Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-18 / 42. szám
j „Desszert” és egyebek Nem tudom, ki nézi, ki nem, én kedvelem Képes András Desszert című műsorát. Asztalánál ismert vagy kevésbé ismert, de annál érdekesebb emberek foglalnak helyet, és beszélgetnek. Beszélgetnek, kérdezgetik egymást, kifejtik néhány témában véleményüket, a néző pedig ámul. Az esetenként különös látásmódokon, a fel-felpezsdülő, mégis egymás nézeteit tiszteletben tartó vitákon. Igen. így is lehet nézeteket ütköztetni. így, hogy közben nem akarják a másikkal mindenáron elfogadtatni a maguk igazságát. Tudomásul veszik, hogy partnerüknek is joga van a sajátjához. Legutóbb Klapka György, a sajtóban gyakran szereplő „fenegyerek” vállalkozó bilincselte le a műsort kedvelők figyelmét. Főként a hölgy nézők kedélyeit korbácsolták föl a látottak, hallottak. Másnap gyakorta folyt diskurzus asszonyi körökben a témáról, megbotránkozó hangnemben: „Mit meg nem enged magának ez a Klapka! Miért nem hithű muzulmán az ilyen?” Nem értem a berzenkedés okát. Kinek egy asszony is sok, kinek a négy is kevés. Ha van az illetőnek annyi ideje, energiája, hogy mindnyájuknak kényelmet biztosító kerevetet készítsen saját kezűleg - mint ahogy Klapka úr cselekede - és még rendet is tart háza népe körében, miért méltatlankodik a közvélemény? Ha az asszonycsapat megtűri egymást hálótársként, bizton jó oka van rá. Miért volna bárki fogadatlan prókátoruk? Jómagam végigmosolyogtam az egész „desszertfogyasztást”, és csodálattal adóztam a 67 éves „fenegyereknek”. Nemcsak a férfi-nő kapcsolatot éli meg öntörvényűén, de az élet más szféráiban is sajátos körülményeket teremt magának. Önbizalma határtalan. Üzletemberként bírálja a magyar kormány gazdaságpolitikáját, munkaadóként éppen csak dolgozgató, segélyleső munkaerőnek titulálja a magyar munkavállalót. Szavai meghökkentőek, ám furcsamód, állítását nem vitatja senki. Sem akkor ott az asztaltársak, sem másnap a közvélemény. Nem alakulnak ki csoportosulások a kávészünetekben, hogy felháborodott tiltakozások fogalmazódjanak meg az ítélet ellen. Furcsamód, mintha erről szó sem esett volna a műsorban, mintha Klapka űr csupán magánéletét teregette volna ki. Vajon miért e hallgatás? Könnyebb csevegni ágyjelenetekről mint olyan „rázós” témákról, hogy többet eszünk, mint ameny- nyit megtermelünk? Hogy baj van a munkaerkölccsel? Hogy a magyar dolgozó csak pénzért (igaz, kevésért) dolgozik, és nincs szakmai önbecsülése? Nem érzi, hogy a munkadarab, amit kiad a kezéből, tűi azon, hogy bért kap érte, egyben jellemzi is őt? Ezért fordulhat elő, hogy az alig átadott betonút rövid idő alatt feltöredezik, a frissen felrakott vakolat leomlik, az újonnan épült ház teteje beázik, a szervizeit mosógép egy hét múlva felmondja a szolgálatot, a méretre készített ruha csálén áll. Ezért fordulhat elő, hogy ha ügyes-bajos dolgainkat intézzük, nem mindig tudjuk, mikor érünk a végére. Mert egyik helyről küldözgetnek a másikra, mintha maguk sem tudnák, mi a feladatuk. Mert futnia kell időnkből, hogy végigvárjuk a kávé- és cigarettaszüneteket, mert azt éreztetik velünk a hivatalban, kiszolgáltatottak vagyunk, mert örülnünk kell, hogy jut ránk idő egyáltalán. Mi lenne, mi lehetne a megoldás? Mondjuk, mindenki fogadalmat tesz, holnaptól szorgos, fegyelmezett, kiváló munkaerővé válik. Dőreség! Ilyen fogadalmat nem tenne senki, mert mindenki meg van róla győződve, hogy ilyen munkaerő. Csak sem erkölcsileg, sem anyagilag nem becsülik eléggé. Ki az a bolond, aki ilyen körülmények között „megszakítja magát” a munkában? Minek hajtani, ha a főnök dicsérni sosem tud, csak szidni, ha a fizetésemelés urambátyám-kapcsolatok alapján és „pofára” történik, nem teljesítmény szerint? Ilyen körülmények között mindenkiben kialakul a meggyőződés: haladni a derékhaddal, ez a jó taktika. Sem „lejjebb”, sem „följebb” nem szabad kilógni a sorból. Régi igazság, hogy nem jó többre törekedni, többet teljesíteni, mint más, mert az feltűnik, szemet szúr, ellenszenvet vált ki. Lemaradni szintén nem tanácsos, azt sem díjazza a többség. Aki okos, középen lépdel, a józan középszerűség híve. így aztán majdcsak elporoszkálgatunk „közepesen” itt, Ke- let-Közép-Európában valamerre, valameddig. És hogy azalatt is jól múlassuk az időt, megostorozunk néhány erkölcstelen életűt, olyan X. Y.-féléket, akik nem átallanak úgy élni, hogy ... folytatás ahogy tetszik. A német szupermodell, Claudia Schiffer, kezében egy 1995. évi naptárral, amelynek ő a fő- szereDlőie. A kiadvány bizonyosan méfi tovább növeli néDszerűsését. Hihetetlen történet A tettes ismeretlen Ha szombat, akkor diszkó. Odajár a város fiatalsága tizenévestől huszonévesig. Lehet vitatni: helyes-e? Lehet ostorozni a szórakozóhelyet, hogy nem szolgálja a személyiség fejlődését. Látogatói azonban mit sem törődve ezekkel a véleményekkel, igen jól érzik magukat. Isznak, táncolnak, no nem párban, inkább csak ki-ki magában ropja a zenére. Zene? Dallamról nemigen lehet beszélni, csak fergeteges ritmusról. Arra tekeregnek, vo- naglanak a testek sajátos mozgáskombinációk szerint. Hajnal felé, amikor vége a murinak, csapatostól indulnak hazafelé a srácok. Egy-egy banda számára ez az időszak jelenti az átmulatott éjszaka betetőzését. Ilyenkor jön el a balhék ideje. Vidámak, szertelenek a fiúk, és — talán az elfogyasztott alkohol hatására - módfelett erősek. A tettvágyukat a házak előtt álló szemetesedények bánják, nagy zajjal sorra borogatják fel őket, de derékba tört facsemeték is jelzik vonulásuk útját. Jaj annak, aki ilyenkor elébük akad. A kisfiúnak rosszul lett szívbeteg édesanyja. Ketten éltek csak a házban, édesapja néhány évvel korábban elköltözött tőlük. A gyerek ismerte a vészjósló tüneteket, már a megváltozott ritmusú lélegzetre felébredt, és rohant segítségért. A néhány tömbnyire lakó baráti házaspárhoz ment ilyenkor, nekik volt telefonjuk, ők hívták ki a mentőt. Éppen félúton volt a szomszédságba, amikor a banda elkapta. Egy jól megtermett fiútól két hatalmas pofont kapott. Hallotta, hogy a többiek nevetnek. A rúgás a derekán, vesetájékon érte, amitől az árokba repült. Nem tudott felállni. Bántalmazója fölébe hajolt és megkérdezte: „Akarsz még?” Nem - rebegte a kisfiú, és kicsit megnyugodott, amikor hallotta a távolodó léptek és kurjongatás zaját. Összeszedte minden erejét, megpróbált feltá- pászkodni, de nem sikerült. Hason kúszva jutott el a szomszédék kapujáig, de a csengőt nem tudta elérni. A kerítésnél kuporogva találtak rá a kora reggeli munkába igyekvők. Édesanyjával együtt kórházba szállították. Mindketten megmenekültek. A tettes kilétét nem sikerült kideríteni. Jogi jO.ó Ki a hibás? Jogi esetünkben bemutattuk Tamás történetét, aki hogy, hogy nem, egy este belepottyant a liftaknába. Számtalan véletlen egybeesése eredményezte eme balszerencsét. Kezdődött azzal, hogy Gerzson feleségével, Edinával kissé spiccesen tértek haza egy névnapi buliról, s a lift előtt vették észre, hogy nincs náluk a lift kulcsa. (Régi bérház vasrácsos liftjéről van szó.) Eszükbe jutott, hogy a házmester lakásának külső ajtófélfájába vert szögön mindig van egy pótkulcs. Meg is találták, és azzal nyitották ki a lift ajtaját. Felmentek emeleti lakásukba, de a kulcsot a földszinten a zárban felejtették. Tamást balsorsa éppen aznap este irányította a házba, hogy a harmadik emeleten lakó barátját meglátogassa. Örült, amikor észrevette, hogy a zárban ott a kulcs. Gondolta, nem kell emeletet másznia. Kirántotta az ajtót, s mivel már ő is felhajtott aznap néhány pohárkával, elveszítette egyensúlyát a mozdulattól, és a liftaknába zuhant. A házmester talált rá, ő hívott mentőt hozzá, mert több helyen súlyos törési sérüléseket szenvedett. Tamás felépülése után kártérítési pert indított Gerzson és Edina ellen, de kérte a bíróságon a házmester felelősségének megállapítását is bekövetkezett balesetében. Megkérdeztük olvasóinkat: szerintük felelős-e a házmester? Következzenek a vélemények: * * * Sem a házaspárt, sem a házmestert nem tartom hibásnak Tamás balesetében. Nem akarok rosszmájú lenni, de én azt mondom, kevesebbet kellett volna innia, és akkor nem zuhan bele a liftaknába. Nem tartom helyesnek, hogy másra akarja a saját felelőtlenségének következményeit hárítani. Donkó József alkalmazott Én úgy ítélem meg, mindnyájan felelősek ebben a balesetben. Először is a házaspár; hogy lehet elfelejtkezni arról, hogy a kulcsot benne hagyták a zárban? De a házmester sem okosabb, ha mindenki által ismert helyen tartja az ilyen fontos kulcsot. Még gyerek is hozzájuthat, és kerülhet ilyen helyzetbe, mint Tamás. Végül is Tamást sem sajnálom, ha nem önt fel a garatra, észreveszi, hogy ott tátong alatta a mélység. Fogalmam sincs, hogy dönt a bíróság, én végső soron nem ítélném meg neki a járadékot. Földi Tibor öntő A HIV-vírus főként az első 60 napban fertőz A HIV-vírussal fertőzött személy a legvalószínűbben a fertőződését követő hatvan napon belül adja tovább a vírust - állapították meg a University of Michigan kutatói, akik arra is felhívták a figyelmet, hogy paradox módon éppen ezen időszak alatt nem mutathatók még ki a vérből az antitestek, vagyis nem lehet biztonsággal megállapítani a fer- tőzöttséget. A UPI híre szerint a kutatócsoport azt találta, hogy a fertőzött személy a fertőződését követő hatvan napban tíz szexuális partnere közül átlag hármat fertőz meg. A memóriaszállítók feledékenysége A Guinness-rekordok közé kívánkozik két 30 éves osztrák férfi „memóriazavara”. A két fiatalember ugyanis a minap a Dőlni Dvoriste-i osztrák-cseh határátkelőnél elmulasztotta bejelenteni, hogy 30 millió cseh korona (mintegy 120 millió forint) értékben számítógépes memóriamodulokat kíván bevinni Csehországba. Pechükre a vámos az őket szállító, csekély egymillió koronás Opel Omega gépkocsi csomagtartójában meglelte az állítólag egy dél-morva- országi cégnek szánt árut, amiért - becslések szerint - 6-7 milliónyi vámot, illetve forgalmi adót kellett volna fizetniük. Minitehén Argentínában Génmanipuláció segítségével a világ legkisebb tehenét sikerült kitenyésztenie egy argentin gazdának. Ignacio Bergmann tehene mindössze 45 kiló, és 67 centiméter „magas”. A gazda azonban sikere láttán sem nyugszik: a „minitehén”, Rosita állítólag júliusban ellik, Bergmann reményei szerint egy olyan borjút, amely felnőve még anyjánál is kisebb termetű lesz. Botrányügynökség Los Angelesben Aki Amerikában botrányok révén szerzett kétes hímevet, jó kezekben van Ruth Webb és Shirley Spillane ügynökségénél. A művészeti ügynökség két vezetője botrányhősök közvetítésére specializálta magát. Jelen pillanatban legkeresettebb ügyfele Tonya Harding, a legutóbbi téli olimpia fekete báránya. A 24 esztendős amerikai műkorcsolyázónőt diszkvalifikálták, miután cinkostárs volt vetélytársa, Nancy Karrigen harcképtelenné tételében. Nancy Karrigen lábára egy vasrúddal mértek ütést. A mélyre süllyedt sportolónőt Webb és Spillane ügynöksége vette szárnyai alá, mégpedig olyan sikerrel, hogy Tonya Harding nem kevesebb, mint 35 filmszerepre kapott ajánlatot. Az ügynökség másik híres ügyfele John Wayne Bobbitt, aki azáltal szerzett nemzetközi hírnevet, hogy felesége, Lorena megfosztotta őt férfiasságától. Miután a levágott darabot az orvosok visszavárnák, Bobbitt ismét az újságok címoldalára került, mert új barátnőjét megverte. Vezet és iszik, mégsem viszik Két brit rendőr itta meg a levét annak a szondáztatásnak, mely során egy 35 év körüli ittas férfit sikerült kiszűrni az autósforgalomból. Miután a szonda elszí- neződött, a rendőrök' saját autójukba tessékelték a férfit, aki villámgyorsan bezárta a kocsit, s az első ülésre tornászta magát. A rendőrökkel ilyen még sohasem fordult elő, s még mielőtt felocsúdhattak volna döbbenetükből, a férfi már kereket is oldott a rendőrautóval. A rend két őre azután már viszonylag gyorsan a szökevény kisteherautójába ugrott, üldözőbe vette a rendőrségi kocsit, mely azonban - hála a brit hatóság jó felszereltségének - gyorsabbnak bizonyult, pedig az ittas „autókötő” a szirénát be sem kapcsolta. Lomblakó favédő Kétszáztíz napig éldegélt egy fa tetején Ausztráliában egy igen aktív természetvédő, hogy megakadályozza a fa kivágását. A rendőrség az utóbbi hetekben szinte éjt napallá téve kérlelte, hogy jöjjön le a földre, ám nem sikerült jobb belátásra bírni a 45 éves „lomblakót”. A hatóság végül cselhez folyamodott: két rendőr újságírónak, pontosabban tévéstábnak ,.álcázta” magát, és interjút kért a magasban éldegélőtői. A favédő előbb csak az egyik rendőrt engedte fel, de miután megbizonyosodott a sajtóigazolvány hitelességéről, a másik rendőr is „felbocsátást” nyert. Ezután hamar kattant a bilincs a modem kori remete csuklóján, s a két rendőr leszállította a magas fáról. A férfi, Manfred Stephens akciójával egy libegő építését akarta megakadályozni a Caims melletti őserdőben. A Kennedy és a Cuomo család utódai A meggyilkolt Robert Kennedy leányának és Mario Cuomo, volt New York állambeli kormányzó fiának ikrei születtek, s a szülők úgy határoztak, hogy Mariah és Matilda vezetéknevét Kennedy- Cuomonak anyakönyveztetik. A szülők nem adtak magyarázatot arra, hogy miért kívánták ilyen szokatlan módon bejegyeztetni az anyakönyvbe az újszülöttek vezetéknevét.
