Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-18 / 42. szám

8. oldal Kulturális Panoráma 1995. február 18., szombat Nemzeti Alaptanterv a pedagógusok kezében Szabad szellem a nyitott iskolákban Elkészült, megkapták, átlapozhatták, mint egy izgalmas regényt forgathatták a tan­testületek ezt a könyv alakban megjelent írást. Benne van minden, amire szüksége lehet diáknak, tanárnak egyaránt. Van mód töprengésre, előre-hátra lapozga­tásra, aláhúzásra, kijegyzetelésre. Mint vizsgaidőszakban az egyetemeken. A különb­ség csak annyi, hogy aki itt elbukik, nem év­ismétlésre utasíttatik, hanem gondolkodásra. Erről a gondolkodásról, az együttes munká­ról szól Báthory Zoltán, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes állam­titkára, a NAT „szellemi atyja”.- Derűlátóbb pedagógusok úgy vélik, a közreadott alap­tanterv az eddig is újító szel­lemű kollégáknak ad nagyobb tanszabadságot. Helytállóak ezek a nézetek?- Az alaptanterv része an­nak rendszernek, amely bizto­sítja a pedagógusoknak azt a jogát, hogy megfogalmazzák nevelési-oktatási célkitűzései­ket. A NAT körülbelül a teljes tanítandó anyagnak mintegy felét tartalmazza. Ez azt je­lenti, hogy az iskolák, ha akar­ják, meglehetősen nagy moz­gástérrel rendelkeznek, saját elképzeléseiket építik be a he­lyi tantervűkbe. Van tehát a közös műveltséget kifejező dokumentum, ez a Nemzeti Alaptanterv, és van egy ennek alapján készített másik, amely az iskola saját célkitűzéseit tar­talmazza, tananyagát, tantár­gyi rendszerét foglalja össze, a helyi elképzelések alapján.- Hazánkban nagy hagyo­mányai vannak az állami be­avatkozásnak, a felülről jövő bölcsességnek. Az a tény, hogy a NAT kidolgozásába bevon­ták a pedagógusokat, a szak­mát, ennek a tendenciának hát­térbe szorulását jelzi?- A nyolcvanas években már sok iskola jelezte, nem kér a tantervi irányításból, saját elképzelései alapján kívánja megszervezni a tanítást, tanu­lást. Ezt már akkor is az alter­natív iskolák rendszerének ne­veztük. Ezek előképezték, elő­jelezték azt, hogy jön majd egy olyan, az akkorinál demokrati­kusabb szabályozási rendszer, mely tágabb teret nyit. Tehát a helyi tanterv készítése *zok számára jelent könnyebb tere­pet, akik korábban is az alter­natív elképzelések körében munkálkodnak. Ezzel szem­ben komoly gondot fog okozni annak a rétegnek, amely be­zárkózott, ellenállt a változá­soknak. Mindenesetre a helyi tantervekre való áttérést kü­lönböző továbbképzésekkel, programokkal, tankönyvekkel, tantervekkel szeretnék meg­könnyíteni. Ha ugyanis a mi­niszter a Nemzeti Alaptanter­vet jóváhagyja, következik há­rom olyan év, mely során az iskolák gondolkozva, tanul­mányozva a NAT-ot, létrehoz­zák helyi tantervűket.- A Nemzeti Alaptanterv ha­tással lesz az iskolaszerkezetre is. Mennyiben látható már most a változás iránya?- Elsődleges célja az isko­lák mozgásterének megtartása mellett, hogy a közöst szabá­lyozza. Az, hogy mit taníta­nak, részben, az 50 százalékot megközelítően, kötött legyen. Szerkezete olyan, hogy van két fő kilépési pont, a hatodik és a tizedik osztály vége. Ezen be­lül találhatunk még két, ezzel egyenrangú pontot, negyedik és nyolcadik osztályt. Ezek azt a célt szolgálták, hogy az is­kola mérni tudja a megszerzett tudást, és kilépést biztosíthas­son. A NAT csupán azt írja elő, mi az a minimális tudás­szint, mellyel tovább lehet ha­ladni. Az iskoláknak számos válfaja képzelhető el így, mint ahogy már többféle létezik is. Mindezek mellett kialakulhat az az iskolaszerkezet, amely a hat alaposztályt és hat közép­sőt tartalmazza. A hat közép­fokban pedig negyedik után ki lehet lépni és be lehet lépni a rendszerbe. Előfordulhat az, amennyiben az anyagi kondí­ciók javulnak, hogy az iskola- fenntartók késztetést éreznek arra, hogy kialakítsanak egy pedagógiailag megerősített, hatosztályos alapképzést, to­vábbá egy színvonalas, hatosz­tályos középiskolát. Ez azon­ban természetesen azt is je­lenti, a meglévő nyolcosztá­lyos vagy négyosztályos gim­náziumok tovább működhet­nek.- Számos szakember tart at­tól, hogy a nehezebb anyagi helyzetben lévő önkormányza­tok megelégednek a hatosztá­lyos általános iskolával, a töb­bit pedig végezze el a gyerek valamelyik városban. Előfor­dulhat ilyen meggondolás?- Minden iskolafenntartó­nak tisztában kell lennie azzal, a feladatellátási kötelezettsége tizenkét évfolyamra terjed ki. Ha tehát egy önkormányzat gazdasági, szociológiai vagy egyéb okból nem tud fenntar­tani csak hatosztályos alapis­kolát, akkor gondoskodnia kell legalább négy évig a gyerekek középiskolában történő elhe­lyezéséről. Társulhat más, ha­sonló sorsú önkormányzatok­kal, szerződést köthet beisko­lázásra egy közeli várossal, is- kolabuszoztatást szervezhet, de azt nem teheti meg, hogy lemond ezekről a gyerekekről. Ha a fenntartó csupán az első hat évben gondoskodna tanít­ványairól, ez törvénybe ütköző volna. Ennek átgondolására is szolgál a helyi oktatáspolitikai koncepció. El kell készíteni azokat a terveket, melyek biztosítják az oktatás kereteit, helyi szinten. Ennek során dől el, helyben építik ki az iskolát, vagy moz­gatják a diákokat, esetleg kol­légiumi rendszer alakul ki. Nyilvánvalóan ehhez már fel- készültség, szakmaiság és el­kötelezettség szükségeltetik. Ez szakmai kérdés, megoldá­sára csak szakemberek bevo­násával kerülhet sor. Az, ami jó néhány helyen ma is gya­korlat, a laikus módon történő tervezgetés nem járható út. Ebből az oktatásügynek eddig is, de a továbbiakban is, ko­moly hátránya származhat. Stratégiánkban az a célcsoport, akiket elsőként szeretnénk megszólítani, az a fenntartó gárdája. Továbbképzéseink je­lenleg számukra készülnek. Ez ma a legfontosabb. Természe­tesen együtt a pedagóguskép­zéssel. Mert ez utóbbi, ahogy van - illetve ahogy nincs -, ka­tasztrófa.- A szülő - mint köztudott - aggódik gyermeke sorsáért, a továbbtanulási lehetőségekért. Az elkészült NAT megkönnyíti a gondolkodást, a további ter- vezgetéseket?- Ezt a kormányzati szán­dékot elsősorban az motiválta, hogy a gyerekek érdekében történjék minden. Minden ál­lampolgárnak tisztességes is­kola jusson. Ezt megoldani nagyon nehéz. Szinte sohasem érhető el az az állapot, amely- lyel mindenki elégedett. Ezen cselekvési korlátokon belül azonban mindent el kell kö­vetni, hogy egy átlagos állam­polgárra méretezett, átlagos iskola jó kondíciók közé kerül­jön, és ilyen értelemben mondhatjuk azt, hogy az egész oktatáspolitika és az oktatás­ügy megreformálásának hátte­rében a tanuló, a gyerek áll. A róluk való gondoskodás, a le­hetőség biztosítása az, ami ve­zérel mindenkit. Intellektuális vonatkozásban, személyiség- fejlesztés vonatkozásában és minden tekintetben egyaránt meg tudom nyugtatni a szülő­ket, a NAT erről szól. Csilléi Béla Aki áttáncolta a fél világot Beszélgetés Mozsonyi Albert balettmesterrel Egy római fellépés Rómából, és elvégeztem a ba­lettmesteri és történelmi tánc­mesteri szakot. Aztán népmű­velés és pedagógia szakon sze­reztem diplomát. És közben a modem társastáncot is elvégez­tem.- Milyen elvek alapján tanít?- Hiszem és vallom, aki leg­alább húsz évet nem húz le színpadon, az nem tud mit át­adni. Ma vállalkozói engedél­lyel bárki bármit megtehet, még táncot is taníthat, ha akar. Az utóbbi időben annyi csalódás­ban és mellébeszélésben volt részünk az élet minden terüle­tén, hogy észre sem vesszük, mennyire körülvesznek ben­nünket az ügyeskedő emberek. A táncpedagógus munkája rengeteg odafigyelést és fe­lelősségérzetet igényel. Fel­adata, hogy a tánc szeretetére nevelje a gyerekeket. Úgy gon­dolom, az emberek könnyen al­kotnak véleményt erről a mű­vészeti ágról, miközben észre sem veszik, mennyi munka áll a siker mögött.- Fellépéskor izgul a tanít­ványaiért?- Tőlem sokszor megkérdez­ték már, hogy ideges vagyok-e, amikor színpadra lépek, vagy amikor a tanítvá­nyom színpadra lép. Nem. Nekem eszembe sem jutna soha, hogy egy se­bész keze műtét közben remegni kezd. Mert ezt egyszerűen nem teheti meg. Úgy gondolom, aki tudja a szakmáját, nem blöfföl, az nem lehet ide­ges. Ami a gyerekeket il­leti, velük szemben óriási a felelősség, hogy megtet- tem-e mindent, úgy, hogy közben ne lépjem túl ké­pességeik határát.- Ön szerint mi a leg­fontosabb az életben?- Először is a család, a szülőktől kapott indítta­tás és az, amit nap mint nap végez az ember. Egy biztos, ha még egyszer kezde­ném, akkor is ugyanezt csinál­nám.- Van kinek átadni a staféta­botot?- Igen. A táncművészeti stí­lust, növendékem és keresztlá­nyom, Bozsik Ivett folytatja. Hogy balettpedagógusként ki­nek adom át a stafétabotot, ezen még nem gondolkoztam. Egy táncművészeti ágat ho­nosítottam meg, amelyet nem­csak szakmabeliek ismertek el, hanem a város, a szülők és leg­főképpen a gyerekek. 18 éve ta­nítok Szolnokon, évente 200 növendéket. A legkisebbeknél az alkatépítés és a játék a leg­fontosabb. Nálam mindig de­mokrácia van, ahol minden gye­rek elmondhatja a véleményét. Számomra nem létezik szigorú balettmester szerep. Nem eről­tetek senkire olyasmit, amit én sem szerettem, vagy ami neki nem megy. Az órákon a leglát­ványosabb elemeket tanulja meg a gyerek és azt, aminek ké­sőbb a legtöbb hasznát veszi. Azt hiszem, az évek számától függetlenül örök fiatal marad­tam, mert megadatott, hogy mindig közöttük éljek. -tbg­,>A látomások” főszerepében A táncművészet különböző ágainak hivatásos művelői leg­többször kudarcok, lemondások és rengeteg gyakorlás árán jutnak el a világot jelentő deszkákig. Hogy ez mennyire így van, arról Mozsonyi Albert balettmester beszélt diplomák, díjak, a világ leghíresebb impresszáriói által írt meghívók és legalább négy-öt ország hivatalos szervei által kiállított sze­mélyi igazolványok közepette. Attáncolta az életét és a fél vi­lágot. Eveket töltött el Olasz- és Franciaföldön, Görög- és Némethonban, de megfordult Tel-Avivban és Cipruson is. Ez utóbbi szigetország első szólótáncosaként tartják szá­mon. Ha az emberek azt hallják, hogy balett, megdermed­nek, mert valami emberfeletti gyötrődést látnak mögötte. És ez így is van - mondja.- Hogyan lesz valaki tánc­művész?- Sokszor kínkeservek, ren­geteg lemondás, óriási akarat és gyakorlás árán. Sok minden múlik a tehetségen, és legalább annyi a szerencsén. Én büszke vagyok arra, hogy mindig szó­lótáncosként kaptam meghívá­sokat. Az alapokat Magyaror­szágon tanultam, az eredmé­nyeket viszont a Friedrichstadt Palástnak köszönhetem.- Melyik szerepre emlékszik vissza a legszívesebben?- Minden szerepben a leg­többet kell nyújtani. Ez nekem, azt hiszem, a szolnoki popfesz­tiválon sikerült a legjobban. Akkor a „kígyó” szerepét tán­coltam, amint megjelenik Jó­zsef álmában.- Hogyan szerezte meg a mester fokozatot?- A leningrádl balett ösztön­díjasnak vett fel, de politikai okból nem kaptam meg a kiuta­záshoz az útlevelet. Az apámat ’56-ban - bár az utcán sem volt - leültették, úgyhogy megbíz­hatatlannak számítottam. Ka­póra jött az új rendelet, amely a mesterképzést főiskolai szintre emelte. Hazajöttem felvételizni Benkó Sándor: Szeretem a nőket és ezért a kozmetikát is Benkó Sándorral Szolno­kon, a megyei kórház ala­pítványának és szponzo­rainak jótékonysági bál­ján találkoztam, ahol együttesével fellépett.- Gyakran szerepelnek Szolnokon. Szereti ezt a várost?- Valójában évente két­szer szerepelünk itt. Min­den nyáron a Tisza Szálló kerthelyiségében szoktunk fellépni. Azt hiszem, a kö­zönség már megszokta ezt a koncertet. Évről évre úgy tűnik, hogy jól szórakoz­nak a zenénkre. Amióta a szakmámat tudom, mindig jár­tunk Szolnokra.- Mi titka annak, hogy az Önök zenéje mindig népszerű?- A mi zenénk soha nem volt tízmillió magyar muzsikája. Hiszen a dixieland muzsika a nagyvárosok folkzenéje. Ami­kor játszani kezdtünk, elsősor­ban diákok, egyetemisták sze­rették meg. Most már több ge­neráció fölnőtt rajta. Egy sajá­tos stílust alakítottunk ki, ame­lyet nehezen tudnak műfaji kor­látok közé szorítani. Igényes, színvonalas, de mégis „fo­gyasztható” muzsikát próbá­lunk játszani. Ez azért időtálló, mert nem akar eszmei monda­nivalókat tükrözni, nem akar embereket meggyőzni. Egyet akar: gondtalanul szórakoz­tatni. Azt hiszem, ez az a funk­ció, amelyre mindig és egyre jobban szükség van.- Ön szerint a Benkó Dixie­land Band minek köszönheti si­kerét? A dixielandnek vagy Benkónak?- Ez egy kollektív játék. Az, hogy az én egyéniségem segí­tett ebben a „Ki mit tud?”-ok- kal, az állami és egyéb kitünte­tésekkel, az egyetemi pályám­mal - ez nyilván sokat jelentett. Azonban nem szabad elfeled­kezni róla, hogy maga a műfaj- ha magas színvonalon műve­lik - nagyon igényesen szóra­koztató műfaj. A Benkó Dixie­land a dixie-kocsmától a Zene- akadémiáig - ami a magyar zene klasszikus fellegvára — mindenhol ott van. A társada­lom minden rétege szereti ezt a zenét, ki a sör és a bor mellett - ki a klasszikus zene fellegvárá­ban.- Gondolkozott-e már azon, hogyan alakult volna a szemé­lyes sorsa, ha nincs a Benkó Dixieland?- Az egyetemen ülnék - mint ahogy most is ott ülök. Nem tu­dom, hogy többet elérhettem volna-e, mert az egyetemen is szép karriert futottam be, de ott látványos sorsok nincsenek. Sőt, nagyon szomorú sorsok vannak. Havi harmincezer nettó fizetésből kellene megélnem. Aki harmincezret keres, az nem tud világot látni, nem tudja a családját, környezetét ellátni. Ez azt jelenti, hogy egy jól kva­lifikált vezető oktató, aki har- mincvalahány éve oktat és könyveket ír, az két ember mi­nimális megélhetését nem tudja biztosítani a fizetéséből. Nagyon örülök, hogy nem ez lett a sorsom. Imádom az egye­temet - hobbiból. Ha nekem abból kellene megélnem, akkor furcsa helyzet lenne. Valószínűnek tartom, hogy amikor a lehetőségek megnyíl­tak a vállalkozásokra, én elreb­bentem volna az egyetemről. Mint ahogy most is vállalko­zom. Egy kozmetikai, egy ke­reskedelmi, valamint egy kultu­rális, szolgáltató vállalatot vej zetek.- Melyik kozmetikai vállala­tot?- A Sunfleur kozmetikai cé­get, amelyik Magyarországon most tör be a piacra. Először a napozó termékcsaláddal jelen­tünk meg. Hatvan terméket produkálunk már, és Estéé La- uder reszket.- Azt mondják, a kozmetikai ipar és kereskedelem női szakma.- Én szeretem a nőket és ezért szeretem a kozmetikát is. Paulina Éva Fotó: Imre Lajos Baráti körben Tájak, korok - múzeumok A Szolnoki Galéria Baráti Köre rendszeresen szervez előadáso­kat különböző tárgykörökben, főleg művészeti témakörökben. Nagy érdeklődésre tarthat­nak számot főleg azok az elő­adások, amelyek szorosan kap­csolódnak a Tájak, korok - mú­zeumok honismereti mozga­lomhoz, a különböző országok, városok történelmi és műem­léki nevezetességeivel, műalko­tásaival, monumentumaival foglalkoznak. Február 20-án, hétfőn például észak-magyar­országi tájakra viszi hallgatóit, nézőit Nagy Ferenc építész- mérnök, aki videovetítéses be­mutatót tart „Szabolcsi tájakon, Szabolcs vára” címmel. Egy hét múlva, 27-én, szin­tén hétfőn Sütő Dezső élmény- beszámolója hangzik el a svájci Alpokról. Az előadások színhelye mindkét esetben a Magyar Honvédség szolnoki helyőrségi klubja, időpontja pedig délután 5 óra, és természetesen szeretet­tel várnak minden érdeklődőt. Sikeres pályázatok nyomán Felnőttképzés Tiszafüreden Egyáltalán nem túlzás állítani azt, hogy a tiszafüredi 630. Számú Szakmunkásképző Inté­zetben igazi átképzési dömping van napjainkban. Az intéz­mény, miután sikeresen pályá­zott a megyei munkaerőköz­pontnál, több szakmában indí­tott képzést felnőttek számára. Lapunk nyáron számolt be ar­ról, hogy befejeződött a gázve­zeték- és -készülékszerelők tan­folyama, ahol a 25 hallgatóból huszonhármán tettek eredmé­nyes vizsgát. Az 1994/95-ös tanévben pedig kőművesek számára hirdettek meg tanfo­lyamot. Jelenleg huszonegy felnőtt kőműves tanul az isko­lában, akik a megyei munka­ügyi központ támogatásával 1996 januárjában vehetik kézbe szakmunkás-bizonyítványukat. Az iskolának már évek óta jó a kapcsolata az egri székhelyű Privát Ráció Bt.-vei, mely tár­saság kihelyezett tanfolyamai számára bérli az iskola tanter­meit. Kis Pál iskolaigazgató ar­ról adott tájékoztatást lapunk­nak, hogy a Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző Intézet koordinálásával jelenleg pékeket, cukrászokat, szaká­csokat és idegenforgalmi ügy­intézőket is képeznek az isko­lában, akik sikeres vizsgájuk esetén javíthatják a Tisza-tavi vendéglátás és idegenforgalom színvonalát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom