Új Néplap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-23 / 69. szám

!|95. március 23., csütörtök Hazai Tükör 3. oldal A főiskolások és az egyetemisták napok óta gyűjtik az aláírá­sokat a felsőoktatási intézményekben szeptembertől bevezetendő tandíj ellen. A 2000 forintos tandíjat a kor­mány egyelőre alapnak tekinti, mely a kö­vetkező évben akár 6000 forintra is emel­kedhet. Egyes elképzelések szerint azonban a tandíj - melynek fizetése alól a diákok mint­egy 20 százaléka mentesül - egésze vagy egy része levonható lesz az adóból. Tegnap Bu­dapesten és országszerte demonstrációk vol­tak, amelyeken a 15-20 százalékra becsült in­tézményi költségelvonások és az oktatói lét­szám hasonló mértékű leépítése ellen is tün­tettek. Hogyan vélekednek minderről a leg­inkább érintettek? Pásztor Vilmos főiskolai hall­gató, a hallgatói önkormányzat tagja.- Az biztos, hogy a tandíj fi­zetése előbb-utóbb elkerülhe­tetlenné válik. A bevezetés mostani módja viszont kíván­nivalókat hagy maga után, mi­vel március 12-én a kormány az összes előzetes megbeszélést felrúgta. Ha a felsőoktatás fej­lesztésével párhuzamosan történik a tandíj be­vezetése, akkor talán nem váltott volna ki ek­kora ellenérzést. Úgy hallottam, a kollégiu­mokra is megszűnik az állami támogatás. Egy család egy továbbtanuló gyermekére vetítve: havi 20 ezer forintba kerül az iskoláztatás. Saj­nos nagyon sok a rászorult hallgató, aki sem­miképp nem tud tandíjat fizetni, ezért muszáj lesz valamilyen kompenzációt kidolgozni. Bodor Mária negyedik osztá­lyos középiskolai tanuló, le­endő főiskolás.- Nem tartom helyesnek, hogy mindenkinek tandíjat kell fizetni. De ha mégis igen, ak­kor azt a főiskolai tanulmányi eredménytől és a tanuló család­jának gazdasági helyzetétől tenném függővé. Most majd csak a tehetősebbek gyermekei jár­hatnak főiskolára, egyetemre, mert a többiek továbbtanulását a szüleik nem tudják támo­gatni. És ahogy az ország jelenlegi gazdasági helyzete áll, annak is minden esélye megvan, hogy még tovább emelkedik a tandíj öszege. Mit szól hozzá? Dr. Molnár István, a Szolnoki Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola főigazgatója.- A tandíj bevezetését önmagában nem tar­tom erkölcstelennek vagy rossznak, csak a módját. Ugyanis 1996 szeptemberére ígérték ­a megfelelő egyeztetések után. A hallgatókat és szervezeteiket mindenképp felnőttként és , egyenrangú partnerként kellett \ volna kezelni. Továbbá a tan­díj nem lehet a költségvetés el­lenőrizhetetlen része, és csak felsőoktatási célokra használ­ható fel. Ez jelenleg nem látszik biztosítottnak. Tandíjat bevezetni megfelelő háttérintézkedé­sek nélkül sem lehet. Az esélyegyenlőséget tesszük tönkre azzal, ha szociálpolitikai meg­fontolásokból valaki nem tanulhat tovább. A létszámleépítések ellen sem vagyok, pusztán annak százalékosan meghatározott formája el­len. Különben is ez ellentétes a közalkalmazotti törvény 30. paragrafusával. Czinege Szilvia főiskolai hall­gató:- Sokat beszélgettünk tár­saimmal a tandíj kérdéséről, és úgy látjuk, amíg a magyar ok­tatás nincs olyan színvonalon, ami elvárható lenne, addig nem tisztességes ez a döntés. Tudjuk, hogy a felsőoktatásnak nagyon nagy szüksége van pénzre, de akkor sem a szülők zsebéből kellene elvenni. Mi vállalnánk munkát is, hogy a továbbtanulási költségeinket fedezni tudjuk, de sajnos nincs. Az ösztöndíjunk pedig olyan minimális, amiből nem lehet a tandíjat fedezni. Vidéki János szülő:- Nem értek egyet a tandíj bevezetésével. Fő­iskolás fiam sem, aki részt vesz a tiltakozó demonstráción. így is nagyon sok a kiadásunk könyvekre, ruházatra, útikölt­ségre. Szerencsére a tanulmá­nyi eredménye alapján jogosult a kollégiumi férőhelyre. Rossz belegondolni, mi lenne, ha még albérletet is kellene fizetni? Mert azzal és a tandíjjal együtt nem tudom, képesek lennénk-e a továbbtanulását finanszírozni. Ha óvjuk, sokáig az ország hasznára lesz v kiskörei víztározó még alig töltötte be huszadik életévét. Fiatal kora ■lenére sokan vannak, akik aggódnak érte. Nem ritka az olyan véle- nény sem, miszerint évei meg vannak számlálva. Mi az igazság az el- ödlegesen öntözési céllal megépített létesítmény körül, mely időköz­ien - adottságai révén - országosan és nemzetközileg is ismert terű- étté vált? - Erről kérdeztük dr. Bancsi Istvánt, a Kötivizig főtanácso- át, a vízügyi igazgatóság laboratóriumának a vezetőjét. látogatásunk másik, egyáltalán íem elhanyagolható aktualitá­sát az adta, hogy tegnap volt a Hz világnapja.- A Tisza-tó megítélése elég '/egyes. Vannak, akik így vagy jígy túlbecsülik a jelentőségét, le vannak nagyon szkeptikus ,’éleményalkotók is. Egy tudo- nányos szakember hogyan 'átja ezt?- Időben egészen az ’50-es, 60-as évekig kell visszatekin- eni. Ezen időszak súlyos káro- cat okozó aszályai után vető- lött fel először annak a gondo­lata, hogy hosszú távon meg <ell oldani az Alföld öntöző­vízzel történő ellátását. Erre a Kisköre feletti terület látszott legalkalmasabbnak. A kiskörei vízlépcsőnek, amely 1973 tava­szára készült el, elsősorban az öntözés volt a célja. Ez azért lényeges, mert csak 1978 után váltak aktuálissá a közvéle­mény számára olyan tényezők, mint az energiagazdálkodás és az idegenforgalom. Ekkor tör­tént meg ugyanis először a tá­rozó szándékos elárasztása. Hogy ez megvalósulhasson, a beruházás második ütemében, 1973 és ’78 között el kellett vé­gezni az árasztási területen lévő cserjések, erdők eltávolítását, valamint ekkor készültek el a különböző járulékos műszaki létesítmények is. Lényegében az árasztást követően erősödtek fel azok a hangok, melyek megkérdőjelezték a Tisza-tó lé­tét és életképességét. Ezek a vé­lemények elsősorban arra ala­pozódtak, hogy állóvíz jellegé­ből adódóan fokozatosan el­iszaposodik majd ez a mester­séges létesítmény. Ez az aggo­dalom nem volt teljesen alapta- Tan, de a helyzet korántsem lett Jyan válságos, mint ahogyan zek a vélemények akkor su- vllták.- A kétkedők akkor kritikáju­kat arra is építették, hogy a ba­jok forrása még az is, hogy nem készült el az eredetileg tervezett csongrádi vízlépcső, mely hiá­nyában ez a 127 négyzetkilomé­teres rendszer csak alacso­nyabb duzzasztási szinten üze­meltethető.- Ez valóban igaz a duzzasz­tási szinttel kapcsolatban. Az alacsony vízszint mellett az okozta a legnagyobb gondot, hogy Csongrád hiánya nem tette lehetővé az alsó és felső kapcsolódást. Ez nagyon egy­szerűen fogalmazva a felső víz- feltöltést és az alsó üríthetősé- get biztosította volna. Ezenkí­vül a tározón belüli feltöltés a Tiszát kísérő magas partok mi­att úgymond alulról történt, ami azt eredményezte, hogy az Eger- és a Laskó-patak szeny- nyezett vize visszatorlódva a poroszlói és a tiszavalki me­dencébe rontotta a víz minősé­gét. Rögtön hozzáteszem azon­ban, hogy a vízügy szakembe­rei a duzzasztást követő évek­ben azonnal reagáltak az ezzel kapcsolatos problémákra. Lé­nyegében ennek az eredménye volt az a műszaki fejlesztés, mely során olyan műtárgyakkal építették ki az öblítőcsatomá- kat, melyek az eliszaposodás el­len hatottak, nagyban segítették a szervetlen tápanyagok kizárá­sát, és az uszadékok visszatar­tását. Ennek eredményeként 1988 óta fokozatosan javul a víz minősége. A tározó térségében pozitív folyamatok játszódtak, illetve játszódnak le: új környezetében az élővilág megtalálta megfe­lelő helyét, kialakította nyílt­vízi, mocsári és ligetvilágát. A kedvező életfeltételek nagy faj­gazdagodást eredményeztek, több ezer olyan faj él ma a Ti- sza-tóban, mely képes jó álla­potban tartani a vizet. A termé­szet visszaszerezte, s kialakí­totta a maga környezetét, mely­nek köszönhetően már jellem­zően megtalálhatók itt az új sulymosok, tündérrózsások, va­lamint a tündérfátylas és béka­szőlős területek. Ezek mind vé­dendő értékek. Nem véletlenül mondta egy nyugati szakember a Tisza-tóról, hogy akkor is létre kellett volna hozni, ha csupán természetvédelmi szempontból számítana.- Akkor a víz világnapján nincs is más dolgunk, mint hát­radőlni a karosszékben, és el­énekelni az ismert dalt: Kék tó tiszta tó ... Vagy akad más fel­adat is?- Feltétlenül! Ha azt akarjuk, hogy a tározó 100 év múlva is fennmaradjon, akkor óvnunk kell. Jó értelemben vett komp­romisszumokat kell kötni, me­lyek magukba foglalják az energiatermelést, a vízlépcső és az öblítőcsatomák rendjét, a tá­rozó tervszerű karbantartását, a mélyedések, felrakódások el­zárt tiszai holtágak rehabilitá­cióját, a horgászturizmust szol­gáló halgazdálkodást, s nem utolsósorban az idegenforgal­mat. Tudnunk kell, hogy a tá­rozó csak úgy termelhet hasz­not az országnak, ha megőriz­zük értékeit. Ezért is lenne fon­tos a jövőben, hogy a Tisza-tó által biztosított értékekből az állam az eddigieknél jóval több pénzt fordítana a régió fejleszé- sére. Ez jelenthetné az igazi megoldást a szakemberek és a térségben élő 50 ezer ember számára is. * Ha ez az igazi megoldás, akkor nem is kívánhatunk mást: úgy legyen! Annál is inkább, mert ha a Tisza-tó nem is kék, de szőkeségével együtt még tiszta. Nem is be­szélve arról, hogy nagyon sok, nehéz helyzetben lévő család „kenyérgondjain” is tud segí­teni. És hogy ez így van, az jó­részt a vízügy dolgozóinak köszönhető, akik ma ünne­pelnek, ünnepük a víz világ­napját. Tisztelt vizet prédikáló ün­neplők! Erre ma lehet talán pezsgővel is koccintani. P. M. Növekednek az energiaárak Választ a fogyasztó Az elmúlt időszak ener­giaár-emelkedése minden bi­zonnyal válaszút elé állítja a fogyasztókat. Ez részben a különböző energiahordozók közötti vá­lasztást is jelenti, és az ener­giatakarékos rendszerek is hódítanak. Minderről tegnap az épületgépészeti szakmai nap bevezető előadásában dr. Barcsik József szólt. Az összehasonlítás egyér­telműen az energiaár duplázó­dását jelenti 1991-hez képest, s további növekedés várható. Például a gáz esetében többlép­csős emelkedésről szólnak a hí­rek, pedig ma még a legolcsóbb energiahordozónak számít a maga 1,63 forint/kWh fajlagos költségével. Legdrágábbnak a villamos energia bizonyul, az egy kWh-ra eső fajlagos költség éj­szakai áram esetében 3,92 fo­rint, a nappali fogyasztásnál az első kategóriában 7,28 forint. Egyik legolcsóbb fűtési mód lehetne a mezőgazdasági hulla­dékból előállított brikett az 1,91 forint/kWh-val, azonban ennek felhasználási területe még kor­látozott, s előállítása megyénk­ben csak egy helyen történik. A fogyasztók folyamatosan keresik a takarékoskodás lehe­tőségét. így maga az épületgé­pész-szakma is hozzájárul ah­hoz, hogy a választásban köz­reműködjön. Az energiatakarékos megol­dásokról a nap folyamán több cég képviselője beszélt a meg­jelenteknek. Felvirágzik-e a szik? Az Alföld felzárkóztatásáról, gazdasági elmaradottságának megszüntetéséről a rendszerváltást követően egyre több szó esett. Többen végeztek kutatásokat, tettek lépéseket annak ér­dekében, hogy a megváltozott körülmények között ne szakad­jon ketté az ország, s az Alföld ne legyen „gazdasági mumus” a nyugati országrész számára. Sajnos eddig nem sok sikert hoz­tak a kezdeményezések. Az elmúlt kormányzati ciklus során dr. Tóth Albert ország- gyűlési képviselő, az akkori kormányzó párt, a Magyar Demok­rata Fórum színeiben próbált tenni szűkebb régiójáért, az Al­földért. Támogatta az Alföld-program megvalósítását, számos rendezvényt hozott tető alá annak érdekében, hogy a főként mezőgazdaságon alapuló terület elinduljon a felfelé vezető úton. Sajnos azonban még kormányzati berkekben sem igazán sikerült átütő sikert elérnie. Pedig az Alföld felzárkóztatása nélkül az országnak sincs jövője, mert egy ilyen kis állam nem cipelhet magával olyan terhet, hogy egyik része messze le­hagyta a másikat. A különbségek az átlagpolgár számára is szemmel láthatóak. Záhonytól Sopronig utazva megállapíthatjuk: hazánk nem ép­pen egy homogén állam képét nyújtja. Joggal várhatjuk, hogy az ország vezetése tegyen is valamit a változtatás érdekében. Nem feltétlenül támogatások pénzhegyeire vágyunk! De úgy gondolom, megfelelő adópolitikával már elérhető a beruházá­sok, a fejlesztések orientálása. S ez csak egy lépés afelé, hogy ne csak a fővárosból és a Dunántúlból álljon Magyarország a külföld szemében, s az alföldi emberben még csírája se keltkez- zen olyan érzésnek, hogy ő csak másodlagos állampolgár. Most, ma, újabb kezdeményezés indul az Alföld érdekében a megyei önkormányzat és a Szolnok Klub szervezésében. Szám­talan előadó szól majd az Alföld helyzetéről, elemzik a lehető­ségeket, felvázolják a megoldási lehetőségeket. Ahogy a ren­dezvény célját megfogalmazták: a modernizációs kormányprog­ramban szerepeljen az Alföld, s szükségessé váljék egy fejlesz­tési program megfogalmazása az Alföld számára. Garancia per­sze nincs arra, hogy az újabb kezdeményezés sorsa nem lesz ha­sonló az eddigiekéhez. Talán csak abban bízhatunk, hogy a me­gye országgyűlési képviselői, az Alföld országgyűlési képvise­lői félreteszik politikai ellentételeiket és kizárólagos szakmai elhivatottságuk fitogtatását, s vállvetve igyekeznek az Alföldért, annak fejlesztéséért tenni. Lobbyzhatnak annak érdekében, hogy például a modernizációs programban külön fejezetet szentelje­nek az Alföldnek, s ne csak a fiókban kössön ki a fejlesztési terv. De a honanyák és honatyák mellé odaállhatnak az önkormány­zatok is, valamint azon szakemberek, akik úgy érzik, rájuk is szükség van. Csak reménykedhetünk abban, hogy végre elindul valami, mert a Tisza, a Duna vonalát elhagyva ma úgy érezhet­jük, mintha másik országba lépnénk. Einvág Zoltán A lakásbiztosítással rendelkező ügyfelei részére egy 6 millió forintos lakást és - erre az évre - 3582 ingyenes la­kásbiztosítást sorsolt ki az ÁB-Aegon Általános Biztosító Rt. Megyénkben 155 ÁB-biztosítottnak kedvezett a szerencse. Közülük Nagy Mihály törökszentmiklósi lakosnak (balról) a szolnoki fiók irodájában Jánosi Imre üzleti igazgató adta át a díjmentes biztosításról szóló oklevelet. fotó: korényi M Ötvenéves évforduló A demokratikus magyar hadsereg első hadosztálya megalakulásá­nak 50. évfordulója alkalmából a Magyar Ellenállók és Antifasisz­ták Szövetsége megemlékezést tartott Jászberényben. A hadosz­tály-parancsnokság egykori székházának falán lévő emléktáb­lánál dr. Tóth Sándor ezredes, hadtörténész elevenítette fel a demokratikus hadsereg megala­kulásának körülményeit, majd Havril András dandártábornok, a Honvédelmi Minisztérium és a III. Katonai Kerület nevében ko- szorúzta meg az emléktáblát. A Magyar Ellenállók és Antifasisz­ták Szövetsége koszorúja mellé a város önkormányzatának és a Munkáspárt helyi szervezetének koszorúját is elhelyezték. Új tálalásban A megyeszékhely népes diák­serege a szeptemberi tanév­nyitótól újfajta tálalásban kapja majd a menzai kosztot. A változás előzményeként a szolnoki városháza szerződést bontott a gyermekélelmezést ez idáig kézben tartó Ozirisz Kft.-vei. Nemcsak azért, mert szakmai berkekben régóta köztudott, hogy a diákétkez­tető vállalatok fölött eljárt az idő, hanem azért is, mert a kft. működése ellentmondani lát­szik a piacgazdaság követel­ményeinek. Az Ozirisz ugyanis a menükhöz használa­tos nyersanyagok java részét maga szerzi be, és nagykeres­kedelmi részlegén keresztül juttatja el az iskolai főző­konyhákba. Ez a módszer megnöveli a beszerzési költ­ségeket, és kizárja az olcsóbb beszerési források fölkutatá­sának lehetőségét. Az eljárást az Országos Fogyasztóvé­delmi Főfelügyelőség is erő­sen kifogásolhatónak minősí­tette. A városházán elérke­zettnek látták az időt, hogy a helybeli konyhák, elszakadva az Ozirisz kötelékétől, más formában dolgozzanak to­vább. A polgármesteri hivatal a nyereség fölosztását kizáró nonprofitos változatot része­síti előnyben. A konyhák és a városi diákmenza sorsa pályá­zat útján dől el. -tf­ORSZÁG FílíTT Ha egy szolgáltatás a lakosság közel 80 százaléka számára elérhető, s azt már több mint 65 ezren Igénybe Is veszik, akkor a szolgáltató nyugodtan dörzsöl- getheti a kezét: mi már ott vagyunk „minden kilométerkőnél". Nem (gy a Westel 900 GSM-nél, ahol sem az említett nagyarányú elterjedtség, sem az előfizetők szép száma sem ad okot a megnyugvásra. Éppen ellenkezőleg: a mobiltelefon-piac éllovasa újabb és újabb fejlesztése­ket hajt végre, hogy még több előfizetőt, még korszerűbb szolgáltatásokkal lásson el. Ennek az állandó mozgásnak, változásnak, előrehaladásnak a motorja maga a vezérigazgató, Sugár András, aki a Ferenczy Europressnek adott interjúját rögtön (gy kezdte:- Nem is egy, hanem rögtön három terv megvalósításán dolgozunk. Szeretnénk, ha a Westel 900 GSM szolgáltatásai az ország területének több mint a 90 százalékán hozzáférhetőek lennének, ami már gyakorlatilag országos elterjedtséget jelent. Célunk a felhasználható kapacitás megduplázása, s ezért a jelenlegi budapesti és a székesfe­hérvári központ mellé még egy fővárosi, valamint a szolnoki központ építésén dolgozunk. Ez nemcsak több mint százezer előfizető bekapcsolását tenné lehetővé, hanem - s ez a harmadik tervünk - új szolgáltatások bevezetését is.- A mobil telefonálás alap­követelménye, hogy gyorsan és biztonságosan tudjak kapcsolatot teremteni a hívott féllel. Az utóbbi időkben ezt két körülmény is gátolta. Egyrészt a február közepén bekövetkezett üzemzavar, másrészt az időnként visszhangos kapcsolat. Elkerülhető lesz mindez a jövőben?- Feltétlenül. A februári néhány órás üzemzavar az Ericsson berendezés, a budapesti bázisál­lomáson működő processzor meghibásodásából eredt, s a rendszer újraindítása az előrelátottnál több ideig tartott. Szakembereink a hiba forrását processzorcserével megszüntették. A másik probléma oka az volt, hogy néhány un. visszhangzár tönkre­ment és pótlása időbe tellett.- A mobiltelefon piacán verseny van. Milyen új ajánlatokkal áll elő a Westel 900 GSM, hogy az előfizetők őt válasszák?- Már a verseny jegyében indítottuk be a Hangpostát, amelynek egyik érdekessége, hogy az üzenetekről a készülékek kijelzőjén tájékoztatás olvasható. Most nagy lépés következik: az előfizetők a központokból szöveges üzeneteket kaphatnak, s ilyeneket egymásnak is küldhetnek. Teszteljük az adatátvitel és a faxüzenetküldés lehetőségeit is. S mág nem kevés más „meglepetést" is tartogatunk előfizetőink, s versenytársaink számára - mondotta Sugár András, a Westel 900 GSM vezérigazgatója. •74181/1H-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom