Új Néplap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-24 / 70. szám
6. oldal Megyeházi Napló 1995. március 24., péntek Nyitottabb vizsgák A megyei önkormányzat művelődési és népjóléti irodájának munkatársa, dr. Pereszlényié Kocsis Éva tájékoztatta lapunkat az érettségi vizsga változásairól. Elmondta: nagy változás nem várható az idén, egy dolog azonban érdekes lehet a diákok számára. Nyitottabbá válik a vizsgáztatás. Ez annyit jelent, hogy az érettségin az írásbeli dolgozatot megtekinthetik javítás után. Amennyiben az érettségiző tanulónak észrevétele van a dolgozattal vagy a javítással kapcsolatban, úgy ezt megteheti a vizsgaelnöknél. írásban rögzített észrevételeit az érettségi elnök nyolc nappal a szóbeli előtt kapja kézhez. Az írásbeli minősítését egyébként a szóbeli vizsga előtt nyilvánosságra kell hozni. Ha tehát valamilyen „gond” merül fel a diák részéről, úgy a vizsgabizottságban nem vehet részt az a tanár, aki a dolgozatot javította, helyére más tanár kerül. Intézeti gondok Az állami gondoskodási körben ellátottak számának csökkenése megállt, ugyanakkor a növekvő állami gondozásba vétellel párhuzamosan a különböző okból a rendszerből kikerülők (örökbefogadás, önálló életkezdés) száma is jelentős. A szociális feszültségek egyre gyakoribb megjelenése következtében az igények fokozatosan növekednek. Gondot okoz, hogy az intézeti ellátásban maradók szakmailag egyre nehezebben kezelhetők. Az ellátás, működtetés kiadásai emiatt az átlagosnál jobban növekednek. A központi támogatás normatívái három éve az e területen történő átrendeződést nem veszik figyelembe. Forráshiány Az önkormányzati törvény a mintegy 35 millió forintos forrásbővülést többszörösen meghaladó feladatellátást jelölt meg. A megye pénzügyi pozíciója a feladat- rendszerből adódóan az inflációs hatás figyelmen kívül hagyásával is romló. A megyei önkormányzat fejlesztési bevételt néhány címzett, központi támogatáson túl érdemben nem tud tervezni. Az önkormányzati törvény ’94. évi módosítása új, kötelező feladatokat határoz meg (területrendezés, környezetvédelem, foglalkoztatás terén), ugyanakkor a pénzügyi források ezek érdemi ellátását nem teszik lehetővé. Pénzügyi feszültség A folyamatos ellátást nyújtó intézményeknél az élelmezési és energiaárak számottevő növekedése miatt a kiadások szinte elviselhetetlen terhet jelentenek. A működőképesség megőrzése áldozatokat. megalkuvást igényel mind szakmai oldalon, mind az ellátási színvonalban. Legnagyobb gond az ingatlanok, gépek, felszerelések műszaki színvonalánál jelentkezik, az évek óta elmaradó karbantartások miatt. A demográfiai hullám visszaesése is a pénzügyi feszültség fokozódásával jár. Az önkormányzati bevételek a kihasználási mutatókkal párhuzamosan csökkennek, a működőképesség biztosítását veszélyeztetik. Felújításokra jogos igényként 92,1 millió forint érkezett. A pénzügyi kondíciók azonban a műszaki, környezet- és munkavédelmi szempontok szerinti előírások ellenére a halaszthatatlan feladatok ütemezését sem teszik lehetővé. Vagyonkiárusítás előtt? A megyei önkormányzat pénzügyi egyensúlyának (hitelképességének) megőrzése nagy valószínűséggel csak kényszerintézkedések vállalásával lesz lehetséges. A pénzügyi hiány kezelése az eladósodás fokozódásával és a vagyon részbeni értékesítésével oldható meg. Az ezzel kapcsolatos tárgyalásokat követően az értékesítésekről minden esetben a közgyűlés testületé dönt majd. Az önkormányzat alábbi. forgalomképes ingatlanjai juthatnak az eladás sorsára: üdülők (Ábrahámhegy, Alsóörs, Mátraszentimre); üdülőtelek (Cserkeszőlő); hotelek (Jászberény, Szolnok, Berekfürdő, Cserkeszőlő); motel (Szolnok); kempingek (Cserkeszőlő, Abádszalók, Tiszafüred); kempingfelépítmény (Berekfürdő. Cserkeszőlő, Szolnok); irodák, telek, illetve strand (Szolnok); KRESZ- pálya (Jászberény); oktatóbázis (Kisújszállás); lakás (Abádszalók). A közgyűlés bizottságainak nem közgyűlési képviselő tagjai Az előkészítés során széles körből érkeztek javaslatok 58 személyre. A nem közgyűlési képviselő tagok kiválasztásánál alapvető követelmény volt, hogy az ellátandó feladatoknak megfelelő szakmai érdeklődésű, felkészültségű szakemberek kerüljenek a bizottságokba. Szempont volt a területi elv érvényesítése, figyelembe véve a kistelepülések érdekeit is. A március 10-i megyegyűlésen széles körű egyeztetések után választották meg az alábbi személyeket: Gazdasági és költségvetési bizottságba: dr. Füle István, Trási Lajos, Szűcs Ferenc, Ondrék András, Zákány Lajos. Területfejlesztési és környezetvédelmi bizottságba: Ádámné dr. Bagdán Piroska, Kovács Gyuláné dr., Agócs Gyula, Németh István, Boldog Bemát István. Oktatási, művelődési és sportbizottságba: Ozsváth László, dr. Madaras László, Horváth Attiláné, Nagy József, Czakó János. Egészségügyi, szociális és foglalkoztatásügyi bizottságba: dr. Király Ferenc, dr. Karácson János, Miskó Istvánná, dr. Kapusi Lajos. Etnikai, kisebbségi bizottságba: Farkas András, Bódi László. Mezőgazdasági bizottságba: Benedek Fülöp, Suszter Zsigmond, dr. Horváth Gabriella, dr. Mándoki István, dr. Molnár István. Pénzügyi bizottságba: Hajdúné Gácsi Mária, Gulyás László, Mihály Márton. Kanadai egyetemisták „bizalmas” visszaemlékezései Utózöngék a szolnoki szakmai táborról Múlt év augusztusában a torontói egyetem tíz, város- és területtervezés szakos hallgatója - a megyei főépítész meghívására - professzoruk vezetésével négyhetes szakmai gyakorlaton vett részt Szolnokon. A tábor célja volt a hallgatók szakmai és kulturális tapasztalatszerzése külföldön. Hazatérésük után néhány hét a tapasztalatok értékelésével telt, ezután a hallgatókat tanáruk beszámolók megírására kérte. Többnyire személyes és érzékeny művek születtek, több esetben említve az arra utaló „szent bizalmat”, hogy az írások teljes terjedelmükben ne kerüljenek nyilvánosságra. Tiszteletben tartva a kérést, csupán idézünk a vissza- emlékezéskeből. Felfedeztem, ki is vagyok „A jövő mindig hoz majd új tapasztalatokat. Ezekre az ember felkészülhet, aggódva várhatja, de amíg be nem következnek, csak a mások által mondott történetekre, könyvekre, képekre stb. támaszkodhat.” „Európába kellett eljutnom, hogy felfedezzem, ki is vagyok.” „Ez egy lehetőség volt a fejlődésre.” „A saját közösségükben minket fogadó polgárok nyújtották első igazi érzésemet arról a megelégedettségről, amit az iskolai képzéssel kaphatok.” „Magyarország egyedülálló élete: történelme, gazdasága, politikája (bürokráciája) és kultúrája megismeréséhez - a kirándulások, tárgyalások, fesztiválok, a mindennapi találkozások ellenére - egyetlen látogatás kevés volt, de olyan tapasztalat, ami páratlan.” „Láttuk, hogyan bánnak az emberek másokkal (például a magyarok a cigánysággal), és ez új megvilágításba helyezte az otthoni összefüggéseket. Elgondolkodtatott arról, ahogy mi a saját országunkban, Kanadában az őslakos indiánokat kezeljük, és hogyso- kan közülünk még nem is jártak indián rezervátumban.” „Felfedeztük a kommunikáció fontosságát, a nyelvi korlátok adta kihíváson keresztül.” „A város tervezetei még mindig a régi, monolitikus rendszerben készülnek, ahol a lakosoknak nincs beleszólása a tervezés menetébe. Az eredmény a város stagnálása, különösen az általunk vizsgált területen.” „A tervezési rendszer híján van olyan forrásoknak, amelyek a megfelelő döntésekhez szükségesek. Ilyen az adatbázisok hiánya. Például a népességi statisztikák, ingatlanpiaci információk: ezek szolgálhatnának adatokkal az előirányzatokhoz.” Királyokként kezeltek minket Szolnokon „Annak ellenére, hogy Magyarország már egy demokratikus ország, küszködik még a demokrácia több feltételének hiányával, ideértve a lakossági részvételt is.” „Amikor megérkeztünk Szolnokra, itt szinte királyokként kezeltek minket. A vendégszeretet csodálatos volt, és ez nagyban segítette elhelyezkedésünket a városban, amely az elkövetkező hónapban az otthonunk volt.” „A hatalmas vendégszeretet, amiben részünk volt, minden képzeletet felülmúlt.” „Egyszer a bankban: az emberek tolakodtak és fura- kodtak. A másikat semmibe véve, mosoly nélkül tolták hátra, nehogy később kerüljenek sorra. Mintha egy hokimeccs közepén lennének, és a pénztár lenne a büntetőpad: ahhoz, hogy odajussanak, egy bodicsek vagy durvaság szükséges.” Nyomornegyed helyett büszke közösséget láttunk „Mindnyájan buszra szálltunk, hogy egy cigánytelepülésre menjünk. Azt vártam, hogy egy nyomornegyed lesz, ócska kunyhókkal, veszélyes emberekkel. Amit láttunk, az egy büszke közösség volt, tiszta, szép lakásokkal. Amit tapasztaltunk, jó érzést hagyott bennem. Az emberek, akiket zárkózottnak, az idegenekkel szemben ellenségesnek gondolnánk, kinyitották kapuikat, és otthonaikba invitáltak minket. Ez valami hallatlan dolog volt.” „Volt egy nagy partink az utolsó estén, Szolnokon. Ott, azt hiszem, megértettük, mi is történt. Mindannyian - beleértve a tolmácsokat is - barátokká váltunk. Táncoltunk, ölelkeztünk, címeket cseréltünk. így együtt egy nagy családdá váltunk. A kanadaiak magyarok lettek, a magyarok kanadaiak. Megfizethetetlen pillanatok voltak.” Egy átlagosnál szegényebb régióban Mennyire vonzó az egyetem és a főiskola? A felsőfokú továbbtanulás összehasonlító tényadatai Az 1988-93-as években Jász-Nagykun-Szolnok megyéből egyetemre, főiskolára felvett hallgatók adatairól lapunk március 10-i számában a főbb intézménycsoportok (egyetem, főiskola, illetve gimnázium, szakközépiskola) szerinti részletezéssel írtunk. Nem kevésbé érdekesek azonban a felsőfokú intézmények típusai szerinti elemzés adatai sem, melyek ismertetésére ebben az írásban vállalkozunk. Kedvező elbírálásért áU sorban a megye a Verseghy Ferenc Könyvtár rekonstrukciójához - címzett központi támogatásért - benyújtott pályázatával. Várható, hogy a könyvtár felújítására kért 350 milliót a megye az 1022/1994. CIII.31.) Korm. határozat alapján megkapja. A Damjanich János Megyei Múzeum részére, szintén felújításra 264 millió forintot igényeltek. Képünkön részlet látható az épület- együttes udvarából. fotó: mészáros Minden település kap belőle Gyógyszertári vagyon A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének e hét közepén, Szolnokon megtartott tanácskozása az önkormányzati tulajdonlásról szólt. A helyi önkormányzatok képviselői az energia- és közművagyon, illetve a megyei gyógyszertári központ vagyonának átadását vitatták meg. Sajnos a téma tekintetében mindjárt egy korlátozással kényszerülünk élni. Az adatfelvétel módosulása miatt egyetem-, főiskolatípusonként csak az időszak második felét, az 1991-93-as éveket tudtuk egységesen vizsgálni. Ismert, hogy ezek az évek a felvételi keretek szélesedésének évei, és az előzőekből már azt is tudjuk, a megye e keretek szélesedésével - főleg az egyetemeken - nem tudott kellően élni. Megyebeli jelentkezőink száma e három évben kiváltképp a tudományegyetemek jogi karain, a műszaki és az orvostudományi egyetemeken, a gazdasági és a művészeti főiskolákon maradt el lényegesen az országos növekedés ütemétől. Viszont az országosnál jóval nagyobb ütemben nőtt nálunk a jelentkezők száma a tudományegyetemek bölcsészkarain, a tanárképző, az óvóképző, a műszaki, az agrár-, katonai és az egyéb főiskolákon. Nem túl mérvadó azonban önmagában az országosnál nagyobb vagy kisebb növekedési dinamika. Sokkal többet mond ennél, hogy az 1991-93-as három év együttes megyei jelentkezési kvótái igen alacsonyak a művészeti főiskolák (0,96 %), a gazdasági egyetemek (2,31 %), a tudományegyetemek bölcsész- (2,71 %), jogi karai (2,75 %), az agrár- (3,11 %), a műszaki- (3,30 %), az orvostudományi egyetem (3,37 %) és a gazdasági főiskolák (3,50 %) - összesen 8 felsőfokú intézménytípus - tekintetében. Az adatok messze vannak a 4,11 %-os megyei lakossági kvótától. Indokolt lenne, hogy ezekbe az intézményekbe többen jelentkezzenek a megyéből! Viszont igen magasak a megyei jelentkezési kvóták a katonai (12,02 %), az agrár- (5,73 %), az óvóképző (5,29 %), az egészségügyi (5,23 %), a tanítóképző (4,68 %) és a tanárképző főiskolák (4,45 %) esetében. Ebben jelentős a szerepe a megye felsőfokú (és középfokú) intézményi bázisának, az utóbbi évek eredményes pedagóguspályára irányításának. Kevesebbel, de meghaladja még a megyei lakossági hányadot az egyéb főiskolákra (4,23 %) és a tudományegyetemek természettudományi karaira (4,12 %) történt jelentkezés megyei kvótája is. Jól érzékelhető, hogy míg az egyetemre jelentkezés esetében - a hét egyetemtípusból - a megyére nézve ez az egyetlen pozitív kivétel, addig a főiskolákra jelentkezés esetében viszont a megyére nézve - a tíz főiskolatípusból csak három negatív kivétel van (művészeti, gazdasági, műszaki főiskolák). A jelentkezőink zömét - olvashatták előző írásunkban - az országosnál kedvezőbb arányban veszik fel. Ez alól csak két kivétel van. Az egyik, hogy - az eleve kevés - művészeti főiskolára jelentkezőinknek is csak a 16,7 (országosan 30,7) százalékát, míg a másik, hogy óvóképző főiskolára jelentkezőinknek is csak az 59,6 (országosan 61,5) százalékát vették fel 1991-93 között. A felvett/jelentkező arány több esetben kifejezetten javítja a „végeredményt”, az egyetemi, főiskolai felvételt. Végül is kirívóan alacsony volt e három évben a megyei kvótánk a felvételt nyert hallgatók tekintetében a művészeti főiskolák (0,52 %), a gazdasági egyetemek (2,71 %), a tudományegyetemek jogi (3,14 %) és bölcsészeti karai (3,35 %), az agrár- (3,29 %) és a műszaki egyetemek (3,50 %) esetében. Kiemelkedően magas volt viszont felvettjeink megyei hányada a katonai (15,95 %!), az egyéb (6,62 %), az agrár- (5,97 %), a műszaki (5,53 %), az óvóképző (5,12 %), a tanítóképző főiskolákon (5,10 %) és a tudományegyetemek természettudományi karain (4,72 %). Ezek az adatok a megye országosan versenyképes matematikai, természettudományi oktatásának tényét jelzik, de sajnos érzékeltetik a művészeti, bölcsészeti, jogi, gazdasági felsőfokú intézményekbe történő felkészítés gyengeségeit is. Az okok természetesen itt is sokrétűek, bizonnyal azzal is összefüggenek, hogy egy történelmi-társadalmi okokból elmaradottabb térségben talán az említett szakterületekre való felkészítésnek vannak a legnagyobb akadályai, vagy éppen gyengék a hagyományok is. Talán az irányítói figyelem sem volt elégséges. Az is érdekes, hogy az ugyancsak természettudományi felvételi követelményeket támasztó orvostudományi, műszaki és agráregyetemeken már nics előnyünk, tehát az alkalmazott matematikai, természettudományi területeken nem állnak annyira helyt a jelöltjeink, mint az általános szférában. Mindezek a kérdések iskolánként elemezhetők a maguk mélységében. Erre biztatjuk is középiskoláinkat. Ugyanakkor felvételi produktumukról azért nem adunk közre „listát”, mert ez nem sokban térne el a Köznevelésben, ill. a Magyar Hírlapban nemrégen közöltektől. Dr. Vincze Sándor Egyetértettek abban, hogy a vagyonátadásoknak az önkormányzatok közötti jogszerű megállapodás alapján kell történnie. Elhangzott, hogy a gyógyszerellátás megszervezése minden települési önkormányzat kötelező feladata, ezért jogszerűnek csak az a megállapodás tekinthető, amely kimondja, hogy a vállalat vagyona azokat az önkormányzatokat is megilleti, amelyeknek jelenleg nincs gyógszertáruk. Ugyanakkor leszögezték azt is: mindenkor biztosítani kell, hogy a patika esetleges eladása csakis a település egyetértésével történhessen. Úgy vélik, minden más megoldás ellehetetleníti a vállalat további működését, és magában hordja az átadandó vagyon nagyarányú leértékelődésének veszélyét is. A tanácskozáson kezdeményezték, hogy minden települési ön- kormányzat az ezzel kapcsolatos megállapodást testületi ülésen tűzze napirendre, és március 31-ig juttassa el a megyei vagyonátadó bizottsághoz. A vagyonátadás arányait a megállapodás a következőkben határozza meg. A gyógyszertárral rendelkező települések a vállalati vagyont megtestesítő összes üzletrész 49 százalékát, a gyógyszertárral nem rendelkező települési önkormányzatok a vagyon 36 százalékát kapják. Tizenöt százaléka a megyei ön- kormányzat tulajdonába kerül. A leendő megállapodás értelmében a gyógyszertárak a létrejövő gazdasági társaság tőketartalékába kerülnek, mégpedig azért, hogy á vagyonátadás után lehetővé váljon a patikák jogszerű privatizációja. A tervezet szerint a vagyon fennmaradó 10 százaléka szintén tőketartalékba kerülne. Mindez akkor lép hatályba, amikor a települési önkormányzatok 50 százaléka plusz egy önkormányzat aláírja a megállapodást.
