel is. Úgy érzi, igazságtalanul bántják. De ha jobban utánanéz, rájön, van okuk haragra. Vízöntő (I. 20. - II. 20.) Szerelem: A hétköznapok szürkeségétől szenved. Izga­lomra, romantikus kalandra vágyik. De ez a héten aligha válik valóra. Hivatás: A munkában ugyan kedvét leli, de olyan önfejűén ragaszkodik elkép­zeléseihez, hogy egyre több haragosra tesz szert. Mi lenne, ha a héten félretenné makacsságát, és meghall­gatná mások véleményét? Halak (ii. 21.-in. 20.) Szerelem: Ezúttal némi kompromisszumra lesz szük­ség ahhoz, hogy a családi vi­har ki ne törjön. Ön igazán mestere a ked­veskedésnek. Hát most gyako­rolhatja! Hivatás: A munkahelyén kisebb-nagyobb félreértések miatt feszült a hangulat, és ön megpróbál „rendet terem­teni”. Csak nehogy jó szándékával még nagyobb bajt okozzon majd!

Next

/
Oldalképek
Tartalom