Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-21 / 44. szám

4. oldal Körkép 1995. február 21., kedd Biztos alapról van szó Az évszázados tapasztalattal rendelkező gazda tanácsa: Szeresd a földet, hogy megélj belőle! Bruckner János a feleségével Nemrég református egyházi konferenciát tartottak Kun­hegyesen, ebből az alkalom­ból folytatott munkatársunk beszélgetést dr. Lenkeyné dr. Semsey Klárával, a debreceni református teológia és dr. Bolyki Jánossal, a budapesti református teológia profesz- szorával. Dr. Semsey Klára- Önök szerint mennyiben lehet a ma már kétezer éves könyv, az Újszövetség élő üzenet a mai ember számára? Dr. Semsey Klára:- Az Újszövetség annyiban lehet élő és ható, amennyiben Jézus Krisztusról bizonyságot tesz. Arról, hogy azért jött, hogy életünk legyen, és bővöl- ködjünk. Ebben benne van az, hogy megoldja az embernek a jelenlegi életét és az eljövendőt. A jelenlegi világra nézve a re­ménység hangját pendíti meg azzal, hogy a szeretet rendjét teszi e világnak rendjévé. Hi­szen nemcsak azt az útmutatást adja, hogy szeresd az Urat tel­jes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből, hanem azt a másikat is, hogy szeresd feleba­rátodat, mint magadat. Én azt hiszem, hogy a jelenvaló világ­ban az ember sok mindentől szenved, de a hiánybetegségek közül elsősorban szeretethiánya van. Egyedül érzi magát, még akkor is, ha családban él. Lét­bizonytalanság lesz úrrá rajta, nem utolsósorban a sokféle vál­ság miatt, amit átélt a mi nem­zedékünk. A Jézus útmutatása szerint élők számára biztos alapról van szó, a jelenlegi vi­lágra nézve is. Ha valaki e rend szerint él, nemcsak azt tapasz­talja, hogy a maga élete harmo­nikussá válik, hanem ennek ki­sugárzó ereje van a környezete számára is. Dr. Bolyki János:- Mindenben egyetértek a professzor asszonnyal abban, amit mondott, és azt tenném hozzá, hogy az Újszövetség vi­lága is éppen ilyen zűrzavaros, önmagát kereső, pluralista, sok mindent kínáló és keveset ta­láló világ volt, mint a mienk. Ez csak egy analógia a két világ között, de ha ott meg lehetett ta­lálni a békességet és a megol­dást, akkor reméljük, hogy itt is. Az a megdöbbentő az Új­szövetségben, hogy ha én nem Istennel akarok foglalkozni, hanem az emberrel - magam­mal -, akkor is végül Istenhez jutok el, mert felteszi az Újszö­vetség a kérdést: micsoda az ember? És így felel rá, hogy Is­ten tulajdona. Végül is az em­ber önmagát úgy érti meg, hogy nem az embert alkotó részeket ismeri meg vagy azok egymás­sal való kapcsolatát, egy lé- lek-szellem embert, hanem azt, hogy kié az ember. És ha Istené az ember, akkor találta meg önmagát. Ez a nagy antropoló­giai kérdés. Sokat emlegetik a keresztyén értékeket. Valóban Dr. Bolyki János vannak ilyenek, csak nem sza­bad elfelejteni, hogy a keresz­tyén érték mindig egy gyü­mölcs, amihez gyökér is kell, törzs is kell, lomb is kell, és ak­kor válik egésszé. Az Újszövet­ség az a hely, ahol a keresztyén értékek, például a szeretet, ter­melődnek. Itt megvannak a transzcendens gyökerek, ami­vel az isteni világba gyökere­zik. És itt felbukkan egy név: Jézus Krisztus. Mert ő az Új­szövetség közepe. Én, amikor diákkoromban elmentem a paphoz, azt mondtam neki: „Kedves Sándor bácsi! Én Is­tenben mindig hittem, de hát azt nem kell elképzelni - lélek. De hát Jézus Krisztusban ho­gyan higgyek? Se nem Isten, se nem ember.” Mosolyogva helyreigazított: „Valóságos Is­ten, valóságos ember.” Ez egy paradox kifejezés, de nagyon igaz. A természettudományban is igaz az a tétel, hogy az anyag legkisebb része egyszerre hul­lám is meg korpuszkula is. Ez a logika szerint ellentmondás, mégis így van. Ugyanígy Jézus is valóságos Isten és valóságos ember. Amikor Niels Bohr be­mutatta az atommodellt, pont erre a bibliai példára hivatko­zott.- A Biblia ismerete ma jó­részt beszorult a templomok fala közé, nemzedékek teljesen el voltak zárva tőle. Várható-e kibontakozás e téren? Dr. Semsey Klára:- Reménységünk szerint igen, de ez nem megy máról holnapra. Ez hosszabb folyamat része lesz, tudniillik a keresz­tyén nevelést az óvodában, is­kolában kell elkezdeni, hiszen akkor legfogékonyabb a gyer­mek. Kodolányi szerint hatéves korra be is van fejezve a neve­lés. Reformátoraink nagyon he­lyesen ismerik fel, hogy a temp­lom tövében ott kell lenni az is­kolának, hisz az iskola az egy­ház veteményeskertje. Ha ke­resztyén nevelésben részesül egy gyermek, hihetetlenül meggazdagítja életét. Akik ne­gatívan gondolkodnak erről a kérdésről, és nagy vitát kavar­nak az egyházi iskolák vissza­igénylése körül, azok azért te­szik ezt, mert annyira tájékozat­lanok, hogy nem ismerik az egyházak ilyen jellegű tevé­kenységét. Hogy olyan alapot adnak a Krisztus-ismeret által, ami meggazdagítja az egyén életét annyiban, hogy kisugárzó erővé válik a környezete szá­mára, pozitív értékeket képvi­sel, tartást ad. A keresztyén- séghez kezdettől fogva hozzá­tartozott a nyitottság és a vilá­gért való felelősség. Az egyház léte nem önmagáért való lét, hanem azért van, hogy használ­jon a világnak, és azt a koncep­ciót, amit az Úr Jézus Krisztus hirdetett, valósággá tegye nem­zedékről nemzedékre.- Az Újszövetség tudomá­nyos kutatása mennyiben teszi élőbbéit Szentírást a mai ol­vasó számára? Dr. Bolyki János:- Az egyik eredmény az, hogy megjelent az új Bib­lia-fordítás, és négy év alatt a kétféle fordításból negyedmil­lió példány fogyott el. Ha figye­lembe vesszük, hogy egy ré­szük az utódállamokba, a Fel­vidékre, Erdélybe került, ez ak­kor is igen nagy szám. A másik az, hogy a kutatómunka meg­próbálja a Szentírást a maga korába beállítani, társadalmilag is vizsgálni. Ma nagyon sok mindent sokkal jobban megér­tünk a Szentírásból, mint ré­gebben. Például megértjük Jé­zus konfliktusát kora vallási vezetőivel, akik az Ószövet­ségből azt vették ki, hogy Isten szent, ha őt követjük, nekünk is szentnek, vagyis elkülönültnek kell lenni az emberektől. Ugyanabból az Ószövetségből Jézus azt vette ki, hogy Isten ir­galmas, és ezért nekünk is ir- galmasnak kell lennünk az el­esettekkel, a nyomorultakkal. Jézus mozgalma a zsidóságon belül egy olyan mozgalom volt, amelyik pontosan az élet pere­mén lévők iránt érzett felelős­séget. Ha ezt megérti a mai tár­sadalom, ahol annyi a perem­helyzetben lévő, az iszákos, a züllött s mellette a beteg, a kis­nyugdíjas, tehát a nemcsak sa­ját hibájából odakerült - akkor már ihletet kap a Bibliából arra, hogy arrafelé végezze a misz- sziót. Szathmáry Él Tiszafüreden egy idős em­ber, akinek őseit még Mária Te­rézia telepítette le Magyaror­szágon. 0 a 95 éves Bruckner János, akinek üknagyapja még Gyöngyös városában volt gaz­datiszt. Köztiszteletben álló ember lehetett, mert a boráról híres városban még ma is kert őrzi a nevét. Bruckner János az évszázadunkkal egyidős életpá­lyája során igyekezett ennek a nehéz, de mégis szép örökség­nek megfelelni. Neki is a föld jelentette mindig a boldogulást, de már nem Gyöngyösön, ha­nem a Füred és Égyek között ta­lálható réten. Az öreg gazda még ma is megdolgozik a ke­nyeréért, hiszen soha nem telik tétlenül a napja. A földekre már „ ritkán jár ki, de a Feszty Árpád út 117. szám alatti házának por­táján mindig akad számára va­lami tennivaló, mert Tiszafüred legidősebb férfiembere még ma is aktív. Ez a tény már maga is hír­értékű, főleg, ha hozzátesszük, hogy kilenc társával együtt, 1994-ben alapította meg a „Jó­barát” Agrár-kisszövetkezetet, talán már több is annál, mert Tiszafüred gazdáinak doyenje nemcsak bízik a jövőben, de tervezi is azt: „Jövőre új istállót építek a portán” - említette, amikor meglátogattuk. A ház konyhájában aztán megfontolt, de mégis érdekesen ízes stílu­sában tovább emlékezett...- Megtudtuk, hogy az egyeki községbíró unokájaként került gazdaiskolába, melyet két év elvégzése után, az első világhá­ború kitörése miatt kellett fél­behagynia. Apja ugyanis bevo­nult, és a legidősebb fiú, azaz az ő tiszte lett, hogy igazgassa a hétholdas gazdaságot. Jól meg­jegyezte az apja‘tanácsát, aki azt mondta neki ekkor: „Fiam! Úgy eszik,a család kenyeret, ahogy te dolgozol!” Ennek kö­szönhetően sem az édesanyja, sem két öccse és két leánytest­vére nem nélkülözött. Ám a legidősebb fiú is sorköteles lett időközben, s 1918-ban már a Zita királyné által támogatott „16”-os huszárezredben találta magát. Ennek ellenére kétsze­resen is szerencsésnek mond­hatta magát. Egyrészt azért, mert a magyarok utolsó király­nője szívén viselte magyar hu­szárjai sorsát, másrészt azért, mert nem került ki a frontra. Mégis csak 1919 áprilisában ért haza az Egyek és Tiszafüred közötti tanyára, ahol újra meg­fogta az eke szarvát. Csak ek­kor már nagyobb volt a pen­zum: - Édesapám „aranyá- zsiós” kölcsönből vett 70 hold földet a meglévő mellé - emlé­kezett erre az időszakra. A lé­nyeg az, hogy mire visszafizet­ték - csak két év kellett hozzá - , már igazi mintagazdaság volt a Bruckneréké, akiknek még arra is maradt energiájuk, hogy 200 kisholdat bérben művelje­nek. Mire 1929-ben megnősült, már 10 hámosló, 2 ökör, 10 anyakoca és 50 növendék marha volt óljaikban és istálló­ikban. Elégedett volt sorsával, de az élet furcsa meglepetést tartogatott számára. 1932-ben megözvegyült. Fiatal feleségé­vel együtt két kicsi lányát is sírba tette a tüdővész. Egy vi­gasza maradt csupán: a munka. Dolgozott is becsülettel, míg ki nem tört a második világhá­ború. Talán azért, mert már túl volt a negyvenen, talán azért, mert bérbe vett földjeiknek gazdája, Lipcsey Attila főhad­nagy úr szerette, ha a tisztelet­ben álló gazda a közelében van, ismét szerencséje volt. Kevés „zupát” evett meg a seregben. Keveset katonáskodott, azt is magyar földön. Nem is lett volna így semmi baj, de az oro­szok elrekvirálták Magyaror­szágon az egyik legjobb vérvo­nalat képviselő állatállományuk zömét, de Bruckner János amúgy is beteg édesapját, mert „burzsujnak” tekintették, úgy összeverték, hogy egy év szen­vedés után meg is halt. A há­rom fiú így apa nélkül kezdte újra ’45-ben. Á réti földön lévő örökséget csak azért osztották szét egymás között, hogy az ne kerüljön állami tulajdonba. Azonban ez a „jó szándékú fondorlat” is csak 1948-ig segí­tette őket. Előbb azonban - ez 1947-ben történt - Bruckner János újra talált magának párt. A legidősebb fiú a birtokszom­szédja lányával kötötte össze sorsát, aki azóta is hűséges társa. Özvegyasszonyként mondta ki akkor a boldogító igent. Első férjével, aki a Deb- recen-Füzesabony vonalon szolgált vasutasként, egy világ- háborús bomba végzett. Egy karonülő kislány maradt utána, akinek Bruckner János igazi édesapja lett. Ám térjünk vissza a történet földhöz igazodó fonalához! Mire a házaspár közös gyer­meke megszületett, nagyot vál­tozott a világ Magyarországon. A Bruckner-örökséget a téesze- sítés állatállományostól az „Új Út” Téeszbe vándoroltatta. Az akkor már 49 éves gazda éve­kig dacolt az új világgal, de amikor közölték vele, hogy vá­laszthat: vagy felveszi a mun­kát, vagy internálják, mint ku- lákot, döntött: belépett a té­eszbe. A tanyát azonban csak akkor hagyta el, amikor az „Új Út”-ból „Szabad Föld” lett, amikor kevésnek bizonyult az igazolt munkaviszony, ezért csak életjáradékos nyugdíjban lehetett része, pedig lényegében végigdolgozta a XX. századot. Hiába kerestem magam is izgalmas részleteket az ötvenes évek és 1970 között, az öreg gazda nem tudott mást mondani kérdéseimre, csak azt, hogy „tettem, amihez legjobban ér­tettem, műveltem a földet”. ’56-ban sem vezérelte sem a bosszú, sem a megtorlás, csak az, hogy jövőre is legyen mit enni a családjának. Ám a földet szerető emberek makacsságá­val kivártá, hogy visszasze­rezze a jussát. Tíz hektárt tartott meg belőle', amit a vele egy fe­dél alatt élő fiával művel. Ä té­eszbe bevitt földjeiért kapott vagyonjegyét pedig bevitte a ,Jóbarát”-hoz. Naponta rendet tesz azonban az istállóban. Megtisztítja a lovacska patáját, enni ad a kisborjúnak. Tesz-vesz, hogy nyugodtan hajthassa álomra a fejét. „Tudja, már egy kicsit hamar elfáradok, de hál’ Istennek, az egészségemmel semmi baj. Néha megiszok egy kis pálin­kát. A bort nem szeretem, mert hamar a fejembe száll. De csak idehaza iszom, így a kocsma felőlem be is zárhatna” - mondta, miután közölte, hogy cigaretta a honvédség óta nem volt a szájában, majd búcsúzóul az alábbi tanácsot adta a mai gazdáknak: ”írja meg, hogy a föld csak annak lesz hálás, aki szereti, így csak az kezdjen el vele fog­lalkozni, aki életének is tekinti azt. Persze mai világunkban néha ez is kevés, mert a föld szeretete mellé pénz is kellene a fiataloknak. Amolyan „arany- ázsiós” hitel, mint apámnak volt, mert anélkül valóban nem lesz „ázsiója” annak, aki csak ebből akar megélni.”-percze­Naponta megtisztítja a lova patáját Készül a költségvetés Besenyszög. A múlt héten és az azt megelőző időszakban a költségvetési javaslat előké­szítésének lázas munkálatait végezték a polgármesteri hiva­talban, melynek során a tele­pülés intézményeinek vezető­ivel előzetes egyeztetések folytak. A múlt héten a pénz­ügyi bizottság két ülésen vé­leményezte mindezt. A mai testületi ülés 15 óra­kor kezdődik, ezt megelőzően az elkészült tervezetről köz­meghallgatást tartanak. Annyi már most látszik, hogy a javas­lat az intézmények működésé­nek csak az alapvető feladatait tudja biztosítani, hisz' a ren­delkezésre álló pénzösszeg legnagyobb részét a végéhez közeledő gázhálózat-fejlesz­tésre (a kölcsönök és kamataik törlesztésére) kell fordítani. Igaz, hogy a munkák nagy ter­het rónak a költségvetésre, vi­szont ha minden a terveknek megfelelően alakul, az év kö­zepére minden utcában kiépül a gázvezetékrendszer. Tiltakoznak a szeméttelep ellen Tószeg. A helyi önkor­mányzat tájékoztatást kért a Hidro Mérnöki Kft. igazgató­jától, Németh Lajostól, illetve Polónyi Jánostól, a Szolkom Rt. igazgatójától Szolnok vá­ros regionális hulladéklerakó­jának építésével kapcsolatban. A tájékoztató szerint Szolnok és a térség települései közösen kívánják megvalósítani azt a hulladéklerakót, melynek el­helyezésére az előkészítő ter­vek elkészültek. Ezek alapján a szakemberek hat területet találtak alkalmas­nak a telep elhelyezésére. Ezek közül a harmadik és ne­gyedik helyen sorolt terület - a volt ÁTEV, illetve az Oxi­gén lerakó közötti, valamint az Abonyi és Körösi út találkozá­sánál lévő - erősen sérti Tó­szeg község érdekeit. A helyi önkormányzat megítélése sze­rint az 1-es számú variáció lenne a legalkalmasabb, amely a Szolnok-Abony közötti terü­letre vonatkozik. Tószeg ugyanis az ÁTEV-telep meg­szüntetését, a megsemmisítő­telep bezáratását, a községi korszerűtlen szeméttelep fel­számolását követően végre megszabadult a környezetká­rosító hatásoktól. Az elmúlt időszakban a képviselő-testü­let óriási erőfeszítéseket tett ennek érdekében. Az egykori szeméttelep fel­számolását követően megépít­tette a települést ötven évig ki­szolgáló korszerű hulladékle­rakóját. Kérésük nyomatékéül az előkészítő munkával meg­bízott Hidro Mérnöki Kft. ve­zetőjének átadták a fenti két terület ellen tiltakozó levelü­ket. Egetőkemencét kaptak Zagyvarékas. A helyi álta­lános iskolában a nagy nép­szerűségnek örvendő környe­zet- és természetvédelmi szakkör mellett színvonalas kerámia szakkör működik. Nemrégiben égetőkemencével gyarapodott felszereltségük, így már valóban semmi akadá­lya nem lehet a szebbnél szebb munkák elkészülésének. Tervezi, jövőre új istállót épít

Next

/
Oldalképek
Tartalom