Új Néplap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-20 / 66. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. március 20., hétfő A „nagytiszteletű” úr munkássága Mezőtúron már közügy lett Félő, hogy a fiatalok látják a kárát... „Immár harmadik hónapja, hogy Mezőtúr lakossága újságcikkek­ben, a helyi városi televízióban és sajtótájékoztatón folyamatosan kifejezésre juttatja, hogy Perjési Sándor református lelkész a gyü­lekezet építése ellen dolgozik. Sőt azt is kimondhatjuk, aknamunkát folytatott, amikor a többiek után városunkból a lakosság által tisz­telt és szeretett lelkészházaspárt is elüldözte.” - E sorokkal kezdték nyílt levelüket olvasóink, és a városukban immár közüggyé vált tör­ténéseket, az azzal kapcsolatos intézkedések hiányát, valamint pon­tokba szedett kérésüket, követelésüket tárják a nyilvánosság elé. Az Új Néplapon keresztül is kérdezzük a mezőtúri „nagy­tiszteletű” úrtól: miért dolgozik az egyház ellen? Úgy véljük, felesleges, kár volt Önnek a re- formátos iskola hirdetőtáblájára kitenni a lelkésznő áthelyezési kérelmét! Nem vitatjuk mi, hogy a házaspár végül is saját kérésére - ugyanúgy, ahogy annak idején, a Rákosi-rend- szerben a magyar gazdák is sa­ját kérésükre léptek be a közös gazdaságba, a termelőszövet­kezetekbe - mentek el váro­sunkból. Tehát ne akarja tovább félrevezetni a tantestületet. Az a véleményünk, az Ön je­lenlétének és munkájának kárát látják a fiatal tanítványok, a be­hívott és megfélemlített, félre­vezetett pedagógusok; a dikta­tórikus vezetés miatt az összes munkatárs, a felnövekvő gene­ráció és városunk lakosságú. Mezőtúron az Ön nemkívá­natos munkássága már közügy lett, azonban úgy látszik, a vá­ros lakosságát foglalkoztató gondokat az egyház felsőbb ve­zetői sajnos nem veszik figye­lembe. Az a véleményünk, úgy látjuk, hogy a Tiszántúli Re- formátos Egyházkerület veze­tésében káosz van. Erre utalhat az is, hogy négyszázötven alá­írással az idén, január 5-én ké­relemmel fordultunk Nagy Kálmán esperes úrhoz, de leve­lünkre a mai napig nem kap­tunk választ. Február 27-én dr. Kocsis Elemér püspök úrhoz juttattuk el a beadványunkat, aki viszont azt válaszolta, hogy forduljunk az említett esperes úrhoz. Mindezek után úgy látszik, a lakosság érdekeit az egyház ve­zetése semmibe veszi. Csak magukkal vannak elfoglalva - mindenki az állását féltvén. Te­hát a mezőtúri egyházügyet ne­künk kell megoldani?! Vegye már tudomásul a „nagytiszteletű” úr: az Ön ideje Mezőtúron lejárt. A mezőtúri református gyü­lekezet, szülők, nagyszülők s a velünk egyetértők nevében a nyilvánosság erejével is köve­teljük: 1. Perjési Sándor református lelkész vonuljon nyugdíjba. 2. Követeljük a presbitérium feloszlatását, újraválasztását. 3. A gyülekezet szabad lel­készválasztását követeljük! Több mint háromszáz aláírás Mezőtúrról (nevük, címük a szerk.-ben) Küldjön egy képet! A cukorgyári pályán - 1955-ben A labdarúgó-játékvezetők minden évben különböző helyeken, továbbképző táborban gyarapították tudásukat, s cserélték ki tapasztalataikat. Ez a felvétel 1955-ben Szolnokon, a cukorgyári pályán örö­kítette meg az edzőtábor résztvevőit. A képen szereplők közül csupán néhány nevet említek: középen Tabák Endre, az orszá­gos JT akkori főtitkára ül, mellette jobbról Hamar Antal, Páz­mány Kálmán, balra Horváth Lajos. Bizonyára sokan magukra ismernek, és szívesen emlékeznek vissza a régi szép időkre; a fiatalságunkra, a barátokra. Rátfai József - Szolnok S lön sötétség! Mostanság egyre több felé sö­tétben lődörög a kedves éjsza­kai járókelő az ország útjain, miközben szidja az ÉMÁSZ-t, TITÁSZ-t, de többnyire az ön- kormányzatot - élén a polgár- mesterrel. Felülről jött az új jogszabály, miszerint a fenti elektromos szolgáltató cégek a továbbiak­ban a saját tulajdonukat képező elektromos hálózatot úgy tart­hatják karban, ha az illetékes önkormányzatok megfizetik. Ugye logikus: másnak nem szólhatunk, hogy javítsa meg, merthogy az EMASZ-on, TI- TASZ-on, stb. kívül nincs joga hozzányúlni a hálózathoz. O vi­szont nem csinálja meg, csak ha fizetünk érte. Mármint a saját hálózatáért! így felmerül né­hány kérdés: ha nekem van egy mákdarálóm, mellyel bizonyos összegért ledarálom az említett cégek mákját, akkor nemcsak a munkadíjat fizettetem ki velük, hanem azt is, ha történetesen le­tört közben a darálóm fogan­tyúja. Persze, ha én valakivel meg akarom csináltatni az el­romlott hálózatot, azt megtehe­tem mással, de csak akkor, ha a kérdéses tulajdonos cég képvi­selője közben - külön bérezé­sért! - nézi, hogy mit csinál, aki javít. Mert más nem nyúlhat a hálózathoz. Összegezve: a következő időszakban figyelni fogjuk, hogy hány közvilágítási égő nem működik, s majd annyival kevesebbet fizetünk az illető cégeknek, hiszen: ha nincs szolgáltatás, akkor nem kell fi­zetni sem. Nemde? Lehet, hogy a cégek hozzá­segítik az apadó lakosságú kis­településeket a demográfiai robbanáshoz, hiszen vannak dolgok, melyekre a közterüle­tek sötétbe borulása kifejezet­ten jótékony hatással van. Leg­alább végre felfedezzük, hogy milyen romantikus települé­sünk buddogó holdvilág mel­lett, a napok meg egyébként is hosszabbodnak! -doris­Március szellemében A szolnoki Abonyi Úti Általános Iskola tanárai és diákjai úgy hatá­roztak, hogy az idén nem az iskola falai között, hanem a Damja- nich-szobomál emlékeznek meg március 15-ről, legszebb nemzeti ünnepünkről. A gyermekek már egy hónappal korábban megkap­ták az ezzel összefüggő feladatokat, melyek között városfelfedező portyának voltak részesei. Olyan intézményeket, helyeket kerestek fel, amelyek valamilyen kapcsolatban állnak az 1848-as esemé­nyekkel és Szolnok történetével. Többek között megtekintették a művésztelepet, a török kutat, a Damjanich Múzeum kiállítását, a Kossuth-szobrot, s közben játékos feladatokkal is bizonyították felkészültségüket, történelmi ismereteiket. Reméljük, programunk hozzájárult ahhoz, hogy tanulóinkban mélyítsük „március szellemét”. (A felvétel a Tisza-hídnál, a hajó­sok emlékművénél örökítette meg a kis csoportot.) Vargáné Vígh Judit, a gyermekszervezet vezetője A Délibáb Úti Ált. Iskola fennmaradásáért Március 10. A szolnoki Délibáb Úti Általános Iskolában alig­hogy elcsendesedett a gyer­mekzsivaj, aggódó tekintetű felnőttek töltötték meg a jóné- hány éve szülői összefogással épült „csapatotthont”, hogy egy fórum keretében az intézmény jövőjével kapcsolatos kérdése­ket megbeszéljék. Nem csak szülők, nagyszü­lők és az iskola dolgozói érez­ték fontosnak a részvételt, ha­nem a kisebbségi szervezetek képviselői is megjelentek. Elő­ször Bolya Ferenc igazgató tá­jékoztatott az önkormányzat ál-, tál közölt alternatívákról, s ar­ról, a tantestület és az iskola­szék ennek kapcsán eddig mit tett, majd a szülők kaptak szót. A rendezvény hangvételére jel­lemző volt az első hozzászólók megnyilatkozása: „Miben se­gíthetünk?” Elhangzottak azok a szülői érvek, melyek az iskola fenntartását indokolják. Pél­dául: Hogyan fogadnák be más iskolában a mi gyerekeinket? Eddig gyakran elutasítottak bennünket, ha a Mátyás isko­lába akartuk íratni a gyereke­ket, most hogyan tudnák befo­gadni az egész közösséget? Va­lószínűleg rövid idő múlva jó­részüket eltanácsolnák, elkal­lódnának. Itt megtanulták elfo­gadni a másságot, békességben, az együttélés szabályait be­tartva élnek együtt cigány és nem cigány tanulók. Ez az intézmény pótolja a hátrányos családi környezetből adódó hiányosságokat; a peda­gógusok szociálisan érzéke­nyek, türelmesek, segítőkészek, a cigánygyerekek kezét is meg­fogják. A viszonylag alacsony létszámú osztályokban a las­súbb vagy gyengébb képességű gyermekek is kellő figyelmet és türelmet kapnak a pedgógusok- tól, képesek haladni. A peda­gógusok és tanulók között köz­vetlen őszinte kapcsolat van. Mindezek mellett büszkék va­gyunk arra, hogy innen is kerül­tek ki értelmiségiek, nagyon sok jó szakmunkás, s a mai ta­nulóifjúság is számos rangos versenyen ér el szép eredmé­nyeket. Az épület és környéke - bár az utóbbi időben kjssé fejlődött, de a kívánatos szinttől még messze elmarad - nagyobb rá­fordítás nélkül nemigen alkal­mas középiskolának. Az alter­natív általános iskola beköltöz- tetése esetén a csoportösszevo­násokkal sérülne az iskola lega­lapvetőbb feladata, a felzárkóz­tatás. A kisebbségi szevezetek képviselői is hangot adtak meggyőződésüknek, hogy szükség van erre az iskolára, s támogatásukról biztosították a tantestületet - megjegyezve: a fenntartás az önkormányzat feladata. Általános egyetértés alakult ki ahban is: a közösség, ha szükséges, érveléseit a pol­gármester úrnak és a képviselő- testület tagjainak is elmondja. Az intézmény gyermekkö­zössége és dolgozói ezúton is kifejezik köszönetüket mind­azon szülőknek, nagyszülők­nek, magán- és közéleti szemé­lyeknek. szervezeteknek, akik támogatják az iskola fennmara­dását, további eredményes mű­ködését. A, jó tündér” megérkezett, a lakótelepen munkálkodik Megdöbbenéssel olvastuk A házak lakói jó „tündérre” vár­nak című, március 9-i szám­ban megjelent olvasói levelet, melyre a szolnoki Bimbó út 64-66-os számú társasház la­kói nevében, mint közös kép­viselők, a következő tájékozta­tást adjuk. B. /. levélíró állításait kicsit túlhaladta az idő, kiigazításra szorul. így aztán igen kellemet­len helyzetbe hozta azokat, akik a társasház nevében már eljár­tak az önkormányzatnál. Tudomásunk szerint a levél­író kevés időt tölt a lakótelepen, így a tizenkét facsemete elülte­tésében sem tudott segíteni, amit korábban a parkosításhoz kaptunk. Örömmel számolhatunk be arról, hogy lakótelepünkön a járda kialakítását a napokban befejezzük, a játszótér megva­lósításához pedig a polgármes­teri hivatal - lehetőségeihez képest - támogatást adott, amit társadalmi munkánkkal, illetve anyagi hozzájárulásunkkal egé­szítünk ki. A garázsépítéssel kapcsolat­ban az az igazság: a TITÁSZ nem zárja ki az építés lehetősé­gét, de a földben húzódó elekt­romos vezeték áthelyezésének költsége bennünket terhelne! Ezt mindenkinek tudomásul kell venni. Záró sorainkban köszönjük a polgármesteri hivatalnál dol­gozó Ihász Tibor és Boros Zol­tán urak közreműködő segítsé­gét, a lakótelepünk szépítésé­hez, gyarapításához nyújtott eddigi munkájukat. Varga Csaba és Rácz Imre közös képviselők Velencében jártak Expressz Ajánlott Gesztustalanul Olvasóink hozzászoktak már, hogy ebben a rovatban levelekre, illetve szóban felvetett panaszokra válaszo­lunk. Az életben azonban vannak olyan problémák, melyeket jobb sze­mélyesen megtapasztalni, s így van ez most is, hiszen az újságíró személyes élményei alapján válaszol - a fel sem tett kérdésekre. A téltemetés régi szép szokása, hogy valamit magára adó szervezet megrendezi bálját. Ki így, ki úgy. Ropják a táncot ilyenkor az orvosok, az ügyvédek, a jogászok és ki mindenki még... A kórházi dolgozók is a napokban hálóztak. A jó hangulatról természetesen nem a levegőben lógó elbo­csátások híre gondoskodott, hanem a zenészek. Mert hangulat az volt. A szakszervezeti elnök táncversenyt és tombolát hirde­tett, lévén, hogy a tárgyalások során nem született megegyezés az elbocsátandók névsoráról, azt nem tudta hírelni. Meg egyéb­ként sem a bálban kellett volna azt elmondani. Lehet, hogy je­len volt néhány érintett, mármint azok közül, akiknek megszű­nik a munkahelye. Csodák csodája, a kórházi vezetésből egyetlen egy személy sem tisztelte meg jelenlétével a nővérkék buliját. Ok már csak ezért sem lehetnek érintettek. Minden bizonnyal ismerik a történelemből a tölgyfák hősé­ben törvénykező király esetét, aki álruhában a népe közé elve­gyülve, a legjobban informált történelmi személyiség volt. Neki bezzeg nem volt szüksége besúgó hálózatra, anékül is tisztában volt az istenadta nép minden problémájával. Persze a mostani királyoknak már sokkal könnyebb a helyze­tük. A jól működő titkos- vagy kevésbé titkos szolgálat minden­ről és mindenkiről tud. Ennek a hálózatnak csak kedvez az a le­hetetlen helyzet, hogy sok éve együtt dolgozó, netán barátság­ban lévő embereket kényszerít arra, hogy a saját munkahelyü­ket - ha kell, mások kárán is -, de megtartsák. A régi királyok nem is vehették magukra bíborpalástjukat anélkül, hogy az udvari szokásokkal ne legyenek tisztában. A kézmozdulatok, a fő- és térdhajtás tananyag volt a kiskirályft- képzésében. Úgy tűnik, a régiek még tisztában voltak a gesztu­sok értékével és nélkülözhetetlenségével. Nem véletlenül él nyelvünkben a királyi jelenség, királynői tartás és egyéb efféle szófordulat. Kövezzenek meg, de ez is a gesztusnyelv egyik ré­sze. No persze, én semmiféle tartást nem várok el akkor, amikor végre van egy jól működő érdekvédelem, s erről a vezetés még csak tudomást sem akar venni. Az érdekegyeztető tárgyalás ugyanis érdektelenségbe fulladt, hiszen a szakmai és hivatali vezetés nem érdemesítette személyes megjelenésére az értekez­letet, ahol több száz ember sorsa dőlhetett volna el. A bálon persze jó hangulat volt, s ehhez hozzájárulhatott az is, hogy nem jelentek meg a vezetők, főleg azokat nem hiányol­ták, akikről szájról-szájra terjed, hogy utálják saját munkatársa­ikat, mintha nem is ugyanazon az oldalon állnának. A gesztus azért gesztus marad„na”. Megtisztelni az egyébként is nehéz helyzetben lévő egész­ségügyi dolgozókat, akik szinte éhbérért dolgoznak, és nem a fizetésük, hanem az elhivatottságuk tartja őket a pályán. Az első számú vezető dolga többek között tisztelni munkatársait, hiszen csak ilyen légkörben lehetne a gödörből valahogyan ki­mászni. Gesztusértéke volna vállalni valamilyen közösséget a nővér­kékkel. Ha másmilyen közösséget nem, legalább egy szoros tangó erejéig igazán leszállhatott volna a néphez, az „istenadtá­hoz”, akik még hónapokig emlegethették volna a jó főnök klasszikus tánctudását. Még akkor is, ha ránézve gazdasági kötelezettség a kipende- rítősdit is eljárni. Ez a felvétel a velencei karneválon készült, ahová a közelmúltban a szolnoki Night and Sun Utazási Iroda szervezésében jutottunk el egy kényelmes Neoplánnal. Legnagyobb meglepetésünkre, amikor a fénykép elkészülte után angolul köszönetét mondtunk az ismeretlen álarcos hölgynek, ma­gyarul válaszolt. Hiába, kicsi a világ . . . Az utazási irodának a jól szervezett, remekül sikerült programért a nyilvánosságon keresztül is köszönetét mondunk. Ä velencei karnevál színes forgataga, hangulata sokáig emlékezetes marad számunkra. Szarvasné Tátrai Andrea - Szolnok Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom