Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-21 / 44. szám

1995. február 21., kedd Körkép 5. oldal Működésképtelenné válik a művelődési központ? (Folytatás az 1. oldalról)- Miből vonták el a hétmillió forintot?- Bérből, vagyis szűkén csak az itt dolgozók bérét kaptuk meg. Mi speciális intézmény vagyunk bér szempontjából is, ugyanis bér jellegű a megbízói díjak kifizetése, valamennyi művészeti csoportunk megbízói díja, és természetesen a feszti­válok költsége is.- Milyen választási lehetőség marad ezután?- Nincs választás. Ha kifizet­jük a dolgozók bérét és annak járulékait, nem marad pénzünk arra, hogy dolgozni is tudjunk. És álékor nyugodtan megkérdő­jelezhető a létjogosultságunk. A másik lehetőség, hogy fizet­jük a művészeti csoportokat, a fesztiválok bérvonzatát, és közben létszámot csökkentünk. Ez esetben viszont nem tudunk végkielégítést fizetni.- Hány embert kellene elbo­csátani?- Nem tudok kit elbocsátani. Mindössze hat népművelő látja el a feladatokat. Eddig is takaré­kos működésre törekedtünk. Fo­lyamatosan csökkent a népmű­velői létszám, miközben a telje­sítményünk nőtt. Most készítet­tük el az éves statisztikát, nőtt a közösségek, a rendezvények és a tanfolyamok száma is.- Mennyi volt a ház bevé­tele?- 18 millió forint, amit az idén is tarthatnánk, feltéve, ha nem lennének ilyen mértékű energiaár-emelések, amit rá­adásul nem kompenzál senki. Az áremelések ellensúlyozá­sára plusz 2-3 millió forintra lenne szükség. Ezzel szemben 7 milliós az elvonásunk. A költ­ségvetésünk tervezésekor már eleve a ’93-as bázisévet kellett alapul vennünk, ami meglehe­tősen szűkösnek bizonyult már akkor is. Úgy gondolom, a költségvetési tervezet az ön- kormányzat számára az intéz­mények fontossági sorrendjét is jelentheti. Felmerül a gondolat, hogy ezek után nem tekintenek bennünket kulturális intéz­ménynek. Ez azért is furcsa, mert az utolsó hónapokban minden nyilatkozat arról szólt, hogy a kulturális intézmények működőképességét meg kell tartani. Mi ezzel a hétmillió fo­rintos csökkentéssel el fogjuk veszíteni működőképességün­ket.- Mennyit szánt az önkor­mányzat a működtetésre?- Az idén 35 millió forintot kapunk, úgy, hogy ebből 10 millió forint a tervezett bevéte­lünk. Ténylegesen 25 millióra számíthatunk. Összehasonlí­tásképpen, ’91-ben 50 millió forintból üzemeltettük a házat. Innentől kezdve folyamatosan és drasztikus csökkentették a költségvetésünket.- Milyen megoldás létezik?- Nem tudom. Létszámot azért nem tudok csökkenteni, mert nem tudom a végkielégí­téseket kifizetni, ami milliós nagyságrendű lenne. Ha viszont nem csökkentek létszámot, ak­kor nem marad más, mint fizet­jük a bérünket, és közben nem csinálunk semmit.- Lehetett számítani ekkora elvonásra?- Mi tudtuk jól, hogy nem várható a költségvetési juttatás emelése, de ekkora elvonásra nem számítottunk. Félek attól, hogy mindez ténylegesen a munka rovására megy. Tavaly, amikor felröppent a hír a ház eladásáról, mindig azt mond­tam, sokat kell dolgoznunk ah­hoz, hogy bebizonyítsuk létjo­gosultságunkat. De ezek után már nem lehet mit mondani.- Az eladással kapcsolatban milyen új fejlemény van?- Azt beszélik, létezik egy megyei előterjesztés, amely ar­ról szól, hogy a város és a me­gye közösen adják el a házat, és osztoznak a bevételen, 20, il­letve 80 százalékos arányban. Másik lehetőségként felvető­dött, hogy megosztanak az épü­lettel kapcsolatos minden ki­adást, és ezzel együtt a bevéte­leket is. Mindezt csupán hallo­másból tudom. Elképzelhető, hogy egy idő után arra kénysze­rülünk, hogy elköltözzünk a vá­rosközpontból. Mindent össze­vetve nehéz helyzetbe kerül­tünk. Rengeteg vállalt kötele­zettségünk van, amiből már nem tudunk kilépni.- Milyen rendezvényeket érint az elvonás?- A programok között szere­pel az olasz, cseh és indiai na­pok szervezése, fiúkórus-talál- kozó, a Globe fesztivál, a nyári zenés korzó megrendezése, or­szágos néptáncfesztivál, Szak- csi Lakatos Sándor, Cseh Ta­más, L’art pour Fart, Tátrai Band, alternatív színházak be­mutatói, a Play Time angol színház fellépése, Vasarely, Szász Endre kiállítása és még rengeteg program ezen kívül.- Ezek szerint a második fél­évben fizetés-, illetve program­képtelen lesz a ház?- Nem. Ez azt jelenti, hogy már az első félévben működés- képtelenek leszünk. Sőt, ha a programjainkat megvalósítjuk, kiegyenlítetlen számlák tömege marad a végére. Közben sem tudunk fizetni, ugyanis a költ­ségvetésünket havi bontásban kapjuk meg. Sajnos semmiféle törvényi garanciánk nincsen, bármikor visszavonható a tá­mogatás.- Mi lesz a második félévben a ház sorsa?- Csődbe jutunk. Nagyon félek attól, hogy amennyiben a tevékenység rovására megtart­juk a létszámot, megkérdője­lezheti az önkormányzat, miért is vagyunk itt. És teljes joggal. Ha csak melegedni jár be egy művelődési ház apparátusa, ak­kor valóban nincs értelme.- Mi lesz a következő lépés?- Olyan anyagot nyújtunk át - még huszonnyolcadika előtt - az önkormányzatnak, amelyben benne foglaltatik mindaz, amit a hétmilliós elvonás miatt nem tudunk megvalósítani. -tbg­A nagy trombita csodatevő ereje és a többiek Ha csak az én rossz má jam láttatja bele az egyébként szelíd való­ságba, akkor sem mellékes, hogy jókora adag kajánság lappang a Jegor Bulicsov és a többiek 1995-ös színrevitelének motívumai között. A vén fegyverkovácsné villoni kajánsága, amellyel bim­bózó lányok előtt a fonnyadás végső stádiumának jeleivel példá­lózik. A színpad és a nézőtér ellentétes történelmi fázisba kerül. Jelenet az előadásból. Árva László és ifj. Újlaky László Odalent ugyanis nem Jegor Bulicsovok ülnek, hanem re­ménybeli és potenciális tuta­júsztató, dinasztiaalapító ősök. Kaján sugallat ide vagy oda, az a cipő, amely Bulicsovékat odafent - a színpadon - szo­rítja, esetleg az unokák lábbe­lije lehet ismét. S ez nem olyan kor, amelynek fő gondja lenne, hogy kire marad a kisködmön. A nézőtéren - más szempont­ból - többségében az a nemze­dék ül, amelybe több-kevesebb hatékonysággal verték bele zsenge korában, hogy Pelagéja Nyilovna anyai alakjában nem embert, hanem politikai világ- jelenséget kell tisztelnie, s Gorkijjal demonstrálták, hogy mi is az a szocialista realiz­mus. Aztán ennek a nemze­déknek úgy alakult az élete, hogy a legszebb korában már tájékoztatták: fából vaskarika és szocialista realizmus nin­csen; kopaszodván pedig hoz­zákezdhetett a ■ kapitalizmus építéséhez, bulicsovul szólva: a tutajúsztatáshoz. Elég nehéz helyzetben vagyunk tehát, amikor azt próbáljuk a nézőtérnek bizonygatni, hogy ez a csehovi aurában született, kései Gorkij-darab - a ha­lál közelében élő, beteg, rémült és kiábrándult né­hai Peskov műve - talán arról, a történelemtől füg­getlen igazságról szól, hogy ha az Úr nem építi a házat, ki azon dolgozik, hiába fáradoz. Arról, hogy hányféleképpen és milyen feltartóztathatat­lan könyörtelenséggel tud kö­zelíteni az ember felé a végzet. Ember felé, ember országa, ember történelme felé. S hogy miként roppannak össze az erősek is, midőn az Úr(?), a sors(?) megvonja tőlük a ke­gyelmét. Amikor eltaszítja őket magától. És mintha vi­gaszt keresne az öreg Gorkij abban, hogy az ifjú Gorkij mi­tikusan erős emberei drámaib­ban, több méltósággal halnak és omlanak össze, mint amennyit a körülöttük nyüzsgő törpék élete összeadhat. Keresi az öreg Gorkij, hogy a feltar­tóztathatatlan összeomlásban melyik pillér az, amely mind­végig kitart a födém alatt. És nem jut más következtetésre, mint amire atyai mesterei: Tolsztoj és Csehov is eljutnak. Nos, itt lenne az a pont, ahol az - esetleg csak általam feltéte­lezett - kajánság szelíden ak­tuális üzenetbe válthat át. Több aktualitás pedig melyik színházba kell? Papírforma szerint tehát a Jegor Bulicsov ma az a darab, amely visszafogott, nem lát­ványra és az erős effektusokra, hanem finom színészi mun­kára és erős érzelmekre kon­centráló rendezői felfogásban, legjobb válasz napjaink ki- mondva-kimondatlanul itt le­begő, lappangó igényére: hogy ugyanis a sok kísérletező szín­ház után jó lenne már valami megnyugtatóan hagyományos és kiegyensúlyozott. Nos, a Vincze János ren­dezte szolnoki előadáson érez­hetően vergődik a gorkiji üze­csak a látásra, ez minden ér­zékre egyaránt vonatkozik.) Márpedig az effektusok csak bizonyos határok között fo­kozhatok. Ezért van az, hogy egy kö­zönséges, vidéki orosz enteriőr ma már egy csehovi tartású da­rabnak sem lehet elképzelhető színtere. így kerül Jegor Buli­csov század eleji kosztromai házának középpontjába ama félemeletes, kiegyensúlyozot­tabb Tatlin-toronyra emlékez­tető, kísértetiesen zörgő csiga­lépcső-szörny, amelynek a je­lentésén aztán az előadás vé­géig töprenghetünk. Különös és indokolatlan vertikalitást ad a történésnek ugyanis, hogy némely mellékszereplők(l) in­nen szállnak alá, különböző dinamikával és zörejintenzi­tással a színre, hogy más ré­szük viszont a zenekari árok mélységéből bukkanjon elő, vagy oda tűnjön el, különö­sebb színpadi jelentés nélkül. A kissé futurista lépcsőmonst­rum időnként látványosan el­fordul a tengelye körül. A ha­ladás könyörtelenül dialekti­kus spirálja)?), a feltartóztatha­tatlan végzet lajtorjája)?), nem tudni. A körkörösen kiképzett színnek még számtalan ki- és bejárata van, ezek konvencio­nálisán más-más helyre szol­gálnak, alapfunkciójuk mégis­érvényesek és hatékonyak. Hi­szen akkor eltűnnének azok a stílusbeli harsányságok, ame­lyek végül is majdnem szétzi­lálják az előadás alapvető visszafogottságát - mondhat­nám úgy is: hagyományos tar­tását. Már úgy értve ezt a ha­gyományos tartást, hogy lé­nyegében a produkció az ár­nyalt színészi munkára (Iste­nem, szinte avítt szó: az alakí­tásra) épül. Ezen áll tehát, vagy bukik. NoS kísérteties dolog törté­nik. Jó és néha egészen jó szí­nészi alakítások peregnek időnként párhuzamosan, anél­kül, hogy a szerző szándékának megfelelő, érzelmileg telített, feszült, drámai jelenetekké ösz- szeállnának. A megtörtén és megkeseredetten gonoszkodó, a kevés szeretett lény jövőjéért aggódó, a reménykedő és láza­dozó Jegor Bulicsov - Újlaky László - még ott is magányos és elszigetelt marad a színpa­don, ahol egyébként - a szö­vegkönyv szerint - igazi, örök emberi viszonylatai vagy azok emléke révén - pillanatokra visszatalál élete értelméhez. Hideg és zord világ ez a pusztu­lásra ítélt, kosztromai kupecvi- lág. De azért Gorkijnál érzel­mesen orosz is, át- meg átlengi valami tolsztojánus hit. Ez az előadás egyszerűen és nyersen Gombos Judit, Benedek Gyula és Czifra Krisztina Czifra Krisztina és Benedek Gyula net, hogy áttörjön a rivalda demarkációs vonalán. S a kö­zönség langyos reagálásának láttán arra kell gondolnunk, hogy a színház (nem a szol­noki, többről van itt szó) vál­sága mélyebb, mint gondol­nánk. Úgy látszik, a szemek - rendezői, díszlet- és kosztüm­tervezői, színészi és persze né­zői szemek - már hozzászok­tak a látvány - nincs jobb szó erre most - harsányságához. A mindenható technika fölemelte az érzetküszöböt. (S ez nem­csak a látvány. A látvány, amely ebben a rendezői koncepcióban mégiscsak mellékes. De mint elural­kodó mellékes elem, bal­lasztként jelentkezik. A hangeffektusokkal sem já­runk sokkal jobban. Mintha nem bízna már az előadás-csináló abban, hogy a szerzői szöveg és a színészi játék együttes erővel világossá s hihe­tővé, sőt megrázóvá teheti számunkra Jegor Bulicsov haláltusáját és kimúlását. Se­gítségül hívja a majdnem fáj­dalomküszöbig felerősített hangeffektust is. Nincs ebben az égvilágon semmi új - vethetnék a sze­memre, amiért szóvá teszem, ezek az expresszionista szín­játszás alapeszközei. Igen ám, de a színészeket mintha Sztanyiszlavszkij irányítaná. Ami viszont egy Gorkij-da- rabnál nem lenne baj. Nem lenne ám, ha a produkció min­den tényezője bízna abban, hogy ezek az eszközök még rideg. Nagy Mari alakításán csak néha süt át az egykori „sasmadár” iránti érzelem am­bivalenciája, Dobos Ildikó csu­pán a hangerő nyers modulálá­sával operál, rendkívül árnyalt lehetőségeket adó, Újlakyval közös jeleneteiben. Czifra Krisztina is csak kiváltságos pillanataiban érzékelteti apjá­hoz fűződő, sajátos érzelmei in­tenzitását. Talán még Balogh Csilla eszköztelen .alakítása a legszolidárisabb a mindinkább magára maradó Újlaky-Buli- csov munkájával. Úgy tűnik, a színház Jegor Bulicsovja (nemcsak a szolno­kié, korántsem) úgy érzi, hogy Isten odalökte őt az elmúlás fe­kete angyalának, de még kipró­bálja a réztrombita csodatevő erejét. Nem hisz benne, de ki­próbálja. És persze a trombita hangja nem olyan megrázóan hatalmas, mint amilyet méretei és híre alapján elvárnánk tőle. Különös, hogy mindez oly korban történik, amikor virág­zik minden varázstrombitás vállalkozás. Éltető József Ma viheti, 2 évig (heti! *71928/1H* : v A Skála Áruház vas-műszaki osztályán február 21 - 25-ig WHIRLPOOL háztartási gépek ÁRUBEMUTATÓJA és vására. Kedvező hitelvásárlási lehetőség, 20 % előleg + adm. költségek befizetésével a fennmaradó vételár hátralékát 24 havi részletben fizetheti, kedvező havi törlesztőrészlettel. Garanciát biztosítunk a teljes futamidő alatt. SZOLNOKON - ingyenes házhoz szállítás. Bál az életmentő műtétek támogatására Képzőművészeti alkotások, műtárgyak felajánlását várják A kizárólag külföldön elvégezhető életmentő műtétek támogatására, valamint a külföldi gyógykezelést kiváltó hazai orvosi eljárások bevezetésének segítésére jött létre a Nemzet­közi Betegsegélyezési Társaság. Á budapesti székhelyű szervezet elsősorban azo­kon az embereken kíván - az Országos Egész­ségbiztosítási Pénztárral és a Népjóléti Miniszté­riummal együttműködve - segíteni, akik kétség- beesett helyzetben vannak, mert képtelenek a gyógyításukhoz szükséges feltételeket, pénzt megteremteni. Adományokat gyűjtenek, pályázatokat írnak, jótékonysági rendezvényeket szerveznek. így ke­rül sor 1995. március 3-án, 19.30 órától a buda­pesti Hotel Gellértben arra a jótékonysági bálra és fogadásra, melynek keretében azokat látják vendégül, akik humanitárius támogatásaikkal biztosítják a társaság karitatív tevékenységének folytatását. A bál a „Gazdasági kihívások az egészségügyben” II. országos konferencia kere­tében kerül megrendezésre. Védnökei között van Katalin zu Windischgraetz hercegnő, dr. Kovács Pál népjóléti miniszter és a Magyar Nők Szövet­sége. A bál támogatási összege - ami közérdekű kö­telezettségvállalásnak minősül - tízezer forint személyenként. A program: koktél, fogadás, vacsora, műsor, aukció, zene, tánc. Az aukción - amelyre a szer­vezők további képzőművészeti alkotások, műtár­gyak felajánlását várják - egy 70 darabos ara- nyékszer-kollekció is új tulajdonosokra vár. Az ékszereket egy önzetlen felajánlás keretében áru­sítják ki, a teljes bevétel a betegsegélyezési társa­ság céljait szolgálja. Névre szóló meghívót igényelni az alábbi bu­dapesti telefonszámon lehet: Nagy Lajos And- rásné elnök, 138-1245 vagy 138-6106. -scsj-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom