Új Néplap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-23 / 69. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. március 23., csütörtc A szülők reménykeltő felhívása Jól megférnének a középiskolásokkal Kezük nyomán lett életképes a tó Segített a tűzoltóság Történelmünk jeles emlékei A Pro Patria Szövetségnek hazánkon kívül egyre több szerveze alakul a Kárpát-medencében, hogy az ottani gyerekek ismerkedj* nek szülőföldjükkel, közös történelmünk jeles emlékeivel. Ahi gyan Kárpátalján, Erdélyben és Felvidéken megalakultak a feli dezők kis csoportjai, a Délvidéken, Kis-Jugoszláviában, Törökb* csén is létrejött a vajdasági felfedezők csapata, s tagjai rendszer* sen részt vesznek az anyaország rendezvényein. Vezetőjük Ben Judit és fia, Adrián, akik március idusát Budapesten töltötték, itt-tartózkodásuk egyik napján Jászjákóhalmára látogattak. A vei dégek képünkön éppen a malom előtti Damjanich tér 1848/49-1 kopjafáival ismerkedtek. fotó: f Az óvoda udvari játékait, felszerelését gyarapítják Kedves Szülőtársaink! Mint tudjuk, a Mátyás Király Általá­nos Iskola nagyon nehéz napo­kat él meg az utóbbi hetekben. A létéért, a fennmaradásáért harcol. Most azért ragadtunk tollat, hogy tájékoztassuk az érdekelt szülőket, a közvéle­ményt arról, küzdelmünk mi­lyen szakaszába jutottunk. Harcunk jelentős állomása volt, amikor március 6-án este az iskola tornatermében össze­gyűlt több mint négyszáz szülő előtt Várhegyi Attila polgármes­ter úr - három közgyűlési kép­viselőjelenlétében - válaszolt a kérdéseinkre, és tájékoztatott a tervezett intézkedésekről. Az összejövetel szenvedélyes, de őszinte és kulturált hangvételű volt. Minden jel arra utal, hogy a város vezetői között nagyobb számban vannak azok, akik a meglévő értékek megőrzését tartják fontosabbnak. A nehéz gazdasági helyzet szükségessé tesz bizonyos lépéseket, me­lyeket - az érdekeltek bevoná­sával - körültekintően kell megtenni. Úgy érezzük ezt az alapelvet igyekeznek érvénye­síteni, amikor a polgármester úr az iskolát érintő kédésben négy lehetőséget, alternatívát ismer­Az Új Néplap március 18-ai számában némi felháborodással olvastam azt a címet, hogy Pluszpénz a nyugdíjasoknak, mely alatt arról volt szó: a nyugdíjak, nyugdíjszerű ellátá­sok emelt összegét - visszame­nőleg - e hó 20-a után kapjuk meg. Helyesebb lett volna ázt a Címet adni, hogy a „Nyugdíja­soknak törleszt a kormány”. Szomorú, hogy minden év­ben az élelmiszer, az idén a vil­lany, a gáz és egyebek drágu­lása után, hosszadalmas parla­menti vita előzi meg a nyugdíj- emelést. Ha a nyugdíjak szabá­lyozásáról szóló 1975. évi II. töfvény idejét múlta, miért nem módosították már?! Félreértés ne essék, nem pluszpénzt kapunk, hanem azt postázzák, amit ez év január tetett. Szorosan kapcsolódott ehhez a felvetődött ötödik ja­vaslattervezet is, amely azon­ban csak a középiskolák műkö­désével hozható összefüggésbe. Nos, a négy között igaz, hogy ott van az iskola bezárásának lehetősége is, azonban a két ol­dal képviselői közös álláspont­jukban egyértelműen elvetették ezt a változatot. Tudjuk, hogy a döntés joga a közgyűlésé, azonban bízunk abban, hogy március 30-án megerősítik: az iskola épületé­ben gyermekeink továbbra is a testnevelés és matematika ta­gozatos osztályokban tanulhat­nak; táncolhatnak a Corvinká- ban, és olyan eredményesen ké­szülhetnek a középiskolai ta­nulmányaikra, mint eddig. Nem zavarja ebben őket majd az, hogy a három közül egy szinten a középiskolásoknak kell helyet adniuk. A kialakult helyzet alapján arra biztatjuk és kérjük szülő­társainkat, hogy ne mondjanak le eredeti szándékukról, bátran hozzák gyermekeiket az isko­lába! Mi tapasztalatból tudjuk: jó kezekbe kerülnek! A szülői munkaközösség vá­lasztmányi vezetői nevében: Sűrű Gyuláné és Csányi Jánosné másodika óta, a szolgáltatások, áremelkedések miatt hitelez­tünk az államnak. Vajon a mi­niszterek, országgyűlési képvi­selők fizetésemelését is olyan hercehurca kíséri, mint amit évek óta a nyugdíjak korrigálá­sánál tapasztalhatunk? Ismerjék el végre: mi már megfizettük a nyugdíjunk alap­ját; az áremelkedés, forintleér­tékelés után kézhez kapott - kamattal nem növelt! - nyugdí­junk nem könyöradomány, ha­nem némi visszatérítés! Nem kívánom ragozni azt a szomorú tényt, hogy a munkában megbe­tegedett, megrokkant emberek közül sokan sajnos nem is érik meg azt a napot, amikor felve­hetnék az első nyugdíjukat. Halmay János oki. építőmérnök A Szolnoki MÁV Kórház és Rendelőintézet udvarának 1967 óta kellemes színfoltja a belső tó, melyben pontyok, amúrok úszkálnak, partja pedig a vad­kacsák költőhelye. Mindez a gyógyuló betegek örömére szolgál, akik szívesen sétálgat­nak a tó partján, és szeretettel etetik a kis kacsákat. A tó, az idilli állapot sajnos év elején veszélybe került: a víz nagy része elpárolgott, illetve elszivárgón, ugyanakkor meg­szűnt a tó vízpótlási lehetősége, így a visszamaradt, mocsár­szerű szerves és szervetlen mikroszennyezőkkel terhelt tó biológiai egyensúlya felborult. Attól tartottunk, intézetünk egyik büszkesége, a kis tó ta­vaszra kellemetlen szagú, szú­A tiszaderzsi óvodában március 10-én rendezték meg a farsangi bált. A kiscsoportosok le­ány-legény népviseletet öltöt­tek, míg a nagyobbak egyedi jelmezeket készítettek. A nép­szokások, hagyományok fel­elevenítése áthatotta az előző napokat is: maszkok, álarcok, párták készítése, beszélgetés a farsangi szokásokról, és még nagyon sok mindenről esett szó ennek kapcsán. A farsangi mulatság 3 órakor kezdődött. A kicsik tréfás csú- folókkal, csujogatókkal kö­szöntötték a vendégsereget, a nagyok pedig népi játékokat nyoglárvateleppé válik. A kis tó helyreállítása érdekében, javas­latainkkal megkerestük az ille­tékes szakhatóságokat is, de ki­derült, azok megvalósítása hosszú időt venne igénybe. Ezek után felkerestük a szol­noki tűzoltóság parancsnoksá­gát, és átmeneti megoldásként, a segítségüket kértük. Kérésünk megértésre talált. A tűzoltók városi parancsnoksága vállalta, hogy a belső tó vizét - önkölt­ségi áron - felfrissítik, majd utántöltik. A gyors segítségért a tűzol­tóság városi parancsnokságá­nak - intézetünk és a gyógyuló betegek nevében - ezúton is köszönetét mondok. Bokor Sándor intézeti főmérnök játszottak. A játékos versengé­sek után citerazenére rophatták a táncot. Á tombolahúzást a jelmezesek értékelése előzte meg, ami már az esti órákba nyúlt. A farsang hangulatát fo­kozta, hogy az óvó nénik, dajka nénik is népviseletet, jelmezt öltöttek. Az óvodában szeretnék a far­sang hagyományőrző jellegét megtartani, melyhez a további­akban is számítanak a szülők és a szponzorok támogatására. Eddigi segítségükért az óvoda dolgozói és a gyerekek nevében köszönetét mond: Pásztrai Lajosné A közelmúltban jótékonysági bálra invitáló plakátok, meghí­vók adták hírül, hogy Kisújszál­láson, az I-es számú óvodai egység „Petőfi” óvodájának dolgozói és a szülői munkakö­zösség nem mindennapos ese­ményre készül. A szervezők felkeresték a vállalkozókat, in­tézményeket - segítségüket kérve, melynek eredményeként csaknem száz értékes tombola­tárgy gyűlt össze. Néhány kft. és betéti társaság pénzbeli adománnyal járult hozzá a be­vétel gyarapításához. (Köztük a Metál VV„ Marketing Bt., Ke- nar-Kis, Kerbán.) A felajánlások sorában több értékes csemegekosár, irha­kesztyű, sapka , illatszer, édes­ség, gyermekruha, vetőmag, napozószivacs, festék, játék, könyv, kazetta, falióra, cipő, különböző szolgáltatások (pél­dául fodrász, kozmetika, var­rónő, a családi ház gázvezeté­kének elkészítése), kocsimosási utalvány, videokölcsönzési tag­sági díj stb. volt. Dómján László alpolgármes­ter köszöntötte a megjelenteke s nyitotta meg a rendezvényt, résztvevők először a kis óvod: sok fellépésében gyönyörköe hettek, majd a szép jelmezek, tartalmas műsor aratott oszta lan sikert. A díszesen megter tett svédasztalon lévő finom fi latokhoz a nyersanyagot a hel; termelőszövetkezet, a zöl( ség-gyümölcs kereskedők, karcagi tejüzem kft. s a szüle ajánlották fel. Elkészítésük* Horváth Ferenc hentes, Mán István szakács és két segítő vállalta. A báli vigassághoz - Fan kas Antal szülő felajánlásakéi - Balogh Ernő és kitűnő együ tese szolgáltatta a talpalávalót A jótékonysági rendezvén bevételét az óvoda az udvari j< tékok, felszerelések gyarapíti sára fordítja. Ezúton is koszt netet mondunk a felajánlókna s mindazoknak, akik az est mény sikeres lebonyolításán fi radoztak, bármiben a segítst günkre voltak. Gyuricza Zoltánn* a szülői munkaközösség tagj A nyugdíj nem könyöradomány Tiszaderzsi farsang Küldjön egy képet! Találkozzunk, fél évszázad után Kissé megkopott fénykép ... Nem is ismerünk fel már rajta mindenkit. Nem csoda, hiszen öt­ven évvel ezelőtt készült, 1945-ben, amikor a szolnoki leánypolgári negyedik osztályát vé­geztük. (Most Belvárosi Általános» Iskolaként ismerjük.) Leánypolgári? Hol volt az már ak­kor? Ä háborús években hadikórháznak rendez­ték be. így „hontalanokká” váltunk. A képen látható lánysereg olyan „öszvérosz­tály”! Á világégés alatt bennünket, akkori kis­lányokat is - családostól - erre-arra sodort az élet. Lassacskán érkeztünk vissza, haza, elha­gyott otthonunkba. Ezért aztán ki korábban, ki későbben kezdett az éppen aktuális osztályba járni. Közülünk is volt, aki már a télutón kop­tatta az iskolapadot, többen pedig akkor kezd­tünk ismerkedni a negyedbe osztály anyagával, amikor a „frissebbek” jóformán az évzáróra ké­szülődtek a Petőfi utca sarkán lévő, ún. ipari is­kolában. Ott még tartott, a Rákóczi úti egykori elemiben pedig kezdődött a három hónapos tanév, melynek végén - szeptember első napja­iban - bizottság előtt vizsgáztunk, a „Ver- seghyben” ... A fenti csoportképen a két „csa­pat” diákjai láthatók, akikkel szeretnénk június 10-én, szombaton délelőtt 10 órakor talál­kozni volt iskolánkban. Megkíséreljük a lehe­tetlent: igyekszünk mindenkit elérni. Ebben fá­radhatatlan lelkesedéssel segít a szervezőknek Nagy Gizella, egyetlen élő tanárnőnk, akinek 1945-ben még alig száradhatott meg diplomá­ján a tinta. Az Új Néplapot azért is kérjük a fel­vétel közlésére, hátha valaki felismeri édesany­ját, nagymamáját, testvérét. A volt osztálytár­sak jelentkezését várja: Dobos Antalné (Csényi Mária) Szolnok, Mátyás király út 3.1/4. és Vámos Sándorné (Dobos Erzsébet) Szolnok, Ságvári krt. 35. fsz. 4. Átlagkeresetet nézve A közelmúltban olvastam az Új Néplapban egy statisztikai ada­tot, melyben a fizikai dolgozók átlagkeresetét 26 ezer forint­ként említették. Ne vegyék rossz néven, ha ehhez az infor­mációhoz néhány gondolatot fűzök. A Nefag abádszalóki te­lepénél a családapák - köztük a férjem is - bizony nagyon távol állnak ettől az átlagkeresettől. A férjem nettó keresete például legutóbb a 12 ezer forintot sem érte el. Azt már csak melléke­sen jegyzem meg, hogy január­ban, februárban is csak egy-, il­letve kétezerrel volt több a fize­tése. Bevallom őszintén, amikor ezt az összeget hazahozta, elke­seredésemben sírva fakadtam. És nyíltan szeretném megkér­dezni az illetékesektől: hogy lehet ezt a csekély összeget egy családban a rezsiköltségre és a megélhetésre beosztani? Ez a helyzet, amibe a családunk ke­rült, már a rabszolgasorsnál is rosszabb. Vagy fogjuk be a szánkat, s örüljünk, hogy egyál­talán még dolgozhatunk, van munkahelyünk? Nem akarok senkit megbántani, e sorokat sem rosszindulatból írom, de ha a kedves munkahelyvezetők családjuknak csak egyszer vin­nének haza - egy hónapi meg­élhetésre - ilyen minimális ösz- szeget, talán jobban a szívükön viselnék a nehéz munkát végző, fizikai dolgozók sorsát. (Olvasónk neve, címe - ké­résére - a szerkesztőségben marad.) Köszönet Jól sikerült a Független Kis­gazda-,, Földmunkás Polgári Párt Gergely-napi rendezvénye, melyet a közelmúltban a szol­noki Pelikán Szállóban tartot­tunk. A nagy nyilvánosság előtt is köszönetét mondok a kisgaz­dáknak, a meghívott vendégel nek, akik megtisztelték a pá rendezvényét, és jelenlétüké hozzájárultak a jó hangulatho: az értékes eszmecseréhez. Bánó Zoltánn FKGP önkormányzati képvisel Se nem madár, se nem egér Ó, te szegény denevér, se nem madár, se nem egér - tartja a mondás. Ezzel a bevezető sor­ral szeretnék néhány gondolatot fűzni az Új Néplapban február 28-án megjelent, „Vérszívó de­nevérek csakis a babonákban léteznek” című cikkhez. Örömmel olvastam a veszé­lyeztetett denevérek védelmét szolgáló írást, hiszen a békák mellett ezek a kis emlősök is az emberi tudatlanság, gonoszság miatt válnak áldozatokká. Való igaz, hogy a babona, a téves hi­edelmek sem kedveznek ezek­nek a rejtett életmódot folytató állatkáknak. A cikkben olvashatjuk, hogy akik a természettudományok­ban valamelyest jártasabbak, nyilván megmosolyogják a de­nevérekkel kapcsolatos tév­eszméket. Nem kell mindenki­nek tudni a denevérek életéről, de vérszívó denevérek is van­nak. Igaz, ezek nem hazánk te­rületén, hanem Dél- és Kö- zép-Amerikában élnek. Az a biológus, aki a denevérek éh tének kutatásával foglalkozil hálás témát választott. Két a rendjüket különböztetjük mej a nagy denevérekét és a kis de nevérekét. Az utóbbiak csalác jába tartozik a kis és nagy vél szopó, valamint a hírhedt váír pír denevér, ami 7 centimétere nagyságával az éjszaka pihen emlősállatokra száll, és éles fc gaival sebet ejtve, szívja a ve rét. (Nyálában véralvadást gáti anyag van.) Szokás a denevére két bőregereknek nevezni, ho ott semmi közük az egerekhe; illetve rágcsálókhoz. Reméljük, az említett írás hí tására a denevérek több baráté szereznek, mint ellenséget, égj ben sikerült a Magyar Denevéi kutatók Baráti Körét, a me gyénkben lévő, mesterszállá! központját is népszerűsíteni. Jó munkát és lelkes tagok; kívánok. (Én a denevérekké vagyok.) Mátics Bélán fiókkönyvtáré Portele* Az oldalt szerkesztette: Csankó Mikiósné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom